Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

FŐZŐCSKE

    Uncategorized

    Ó, te jó ég

    Annyi mindent kell vásárolni, hogy emlékezni is fáj már rá, ráadásul nem “egy helyen mindent” a dolog, hanem szanaszerteszéjjel.

    • Liszt. Fehér és zabliszt is kell, nem is kevés.
    • Pizsama Barnusnak az óvodába
    • Ágynemű Barnusnak, szintén az óvodába
    • Gergőnek pelenka (Ez hülyeség így leírva. Ny-i-l-v-á-n Gergőnek lesz a pelus…)
    • Esőnadrág Barnusnak. Ezt még azért alaposabban meg kell nézni, mert ez csak sima nadrág, én meg jobban szeretem, ha kantáros – akkor tuti nincs kinn belőle a dereka. Az esőnadrág lényege, hogy az egész vízhatlan, gumiszerű, sárálló anyagból készült. Imádom.
    …………………………………………………………………….
    Na eddig tartott a bejegyzés reggel, azóta mögöttem egy nagyon tartalmas nap: főztem mosószert, szépen kitakarítottunk, új, friss ágynemű vár, és egy – számomra – csodálatos hír. A szuper tüdőgyógyász doktornőmmel megegyeztünk, hogy 6(!) hetente ránéz a tüdőmre, hogy nyugodtak lehessünk, hogy minden rendben és a rák nem üti fel a fejét ott (sem).
    A bevásárló lista tovább bővült 
    • Kell még valami felvágottnak való hús, amit pácolni fogok, majd hajszálvékonyra szeletelni,
    • Fagyasztó zacskó (előbb kaptuk meg a karácsonyi ajándékunkat Ádám nagynénjétől, és így vettünk egy 400(!) literes fagyasztóládát)
    • Húslevest kívánok, de nagyon (Itt iszonyú hideg lett, erősen gondolkodunk rajta, hogy befűtünk)
    • … és sütőtököt
    • … teát (fel kell tölteni a teakészletet, ez azonban nem egy naaagyon megterhelő feladat: IMÁDOM összeválogatni a téli teakészletet. Semmi flancos, semmi extra: málnás, epres-csipkebogyós, sima lady gray és valami télies)
    Meg együtt töltött időt. Szeretetet és azt, hogy sokáig láthassam őket:
    Megosztás:
    Uncategorized

    Ismét óriásit főztünk Anyuval

    Megint úgy 50 ezer, és ismét két hónapra megvan a kaja. A teljesség igénye nélkül:

    • csülkös bableves
    • bolognai, ebből van, ami simán fagyasztva, van, ami palacsintába töltve húsos palacsintának (sajttal a tetején), egy harmadik adag meg fusillire öntve, tejszínnel forralva és úgy lehűtve-elpakolva
    • fokhagymás-fetás-spenótos cannelloni betöltve
    • Tamara csirke (rengeteg)
    • Tacos töltött palacsinta sajttal a tetején
    • reggeliző krémek: padlizsánkrém (sima; paradicsomos; sajtos), fetakrém (aszalt paradicsomos olajjal, fokhagymával, olajbogyóval), konfitált májkrém (sima. most mazsolásat nem készítettem)
    • Rizottó (húsos-paradicsomos-olajbogyós)
    • két nagy tepsi rakott kelkáposzta
    • pirított zöldségköret (jaj, ez isteni – harsogóan színes, nagyon változatos, többféle is készült)
    … 
    • nagyjából 20 kiló lecsó (ez külön bejegyzést érdemelt)

    • és akkor amit nem kellett főzni, de ment a fagyasztóba: csirkemellek, bécsi virsli (tuti, szójamentes), kacsacombok
    • ami meg a fagyóba se ment: olaj, tej, liszt, zabpehely, müzli
    és most jön majd:
    • piték (póréhagymás-főtt tojásos, fahéjas almás, szilvás)
    • reggeli kekszek (csak ki kell venni a fagyóból és 15 perc alatt megsül – nekünk nagyon bevált)
    … és ami jött VOLNA
    • sajtos croissant, pizzák, kalács, kenyér, kakaós csiga.
    és miért nem? Mert a nyomorult Bosch nem működött. Nem kértem tőle lehetetlent: mindössze 60 dkg liszt lett volna az első kör, és nem, nem, nem akart velem játszani.
    Csörgött-zörgött, csattogott-imbolygott, majd’ szétesett. Egy szó nélkül visszaadták a pénzt. Gondolom nem mi voltunk az elsők. 
    Mi a jó hír? Visszakaptuk a pénzt. Mi a rossz? Nincs dagasztógépem.
    Viszont újra itt a remek alkalom, hogy válasszunk, és ezúttal már nem lövünk mellé: iparit veszünk. És kész.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Relish, szárított paradicsom és paprikasaláta

    Nagyjából el is mondtam, miről szól a mai nap:

    Ádám hazaállított egy nagy csomó paprikával és paradicsommal, hogy majd ő elteszi. Aha. Aztán elment dolgozni, én pedig átgondoltam, hogy mire újra szabadnapos lesz, addigra azok a paradicsomok maguktól besétálnak az üvegbe…

    Úgyhogy nekiálltam. Félbevágtam, megsóztam, sütőbe tettem és ott is maradtak a szép kis paradicsomkák úgy 10 órán keresztül. A 110 fok nagyon sok volt nekik, a végén vissza kellett venni 70 fokra, de megérte a macera: isteni szárított paradicsomunk lett!

    Csinos üvegbe tettem, finom extraszűz olajjal felöntöttem, és ma vesz hozzá egy kis szélen szárított sonkát (végül mégiscsak csinál a paradicsomokkal valamit – sonkát vesz hozzá…). Sütök egy fonott kenyeret, puhát, omlósat, és egy napra kilépünk a diétából.

    Relish is készül – nos, nagyjából úgy, hogy összevágok mindent, felöntöm a lével és üvegekbe teszem. A különbség mindössze annyi a neten talált receptekhez képest, hogy én nem cukorral, hanem xilittel készítem majd a felöntőlevet.

    Ebben az adagban most paprika van (piros éés fehér), egy kis uborka, lilahagyma, de mindegyik üvegbe teszek egy-egy fokhagymát is. Olyan jó lesz télen, üde, nyári saláta mehet majd a ropogós húsok mellé.

    Ami megmarad, abból pedig sima paprikasaláta lesz, az is a kamrapolcra, Ő pedig majd megy, és vesz magának egy újabb adag paradicsomot-paprikát, ha lecsót akar eltenni. Kicsit szkeptikusan gondolkodom, hiába, de már tudom, hogy hogy fogom ízesíteni. Igen. A lecsót.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

    Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…

    Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

    Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk:

    • Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
    • ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
    • Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
    • mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
    Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!
    Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.
    Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 
    És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)
    Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 
    Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Hm.

    Igazából egyetlen nagy gócpont van még a házban, amit nem sikerül kipakolnom (oké, most a lakó szintről beszélek, Medve dolgozója nem tartozik ide. Nem, nem és nem. Az atomharc sújtotta terület.), ez pedig a konyhával közös nagy nappalinak az ülőgarnitúrája.
    Orbitális kupleráj van itt, és hiába próbálok minden áldott nap tenni ellene, valahogy ide gyűlik a lom, és beborít, nos, mindent. 
    Hm.
    —–
    Tegnap befejeztem a bodzazselé befőzést: almás-pirított mandulás és sima citromos-vaníliás adagok készültek még tekintélyes mennyiségben. Medve leszűri a bodzát és lefagyasztom, remélem még majd a meggyhez is tudok keverni kicsit.
    Isteni lecsós csirkemellet főztem, rizzsel esszük majd, és én még egy tojást is ráütök, miközben melegítem: i-m-á-d-o-m a tojásos lecsót! Holnapra kacsahusi lesz pitában, salátával, öntetekkel és mivel múltkor az alsó mélyhűtőbe betettem egy nagy, 2 literes vanília fagyit (hehe, Medvének eszébe sem jut ott keresni), így lehet, hogy brownie-t is sütök. 
    Hmmm…:)
    —–
    Azt hittem, hogy lesz végre egy nyugis-dolgos hétvégénk, de NEM, Medve nagymamája kitalálta, hogy ő bizony ezen a hétvégén ellátogat hozzánk. 
    És ha ő kitalál valamit, az ki-van-találva. Az “akarva van”. Mert ő csak segíteni akar nekem a szülés előtt. Ez a következőkből áll:
    • Mindent, amit nem tud értelmezni és/vagy elől van, megfog (mint egy darab sz@rt), és megkérdezi, hogy mi ez, és hol a helye. Ha nincs helye, miért nincs helye.
    • Kifejti, hogy náluk MINDIG délben, pontosan volt ebéd (azt, hogy kacsahúsos házi pita lesz, nem is merem mondani előre. Olyan hétvégi ebéd, amit kézzel kell enni????)
    • Édes szívem, ez igazán nem róható fel neki, de folyton beszélgetni kell vele. Nekem, mert előre borítékolom, hogy Medve kimegy a kertbe, én pedig itt ragadok a gyerekszoba-konyha-nagy nappali háromszögben a nagyival, aki folyamatos szórakoztatást igényel. Én meg egy kis csöndet, végre. Feloldhatatlan az ellentét.
    • Meg fog fázni a kisgyerek. Kimelegszik. Barnuska, hol az okos fejed? Mondj egy mondókát. Ne rohangálj. Egyszerre csak egy játékkal játszhatsz. Miért pakol szét? Miért nem eszik levest? Jaj, csak nehogy balkezes legyen!!! 

    Hm.
    —–
    Megosztás:
    Uncategorized

    Bodza zselé

    Tegnap leszedtem egy adag bodzát, holnap már el is készül az első adag zselé:) Almásat, fehérborosat és narancsos-citromosat tervezek.
    az igazság az, hogy próbálok lelkesedni a mindennapokért, de most nagyon nem megy. Bosszantó, ostoba és sehova nem vezető időszak van most az egyik munkámban, szélmalomharc, küzdelem. Más hülyesége miatt kerülök kellemetlen helyzetbe, dolgozom feleslegesen és ami még ennél is szörnyűbb: a kedvemért más is feleslegesen dolgozik/dolgozott hiába. Ég a pofámról a bőr, és bár tudom, hogy nem tehetek róla, akkor is zavar, hogy nem tudtam kivédeni a helyzetet. Szar ügy, na.
    Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Sosem a munkával van baj. Ha valamihez értesz, beleásod magad,  dolgozol éjjel-nappal az nem kimerítő, legalábbis számomra nem. Az emberek felesleges kerékkötését, akadékoskodását, pozíció féltését, hozzá nem értését (lustaságát?) legyőzni, na az teljesen kiforgat önmagamból.
    Ha valamire van egy hónapod, hogy megcsináld, és nem engedik, nem reagálnak, fogy az idő, majd másfél héttel a határidő előtt észbe kapnak, hogy akkor na, most, azonnal, de még így is magyarázd meg lépésről lépésre, hogy mit akarsz, engedélyeztesd, hagyasd jóvá – az rettenetes.
    Nem csinálják meg, de te dolgozz, de nem szabadon, hanem minden anyagot küldj át elbírálásra azokhoz, akik nem csinálták meg… értitek, milyen faramuci helyzet ez?
    Ráadásul rántasz magaddal egy csomó embert: haptákba állnak, hogy segíthessenek neked, aztán jön a nagy büdös csönd – kiszállsz és nem vállalod.
    Most, hogy így leírtam, ez az egyetlen jó dolog az egészben.
    Mondhatom azt, hogy ez annyira méltatlan, hogy nem csinálom. Nem vállalom. És bosszankodok, mikor látom, hogy mi lehetett volna, és hogy ehelyett hogy oldják meg.
    Bosszankodok, dühöngök, szomorú vagyok.
    És bodzazselé főzésbe ölöm a bánatomat.
    Megosztás: