Kolos lassan de biztosan javul. Kevésbé fájlalja a fülét, a tüdeje teljesen szörcsimentes, láza sincs.  Vígan kúszik, kezd mászogatni is, egyelőre mondjuk nem érti, mi történik, de Kolos mint tudjuk nem egy bonyolult lélek, nem filózik sokat rajta.

Holnap jönnek megjavítani a laptopomat (komplett kijelző csere, helló Gergő), ma semmit nem kell főznöm (töltött káposzta a hűtőben), holnap pedig egy nagy adag almapektines vegán kocsonyát készítek (egy kicsit elég a húsból). Ragyogó színű harisnyák sorakoznak a szekrényben és egyik sem jön rám, úgyhogy megszereltetem Medvével a szobabicajt (helló, Gergő, vol. 2).

Barnus Ruminit olvas, vizsgákra készül és most épp a Naprendszert tanulmányozza, kapott 3d-s falmatricákat, de azt ugye nem lehet csak úgy felhajigálni, mint a trágyát a vasvillával, kell egy terv kérem szépen. Mondjuk a Neptunusz kicsit behorpadt (nem találod ki, ja, de, helló Gergő), de ez nem von le semmit a tudományos felfedezés értékéből, sőt, most az a terv, hogy alkoholos filccel felírja a bolygók alá a nevüket is, én pedig ezt azért tűröm széles mosollyal és rezzenéstelen arccal, mert 1., még nagyon sok bólé van itthon 2., tavasszal jön a festő.

Egyébként pedig minden lecsendesedett, most nagyon finom még az ellentmondás is: teszünk veszünk, a házban és a ház körül dolgozunk, mindeközben pedig nem történik semmi.

Olvasunk, alszunk, lődörgünk… és várjuk 2018-at.