Itt is megtalálsz:
Uncategorized

Tüskevár

Fekete István már csak azért is kedves a szívemnek, mert az én imádott nagyapám kedvenc írója. Sosem felejtem el, ahogy mindig mondta: Kislányom, olvass Fekete Istvánt, olyan gyönyörűen még senki nem beszélt a természetről és a tájról, mint ő. 
A nagyapám most már nem olvas, beteg, jobbára csak fekszik, és hát… nem jól van, na.
A Tüskevár kötelező olvasmány volt még általánosban, és én ennek megfelelően nagyon szerettem. Igen, ilyen furcsa kislány voltam mindig: majdnem minden kötelező olvasmányt imádtam, szívesen írtam olvasónaplót, szívesen rajzoltam bele, gyakorlatilag a fél életem könyvvel a kezemben telt.
A Tüskevár gyönyörű, kedves, szívet melengető könyv, és aki valaha olvasta, az tudni fogja, miért jut minden egyes alkalommal eszembe, amikor tejfölös-paprikás túrót eszem kanállal és friss, puha házi kenyérrel. Lavór mérető tálból, persze.
Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply