Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

TAVASZI KALANDOK

    Egyéb

    Tegnap csak a szám volt nagy,

    de nem készült el az a kínai. Mindegy, a husinak nem ártott a pácolódás, jó lesz az ma is, holnapra azonban valami levest, tartalmas, melengető levest kívánok. Mutatom, hogy mit találtam:

    paradicsomos-tejszínes tortellini leves. kolbásszal.

    … és további nyálcsurgatós szépségek a mai napra:

    Totál tavasz, nem?

    Megosztás:
    Egyéb

    Ültetünk

    Mindössze 7, azaz 7 kilométerre van tőlünk “A” kiszemelt faiskola. Mégis sikerült több, mint egy órát autóznunk…
    Útháború van: én nem szeretem az autópályát, Medve viszont akkor is pályán megy, ha dupla hosszú úgy az út (ott lehet nyomni, nem jön a sok barom). Most is megvolt a szokásos merre menjünk balhé, de észérvekkel ugyan nem lehet meghatni az Uramat: irány a pálya. Dupla hosszúságú így az út, de sebaj: süt a nap, meleg van, mi baj lehet?

    Nem sok. Csak annyi, hogy
    • nem tudjuk, hogy hol a retekbe van az autópálya felhajtó. Pest felé oké, de a másik irányba még nem mentünk fel. Nem baj. Megtaláljuk. Majd a csalhatatlan férfi megérzés.
    • úttalan utakra visz a tábla, temető mellé, horgásztó mellé, pincesor mellé – közben a férjem menti a helyzetet és tárlatvezet: hát nem csodálatos kis bokor ez itt jobbra? hát nem tündéri ez a… a… kapubeálló?
    • sebaj, van gps.
    • nagyjából 20 perc szomszéd-község élménytúra után (coop, lovasszobor, buszmegálló, templom, csodálatoskisbokor, tündérikapubeálló) kiderül, hogy oké, hogy van gps, csak nincs rátöltve a frissítés.
    • de mi nem kérünk útbaigazítást, nem lehet olyan bonyolult egy nyomorult autópályát megtalálni!
    • újabb 20 perc kavargás, majd felhajtunk az autópályára 
    • gps hang megszólal: 3 km (!) után hajtson le a pályáról
    • ugyan van egy lehajtó, de az még nincs 3km-re, így Medve ott nem megy le. 
    • ismételt probléma: nincs szoftverfrissítve az a szar, így ott, ahol a gps jelzi, hogy le kell hajtani, nincs lehajtó.
    • pisilni kell. NAGYON. 
    • “menjen tovább 14km-t, majd forduljon vissza” – innentől fagyott csend, néma kuss a kocsiban
    • visszafordulunk
    • vissza 14 km
    • én közben folyamatosan dühöngök magamban: mégis mit hitt?  Hogy Gödöllő akkora metropolisz, hogy 2 lehajtót építenek neki????
    • “mi-a-bajom?” “semmi”
    • odaérünk
    és innen folytatódik a történet: Sieberz kertészetbe be, ott  pedig az alábbiakat vettük (szigorúan külön, ő választotta a gyümölcsfákat, én a többi lomot):
    körte duó: egyik oldala piros, másik sárga. először azt hittem, hogy varázslat, de csak simán két fajta van egy tőre oltva.

    cseresznye duó
    mandula
    Vettünk még két növényt (fogalmam sincs mit) a sziklakertembe, nem tudom, milyen kényszerképzetem van, de szilárd meggyőződésem, hogy a sziklakert az olyasmi, mint a kaktusz: nagyon-nagyon nehéz kiirtani.
    Hazafelé beültünk béke-ebédelni – velős (ne kérdezd!) borjúragu krumpli tócsni lett a kiszemelt (Ádám pacalt evett, naná), utána pedig a helyi kertészetben vettünk még egy kis birsfát és egy másik mandulafát is.

    Becuccoltunk a garázsba, ránéztünk a kis erdőnkre (oké, egyelőre husángok), és olyan jó érzés volt: csak 3-4 év, és lesz bőven gyümölcsünk! El sem tudom képzelni, milyen lesz kiszaladni a kertbe és behozni egy tálnyi sárgabarackot (nem, nem vagyok szenilis, sárgabarackot, szilvát és egy cserkót már korábban ültettünk), majd sütit sütni belőle.

    Megosztás:
    Egyéb

    Gyógyszeres

    Haladok szépen a tavaszi nagytakarítással: kész a gyógyszeres szekrény is! Nagyon boldog vagyok, eddig ugyanis kisebb parasztlázadás és polgárháború tört ki minden egyes alkalommal, mikor kimondtam a bűvös mondatot: hol-a-hőmérő? Innentől elszabadult a pokol (de nálad volt, de te használtad, de betettem a fürdőbe, de nincs ott, de miért nem lehet a helyére visszatenni, de hol a helye), úgy épp ideje volt, hogy legyen egy h.e.l.y., ahova mindig visszatesszük használat után.
    Sajna elég macerás kérdés ez az egész egészségügy nálunk: eleve szedjük a vitaminokat (sokfélét, változatosan, minden nap mást), másrészt egyre inkább belevetem magam a homeopátiás cuccokba (azoknak külön polc kell, könyvekkel, tájékoztatókkal).
    A következő polcon az asztmás dolgaink vannak: megnyugtató, hogy egy helyen megtalálom a rohamoldót, az inhalátort, a hörgőtágító cseppeket és az állandó gyógyszereket: nem kell értük feltúrni az egész dobozt.
    A legalsó polcra kerültek a kötszerek, sebtapaszok, betadine, pólya, panthenol (égésre), az orrszívó és a lázmérő.
    Szuper büszke vagyok magunkra, hogy ilyen hipp-hopp és pikk-pakk létrehoztuk ezt a rendszert. Mindössze 7-8 hónapig kellett nyaggatnom Medvét, hogy vágja már méretre abba a nyomorult szekrénybe a polcokat…
    Ha pedig homeopátia, akkor ez a könyv: még 2 éve vettem egy homeopátiás kiállításon, nagyon szeretem, alapos, pontos, gyakorlatias.
    Megosztás:
    Egyéb

    A hétvége azért már jobb volt.

    Kalácsot sütöttem, óvatosan sétálgattam a kertben és találtam hóvirágot is! 
    Tavasz.
    Már hosszú tízpercekre nyitva lehet hagyni reggelente az ablakot, hallom a madarakat, ömlik be a fény a szobába… Annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér. Nem emlékszem már, hogy mikor éltem meg ennyire nehezen a tél végét, de most cefet volt: betegek is voltunk, sokáig is húzódott – elég volt.
    Tavaszi ajtókoszorúra, piros retekre és üde színekre vágyom, úgyhogy tegnap el is kezdtük Barnussal a tavaszi készülődést: új ajtódísz került a szobájába, a bejáratnál is kicseréltem a lovasszán képet és halvány, krémsárga kaspókat tettem a fürdőbe. 
    Elindítom a szokásos tavaszi Schüssler-sós kúrámat, idén a csontok és a bőr/kötőszövet erősítése lesz a fő cél, ennek megfelelően állítom össze a 2 hónapos kúrát. Alapos tisztítás, sok víz és Schüssler-terápia, bízom benne, hogy most sem reped szanaszét a bőröm az utolsó hónapokban sem.

    Megosztás: