Aztán megjött Apa, és hozta Évi süteményeit. El nem tudom mondani, mennyire jól esnek ezek a szállítmányok. Mind a mi szabályaink szerint készül, finom, és egyre szebb! Kakaós és vaníliás muffin és almás pite.
Aztán be kellett mennem az óvodába, ugyanis nálunk az a szokás, hogy minden waldorfos anyuka elkészíti a gyereke gyapjú ülőpárnáját. Ezt a gyerekek kiviszik az udvarra, elviszik a kirándulásra és úgy általában mindenhova, ahol elkél a sejhajuk alá egy kis szigetelés. Elég sok (25dkg) gyapjúból készült, mindenki olyan mintát álmodhatott bele, amilyet szeretett volna.
Pisiszünetnél észrevettem ezt a könyvet, mindenképp szeretném elolvasni, ahogy belelapoztam, nagyon klassz dolgok vannak benne.
És a gyapjúpárnám, az első szünetnél, hátulról.
Már az összes réteggel, mintával felfelé (ezt majd még sokat kell gyúrni, hogy jó legyen).
Itthon. A fiúk létrát cipelnek. Medve elültetett három csipkebokrot, a gyerekek nagyon hintáztak (dacára annak, hogy Gerusz nagyon nincs jól:(() én pedig megszakértettem a bokorültetést és drukkoltam Barnabásnak a majom mászókán.
Este diós-almás tészta volt és megbontottunk egy palack Béla és Bandi Balatont és most pihegünk, miközben a kölykeink ölik egymást.
Hát, így.
1 Comment
Milyen a diós-almás tészta? Annyi, ami a neve? 🙂 Nagyon jól hangzik 🙂
2015-10-18 at 20:17