Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

waldorf

    Uncategorized

    Mérlegelés – Szent Mihály hava

    A Waldorf évkör alapvetően a keresztény évkört követi. Az 4 legfontosabb ünnepkör egyike Szent Mihály ünnepe (itt, itt és itt  olvashatsz bővebben), és furcsa, de valahogy most nagyon együtt mozgunk ezzel az egésszel.

    Mérlegelnünk kell.

    Elcsendesedni, belélegezni jó mélyet, átgondolni, hogy hogyan szeretnénk újra felosztani egymás között a feladatokat, mert a tegnapi hacacáré egyértelműen mutatta, hogy ez így nem jó.

    Úgyhogy veszünk egy szép nagy füzetet, este kinyitunk egy palack jóféle fehérbort és elkezdünk beszélgetni: elmondja ő is, hogy mi az, amiben segítséget kér tőlem, és én is, hogy mi az, amiben ő támogathat engem.
    Visszamondtuk Gergő bölcsődéjét és egyáltalán nem bánom. Nem szerettük igazán, nem volt jó érzés oda vinni, és Gergő is állandóan beteg volt.
    Nagyon lassan, nagyon óvatosan nyitunk majd egy sokak által ajánlott családi napközi felé, hogy valamennyit mégis gyerekek közt legyen, de egyelőre nem ez a legfontosabb: most az új szabályok, új korlátok, új rendszer az, aminek ki kell forrnia.

    Egyáltalán nem baj, hogy újra kell rendeződnünk.

    Hallottad? Igen, ja, ezt én mondtam. Én, aki már attól kiborulok, ha nem abban a sávban megyünk, amit megszoktam. Ha nem ott van a fakanál a konyhában, ahova tettem. A google levelezőm háttérképét nem mozdítottam évek óta. Talán soha. De, egyszer talán volt a kavicsos, de aztán visszaállítottam az íróasztalosra. Nem szeretek veszélyesen élni 😀

    Szóval elcsendesedünk. Szüretelünk. Rendszerezünk. Levonjuk a tanulságokat. Veszünk egy mély levegőt, és megküzdünk a bennünk élő sötét sárkánnyal.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Egy hét Waldorfiában

    Elindult az év, kezdünk beleszokni a mindennapokba.
    Minden nap fél 9-re megyünk, de van, hogy előbb is beérünk, attól függ, mi dolgom/megbeszélésem/munkám van épp aznap.
    Reggel kelek, összekészítem Barnabás ételét, ami a következőkből áll össze:

    1. minden nap valami zöldséges vagy gyümölcsös leves (ezen a héten volt zöldborsóleves, bableves, krumplileves, olasz paradicsomleves), ez kerül mindig a háromemeletes ételhordó aljára.
    2. Második fogás (rizstészta almaszósszal-dióval, a bableves mellé tócsni, gombapörkölt rizzsel, ilyesmi), ez megy a második edénybe.
    3. A torony tetejére az uzsonna kerül: ez többnyire süti egy kis házi lekvárral (olyan gyümölcsből, amit ehetünk) vagy valami sós keksz (tegnap isteni póréhagymás kekszet sütöttem. El ne felejtsem!)
    ——————
    Póréhagymás keksz:
    Egy egész pórét nagyon apróra feldaraboltam, egy kis olajban, bőven sózva megpirítottam. Közben felolvasztottam egy egész vajat, majd megvártam, míg minden kihűl. Közben megőrültem a rizslisztet, most ehhez basmati rizst használtam, szerintem a sós dolgokhoz nem jó a jázmin rizs. Két tojást tettem a vajas-olajos-sós hagymához és annyi lisztet, hogy morzsa legyen (30 deka?) Innen már csak formázhatóvá kellett lágyítani a tésztát egy kis vízzel (1,5dl?).
    Pici pogácsákat formáztam és forrósütőbe toltam. Négy tepsinyi lett belőle.
    Egy darab sincs már.

    ——————
    Az inox ételhordót ebéd előtt felteszik az udvaron lévő sparheltre, amin a többiek ebédjét főzik,így Barnus is meleg ebédet kap.
    Kókuszmatracokon alszanak a gyerekek, nagyon odafigyelve arra, hogy ne legyen harsogó mintás az ágynemű. A szülőket megkérték, hogy visszafogott mintájú/egyszínű, pasztell árnyalatú dolgokat válasszanak, amikor csak lehet.
    Az egész óvoda nagyon békés. Mind a hangulatban, a beszédben, a hangerőben és a vizuális kialakításban is a legjellemzőbb szó a békés
    A gyerekek kedvesek, nem jellemző a versengés és ami nekem döbbenetes volt: csillivilli benti és udvari játékok helyett együtt játszanak, egymással. 
    Ilyenkor egész délelőtt az udvaron vannak, esőben is, hóban is, csak viharban és zuhogó esőben nem, akkor nyilván beviszik őket.
    A benti játékok fából minden esetben természetes anyagból vannak és az egész óvodában méhviaszos bútorápoló illat van, ami egyszerűen csodás.
    Barnabás remekül van, nagyon boldog, nagyon felszabadult és már van egy-két-három-négy kisgyerek, akivel megtalálta a hangot és emlegeti is őket itthon.
    A szülők kedvesek. Vannak nyilván olyanok, akik nagyon aktívak, óriási ütemben szervezik a közösséget, de nyilván ettől megy a dolog előre. Élénk, aktív, önszervező az egész, a hangulat nagyon közvetlen és mosolygós. 
    Amit min-den-ki kérdez, az az, hogy mi van a takarítással: nos, ránk először szeptember legislegvégén kerül sor, egy szombat vagy vasárnap délelőtt leszünk majd ott egy másik anyukával. Azért ebbe nem kell belepusztulni.
    A hét sztárja minden bizonnyal az ételhordó: ilyesmi, de csak 3 emeletes, én a Tescoban vettem és azt hiszem 2000 Ft volt.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Lemondások, szabályok, szokások

    Bizony, a Waldorf lemondásokkal jár.
    Muhaha.

    ….
    Nem lehet például akármilyen ruhába öltöztetni a gyereket. Nincs pókember, nincs halálfej, nincs középső ujj felmutatós póló, és úgy egyáltalán: a lehető legegyszerűbb a cél. Egyszerű forma, egyszerű színválasztás. Ha lehet,minta nélkül.
    Nincs villámmekvínes óvodás zsák, egy sima vászon zsák megteszi.

    Az óvodások az óvodában nem esznek tejterméket, tojást és húst. Hurrá, mert mi még glutént sem, szóval végre senkinek nem kell magyarázkodnom.

    Igen, kerülik a műanyag játékokat.Az óvodában minden fából és más, természetes anyagból van. Tök jó játékok. Ugyanúgy szerepjátékok, mint a sima óvodában (tűzhely, bolt, fodrászat, stb) és persze építőjátékok (kockák, hengerek, autók, vonatok).

    Kézműveskedésnél ugyanúgy termények, termések, természetes gyurma, gyapjú, textil, lenfonal.

    Kötélhinta, lombház, mászóka, rönkök. Óvodai tankert, saját paradicsommal. Kemence az udvaron, ott is főznek sokszor.

    Gyógyteát isznak. Gyümölcsöt, zöldséget nassolnak.
    Részt kell vennünk az óvoda életében – nekem ez eddig sem volt gond. Szerencsére itt minden szülő ilyen – aki nem veszi ki a részét, az valahogy lemorzsolódik (vagy nem jön ide). Csapot szerelnek, termet festenek, takarítanak – minket még nem osztottak be, hogy először tanuljunk bele a rendbe és csak utána sikáljunk:), de tapasztalt családdal osztanak majd be. Napi másfél óra, ha jól értettem úgy havonta egyszer.

    Tévét valóban nem nagyon ajánlott nézni. Nem mondták, hogy tilos, de azt igen, hogy a lehetőségekhez mérten a legkevesebbet.

    Van délutános elhelyezésre is lehetőség, igénybe is vettük.

    Erős nagyon a közösség, és nagy szeretettel vártak bennünket és a többi új családot.

    Barnus boldog. Mi is boldogok vagyunk.

    Örülünk, Vincent.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Waldorf

    A döntés (nagyon) nem született meg egyik napról a másikra, sőt…! Tökéletesen ellene voltam több szempontból is.
    Be kell állnia a sorba, kell az a kerettanterv, mi is felnőttünk valahogy, hogy megy így egyetemre, legyen két diplomája, egyébként is a régi-jól-bevált a biztos.
    Egy dolgot hagytam ki a számításból (de azt teljesen): a gyereket.
    Barnabás egészen pici kora óta… olyan ábrándos. Képekben gondolkodik, ritmusra kel fel, dalol, mondókázik, és én ennek nagyon örültem, boldog voltam, hogy olyan kis kreatív(ka) és ez milyen jó lesz, mert szépen fest(eget). De ennyi.
    A legtöbb szülő valóban ennyit lát/hall/érzékel a Waldorf pedagógiából: művészkedik, festeget, lóg. Nincs házi feladat, ezeknek még könyveik sincsenek, sőt, előbb olvasni tanulnak meg, de azt is később, mint a többiek, aztán írni, de lehet még azt sem, jaj. Túrják az iskola kertjét, nemezelnek, euritmiáznak, az egész egy nagy hippi-bohóckodás, semmi több.
    Szilárd elképzelésem volt, hogy a környékbeli iskolákból hova menjen Barnabás, de igazán sosem éreztem komfortosnak az elképzelésemet, pedig benne volt a mindennapjainkban a téma, ugyanis Barnus csoportjának a kétharmada nagycsoportos volt, ők suliba mentek, és a 9 középsős egészen közelről hallgatta végig a ki-melyik-suliba-megy kérdést.
    A kocsiban ültünk, mentünk Anyukáméktól haza, amikor egy piros lámpánál váratlanul kibökte:
    – Anya, én milyen iskolába megyek majd?
    – Hát, amilyet majd jónak találunk, gondolom. – feleltem bizonytalanul. – Miért, milyet szeretnél?
    – Szeretnék megtanulni írni és olvasni. Számolni. Szerelni, mint Apa, hogy mindent meg tudjak szerelni a ház körül. Festeni, dalolni, mondókázni. Sokat meg szeretnék tanulni a meggyfámról, a világról.
    – Oké, de ez azért kevés lesz. Mert mi lesz a…
    … és tényleg. Mi lesz a…?
    És nem tudtam folytatni.
    – Barnus, Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
    – Nem tudom. Lehet, hogy világhírű szakács és mindenkit így fogok etetni, ahogy mi eszünk. Vagy az is lehet, hogy lovas tanyát szeretnék majd és akkor oda járhatnának a gyerekek lovagolni. Vagy lehet, hogy lesz egy kicsi boltom, tele csodaszép holmival, amiket én csinálok majd és az emberek pedig messzi földről eljönnek hozzám. Vagy cirkuszigazgató.
    Hm. Sehol nem volt benne, hogy key account manager vagy sales executive.
    Valóban, azt el kellett engedni, hogy a kerettantervből kevesebbet és más struktúrában tanul meg. Azt viszont üdvözölni kell, hogy rengeteg olyan készségre és képességre tesz szert, amit egy hagyományos iskolában majdhogynem biztosan nem fejlesztenek (tudatosan):
    • megtanult egy adott témát/projektet felépíteni
    • csapatban és egyedül is dolgozni
    • ok-okozatot tantárgyak között is felfedezni
    • érvelni, sok ember előtt beszélni, gondolatait szóban, képben, írásban kifejezni
    • testtudatot kap, elismerik az érzelmi intelligencia/együttműködési készség/lelki stabilitás fontosságát, mert nézeteik szerint ez az alapja egy sikeres karriernek, embernek, családi életnek.
    A legnagyobb ellenállás az a folyton kattogó mondat volt, amit egy olyan valaki mondott, akinek a szavára nagyon adok és a véleménye mérvadó számomra: nem jó ez a nagy szabadság. 
    Nem jó ez a nagy szabadság.
    A téma pihent, aztán pár hét múlva újra megtalált: teljesen véletlenül estem be egy Waldorf előadásra, és a kezdeti ficergés után azt vettem észre, hogy bólogatok. Igen, ez Barnabás. EZ Barnabás.
    Beszélgetés waldorfos szülőkkel. 
    Előadás.
    Beszélgetések waldorfos pedagógusokkal.
    Tanulmányozás, olvasás, még több ismeret.
    Igen, ez Barnabás. Nem én, az én elvárásaim, az én neki szánt jövőképem, az én álmaim, az én vágyaim, hanem Barnabás. Ez ő. Ez neki való.
    Vannak bennem kérdések, kérdőjelek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy azzal, amit itthon világnézetként kap egy kerek egésszé formálódik a történet. Nem “valamilyen” lesz a kettő egysége, amilyenné majd Barnabás formálódik, hanem ha most összeadom és szerves egységgé gyúrom a két gombócot, akkor Barnabás jelenik meg. 
    Egy kisfiú, aki gyakorlatilag nem reagál a szigorra. Egy kisfiú, aki mindig lassabban, de elmélyülten csinálja a pont-egészen-mást, mint amit a többiek. Egy jólelkű, ám a versenyhelyzettől menekülő, gazdag képzeletvilágú kisfiú, akinek a fő feladata az életben nem a MEGSZERZÉS, hanem a MEGTARTÁS.
    Megtartás, megbecsülés, ápolás, értékmentés, továbbadás. 
    A döntés megszületett: csak Waldorf iskolát jelölünk meg, annyira hiszünk abban, hogy ez lesz Barnabásnak a megfelelő közeg.
    Megosztás: