Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

TAVASZI KALANDOK

    Egyéb

    Rebarbara, tea, szortírozás

    Tegnap megtört a jég: annyi éven át kerülgettük egymást, de tegnap végre egymáséi lettünk: visszavonhatatlanul rebarbara rajongó lettem. Már csak az volt a kérdés, hogy Medve hogyan értékeli a rebarbara savanykásan fanyar ízét, de mint később kiderült, nem kellett volna aggódnom. Nekik mindig volt a kertben, amikor kisfiú volt, köszöni, nagyon szereti és mi lenne, ha ültetnék ide hozzánk is? Mi lenne, mi lenne?! Hajrá, Buzz, a végtelenbe és tovább!
    Asztmás rendelésen, légzésfunkción, vérételen túl azt hittem, már nem lehet sűrűbb a napom, de tévedtem: hazafelé beugrottam a sötétítőkért (álomszép, gyönyörűen varrott, óarany), aztán bementem a vegyszerboltba (bórax, mosószóda, perkarbonát és a szappankészítéshez nátrium hidroxid), majd a gyógyszertárba (savlekötő, asztma gyógyszerek, magnézium), utána pedig a Herba-házba mentem.
    Jojoba olaj, sárgabarackmag olaj, egy kiló kókuszvaj, bio köles, bulgur, árpa, rozsliszt, fűszerek, tönkölyliszt, pelyhek… és engedtem a csábításnak, vettem Clipper teát.
    Irány haza, összeszedtem Barnust a bölcsiből, aztán elmentünk a matracáért, csodaszép lett, kókuszos-habos-anatómiai akármis, szóval olyan igazi nagyfiús – a kis tulajdonosa pedig roppant büszke, hogy ilyen óóóóriási matracon aludhat.
    Holnap autószerelő és szőnyeg, Barnabás ruhásszekrényébe polcok és szortírozás ezerrel: szombaton Medve lomtalanít (juhhú, komolyan, az önkormányzati lomtalanítást jobban vártam idén, mint a szülinapomat!), én pedig dolgozom: menyasszony – tanítványok – testkezelés, aztán protokoll – cikkjavítás – mentorálás azán pedig sajtó – kommunikáció – szervezés. Egyszer majdcsak vasárnap lesz:))
    Megosztás:
    Egyéb

    nyílik a bodza – nekem pedig van egy rakat pici üvegem. Bodzazselé készül majd csütörtökön, és már most örülök, milyen jó is lesz majd télen egy kis vajas-mézes bucira kenni és azt reggelizni.
    .

    Megvan a kutyus neve, július elején egy kis kajla kölyökkomondor,

    érkezik hozzánk. Hogy ne akkor kelljen kapkodni, megrendelem neki a tápot, a pórázt, Medve pedig a “házát” intézi.

    .

    Olvasom a Lazarus kriptát Tom Harpertől, nagy meglepetést nem okozott: ugyanúgy váltogatja az izgalmas történelmi és nagyon mai idősíkokat, ugyanúgy akciódús, kalandos, szóval tetszik.
    .
    Itt folyamatosan lóg az eső lába, kezdem unni: se teregetni nem lehet normálisan, se a lomtalanításra készülni, márpedig most szombaton rengeteg dolognak mennie kell ebből a házból. Faxos telefonok (legalább 3, de egy sem működik), nyomtató (legalább 10 éves, törött), régi szék (szintén törött), kibelezett kazettás magnó (nem, nem az, amivel a házibulin szolgáltattuk a zenét, ez egy másik). Roncs, lyukas aljú virágkaspók, cserepek, műanyag lavórok. Ruhák, cipők tömkelege (az a Vöribe megy, de egy szusszal paterolom ki a házból). Rozzant kerti bútor, ami a gyereket is nehézkesen tartja meg. Soroljam még?:)
    .
    Megosztás:
    Egyéb

    Junk food

    Igyekszünk egészségesen táplálkozni. Itthon sütöm a kenyeret, felvágottat nagyon ritkán veszünk (inkább megsütöm a húst és felszeleteljük), nincs kóla, cukros löttyök és félkész, csak-bedobom-a-sütőbe cuccok.
    Szóval, érted.
    Nagyjából 3 havonta elkap a gépszíj, és bepótolom egy NAGY, Egészségtelen Szemétzabálás keretében a kihagyott nátrium-glutamátot, ízfokozókat ésatöbbi. Általában a Stúdióban szoktam bűnözni: mikor egyedül vagyok, és ott is alszom, lemegyek az Aldiba(!), és beszerzem a következőket: 
    • burgonyaszirom (sós) – azt a vastag, szájban pezsegve olvadó, puffasztott fajtát veszem, nem a chipset
    • sajtos taco dip (megcsillan a tetején a lámpa fénye, ahogy letekerem a tetejét uv-sárga. Nem folyik, nyúlik.)
    • liptói körözött (kiválóan reagál a burgonyaszirommal, valószínűleg a nem kevés citromsavnak köszönhetően. Ha belemártom a burgonyaszirmot, hallhatóan pezseg.)
    • pillecukor
    • karamellás csokihab
    és nekiállok.
    A “B” verzió, amikor kínai kifőzdébe megyek: ha már lúd, legyen kövér alapon ilyenkor a szezámos-ragacsos-csilis csirkét szoktam kérni. Konyhaguru ismerősömet hívtam fel (szintén otthonosan mozog az egészséges táplálkozásban is), hogy MONDJA el a titkot, hogy lehet ezt a rettenetet elkészíteni. Gyanítom egy csomó egészségtelen cucc kell hozzá, és biztos vagyok benne, hogy az alapanyagk egy részéért a Praktikerbe vagy az Obiba kell mennem (lakk, higító, mittudomén), de nem érdekel: édes-cukros-csípős-olajos gyönyör ez, a javából. Vagyis inkább a bugyor legmélyéről.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Elromlott

    • a laptopom. Egyelőre kérdéses, hogy meg lehet-e javítani, de roppantul szeretném, ha nem kellene most újat venni.
    • a telefonom. Igazság szerint egy ideje már véres a torka, de kezdi teljesen megadni magát, az meg nem annyira szerencsés, így a szülés előtt, ha nem vagyok elérhető/nem tudok telefonálni. Megvan az új kiszemelt, hello HTC DesireX;)!
    • az idő: koromfekete az ég, fúj a szél, jön a vihar, pedig reggel még napsütés és tejszínes kávé volt…
     …………………………………………………..
    Mindenképp össze kell írnom azt is, ami jó, egyébként a kis lelkemet is ellepnék a felhők:
    • koncertre megyek most szerdán, jön Eros Ramazzotti. Mikor múltkor itt járt, akkor is terhes voltam. Családtervezési szempontból érdemes lenne tudnom, hogy mikor jön ki az új album, és az ahhoz kapcsolódó következő turné.
    • van itthon egy csomó sajtos és szezámos pogi. Egyszerűen isteni!!! Most azon gondolkodom, hogy a hűtőben árválkodó csicseriborsó konzervből (nem, nem tudom, miért teszek konzervet a hűtőbe, nem szoktam, de ez a kettő hónapok óta ott van) összedobok egy laza hummuszt mártogatósnak.
    • elkezdtem tervezgetni a kis indulós-padot a garázsba: mindenkinek saját hellyel, akasztóval a táskáknak, kosárral a cipőknek…
    •  gyöngyöt fűzünk Barnussal. Az övé hosszú, zöld kígyó, az enyém pedig színes-bohókás nyaklánc.
    …………………………………………………………
    Egyébként
    • a 31. héten járunk (Gergőke azonban 35 hetesnek felel meg)
    • Barnabás átköltözött az Új Nagyfiús Szobába – egyelőre a kiságy matracán alszik, holnap rendeljük meg az újat
    • csodás rukkolás-pannónia sajtos pizzát készítettem
    • mivel ennyi minden elromlott, mégsem lesz baromi drága táskám/pénztárcám. A táska vár, pénztárcából meg nagyon szépet találtam elfogadható áron. Évek óta piros pénztárcám van, most egy mély, telt narancsszín, egy nagyon sötét, elegáns navy blue és egy harsány, pukkasztóan pink, ugyanakkor csodásan puha bőr darab között ingadozom.
    Megosztás:
    Egyéb

    Még mindig szeretjük

    AZT a bizonyos vendéglőt. Barátságos, békebeli, ízléses kialakítású és rendkívül finoman főznek… Ünnepeltünk már ott szülinapot, ugrottunk már be csak egy bablevesre és volt, hogy oda mentünk ebédelni -csak úgy.
    Tegnap Medve szülinapját ünnepeltük, és most is mosolyogva jöttünk ki: neki halászlé és töltött borda milánóival, nekem tárkonyos pulykaragu és flekken juhtúrós sztrapacskával. Nem, a kicsi se maradt ki, elég határozottan adta le a rendelést: husikás levest kért és husikát, krumplit.
    Bevallom, hogy hülyét kapok attól az elgondolástól, hogy “csak azért, mert kicsi”, rántott sajtot/húst kell ennie hasábburgonyával és ketchuppel, valami idióta “Mikiegér” vagy “Dínó menü” név alatt, úgyhogy mi mindig rendesen az étlapról választunk: tegnap vöröshagymás tejföllel locsolt betyár szeletet evett a tárkonyos pulykaragu leves után, meg káposzta salit. Hasábbal, mert azzal kérte – nyilván.
    De ketchup nélkül.
    Tegnap fotózgattam egy kicsit a kertben, és milyen jól tettem: ha kinézek az ablakon, ma semmihez sincs kedvem ebben a fos időben, de tegnap még ezer ágra sütött a nap. Medve megmetszette az összes fát (rá is esett egy ág a fejére), én pedig rengeteg ibolyát találtam, már kibújtak a tulipánok is, és rügyeznek a fák, szóval a kertünk “csakazértistavaszvan” üzemmódba kapcsolt. Ez egy kicsit bennünk is tartja a lelket.

    Ma elküldtem a csilliárdnyi kérdésemet a komondoros embernek, remélem mihamarabb kapok rá választ. Nem hajt a tatár, de azért akarok mindent elrendezni, mert tudom, hogy hamarosan semmit nem tudok majd megoldani, konkrétan a “túlélésért” küzdök majd, Gergő születése után pedig úgy be leszek havazva, mint Moszkva.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Nyafogás és napocska

    Nagyon jó és nagyon rossz most nekünk. Így együtt a kettő. Jöttem egy kicsit nyafogni. aztán elmesélem, mi az, ami azért szuper…

    Kakilás: basszus, ha valaki azt mondja nekem, hogy ekörül forog majd a világ, nem hiszem el neki, de tény – nem kakil a gyerek. Ordít, szenved, küzd, küzdünk: semmi szervi baja, csak egyszerűen nem kakil. Van ilyen – mondják, ez életkori sajátosság, egyébként kiegyensúlyozott, derűs kisfiú, de ez a téma… Komolyan mondom, kiborít. Próbáltunk mindent: rost, kúp, homeos bogyó, aszalt szilva leve, kis kanál paraffin olaj ételbe – semmi. Ha megmakacsolja magát, akkor bizony ő nem trónol, inkább üvölt, hogy fáj a hasa. 
    Napokig szenvedünk, alkudozunk, veszekszünk… a probléma egyszerű: nem AKAR kakilni. Áh, nem kívánom senkinek. Persze mindenkinek van egy szuper belső megérzése a MI helyzetünkkel kapcsolatban, egy tipp, amit fel-tét-len meg akar osztani ebben a témában, és általában a tanácsadóról kiderül, hogy sose volt még ilyen szituban (semelyik oldalról sem, szóval se kakkervisszatartós gyerek, se haját tépő szülő nem volt még). Aki volt, az csendben együtt érez, és felajánl egy vodkát.
    Medve újra rengeteget dolgozik – ez rendben is van, ez a dolgok menete, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy szereti majd az új helyet – de így rám marad minden dolog itthon, ő ugyanis este 10-nél előbb nem jön haza. Nagybevásárlás, főzés, pakolás, szerelő, posta, gyógyszertár, gyerekhurcibálás… egyre nehezebb, se sebaj, majdcsak lesz valahogy.

    Nagyon sok munkám van: ez akár szuper is lehetne, és bírom is – tele vagyok energiával, de valahogy mindig olyan összevisszára jön ki a beosztás. Nem egyenletesen jön a terhelés, hanem van egy “megszakadok” és egy “kiheverem, hogy megszakadtam” időszak, ami nem feltétlen szuper, úgyhogy most ez a legnagyobb kihívás: ütemezni és tervezni a feladatokat.

    Ismét brutál asztmás időszak volt, de legalább a barihimlő elkerült minket – eddig (kopp-kopp). Még nem merem 100%-ra mondani, de ha ezen a héten sincs semmi pötty a gyereken, akkor megúsztuk.

    ……………………………………………………………………..
    Eljutottam fodrászhoz. Végre valahára (!), úgy kellett már, mint egy falat kenyér. Apropó falat kenyér: bűnöztem. Tegnap éjjel igazi fehér kenyeret ettem húsos szalonnával, paprikás karajszeletekkel és cipőfűző sajttal (nem tudom soha, mi a rendes neve) – elképesztően finom volt.
    Meg is lett az eredménye, akkor a térdem, mint egy kalács – ami vizet egy szervezet vissza tud tartani, azt az enyém most meg is teszi. Ez akár mehetne a nyafogáshoz is, de nem, mert megvan rá a megoldás (Schüssler só, asszem a 10-es, de majd megnézem), ráadásul az éjjeli spontán piknikemhez csatlakozott Medve is (akkor ért haza) és olyan jót beszélgettünk! Mesélt az új munkáról, a terveiről, beszélgettünk gyerekekről, álmokról, összetartozásról, és egyszer sem hangzott el az, hogy “nem tudod, hol a helikoptel talpa?”, “szupel lomboló gép”, “falkaskutya- Dlazsé, most megtámadlak”, szóval oda tudtunk figyelni egymásra.
    Alig várom, hogy felkeljen most az én kis “Lomboló-Malackám”, és utána megyünk vásárolni: bablevest főzök (volt itthon jó kis füstölt szalonna, de benne felejtettem a zacskóban a répát és megpunnyadt), tócsnit, és paleo csokitortát, úgyhogy nagy beszerző körútra megyünk, ráadásul be kell mennünk a gyógyszertárba is, úgyhogy lesz dolgunk bőven.
    Fejben kezdem összerakni a húsvéti menüt: jövő hétfőn jön össze a klán itt nálunk, addigra ki kell osztanom a feladatokat (ez a feladatkiosztósdi 2012 Karácsonyának legnagyobb találmánya:)), szóval nem egyedül főzök majd a tizensok emberre, de még így is lesz szívás kihívás bőven: takarítás, ajándékok, és persze mikor, ha nem ezen a héten: orvosi vizsgálatok, rengeteg munka (egy konferencia, egy rendezvény, egy sajttáj és rengeteg határidő, plusz 9 vendég 2 nap alatt a Stúdióban), és persze úszni is megyünk pénteken.
    A pakolással-takarítással egyébként pazarul haladok: gyönyörű lett a kamra, mindent kipucoltam, csoportosítottam, elrendeztem, a felesleges dolgokat kidobtam, szóval pöpec, tényleg.
    A sütőt kell még kiégetnem ezen a héten (hehe, van benne ilyen spéci öntisztító program, 400! fokon kiégeti magát), aztán jön a nagy feladat, a gardrób, előre fázom tőle, de nincs mese, át kell pakolni. Gyanítom egy csomó ruha elkerül innen a Vöröskereszthez, aztán persze kipucolom és elteszem a nagyon téli cipőket, előszedem a tavasziakat, elteszem az ezen-a-nyáron-teljesen-esélytelen darabokat (igen, én nem vagyok az a 3 hét után beleugrok a régi cuccaimba típus), és teljesen kiszanálom azokat, amik az elmúlt egy évben egyszer sem voltak rajtam. Így akkor talán újra be lehet majd lépni a plafonig körbeszekrényezett 12 négyzetméteres gardróbba. Igen. Jól érted. Most nem lehet. Nincs HELY.

    Megosztás: