Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Insta-bővebben

    Le sem tagadhatnánk, hogy óriási forgalmat bonyolítunk a könyvtárban. Nézem, keresem, kutatom a régi klasszikusokat és a menő újdonságokat is, és… be kell valljam, legtöbbször csalódom.

    Biztos nehéz műfaj a mesekönyv vagy a jó gyerekkönyv, de hogy ennyire… Legtöbbször maga a szöveg rettenetes: nyakatekert, semmitmondó, követhetetlen és…hát… ööö…. unalmas. Nem egyszer fordult elő, hogy elaludtam mese alatt, vagy a gyerekek felkeltek pisilni, inni, valami, és a folytatásérdeklődés hiányában elmaradt.

    Nyilván vannak kifejezetten rajongásig szerethető könyvek, vannak “fú, ez tök jó” könyvek, vannak “jó kis könyvek”, “egynek jó” könyvek, középszerűek, unalmasak és vannak sajnos rettenetesen szar gyerekkönyvek is.

    12501634_778551252275263_1064528158_n

    Ez leginkább az “értem én, hogy van ez a könyv, de MINEK?” kategóriába tartozik. Tiszta New Age, lelki kócsing, “hogyan gondolkodj pozitívan”, de annyira lehangoló,hogy a könyv nagyjából háromnegyedében azt ecsetelgeti a kis tigris,hogy mennyire kurvára nem szereti őt senki, nem hallgatja meg senki,nincsenek barátai és a szar is szar, hogy már nem jutsz el a megoldásig, és addig, hogy hogyan gondolkodjon MÁSKÉPP a kis tigris -azaz TE- magáról, hogy ne legyen ennyire szomorú.

    A példamondatok, a rávezető mondatok nem gyerek szájába illenek, ilyen kifacsart, kitekert önsegítő mondatokat gyengébb minőségű agykontrollos könyvekben is ritkán olvas az ember.

    Aranyosak a rajzok benne, ennyi.

    12501873_1714663372147004_192790574_n

    Ezt nagyon szerettük, megérdemelt egy külön posztot is. Nekem nem tetszettek az illusztrációk, de a mese annyira jó, hogy azóta többször előkerült.

    12677549_1576677235976275_2128865290_n

    Haha, ez a Downton Abbey egér változata. Az ötlet nagyon jó, a képi világ szerethető, a történet kicsit bugyuta. Többször kikacsint a szülőre, a poénok inkább a felnőtteknek szólnak, én pedig nagyon nem szeretem az ilyet. Jó, hogy elolvastuk, egynek jó volt, de nem venném meg.

    12935012_1218946118136370_181791026_n

    Juj, ez állatira tetszett. Vers, de szellemes, vicces, ritmusos, dallamos. Csodaszép könyv, és nagyon élveztük, de nem lesz nagy kedvenc – valahogy nálunk a versek nem válnak azzá.


    10616594_486045284938446_783827626_n

    Ez már -mint látjátok- nem könyv. Reggeli kávé kókuszos rizstejjel és gesztenyés csók – 2ch/darab.

    12501577_1745796182306009_1967435519_n

    “Csak úgy” tulipán. Annyira beleéltük magunkat a kisbaba érkezésébe, hogy a lánynevünk már meg is van 🙂

    12907154_571921472984453_931184900_n

    A vércukis napló roppant unalmas adathalmaz. Kivéve Barnabásé,ugyanis direkt azért zsákmányoltunk a Pagonyból egy nagy csomag matricát,hogy izgalmasabb legyen az a ronda sok szám.

    Megosztás:
    mindennapok

    Az úgy van,

    hogy kisbabát szeretnénk. Igen. Ehhez kell a sok konzultáció, vérvétel, tervezés, szervezés, átgondolás és persze a CT.

    Kérlek Benneteket, hogy azért drukkoljatok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy annak lennie kell. Ha jönnie kell, jöjjön, ha nem, akkor ne jöjjön.

    Szívből vágyunk rá mindketten és igazából Medve hozakodott elő az ötlettel. Én teljesen megrökönyödtem, aztán egy éjszakát végigforgolódtam, gondolkodtam. Aztán az összes gondolatomat sutba vetettem, és kimondtam, hogy igen, szeretném.

    Szóval így állunk most, és fülig ér a szánk.

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Hétvége

    Szombaton ki sem tudtam mozdulni: Barnabásnak 22-es cukorkái voltak, ami azért már erősen felkiáltójeles mutatvány. Fájt a torkom, hőemelkedésem volt, úgyhogy feladtam a Pránanadit, helyette itthon pakolásztam, pihentem.

    Vasárnap Anyu bevállalta a gyerekeket, mi pedig indiai íz-és egészségfesztiválra mentünk.

    Medve fejét azért látni kellett volna… és a szervezőkét is, amikor AC/DC pólóban és bőrkabátban megérkezett az én galamblelkű férjem 😀

    _vyr_674asafoetida

    Egyébként érdekes volt nagyon. Rengeteg gluténmentes dolog is volt, a rendezvény pedig amúgy teljesen vegán, tehát kisebb kompromisszumokat kötve (nem ehetnénk csicseriborsó lisztet sem) egy csomó dolgot meg tudtunk kóstolni. Ettünk currys-kurkumás bundában sült cukkinit, ördöggyökér porral pirított zöldségeket és sült káposztás gombócot. Fahéjas-gyömbéres rózsavizet ittunk, Medve fűszernövényt ültetett és befizettem Bach-virágcsepp tanácsadásra, én pedig Grabovoj számos marokkövet választottam magamnak. Bármi is legyen az 😀

    Beültünk egy ajurvéda előadásra is, beszélgettünk a Krisna völgy manufaktúrájának képviselőjével az öko gazdálkodásról, aztán vettünk chili port, kurkumát,curryt és az ördöggyökér akármiből is hoztunk kettőt. Tök jó, lepirítva vöröshagyma ízt ad a zöldségeknek, már csak egy bru-tá-lis wokot kell beszerezni, és mehet a menet.

    Április végén megyek onkológiai kontrollra. Három éves, sorsfordító nagy beszélgetés lesz, addig pedig lejárom az akupunktúra bérletet Barnussal, szedem a tisztító bogyókat és… hát, izgalmas lesz ez az április, na.

    Megosztás:
    mindennapok

    Húsvét

    Ez a Húsvét sokkal de sokkal menőbb volt, mint bármelyik családi ünnepünk eddig valaha. Az óriási változás mögött egy aprócska tény áll: én a kórházban voltam, így Medve szabadon vehetett ajándékokat a gyerekeknek, így Barnabás bogárvizsgáló felszerelést…DSC_0291

    … Gergő pedig elektromos fúrót kapott a Nyuszitól. Soha életemben nem láttam még ennyire elszánt,fúrni vágyó, fúrásra készen álló arcot.

    DSC_0334

    Tegnap azért voltak jó hírek is: az orvosunk nagyon elégedett, alakul az unschoolingos papírmunka és isteni pitét készítettem a vadiúj tescos piteformáimban. Nagyon-nagyon finom lett, egy szelet pedig 8g ch-t tartalmaz, ami szuperséges, mert reggelire 40-et ehet a gyerek, szóval ezzel úgy jóllakott, mint a duda.

    Ma jön a zöldségdobozunk, rengeteg zöld lesz benne,úgyhogy pitét fogunk enni pitével (paradicsomos-diósat, kukoricásat és tonhalasat készítek, utóbbit csak Medve eheti sajnos) és rengeteg zölddel, málnateával (hurrá,megjött a várva-várt Sonnentor málnateám!) és fermentált zöldségekkel.

    Ott elszaladt a ló.

    Van sós-rozmaringos citromom, sima sós citromom, vegyes csilis zöldségeim, sima káposzta, kelkáposzta, kimchi, currys kínai kel… Rendesen felszálltunk a fermentálós vonatra, na 😀


    Tegnap végre egy kicsit egyedül voltam. Sátáltam egy nagyot. Barnusnak új farmernadrágot vettem, mert nagyon lefogyott az elmúlt 6 hétben:( Most már valamivel jobban néz ki, de nagyon kis vékony, kismadárcsontú nyuszifül lett, egészen összeszorult a szívem, amikor azt láttam, hogy a szűk szabású, szűkített lábú, legkisebbre állított derekú farmer alá még befér neki egy vastag melegítő is. Rettenetes látni az ujjbegyeit is, hogy teljesen tűpárna az összes, varas, nagyon fáj neki…

    Tegnap egy kicsit besokalltam,bevallom őszintén. A nyolcadik messengeres üzenet, jó tipp, fontoskodó telefonhívás után az alábbi bejegyzést osztottam meg a privát oldalamon, főleg azért, mert a jó tanácsok -bár jó szándékkal- csak olyanoktól jönnek, akik azért annyira nincsenek tisztában az életünkkel. A “váltsatok életmódot”, a “csak semmi gyorskaja”, a “vond meg a szénhidrátot és akkor a szervezet újra felismeri az inzulint”, és a “paleo meggyógyította az egyes típusú cukorbeteg kislányt, mert a szervezete újra felismeri az inzulint és így nem kell fecskendeznie”,nos, ezek mind az időmet rabolják.

    A cukorbetegségnek két típusa van, a kettőnek szinte semmi köze egymáshoz. Más a kialakulásának módja, oka, így más a gyógyítása/kezelése is. Pngyolán fogalmazva:

    A kettes típus: a szervezet nem ismeri fel az inzulint, vagy csökken a felismerés. A betegség előrehaladottabb állapotában kívülről kell extra inzulint bejuttatni. Itt fontos a ch csökkentés, a testsúly karbantartása, és ez egy pntig visszafordítható folyamat.

    AZ EGYES TÍPUS NEM ILYEN. Gyerekkorban alakul ki,mire kitudódik, addigra a hasnyálmirigy 85%-a már nem működik. Visszafordíthatatlanul. Persze, ez a tudomány jelenlegi állása, és nyilván folynak a kísérletek, de ez NEM AZ, amit jó táplálkozással vissza lehet fordítani.

    Aki ezzel basztat, az sajnos azt sugallja, hogy

    • nem néztem utána elég alaposan
    • nem teszek meg mindent
    • nem foglalkozom eléggé a kérdéssel

    Volt olyan, aki egyenesen egy privát levelezést másolt be, ami RÓLAM és a szegény, szerencsétlen GYEREKEMRŐL szólt, olyan felelőtlen kijelentésekkel, mint a kevés szénhidráthoz nem kell inzulin (tényleg, bazdmeg? és azt a rengeteg fehérjét majd mind a vese bontja le? és akkor nemcsak cukorbeteg lesz a gyerekem, hanem vesebeteg is?) és hogy “van remény”.

    Három gondolat szaladt át a fejemen:

    1., kiírom Facebookra, hogy kérek mindenkit, mellőzze a faszságokat

    Kedves Ismerőseim, kérlek Benneteket, hogy NE küldjetek csodadoktorokat, paleo étrendet, mesés gyógyulásokat nekem, mert nagyon felzaklat. Sajnálom, ha valaki nem tudja megemészteni, hogy a fiam cukorbeteg. Én meg tudom. És Józsi bácsi inzulinos cukorbetegsége nem azonos a gyerekkori cukorbetegséggel. Ne sóhajtozzatok, ne mondjatok okos dolgokat, nagy igazságokat. Ledumáltunk mindent a Jóistennel, rendben vagyunk. Tényleg.

    2., meg kell beszélnem magammal, hogy ne legyek hülye. A ráknál ezt végigcsináltam (juj, van remény, van M-E-G-O-L-D-Á-S), ja nem, mégsem,mert az másféle,másmilyen, az ismerősömnek is volt, de az agydaganat volt, megishalt, blablablabla.

    Saját. Utat. Kell. Kitaposni.

    3., Elgondolkodtam, hogy jelentkezem dietetikusnak. Pont akkor jutott eszembe, amikor a sokadik alkalommal jöttek fel, hogy ilyen menü igényt még nem láttak: glutén-, glutamát-, szója-, tejmentes, cukorbeteg étrend. Nem borzoltam tovább a kedélyeket, hogy fehérjecsökkentett (a vese miatt nagyon kell figyelni), purinszegény (nem tudjuk bontani), hisztaminszegény (aztsebasszameg), sav-bázis egyensúlyra ügyelővel egészítem ki úgy, hogy figyelem a lektinbevitelt…

    Muhahaha.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Finy Petra – Szárnyak és paták

    Spoiler!

    Amikor kiderült, hogy Barnabás cukorbeteg, szinte az első gondolatom az volt,hogy hogyan értessük meg vele, hogy mi történik, mi miért történik és hogy attól, hogy diabéteszes lett, attól ugyanaz a vagány-mokány cickány, mint előtte. Az Egy Csepp Figyelem alapítvány oldalán találtam rá Finy Petra könyvére, és végül múlt héten, a Pagonyban vettük meg.

    Még este elkezdtük olvasni.

    Nyilván az egyik főhős cukorbeteg, a másik pedig egy szárnyas-patás pegaur fiú, akinek nagyon-nagyon kicsik a szárnyai, így nem tud repülni a többiekkel, bár nagyon szeretne. Benne van minden. A “nem vagyok elég”, a “valami baj van velem”, a “sosem lehetek olyan,mint a többiek”. Brilliáns, hogy nem a cukorbeteg kisfiú érzései ezek, ő pont a mindent megoldó nagy feltaláló, aki kitalálja, hogy építsenek egy klassz szárnyat a pegaur fiúcskának, és akkor pont úgy tud majd repülni, mint bárki más. Szuper az is, hogy a szárnyakat nem fedik el, a kis pegaur büszke rá, hogy a barátja milyen okos szerkezetet talált ki, nem szeretné elfedni az illesztéseket, sőt, büszke rájuk.

    Barnus sírt. Háromszor, négyszer kellett elmesélni neki, minden egyes alkalommal elmondta, hogy ez egy igaz mese, hogy ebben ő hisz, és hogy milyen csodálatos, hogy meg lehet oldani a kis szárnyú fiúcska gondját.

    Az illusztráció nagyon nem az én világom, (érdekes, a mellrákos könyvnél pont azt éreztem nagyon eltaláltnak, a történetet nagyon nem), a mese viszont igazi megkönnyebbülést hozó, gyengéd terápia.

    Gratulálok az alkotóknak!

    871372_5

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem lesz egyszerű nap, az tuti

    Anyu vigyáz Gergőre, mi pedig felkerekedünk, mert orvoshoz megyünk.

    Valszeg Barnusnak beindult az ún. Honeymoon folyamat: a megmaradt,kb. 15%-nyi hasnyálmirigye most elképesztő módon nekiállt dolgozni és viszi le-le-le és le a vércukrát.

    Veszélyes így nagyon.


    Mindegy, majd valahogy megoldjuk.

     

    Egyébként nagyon fáradt vagyok, jól kisírtam magam, és most egy kicsit jobb. A holnap meg, -mint tudjuk-mindig tiszta, nem szennyezi hiba.

    Megosztás: