semmi más nem jó csak az egész napos agyégetés: azt hittük (nem hittük, úgy volt), hogy hamarosan négyen leszünk, de mégsem. Ide limonádé kell, túrós süti és valami vámpíros sorozat: semmi olyan, amiben normális emberek normális élethelyzetekkel birkóznak.
Jelzem, eddig vámpírszűz voltam, de most ez elmúlt: igen, vámpírosat néztem és nem is volt jó. Fura, de nem jött be igazán a Trónok harca sem.
Elromlott a mosogatógép, és ablakot is kell pucolni.
Találtam egy még soha nem hordott övet egy táska alján, amikor a gardróbot pakoltam.
Nincs itthon liszt, pedig úgy ennék egy kis káposztás lángost, bár újra felszedtem egy pár kilót és most pontosan ugyanott tartok, mint mielőtt elkezdtem a diétát.
Drazsét be kell jelenteni állatorvoshoz.
Ki kellene porszívózni a kocsit, de inkább pattogtatok kukoricát.
Pattanásaim vannak – sosem szoktak megjelenni, de mindegy, majd helyreáll a hormonszint és elmúlik.
…
és akárhogy űzöm és hajszolom a gondolatokat, ott a gombóc a torkomban. Tudom, hogy annak kell örülni, hogy egyáltalán sikerülhet – tavaly, a rák után nem gondoltam volna.
…
felszakadt a gombóc. Már sós az arcom.
1 Comment
" Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."
2012-08-11 at 18:50