Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Tervek

    Egészen rövid távra: 
    • Istenem, csak maradjak ébren:)! Egy tejeskávé mindenképp lecsúszik majd, fogalmam sincs, mitől vagyok ennyire álmos…
    • befejezni a gardróbot: elég jól állok a feladattal, nagyjából a fele kész is! (igen, annyira féltem ettől a helyiségtől, hogy az előző mondat mindenképp megérdemli azt a bátorító felkiáltójelet…)
    • délután csokit öntünk Barnabással, úgyhogy előkészítem a tölteléknek való cuccokat: tegnap vettünk aszalt szilvát, mandulát, aszalt sárgabarackot, mogyorót…
    Még a hétre:
    • dadus néniknek (oké, gondozó néni, de ezen a kifejezésen én nem tudom túltenni magam. Mintha csimpánzkölykökre vigyázna valaki) összekészíteni a húsvéti meglepit
    • befejezni a nagytakarítást (most jönnek majd a fürdőszobák és a külön vécék)
    • dekorálni a házat
    • megfőzni a húsvéti menü rám eső részét (hehe, nagyon kitaláltam, hogy ki-mit hozzon)
    • túlélni az összes hivatalos tennivalót (munka, munka, munka – egy megnyitó, egy közönségtalálkozó és a többi)
    Hosszú távra:
    • azt hiszem eldőlt a dolog: jövő tavasszal új kiskutya érkezik a családba. Egy ideje fontolgatjuk, de eredetileg későbbre terveztük, de valószínűleg az lesz a megoldás a becsöngető, ólálkodó emberek ellen. Nem, nincs semmi komoly: ez nem az a környék, ahova szervezetten, előre kitervelten mennének betörni. Inkább amolyan “bepróbálkozós” a dolog: ha nincs ellenállás, bemegy, elhozza, amit a kertben talál. Egyszerű emberek ezek, egy kutya pont elég riasztó ide (ettől persze még rohadjanak meg, ha bejönnek), de a legjobban attól félek, hogy ötletszerűen beugrik valaki a kertbe, körbenéz, én pedig pont akkor megyek hátra valamiért, az meg megijed, hogy felismerem, és leüt. Leszúr. Mittudomén. Csodálatos a telek fekvése, de pont az, ami az előnye (nincs a szánkban senki, nem látni rá a kertre az utcáról és a kert végében nincs szomszéd, hanem egy kis domb van) a hátránya is (senki nem venné észre, ha bármi történne).
    • … úgyhogy amint lesz erre pénzünk, erősebbre cserélük a kerítést. Amíg nincs kész, addig nem jöhet az új kutyus, ugyanis az a fajta, amelyikre a választásunk esett (ez elég demokratikusan hangzott, de valójában Medve ilyen kutyát akar, és kész), nem való egyszerűen lebontható kerítés mellé…

    … terveink szerint ugyanis egy KOMONDOR kölyök érkezik hozzánk jövőre – vagy azután. 

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Nyafogás és napocska

    Nagyon jó és nagyon rossz most nekünk. Így együtt a kettő. Jöttem egy kicsit nyafogni. aztán elmesélem, mi az, ami azért szuper…

    Kakilás: basszus, ha valaki azt mondja nekem, hogy ekörül forog majd a világ, nem hiszem el neki, de tény – nem kakil a gyerek. Ordít, szenved, küzd, küzdünk: semmi szervi baja, csak egyszerűen nem kakil. Van ilyen – mondják, ez életkori sajátosság, egyébként kiegyensúlyozott, derűs kisfiú, de ez a téma… Komolyan mondom, kiborít. Próbáltunk mindent: rost, kúp, homeos bogyó, aszalt szilva leve, kis kanál paraffin olaj ételbe – semmi. Ha megmakacsolja magát, akkor bizony ő nem trónol, inkább üvölt, hogy fáj a hasa. 
    Napokig szenvedünk, alkudozunk, veszekszünk… a probléma egyszerű: nem AKAR kakilni. Áh, nem kívánom senkinek. Persze mindenkinek van egy szuper belső megérzése a MI helyzetünkkel kapcsolatban, egy tipp, amit fel-tét-len meg akar osztani ebben a témában, és általában a tanácsadóról kiderül, hogy sose volt még ilyen szituban (semelyik oldalról sem, szóval se kakkervisszatartós gyerek, se haját tépő szülő nem volt még). Aki volt, az csendben együtt érez, és felajánl egy vodkát.
    Medve újra rengeteget dolgozik – ez rendben is van, ez a dolgok menete, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy szereti majd az új helyet – de így rám marad minden dolog itthon, ő ugyanis este 10-nél előbb nem jön haza. Nagybevásárlás, főzés, pakolás, szerelő, posta, gyógyszertár, gyerekhurcibálás… egyre nehezebb, se sebaj, majdcsak lesz valahogy.

    Nagyon sok munkám van: ez akár szuper is lehetne, és bírom is – tele vagyok energiával, de valahogy mindig olyan összevisszára jön ki a beosztás. Nem egyenletesen jön a terhelés, hanem van egy “megszakadok” és egy “kiheverem, hogy megszakadtam” időszak, ami nem feltétlen szuper, úgyhogy most ez a legnagyobb kihívás: ütemezni és tervezni a feladatokat.

    Ismét brutál asztmás időszak volt, de legalább a barihimlő elkerült minket – eddig (kopp-kopp). Még nem merem 100%-ra mondani, de ha ezen a héten sincs semmi pötty a gyereken, akkor megúsztuk.

    ……………………………………………………………………..
    Eljutottam fodrászhoz. Végre valahára (!), úgy kellett már, mint egy falat kenyér. Apropó falat kenyér: bűnöztem. Tegnap éjjel igazi fehér kenyeret ettem húsos szalonnával, paprikás karajszeletekkel és cipőfűző sajttal (nem tudom soha, mi a rendes neve) – elképesztően finom volt.
    Meg is lett az eredménye, akkor a térdem, mint egy kalács – ami vizet egy szervezet vissza tud tartani, azt az enyém most meg is teszi. Ez akár mehetne a nyafogáshoz is, de nem, mert megvan rá a megoldás (Schüssler só, asszem a 10-es, de majd megnézem), ráadásul az éjjeli spontán piknikemhez csatlakozott Medve is (akkor ért haza) és olyan jót beszélgettünk! Mesélt az új munkáról, a terveiről, beszélgettünk gyerekekről, álmokról, összetartozásról, és egyszer sem hangzott el az, hogy “nem tudod, hol a helikoptel talpa?”, “szupel lomboló gép”, “falkaskutya- Dlazsé, most megtámadlak”, szóval oda tudtunk figyelni egymásra.
    Alig várom, hogy felkeljen most az én kis “Lomboló-Malackám”, és utána megyünk vásárolni: bablevest főzök (volt itthon jó kis füstölt szalonna, de benne felejtettem a zacskóban a répát és megpunnyadt), tócsnit, és paleo csokitortát, úgyhogy nagy beszerző körútra megyünk, ráadásul be kell mennünk a gyógyszertárba is, úgyhogy lesz dolgunk bőven.
    Fejben kezdem összerakni a húsvéti menüt: jövő hétfőn jön össze a klán itt nálunk, addigra ki kell osztanom a feladatokat (ez a feladatkiosztósdi 2012 Karácsonyának legnagyobb találmánya:)), szóval nem egyedül főzök majd a tizensok emberre, de még így is lesz szívás kihívás bőven: takarítás, ajándékok, és persze mikor, ha nem ezen a héten: orvosi vizsgálatok, rengeteg munka (egy konferencia, egy rendezvény, egy sajttáj és rengeteg határidő, plusz 9 vendég 2 nap alatt a Stúdióban), és persze úszni is megyünk pénteken.
    A pakolással-takarítással egyébként pazarul haladok: gyönyörű lett a kamra, mindent kipucoltam, csoportosítottam, elrendeztem, a felesleges dolgokat kidobtam, szóval pöpec, tényleg.
    A sütőt kell még kiégetnem ezen a héten (hehe, van benne ilyen spéci öntisztító program, 400! fokon kiégeti magát), aztán jön a nagy feladat, a gardrób, előre fázom tőle, de nincs mese, át kell pakolni. Gyanítom egy csomó ruha elkerül innen a Vöröskereszthez, aztán persze kipucolom és elteszem a nagyon téli cipőket, előszedem a tavasziakat, elteszem az ezen-a-nyáron-teljesen-esélytelen darabokat (igen, én nem vagyok az a 3 hét után beleugrok a régi cuccaimba típus), és teljesen kiszanálom azokat, amik az elmúlt egy évben egyszer sem voltak rajtam. Így akkor talán újra be lehet majd lépni a plafonig körbeszekrényezett 12 négyzetméteres gardróbba. Igen. Jól érted. Most nem lehet. Nincs HELY.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Mostanában

    … a legaranyosabb: Barnus bejelenti az állatkáinak, ha pisilnie kell mennie, és megkéri őket, hogy várják meg, amíg befejezi, lehúzza a vécét, megmossa a kezét.

    … feladat: új munka, új munka, új munka, és a régiek, szóval nagyon nem unatkozom.

    … elmaradás: kábé 3 csilliárdnyi megválaszolatlan e-mailem van, el is kezdem írni őket, és kitartás mindenkinek, aki még vár.

    … vágyakozás: napfényre, szusira, mojitora és korallszínű pirosítóra vágyom. Zsigeri szinten érzem, hogy hiányzik a tavasz, a napfény, a zöld fű, a lomb…

    … étel: az előző bejegyzésből kiderült: levesre vágyom. Újító, a hazai szemnek formabontó, sajttal gazdagon szórt levesre.

    … könyv: H.M. Castor – VIII. Henrik. Újra elmerülök egy történelmi regényben.

    … teendő: bejelentkezni fodrászhoz (és bejelenteni a gyereket is, most már masszív mikrofonfeje van)

    … kipipált feladat: alakul az étkező rész és gyönyörűen rendbe tettem mind a 4(!) ágyneműs-törölközős-terítős szekrényt is. Nem volt kis meló.

    Megosztás:
    Egyéb

    Tegnap csak a szám volt nagy,

    de nem készült el az a kínai. Mindegy, a husinak nem ártott a pácolódás, jó lesz az ma is, holnapra azonban valami levest, tartalmas, melengető levest kívánok. Mutatom, hogy mit találtam:

    paradicsomos-tejszínes tortellini leves. kolbásszal.

    … és további nyálcsurgatós szépségek a mai napra:

    Totál tavasz, nem?

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Vicces és egyáltalán nem vicces dolgok

    egyaránt történnek kis családunkban.
    Medve mostanában sziporkázik: tegnap, miután megette reggelire a házi kenyeret, a házi májpástétomot (reggel frissen készítettem) és evett egy kis házilag eltett ubit,  úgy gondolta, hogy mindenképp szupervájzolnia kell, hogy hogyan főzöm az ebédet. Az ebéd lecsós csirkemell krumplipürével sütve, utána pedig gyömülcsös-vaníliakrémes tejberizst gondoltam. Mikor megkérdeztem tőle, hogy a barack mellé rakhatok-e narancsot
    1., hosszasan elgondolkodott
    2., nagyot sóhajtott, úgy szívből, igazán
    3., fájdalmas arcot vágott
    4., majd elhaló hangon közölte, hogy igen, kibírom. (Kibírom, vazze. K-I-B-Í-R-O-M.)
    Nem tehettem mást: hangosan elkezdtem sajnálni, hogy milyen sanyarú sorsa van és hogy mennyire keményen bánik vele az élet.
    …..
    Éjszaka egy szemhunyást sem aludtunk, Barnusnak kőkemény asztmás rohama volt: sípolt, hörgött, köhögött, egészen kétségbeejtő volt a helyzet. Mielőtt lefeküdt volna most délután, elégettem rajta egy testgyertyát (igen, rohamosan haladok a sámánasszony lét felé, idő kérdése és csontokból készült nyakéket fogok viselni…). A gyertyázás közben simogattam a kis fejét, ő megnyugodott,én azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt, nagyon jól esett neki. Be fogok tárazni ilyen gyertyából.
    ……
    Ezt speciel az auchanban vettem, mert asztma ide – asztma oda (egyébként az éjjel mindig ezerszer rosszabb), el kellett menni bevásárolni. 
    Apropó, asztma. Fura elmagyarázni az asztmás állapotot egy kívülállónak, de talán a legfontosabb dolog: ez nem klasszikus betegség. Nem olyan, hogy fekszel és elmúlik. Nem olyan, mint egy láz, hogy átesel rajta,  megszenvedsz vele, de utána egészséges leszel. Bárhol, bármikor újra támadhat, így a legdurvább rohamok után sem marad más: élni kell az életet és egyensúlyozni pihenés és aktív életvitel között.

    Általában 3-4 hét nyugalmi időszak után jön egy “fellángolás”, ami 3-5-7 napig tart (szerencsére magát a fellángolást bizonyos tünetek előrejelzik), ezalatt sok-sok kisebb-nagyobb rohamot szenved el a gyerek (na ez a szar, hogy a rohamot nem. De akkorra már tudja anya-apa, hogy fellángolásban vagyunk, így bármikor jöhet a roham). Ilyen fellángolásban vagyunk most csütörtök óta, tegnap éjjel pedig egy nagyon súlyos rohama volt Barnusnak. Két választás van: vagy úrrá tudunk lenni rajta és viszonylag stabil (de még úgy is iszonyú szar) állapotba tudjuk hozni a gyereket, vagy irány a kórház.

    Tegnap megúsztuk, bár tény, hogy egy egész kórházi arzenálunk van itthon és mindennek pontos helye  és szerepe van. Inhalátor, görcsoldó, rohamoldó ha nagy baj van. Homeopátia, schüssler-sók és homeopátiával kompatibilis illóolajok, ha nyugalmi állapot van.

    Ami fura, hogy minden roham után egyensúlyozni kell: visszaengedni a mindennapokba a gyereket, de felmérni, hogy mikor engedhetem el magam mellől. Felkeltünk, inhalált, elmentünk vásárolni, kimehet délután a kertbe, de közösségbe nem engedem. Nem azért, mert fertőz, vagy mert beteg, hanem azért, mert felelősséggel akkor engedhetem ki a kezeim közül, ha vége a fellángolásnak (ennek is megvannak a szabályai). Szóval ilyenkor állandó felügyelet alatt van, akár egy hétig is…

    Mikor kérdeztem a védőnőt, hogy oké, én itthonról dolgozom és amit pedig nem itthonról, az jobbára rugalmas (tolhatom, rendezhetem), de a többi anya hogy oldja meg? azt a választ kaptam, hogy egy ideig táppénzzel, egy idő után meg sehogy, egy keresőssé válik a család, anya ugyanis általában elveszti a munkahelyét…
    …..
    No de akkor vissza, auchan, vásárlás. Készülődtünk, felöltöztettem a gyereket, eltettem a rohamoldót (ju rimembör, fellángolásban vagyunk), majd tessék-lássék megfésülködtem, felvettem egy fekete pamut terhesnacót, egy csíkos felsőt és belebújtam az edzőcipőmbe.

    Medvi megjelent farmerban, bőrcipőben, ingben-mellényben, és mikor odaálltam mellé, elborított a “basszus, ekkora közhelyet: a dolgozó, fess apuka és a magát éppen csak összekaparni képes anyuka klasszikus iskolapéldája”. Ennek hangot is adtam, de nincs mit tenni, már semmi más nem jön rám, elegáns fekete nadrágban, magassarkú csizmában meg tipegjen végig az auchanban egy ilyen éjszaka után az, akinek hat anyja van. Egy utcában.

    Medvi roppant megértő volt, és mondta, hogy “Nyuszkó, nem színházba megyünk, csak zöldséget meg tojást venni”, mire közöltem vele, hogy nem nagyon megyünk színházba mostanában, és jelenleg EZ (azaz az auchan zöldségespultja) az egyetlen hely, ahol közösen mutatkozunk. Bólintott, majd annyit mondott: “Akkor tegyél fel egy napszemüveget. Az öltöztet.”

    …..
    Kínait főzök ma, isteni marhahusit vettünk, már ázik a szójaszószban, és pirított tésztával sütöm össze meg reeengeteg zöldséggel – mostanában rákaptunk a sült jégcsapretekre. Isteni.
    Megosztás:
    Egyéb

    Hurrá, hurrá,

    új sütős szekrényem van! 
    Oké, nyilván nem vadiúj, csak eddig nem került a helyére, a pincében várta, hogy mi lesz a sorsa, kinek a királyi fennhatósága alá kerül… ééééés nyerteeeem!
    Enyémenyémenyém, úgyhogy nem vesztegettem az időmet, be is pakoltam! (Igen, mint a kiskutya, mikor körbepisili a területét. IGEN, indokolt a mondat végén a felkiáltójel.) Hihetetlen mennyiségű cuccot nyelt el: püspökkenyér, kuglóf, torta, mindenféle szilikon formák, kapszlik, kerámia őzgerinc, húsvéti és karácsonyi extra formák. Szívecskék, pástétomsütők, flan forma… szóval akár hihetnénk, hogy kiürült a spájz, de nem. Ezeket jobbára a konyhából, innen-onnan szedtem össze, úgyhogy most legalább rend(féle) van – ezen a fronton.
    …..
    Megtaláltam a tökéletes ajándékot a tesóm szülinapjára, most már csak reménykednem kell, hogy ideér, hétfőn rendelem meg.
    …..
    Holnap ágyat húzok, és megvarrok egy kosárnyi nyuszit: nagyon édes, egyszerű leírást találtam a neten, úgyhogy gyerekjáték lesz. Szó szerint. Barnabás már most extázisban van a gondolattól, és “alig válja”, hogy holnap legyen – ez azt is jelenti, hogy 5 perce bejelentette, hogy ő kialudta magát. És most van 21:32.
    Megosztás: