Tegnap estébe nyúló megbeszélésen voltunk, mosolyogva jöttünk el. Jó döntést hoztunk, elégedettek vagyunk.
Először is elképesztő kedves, barátságos a szülői közösség. Mindent megoldani, áthidalni, megbeszélni, közösen dönteni – leginkább ez jellemzi a csapatot. Mi csak ültünk és lestünk, nem sokat szóltunk, ez az este inkább a csendes rácsodálkozásoké volt.

Minden nagyon új, mégis olyan, mintha hazaértünk volna. Nincs semmi extrém furcsaság, nincs olyan, amire ingatnám a fejem vagy ciccegnék, nem látok semmi túlzást, érthetetlent, túlzót.

Mindenben a gyerek az első, a mindennapi létben következetes, szigorú szabályok vannak, a játékban megengedő, légkörben pedig… puha. Nagyon puha. Békés. Csendes. Elnéző. Kérő. Tapintatos.

… kérünk Benneteket, hogy

… odabújnak a kemencéhez

… faraghatnak, ha szeretnének

… oda nem szabad, oda nyugodtan

… javasoljuk, hogy

… a gyapjúkép készítés, a fonás

… békésen, de feszes ritmusban, mert nem uralkodhat el a káosz

… a gyerekek ilyenek

… ezt nekünk szülőknek kell elfogadni

… ha ránéztek és szép, a szemnek kellemes, nem durva vagy pusztító, akkor jöhet

… szép kis közösség

… na várj, mindjárt átgondolom, hogy hogy lenne a legjobb a gyereknek

Hát, így.
Ma kirándulni megyünk 🙂