Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

így könnyebb lesz

    Egyéb

    Kinőttem- bejelentkeztem – listára írtam

    Kinőttem.
    Harmincnégy és fél évesen eljutottam ott tartok, hogy nem biztos, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és hogy mire van szükségem, de azt biztosan tudom, hogy mire és kire nincs.
    Ennek megfelelően purgálok most magam körül mindent.
    Nincs szükségem például glossy magazinokra (Joy, Glamour, Cosmo stb.) Ádám mindig ilyesmit hoz, ha úgy gondolja, hogy szükségem van némi női megerősítésre, és egész eddig nem is szóltam, mert átlapoztam, meg minden, de… nem, már nagyon rég nem nekem szól.
    Nem iszom trendi koktélokat, nem török karrier babérokra, nincs szükségem borítéktáskára és hasított bőr peeptoe csizmára sem. Nem kell aranyóra, csábító parfüm, nem nekem szólnak a trendek úgy általában, és nem kenek magamra semmit.
    Nincs szükségem töltelék emberekre a facebook oldalon. Eddig sem örültem, hogy egy csomó, számomra érdektelen ember életét követem, de nem volt meg a bátorságom, hogy megnyomjam a gombot: unfriend. Nem hide, nem unfollow hanem unfriend.
    Nincs szükségem a Pinterest boardjaim jó részére: hosszú hajak, ombre festés. szőke melír… mind delete. Találtam egy-két pint, hogy mi lenne, ha kislányom lenne, milyen lenne a szobája. Két fiú boldog anyukája vagyok. Semmi szükségem rózsaszín függönyre – ha talán egyszer mégis, akkor majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
    Nem kellenek sajtos receptek, sütireceptek, húsos receptek. Kinőttük, átnőttük, már nem eszünk olyasmit. Nem kell dolgozó anya ruhatár (nem megyek irodába), nem kell a “hogyan válasszuk ki a megfelelő iskolát a gyereknek” (ez pipa) és törlöm a diétás-fogyókúrás táblákat is – jó úton járok.
    A telefonom szerencsére megúszta a nagy purgálást: kézzel mentettem el minden egyes számot, amit fontosnak tartottam. A többi pedig le van mentve valahova, de azóta sem nyitottam meg azt a fájlt…
    Nincs szükségem kéretlen tanácsokra, energiavámpírokra és okoskodókra. Megoldjuk magunk. Jól-rosszul, nem számít. Vállaljuk a következményeket.
    ————–
    Bejelentkeztem.
    Bejelentkeztem fodászhoz. Egészen rövid lesz a hajam és már most imádom: az egyik legjobb dolog volt a kemoterápiában, hogy a haj szük-ség-sze-rű-en átmegy a rövid haj fázison. Imádtam. Imádom a mai napig.
    Bejelentettem Barnabást néptáncra. Ez volt a szíve vágya – kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd a nagy lelkesedés.

     

    ————–
    Listára írtam.
     
    Elfogytak az olajak. Elfogyott a szezám-, a rizs-, a tökmag-, és a dióolaj is, ezeket pótolni kell, mert nagyon fontos szerepük van az étrendünkben.
    Elfogyott a B12 vitamin, a körömvirág kivonat és a türelmem.
    Ó, jaj, a türelmem. Ma nagyjából fél órán át kiabáltam sírva az apukámnak (nem az apukámmal!! az apukámnak!!), hogy fáradt vagyok.
    Fáradt, túlhajszolt, elhasznált.
    Üres.
    Üres bögre.
    Üres bögréből pedig nem lehet tölteni.
    Holnap nagyon kell az a pilates.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ünnepeljünk!

    Ünnepeljünk, mert ismét fantasztikusat főztem – és teljesen a diétánk keretein belül maradva tobzódhattunk az ízekben! Juj, nagyon finom volt, úgyhogy ezt a receptet gyorsan le is írom: pár szem paradicsomot feldaraboltam (mennyi? úgy 6 db) és 2 szál pórét egy kis olajra dobtam, ment bele 3 gerezd zúzott fokhagyma is. 
    Öntöttem rá egy kis almaszirupot (paleolit boltban lehet venni, ez olyan, hogy kivételesen mi is ehetjük, dacára annak, hogy paleo ;)) és tettem hozzá egy marék mazsolát, vágott diót, egy fél citrom levét és sót. Összerottyant, én pedig felöntöttem rizstejszínnel.
    Kerekszemű rizzsel ettük, én pedig kérdeztem Medvét, hogy hiányzik-e neki a hús belőle, és csak dünnyögni tudta, hogy nem, mert tele volt a szája. Háromszor szedett belőle, úgyhogy nagy kedvenc lesz.

    Ünnepeljünk, mert olyan súlytalanul súlyos dolgokkal foglalkozhatok, mint a feng shui. Nincs háború,éhezés, nem kell menekülnöm, nincs veszélyben az életem, szóval a munka mellett fa függönykarnisokról és kagyló képkeretekről töprenghetek. Önmagában ez a fajta szó szerint vett létbiztonság is ok az ünneplésre, nem?

    Ünnepeljünk, mert hamarosan 7 éve leszünk házasok Medvével. Nem mondom, hogy elröppent, azt sem, hogy nem volt veszekedés, sírás, nehézség és hogy mindig ő-rü-le-te-sen imádtuk egymást, de vagyunk, szövetségben vagyunk és szerelem is van. Akad. Na jó, elő-előtűnik a napi rutin mögül. Ó, kurvaélet, kit akarunk áltatni? – az évfordulók közeledtével megbeszéljük, hogy szeretsz? szeretlek! oszt jóvan.
    Hét év. Rézlakodalom. A hagyomány szerint ami nem megy szét ekkorra, az marad, és lehet benne valami: maradunk.
    Már ki is találtam (kinéztem Pinteresten, egy csomó ötlet van!), hogy mivel lepem meg Medvét – a réz jegyében.

    Ünnepeljünk, mert 3 centivel ismét előrébb tudtam húzni a lábam a napköszöntő ászanasornál (ezért jó a bordázott jógamatrac, lehet látni a fejlődést), és megint -ha csak egy pillanattal is- de erősebb és hajlékonyabb lettem.

    Ünnepeljünk, mert az Everness óta egy ilyen csodás angyalfüzér ékesíti a házunkat. Ragyogóra csiszolt hegyikristály a legalsó csepp, és úgy szórja a fényt, hogy öröm nézni.

    Ahogy Budaházi Brigitta mondaná: Ünnepeld az életed! – és én megfogadom a tanácsát.
    Nincs okom nem ünnepelni.

    Megosztás:
    Egyéb

    Felemás érzések kavarognak bennem

    ezzel az egésszel kapcsolatban.
    Talán akkor, amikor elindult ez a lavina, akkor kellett volna a fülemet befogva sikítanom.
    Elmondani, hogy hé, én tartom a diétát, tökéletesen betartom, így a májértékeim a megengedett szint egyharmadán vannak, és majdhogynem minden értékemről elmondható ugyanez.
    Jól működik a testem. Erős vagyok. Tiszta a tekintetem, tiszta a bőröm, nem vagyok olyan fáradékony, amilyennek a papírforma szerint kellene lennem.
    ———————————————
    A férjem szerint pedig:
    – Te egy Nyuszkó vagy, Nyuszkó. A Nyuszkók nem Medvék és nem farkasok vagy oroszlánok. Nem bömbölnek, nem harcolnak, nem ordítanak, hogy NEM, ez NEM LEHET, hanem csendben (és az orrukat mozgatva) meglapulnak és várják az elkerülhetetlent. 
    ———————————————
    Pedig éreztem. Persze, amúgy nyúl módjára nem ÉREZTEM, hanem csak úgy csendben é-rez-tem, hogy ott pislákol az a fény. 
    Nem hallgattam rá az első szülésemnél, nem hallgattam rá sorsdöntő pillanatokban és igazán nem hallgattam rá most sem.
    Igaz, hangosabb volt, mint eddig. Már nem könyörgött, hogy nyugodjak meg, egyszerűen a fülembe cincogta, hogy “ez nem így van” meg hogy “hülye vagy, hogy itt idegeled magad a józan ész és a belső hang ellenére?”
    ———————————————-
    Nem vagyok egy nagy holisztik-fantasztik Manci, de valószínűleg nem tanultam meg eléggé, 
    1., hogy érdemes bátran élni, mert másképp nem lehet.

    2., hogy a testem tényleg varázslatot munkát végez, ha jól bánok vele: gyógyul, épül, dolgozik

    3., hogy nem szabad újra és újra megkérdőjelezni magam azért, mert egyszer elbuktam. 

    4.,  ennyi, az a titok, hogy nincs több titok. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy mit mond ma a csontizotóp.

    Megosztás:
    Egyéb

    Egészségmegőrző szeánszot tartottam.

    1., kitettem a hintaágyba a párnát
    2., megkerestem a jutyubon az angyali érintés egészségmeditációt
    3., felvettem egy ujjatlan pólót (odatűzött a nap) és egy rövidnadrágot
    4., beültem törökülésbe
    5., bementem legyantázni a lábamat
    6., ittam citromos vizet
    7., kezdődhet. elindítottam a programot.
    8., leállítottam, mert az a nyomorult citromos víz átment rajtam és nagyon kellett pisilni
    9., na akkor…
    Medve, hagyj, mert meditálok, nem megyek megnézni a kisfát
    10., elnehezedik a kezem, a lábam, a köldökömön beáramlanak a jótékony energiák
    11., lehalkítom az Ipadet, nehogy Bandi bácsi meghallja, mert kijött az udvarra bütykölni. Mégiscsak falu ez.
    12., elképzelem, hogy “tökéletesen egészségesen működik a májam”, “tökéletesen egészségesen működik a tobozmirigyem”
    13., ráguglizok, hogy hol a resvedt retekben van a tobozmirigy
    14., elképzelem, hogy tökéletesen egészségesen működik
    Nem Ádám, leszarom, hogy hasmenése van a kutyának a Royal Canin Puppí táptól. 
    (nagyfiú lett, fosik a táptól, hallod, Nyuszkó, fosik a puppy táptól)
    15., TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGESEN MŰKÖDIK A …
    16., Bandi bácsi nekiáll flexelni
    17.,” a segítő fény átsimítja a méhszájadat”
    18., valami furcsát érzek
    19., engedd, hogy átjárje lelkedet és a torokcsakrádat a…
    20., penetráns fingszag??? az??? honnan jön???
    Ádám, mi ez a rohadt fingszag, ami átjárja a torokcsakrámat???
    Lenézek és megvan a válasz: búvárszemüvegben permetezi a nemtudommit.
    —————
    Aztán éjszaka felkeltem. Felkeltem, és megbeszéltem magammal, hogy minden rendben van. A tüdőm egészséges, 177-es, csökkenő értékeket mutató alp-vel nem szokás csontáttétet kapni. A nagy, fekete felhő, ami a mellkasomon van, az az aggódás.
    Le kell húznom, mintha egy fátylat, hártyát fejtenék le, hogy újra kapjak levegőt. Sírok és markolászom a mellkasom. Húzom a fátylat, a kezemben van. 
    A sírást mintha elvágták volna,én pedig odamegyek a teraszajtóhoz, kinyitom, kimegyek a fenyőfáhotzés elengedem a kezemből azt a nagy nehézséget.
    Spuri vissza az ágyba, mert hideg van.
    Keresem Medvét a kezemmel, de valami egészen másba ütközöm: egy apró, nyikorgós, szélesen mosolygós Barnabásba 
    – Anya, örülsz, hogy vigyázom az álmodat?
    – Nagyon. Nagyon örülök neki.
    – Elénekeljük?
    – El.
    “fenn az ég olyan szép koszoskék
    a réten nyílnak a büdöskék
    és mosdatlan mocsoktalanul
    legyen szép ragacsos minden
    a Maszat-hegyen innen és 
    túl.”
    Óriási sóhaj szakad fel.
    Megosztás:
    Egyéb

    Egyszerűen nem értem,

    hogy az István kórház/László kórház BÁRMELYIK nővérkéje miért tudja úgy megbökni a karomat, hogy semmi bajom, és miért van az, hogy BÁRHOVA máshova megyek, úgy szúrnak meg, hogy szétdurran a vénám?

    Miért?

    ————-

    Már csak két nap és kiderül, hogy akkor most mi is a helyzet a bordáimmal.

    Jaj.

    Nyiforgok össze-vissza, de nyilván nem jobb tőle.

    Jaj.

    Na.

    Inkább akkor Pinterest:

    Megosztás:
    Egyéb

    Nem jobb.

    Pedig próbáltuk hipnózissal is, és a létező legmegdöbbentőbb dolog felé irányított a tudatalattim? én magam? a hipnózismanó? mittudomén.

    Mi a megoldás? Mi az, ami lehetővé teszi, hogy itt maradjak, felneveljem a gyerekeimet és utána még boldogan éljen nagyon sokáig?

    Gimnáziumi tesióra villant be. Zöld póló. A régi Puma edzőcipőm. A gimi udvara, 100 m-es síkfutás.

    Elhessegettem.

    Majd általános iskola. Parkkör. Nyüzsgő gyerekek, köztük én. Futunk. Süti az arcunkat a nap, zöld minden.

    Megint blokk.

    Majd otthon, a coop felé vezető úton találom magam, a nagy réten, és egy kurva ronda kerti törpe közeledik. Nem ellenséges, csak leszarja, hogy mi van velem. Kérdezem, hogy mit tegyek, de hátat fordít. Távolodik. Kiabálok, hogy várjon, nagyon fontos.

    Fuss. Ennyit mond.

    —————

    Lehet, hogy indirekt módon arra utal ez az egész, hogy fussak?

    Utálok futni. A gondolatától is rosszul vagyok. Csoportosan még jobban utálok futni, utálom, hogy nem bírom, hogy nyígok, hogy nyöszörgök, mint egy hülyegyerek kábé az utca végénél.

    Nem akarok futni.

    Fusson a f@szom.

    és mégis, mégis… megkérdeztem. Választ kaptam. Hülye lennék nem megpróbálni.

    Jaj.

    Hogy kezdjem???

    Megosztás: