Az, hogy “meg vagyunk elégedve” nem fejezi ki eléggé, hogy pontosan mit is érzünk.

Rajongást.

Négyezer forint volt a nagy doboz, tele egészséges, óriási, teljesen bio-, sőt! biodinamikusan termesztett zöldségekkel.

Az a sárgarépa a pizzán! Az a salátakeverék, amit ettünk hozzá! A leves! A kelkáposztás-gyömbéres-szárított paradicsomos rizs!

Ha hiszed, ha nem, ezen a képen nincs filter. Elképesztő íze volt!

A másik kelkáposztából rakott kelkáposzta lesz rizstejföllel és rengeteg fokhagymával, az édesburgonyákat csak simán felkockázva megpirítom némi kókuszzsíron, a fekete retek pedig ma reggelre volt isteni egy olyan ketchuppal, ami ugyan véletlenül sikerült úgy, ahogy (Medve összekeverte a gyömbérpelyhet és a fokhagymapelyhet), ha viszont így alakult, akkor petrezselyem helyett friss korianderzöldet tett bele. Virslivel ettük, a szemünk is könnybe lábadt a gyönyörűségtől.

Medve aztán sietett, ma ő volt a Waldorf pavilonban az önkéntes a karácsonyi vásáron, úgyhogy még be is tudta szerezni, ami kimaradt: Barnus megkapja az alap krétakészletet, Gergőke zsákocskájában pedig kiegészítő színek lesznek: barack, testszínű, arany, ezüst. Igen, zsákocskájában, ugyanis az angyal már nem szeretne olyan sok papírt elfecsérelni, így gyönyörű, limitált szériájú, karácsonyi patchwork anyagból zsákokat varrunk, hogy abba hozza az angyal a fa alá a meglepetést. Azaz varrnánk, ha valamit nem rontottam volna durván el. Mindegy, majd ma jön Apa,és újra befűzi a gépet. Azt hittem,megjegyzem, de nem, sajna le kell videóznom 😀