- kipakolni belőle a szarokat
- normálisan kitakaríttatni
- új szőnyegek kellenek bele (konkrétan a 47,5-ös sarkával átlyukasztotta a vezetőoldali szőnyeget)
- jó lenne valami csajos illat
- és úgy általában, Imrének ideje azzá válnia, amire a jelenlegi élethelyzetemben a leginkább szükségem van: egy praktikus, mindenhol-van-zsepi anyamobillá.
LAKBERENDEZÉS
- kell köré kerítés
- ha már, akkor ne csúfoskodjon ott az elszáradt kis tuja, kiszedtük, a bokrot megmetszettük, stb.
- hova akarom a szalonnasütőt (basszus, nem is ehetünk szalonnát! mindegy. a bográcsozót.)
- limonádéval
- naptejjel
- csendben (!!!)
- kipihenem az elmúlt két évet és végre hagyom regenerálódni a testem
- megengedem magamnak azt a páratlan nagyzolást, hogy mikor dolgozom, nem kisvonatozom a másik kezemmel
- Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
- ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
- Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
- mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
Kincsek itthonról
Hónapok óta keresem a megfelelő tárolót Barnabás szobájába. Fontos szempont volt, hogy lekerekített legyen, masszív, fa, sok csetreszt elnyelő hálás bútordarab. Arra már gondolni se mertem, hogy passzoljon a karos antik csillárhoz, a százéves szekrényhez és a csomózott szőnyeghez – nálunk ugyanis ilyen a gyerekszoba.
Régi, masszív, patinás, de a kis lakója nagyon szereti, és örömmel vette birtokba a felújított ágyat is.
Én pedig kutattam a teszveszen, kerestem a jófogáson, beszéltem asztalossal és végignéztem az antik piacot is, de nem, nemsehogysem akart összejönni a dolog.
Aztán egyszercsak megakadt a szemem a garázsban egy régi, alacsony szekrényen. Tökéletes volt. Olyan magas, mint egy pad, masszív, fából készült, sötétre pácolt bútor, 5 fiókkal és egy mindent elnyelő, kétfelé nyíló polcos résszel.
Tökéletes.
És valóban: némi pronto és mikroszálas rongy, és szép is lett. Új lehetőséget kapott.
—————————————————–
A másik nagy találmányom amolyan homlokra csapós: egy ideje majd’ megőrülök, hogy legyen itthon tejhabosító. Habos tejszínnel szeretném inni a kávémat, olyan igazi bajuszcsinálós fehér vattát szeretnék a kávém és a fahéj/őrölt vanília közé.
Mikor pont háromszázadszor nyafogtam Medvének, hogy habos kávét szeretnék, akkor mellékesen odaszúrta, hogy -köszönhetően a munkájának- az univerzum egyik legjobb ipari szifonja van a konyhánkban, szóval nem hinné, hogy tovább kellene dalolnom ezt a “szegény vagyok, elesett vagyok, nincs hab a kávémon” magánszámomat.
S lőn.
Habszifon. Durva képzettársítás a habszifonnal habot csinálni, valószínűleg ezért nem jutott eszembe…
——————————————————
Izé
kifogytak a parfümjeim.
Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…
Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??
Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk: