Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

September 2012

    Uncategorized

    Épp most

    … olvasom:

    Ez már  a sorozat 3. kötete, nagyon szeretem

    … ezt hímzem:

    Mucha – Reverie (Merengés)

    … ezt fogok (be)főzni:

    karamellás almaszósz

    almalekvár (sima, vaníliás, fahéjas, karamellás, vaníliás-fahéjas, fehérboros)

    … az utolsó ponthoz megjegyzésként csak annyit, hogy tegnap S.O.S. kellett bevinnem Medvét kocsival az Örsre, úgyhogy sünis pizsamában vágódtam autóba (gyerekkel, ofkorsz), és hazafelé az út melletti zöldségesnél jonatán almár árultam 150Ft-ért. Bementem és gyorsan megkérdeztem, hogy ha 20 kilót viszek, akkor azt meg tudjuk-e oldani (mármint, hogy elpakoljuk). Nagyon csúnyán néztek rám, hogy oké, akkor 140, de ez a vége. 
    Hehe, amilyen hülye vagyok, magamtól eszembe sem jutott volna alkudozni. Mindegy, lényeg az, hogy 20 kiló illatos alma várja, hogy befőzzem, és nem is fogok késlekedni vele!
    Megosztás:
    Egyéb

    Féltelek

    Nem is volt az olyan régen, emlékszel? Mentünk a hegyre. Gombát szedni. Mászókázni, fűben hemperegni. Te voltál a legerősebb és mindig mosolyogtál.
    Én nagyapának hívtalak, sosem rövidítettem. Te egyszerűen csak kislányomnak, és Te sem rövidítetted.
    Most fáradt vagy és nagyon apró; nagyon puha, vékony és selymes a bőröd. Nagyon tiszta a körmöd, rég nem dolgozol már. Fekszel és fekszel, nézed a plafont. Nehezen veszed a levegőt, én pedig alig merek az ágyad szélére ülni – nagy vagyok, darabos, esetlen melletted. Simogatom a kezed és nézlek: mindenki biztat, hogy majdcsak jól leszel, minden rendben lesz. És tényleg rendben lesz, de nem úgy, ahogy ők gondolják.

    Mi tudjuk. Látom a szemeden. Menni akarsz.

    Nem fáj sehol – nagyon nehezen formálod a szavakat, de azért megnyugtatsz, hogy tényleg nem fáj sehol. Kérdezed, hogy révbe értem-e, hogy jól vagyok-e. Igen, szeretnek és szeretek, csodálatosan szép a kisfiam is, elhoztam, hogy láthasd. Csak a szemeddel követed, már a fejeddel sem tudod, ő cikázik és csicsereg, annyira nagyon… napsugaras. Olyan üde, mint az a pipacsos-búzavirágos csokor, amit hazafelé szedtünk egyszer egy május elsején.
    Fogom a kezed és mosolyogsz, tudod, hogy búcsúzni jöttem, és én is tudom – már igen.Már tudom, hogy nincs tovább. Már nem küzd a szemed, már nincs benne betegség és öregség, már könnyű a lelked és lebegsz, mert eldöntötted, eldőlt, elindulsz.
    Kérdezed, hogy boldog vagyok-e, és tudom, hogy tudni akarod, jó kezekben hagysz-e. Tudom, hogy engem szerettél a legjobban, és tudom, hogy fáj Neked, hogy zokogni látsz. Le is törlöm a könnyeket és összeszedem magam: megkérdezem, hogy félsz-e. Mondod, hogy nem, már nagyon várod, már nagyon fáradt vagy és aludni akarsz.
    Tudom. Tudom, hogy nem állíthatunk meg. Hogy nem jó Neked, ha nem mehetsz. Csak nagyon nehéz felállni az ágyad mellől és kilépni abból a szobából. Elvesztem a szemedben és tudom, hogy neked sem könnyű – mindketten csak szippantjuk magunkba a látványt és mosolygunk a könnyeken át, mert azt akarjuk, hogy így maradjon meg, hogy így maradjunk meg. Cinkosok vagyunk, mindig azok voltunk. Hiába sír mindenki, nekünk mosolyogni kell és pakolni, emlékeket, szeretetet, szúrós borosta érzését, a nyugágyban újságolvasást, a rántott csirke illatát, a napfényét és a fröccsöt. A kis piros, pettyes, pörgős szoknyámat, az aranyszőke hajamat, a kezemet a nagy kezedben – mind összepakoljuk. A gombóc fagyikat a Gyöngyből, a mezők illatát és az uraji kisbocit szintén. 
    Nagy útra mész, drága-drága Nagyapám, és ezeket mind el kell, hogy vidd, de ne félj, nálam is itt maradnak. Egyszer majd újra együtt leszünk és összetesszük  két felét, de most…
    készülj, menned kell. 
    Én tudom. 
    Megértem. 
    Átölellek, beszívom a bőröd illatát és nagyon erős vagy: felemeled a karod és átölelsz. Elfáradsz a mozdulatban és lehanyatlik a kezed.
    Szeretlek. Nagyon fogsz hiányozni. 
    Már csak az a kérdés, mikor indulsz.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ez is, az is

    Kezdem igazán, igazán, IGAZÁN megszeretni az e-könyv olvasómat. Szép is, praktikus is, jó is – teljes siker, pedig elég nehezen barátkoztam meg vele.
    Gyönyörű, nőies őszi cipőt vettem – sportos, barna, magasszárú, mégsem ormótlan. Pihepuha bőr és teljesen vízálló.
    Még mindig nem érzem ezt a falun élünk dolgot: néha sznobnak tűnhetek. Oké, gyakran. Nem szándékos, de mindenképp bántó lehet, mikor rizstejet keresek a helyi Coop-ban, vagy számomra teljesen természetes, hogy van Bioderma fürdető a gyógyszertárban. És ha az nincs, akkor van Babe. És ha az nincs, akkor van La-Roche. És ha az nincs, akkor legalább a tetves babaolajok között válogathatok, de nem. 
    Kitaláltam, mi lesz a menüsor a NAGY HÁZAVATÓ BULIN, nem mondom, hogy nem főzök majd 2 napig, de szerintem totál megéri: isteni finom lesz.
    Őszi koszorút készítek a gyerekszobába: barna kordbársony anyaggal vontam be a karikát, gombok és filc kerül még rá, mindezt narancssárga szalaggal rögzítem majd. 
    Ma -elvileg- hazakerül a kis laptopom: rettenetesen hiányzott, dolgozni sem tudtam rendesen, szóval pont itt volt az ideje, hogy DELL hazatérjen. Olyan nekem, minta Lassie – családtag. Csak nincs hosszú nyelve és nem nyáladzik.
    Díszpárnákat vettem, egész sokat, most az a legújabb ötletem, hogy mély, napsárga, már-már óaranyba hajló párnák lesznek MINDKÉT nappaliban – gyönyörűen kis színfoltjai lesznek a térnek és feldobják az igencsak régi kanapékat.

    Rengeteget olvastam mostanában papír és e-könyveket is, most mindenképp ponyva kellett, elég sok nehezet olvastam mostanság. Tashmina Perry tökéletesnek tűnt, most az Apuci lányait olvasom, de nagyjából a 25. oldalnál már annyira ostoba, hogy gondolkodom rajta, hogy kaszálom az egészet.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Be kellett hoznon a pálmát a teraszról

    Hideg van, nincs mese: zokni, melegítő és tea.

    Munka munka hátán, de most jó, nagyon jó dolgok történnek, és ezért roppant hálás vagyok.

    A saját gépem a szervizben, most tervezek venni egy nagy asztali gépet, kell a bivalyerő a munkához, ugyanezt egy laptop csak több százezer forinttal többért tudná.

    Lemegy ez a hét és egy kicsit lassítok: több időm lesz blogot írni, új projekteket átgondolni és gondozni a régieket, most egy kicsit ilyen szempontból is várom/vágyom az őszt: talán pont ez lesz AZ a három hónap, amikor végre minden a helyére kerül. Mindenféle értelemben.

    Szegény kis tujáink nem nagyon bírták itt a teraszon: sárgulnak-barnulnak rendesen. Most ősszel még adunk nekik egy újabb utat: kiültetjük őket a kertbe…. hátha.

    Szeretnénk gyümölcsfákat ültetni: egy körte, egy cseresznye és egy sárgabarack nagyon jó lenne, továbbá szeretnék áfonyát, ribizlibokrokat és szedret meg málnát is, meglátjuk mi lesz belőle.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nekem ma kezdődött az ősz

    Most érzem igazán azt, hogy almás-fahéjas teát innék, hogy este mécsest tennék az ablakba, és azt is, hogy nagyon szeretnék egy telitalpú csizmát – oké, oké, ez nem csak ősszel van, szóval akár húzhatjuk is a listáról…
    Még szokom a falusi létet, ma például kifejezetten mellbe vágott 3/46-kor, hogy 6-ig le kell érnem a gyógyszertárba, mert meghozták Pestről a gyerek gyógyszerét. Mikor odaértünk, akkor szembesültem vele, hogy “eeegen, minden nap 6-ig van nyitva a gyógyszertár. Kivéve szerdán, mert akkor 3-ig, ezt mindenki tudja.
     Tök jól haladok a gyerek szobájában a faliképpel, most még meglehetősen gagyinak néz ki, de én már tudom, mi lesz belőle, szóval szerintem szép lesz. Neki egyelőre semmilyen érzése nincs a dologgal kapcsolatban, hacsak az nem, hogy időről időre leáll velem veszekedni, hogy összefirkálom a falát és azt nem szabad.
    Megint egy asztmás “fellángolás” közepén vagyunk, ilyenkor annyira rossz: nem kap levegőt, én pedig nem tehetek semmit, csak adom a gyógyszereket. Tegnap bementünk a kórházba, a doktor néni megnézte, ma pedig egész nap itthon voltunk, én festettem, dolgoztam, olvastam, pakoltam.
    Tegnap hazafelé az orvostól  isteni szilvát vettünk: zamatos, húsos, ízletes, el is terveztem, hogy milyen jó kis lekvár lesz belőle. Most úgy néz ki, hogy semmilyen, mert a felét már megettük…
    Megosztás:
    Egyéb

    Tegnap felrajzoltam a falra a mintát

    … ma elkezdem festeni: kisróka, kicsi bocs, süni, bagoly… mostantól ők a Barnabás-szoba új lakói.

    Orvoshoz megyünk ma, utána én fodrászhoz, veszek pár őszi cuccot a gyereknek és aztán repülök haza: az egyik munkámnak most van a főszezonja, a többivel is haladni kell…

    Megosztás: