Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindennapok

    mindennapok

    Nem kifakadt nyaki gerincsérv

    Most már biztos, hogy ez áll minden mögött: a karzsibbadás, a szédülés, ájulás, alacsony vérnyomás, fejfájás. Egy csodálatosan szép szivacsgallérban ülök, gyömbéres teát kortyolgatok és nem veszek be semmi komolyabb gyógyszert a májamra gondolva.

    Már nincsenek szavak. Tényleg. Egy sor olyan esemény történt az elmúlt fél évben, amire azt gondoltam, hogy “á, ennél volt már rosszabb, azért ez nem annyira gáz” és hogy megoldok, elrendezek mindent, de túlbecsültem az erőmet: feltornyosultak a dolgok és összeroppantam alatta. A van-e tüdő- és

    Ez az a pont, amikor semmi más nem segíthet, csak a szeretet.

    … és a szeretet sok dolog lehet, de a legegyszerűbben, leggyorsabban és leghatásosabban mégiscsak málnalekváros palacsintával lehet kimutatni.

    Medve pont ezen ügyködik.

    ————-

    7671afb9-e7e6-4131-828f-b3d295d26ec3

    Meglett, mind egy szálig elfogyott, Gergő megtanult palacsintát tölteni és tekerni, aztán bedobtam egy cataflamot és lefeküdtem aludni.

    Késő délután keltem fel, gyógytorna, gallér, tanakodás – ha eddig kibírtam, már nem fekszem be a kórházba… Mivel nem kell műteni, ott csak szteroidot és izomlazítót kapnék, amivel talán könnyebb lenne ugyan, de megjósolhatatlan, hogy hogy reagálna rá a szervezetem.

    Így marad a gallér, a fájdalomcsillapítás, az izomlazító krém és McKenzie. Jó barátok lettünk, na.

     

    Megosztás:
    Diéta, mindennapok

    Hahaha. 87/57

    Olyan vicces,hogy hasraütésre beírtam múltkor, hogy “és a vérnyomásom rendben”, mert eddig nekem soha de soha nem volt semmi gondom vele: ha esett, ha fújt, ha kisbabát vártam, ha kemoterápiát kaptam, ha műtét után voltam, nekem mindig 120/80 volt a vérnyomásom. Mindig.

    Na, most nem. Egész múlt héten az alacs
    onynál is alacsonyabb értékeket mértem, a kórházban a rutin vérnyomás mérésnél egyenesen benn akart tartani Hajnika, amíg nem lát a doktornő, de aztán meglógtam-gyorsan át kellett mennem a Culinarisba 🙂 Átszédelegtem, bevásároltam, gyorsan megállapítottam, hogy vannak nagyon szép és nagyon tiszta, minőségi holmik, de a java olyan, hogy inkább csak drága ritkaság, és ugyanúgy tele van ízfokozóval, mesterséges aromával, színezékkel és persze nem annyira májbarát tartósítóval.

    Vettem hibátlan algalapot, gluténmentes szójaszószt (ez bio, tehát a szóját nem vegykezelik és nem nem módosítják genetikailag, ami nagyon nagy szó: a szója ugyanis a legjobban elkurvítható élelmiszerek egyike). Betettem még a csomagba bio szálas teát, és egy csodás teaválogatást, amit az óvodának adunk majd Karácsonyra. Megvettem a The English Teashop másik karácsonyi párnás teáját is, azt itthonra, de sajnos nem ízlik 🙁

    Na mindegy, a szusi fantasztikus lett. Az utolsó kis nyomottakat tudtam lefotózni, jellemző, hogy a csodaszép, kerek, guszta szépségeket faltuk fel elsőnek.

    Rengeteg lett: 7 nagy rúd szusit tekertem, tonhal, avokádó, marinált gombák, bio wasabi, saláta, kel levél, csíra, szardínia volt benne változó összetételben. Ami nagyon durva, hogy kiderült, hogy igazi fast food nálunk a szusi, ugyanis pikk-pakk elkészült, az egész vacsora megvolt 40 perc alatt, ebben pedig a reszelt-ízesített gyömbér és a tálalás is benne volt… Friss-ropogós fehérbort ittunk hozzá, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd leájultam a székről, szóval hamar vége lett a lázasan is megtartott dínom-dánomnak.

    A hétvége az állandósult rosszullétektől eltekintve jól sikerült, elkészült a karácsonyi gyapjúangyal, felhoztuk a fát, rengeteg gyömbéres teát ittam (attól jobb egy kicsit) sütivel (Évi, attól nem kicsit jobb), összeraktam az adventi koszorút is és vettem mindkét gyereknek hótaposót.

    Anyukámék elvitték a gyerekeket szombaton és csak vasárnap hozták haza, ők is hoztak isteni almás-diós pitét, úgyhogy ennyi, csendben, szédelegve, de boldog majszolásban telt ez a pár nap…

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Láncreakció

    Volt a házunkban egy Büdös Vécé.
    A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.
    Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.
    Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a “majd egyszer”.

    tovább

    Megosztás:
    Egyéb

    Szuper délelőttöm volt.

    Kezdjük avval, hogy leadtam mindkét gyereket a mézeskalács házban, még az ebédjüket (karfiolleves, diós tészta) is csak betettem a konyhába és már száguldottam is tovább az új, kedvenc csodaboltomba.
    Vettem madagaszkári bio vanília rudat, Gergőnek egy gyapjú hosszú szárú alsót (narancssárga), lebeszéltem, hogy mikor megyek szappankészítő tanfolyamra (alig várom!), aztán csak lófráltam céltalanul.
    Átmentem a Művházba, megnéztem a kiállítást, ittam egy kávét és nagyot beszélgettem az egyik művelődésszervező hölggyel – többek között arról, hogy hogyan is történt az az eset, hogy évekig otthon oktatta a gyerekeit és nem jártak iskolába.
    Végigkutattam a közeljövő előadásait, programjait, majd boldogan és jó pár prospektussal átbaktattam a Rossmannba… ahol nem vettem volna WU2 sampont, mert kell majd a nemezeléshez, nem nem volt. Irány a piac, a vegyi bolt, ahol a patronos keserűtől a portörlőig, a WU2-től a lengyel kekszig minden van, úgyhogy sikerült az óriási küldetés. Egyébként a WU2 ritka, mint a fehér holló: Rossmannban, DM-ben, Müllerben nem lehet kapni, Tescoban meg nem néztem, mert oda még nem jutottam el, de mindegy, mert itt most volt, úgyhogy nagy az öröm.
    Kedden megjönnek a gyapjúk is, neki tudunk állni a karácsonyi ajándékoknak már jó idejekorán, de sebaj, így nem lesz kapkodás majd a végén.
    Megálltam a Városi Múzeumnál, mert megakadt a szemem ezeken a figurákon:

     

     

    A Város jelképei lettek ezek a tündérek, és szuper mondakört építettek fel köréjük, amibe beleszövik a helytörténetet, a turizmust, szokásokat, hagyományokat. Van négyalkalmas helyismereti foglalkozás óvodásoknak, szerintem érdemes lenne elmennünk Barnussal.
    OTP, zöldséges, gyerekek.
    Hazaértünk, megválaszoltam a maileket, most pedig összekészítek mindent a délutáni zöldségkrém főzéshez: felhozom az üvegeket, átöblíti a gép, addig én összepirítom a hozzávalókat. Lesz pórés-zelleres-almás és sárgarépás-zelleres-paradicsomos szendvicskrém. Bébiételes üvegekbe teszem majd, az pont jó mennyiség négyünknek egy reggelire vagy vacsorára.
    Hát így. Mi ma így. Ti mit csináltok?
    Megosztás:
    Egyéb

    Jó kis hétvége volt

    Lord of the Dance
    Szerintem borzalmas volt. Egyrészt Fletli mégiscsak Fletli, őt nem lehet utánozni, folytatni, pótolni, nem, nem és nem. Másrészt nekem a bőrbugyiban-melltartóban ír néptánc az nem ír néptánc. Mindezzel együtt remekül szórakoztam, mert

    1., elmentem itthonról. Leléptem, lekoccoltam, elhagytam a várost-ahol-élek, mint Pataky Attila.
    2., felnőtt módon voltam felöltözve. Semmi mintás pamutbugyi, semmi gumis derék és semmi melegítő.
    3., a barátaink nagyon jó fejek. És hála az égnek, a pasi is, szóval nem az van, hogy mi csajok szeretjük egymást, de ha véletlen a férjjel kell beszélnem, akkor fáj, kínos, unalmas, hanem mindketten oltári vicces, értelmes, szórakoztató emberek.

    Szentendre, Skanzen, népi játékok hétvégéje.
    Egyetlenegy kérdés merült fel bennem. Na jó, kettő.

    1., Mi a vérrel borított, kócbatekert, kutyaugatta vadmalacfasznak költöttük egy kisebb állam éves GDP-jét játékokra, ha a gyerekem az elmúlt 5 és fél év legszuperebb dolgának egy kukoricacsövet (így hívják?) kiáltott ki?

    2., Miért? Miértmiértmiééééért???? Miért nem szólt senki, hogy NEM KELL NEKIK

    • ennyi
    • bonyolult
    • színes
    • elektromos
    • műanyag
    játék?
    Félre ne érts, nem valamiféle századokkal múltba zakatoló nosztalgia mókavonatra ültem, ahol kékfestőt és csuhét kívánok, hanem verem a fejem a falba, hogy mi minden lehetett volna abból a pénzből…
    Na mindegy. Kiömlött tejbe nem sírunk, ahogy Ivett mondaná.
    A fakard és az a mosoly… Nincs szó, amivel el tudnám mondani, mennyire nagyon szeretem.
    Döglés itthon a laptop előtt.

    Vad hattyúk, gyerekdalok, jó kis zene. Receptek rendezgetése, előadások meghallgatása, jegyzetelés. Közös délutáni szundikálás, forró tea, almalekvár és kölestorta.
    Megosztás:
    Egyéb

    Annyi minden történik ma és mégis olyan, mintha megállna az idő.

    K 31, régi ismerősöm, és ma megy először a Kékgolyóba. Minden gondolatom vele van, de jó helyen van, jó kezekben lesz.
    Vizsgáljátok át a melleteket, Lányok. Én szóltam.
    ———–
    Ezer ágra ragyog a Nap, ülök a nagy nappaliban (ez is egy hülyeség… hogy kettő van) és épp leadtam egy határidős munkát. Ritkán mondok ilyet, de ez bazi jó lett, úgyhogy a jól végzett munka utáni eufóriában lebegek és csak vagyok, netezek.
    Melegíti a hátamat a Nap, én pedig csak sodródom a mindennel.
    Megnéztem a videót a boxolóról, aki keményen megsorozta az ellenfelét, majd leüvöltötte a bírót, hogy állítsa már meg ezt brutális meccset, és letámogatta vesztest a ringből.
    Kibkítettem két embert, akiknek nem kell veszekedniük, mert nincs okuk rá. Egy csizma bal és jobb fele, egyik jobb sem érti a balt és egyik bal sem a jobbat. Mások, másban jók és máshogyan jók. Nem kell senkinek sem két bal vagy két jobb, szóval nem is értem, miért bizonygatják egymásnak az igazukat. Klassz, erős, önálló nők mindketten, és remek, hogy kisimultak a szálak.
    Óriási, gigantikus kívánságlistám van a Book Depositoryn, amiket nagyon szeretnék majd beszerezni, mert bele tudtam lesni és jónak tartom:

    Aztán gondolkodom rajta, hogy nekiveselkedem a 3 napos őszi léböjtnek, úgyhogy ma már csak egy kis rizst meg zöldséget ettem, holnap pedig mehet ezerrel a lé:D Utálni fogom, ez nem is kérdés, de utána nagyon jó lesz.
    Megyünk ma koncertre, alig várom, és mivel jobbat nem tudtam kitalálni, így egy szürke ruhát veszek fel és kész. Semmi extra, egyszerű szabású, pamut anyagú és jó vastag, szóval fázni sem fogok. Éljen Májkül Fletli.
    … és éljen a hosszú hétvége, juhé! Tök sok program van, ahova szívesen mennék, majd kiderül, Medvének mihez van kedve: mennék a Skanzenbe, mert állati jó program lesz, de itthon is lenne mit csinálni. Mondjuk azért hosszú hétvége, hogy sok dolog beleférjen, nem? De. 
    Megosztás: