Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

waldorf

    5 perc a semmiből, mindennapok, otthonoktatás

    Ki a jobb?

    cb61810f7dd0e96423d02e3d34139949

    Vigyázz, ez hosszú lesz. Én szóltam.


    Amióta anya vagyok, azóta tudom, hogy a gyerekvállalás, gyereknevelés baromira nem magánügy, nem az anyára és a gyerekre tartozik, hanem egész egyszerűen mindenkinek van véleménye.

    Mindenkinek.

    Van.

    Véleménye.

    Én azt tapasztaltam, hogy -kapaszkodj meg- leginkább maga a szülő az, amelyik nagyon szereti magát besorolni valahova: “mi is felnőttünk valahogy”, “mi lazák vagyunk”, “csak organikusan termesztett étel”, “csak semmi csoki”, “mi válaszkészen nevelünk” és így tovább.

    Ez talán rendben is van, és bőven emlékeztethet anno az első napra az osztályban vagy akár arra a pillanatra, amikor a felnőttkor legelején beléptél egy buliba: tudtad, kivel vagy hasonszőrű, a jelenlévő nők között mennyire vagy “jó nő”, simán (félrészegen) is tudtad pozicionálni magad, és jó esetben nem hoztad magad kellemetlen helyzetbe – azokkal mozdultál, akikkel egy kategóriában vagy.

    Ez butaság, de így van. Ne röhögj. Te is tudod, hogy így van.


    Hatványozottan igaz ez a gyerekvállalás-gyereknevelés témakörénél.

    Elég sok csoportnak vagyok tagja a Facebookon, és egyáltalán nem vagyok megdöbbenve azon, amit látok: megy a méricskélés és a helyezkedés, valaki mindig bedob egy petárdát/ gránátot / atombombát a beszélgetésbe, aminek kapcsán az olvasó

    1., rosszul érezheti magát és újragondolhatja, hogy hol kellene még ennél is többet tennie

    2., rosszul érezheti magát és elhatározhatja, hogy dafke az árral szembe megy.

    Azt hiszem, minden “bombagyáros” két okból fog neki ennek az áldatlan tevékenységnek: vagy kisebbségi érzése van, amit valahogy kompenzálni kell (és társakat kell gyűjteni a “sznobok és túlteljesítők” ellen), vagy kivagyiságból (“én jobb vagyok és jobban csinálom, mint ti – csodáljatok!”) dobja be a pokolgépet. A pokolgép szót nem azért használtam, mert olyan kurvára érdekelne, hogy ne legyen szóismétlés ebben a nyúlfarknyi szövegben, nem, nem. Pokolgép. Megmérgez mindent és mindenkit maga körül és a legjobb esetben is megosztja (rosszabb esetben darabokra szaggatja) a közösséget.

    Mondjak példákat? Oké. Hozzátegyem a véleményem? Mivel ez az én blogom, másét nem is tudnám.

    Egyik otthonoktatós csoport

    “Otthonoktatásnak hívjuk-e, ha valaki tanulócsoportba adja a gyerekét, vagy az már nem “igazi”, mert valaki más PÉNZÉRT foglalkozik vele és 1., úri huncutság 2., az már csak satnya átmenet az iskola és az “igazinak” tartott családban nevelés között”

    Ó, baszki, tényleg fontos ez? Tényleg, tényleg még az iskolába nem járó csoporton belül is kivagyiskodni kell, kategóriákat felállítani, a legtöbbet vállalónak díjat osztani, szobrot állítani, megcsodálni? Tényleg rosszabb lesz az az anya, aki ötnapos tanulócsoportot választ / magántanárt fogad / babyszittert hív, mint az, aki mindent maga csinál? Nos, a parázs beszélgetésben én azért ezt megkérdőjeleztem és bántónak, feleslegesnek, provokatínak tartottam a felvetést is. Tudja ezt az is, aki feltette, így a legálságosabbnak a “nekem semmi gondom a tanulócsoportokkal, DE…”, a “nem akarok kötözködni, DE” és a “senkit nem akartam megbántani, DE” típusú mondatokat tartom. Debazmeg. Kiöntötted a világba a saját kisebbrendűséged, kétséged, bizonytalanságod. Mondom mindezt úgy, hogy nálunk nincs megosztott felügyelet, kettő gyerekem van itthon, segítség nélkül és ebben semmi heroikusat nem találok. Megszívtuk, és most ebből szeretném a legjobbat kihozni.

    Egyik kismamás csoport

    “És engem nem érdekel, mit mondanak az ŐSANYÁK, vettem BOLTI MÁJKRÉMET, mert nem gondolom, hogy KURVA NAGYOT ártanék a gyereknek, de majd biztos jönnek az ŐSANYÁK és kijavítanak. Haha. Ki evett még bolti májkrémet a terhessége alatt?? LOL XOXO”

    Megetted, kicsim. Ne legyen lelkifurdalásod. Én nem enném meg, mert egy csomó mindent nem eszem, ami abban benne van, de ez az én döntésem, és nem írom a bejegyzésed alá. Ahogy elnézem, neked sem kellett volna letolni azt a nyomorult májkrémes zsemlét, ha ekkora lelkifurdalásod van tőle, és pláne nem kellett volna ilyen stílusban megráznod a pofonfát ebben a csoportban. Én többször ettem szusit és nyers zöldséget a terhességem alatt és senkitől nem kértem hozzá se engedélyt, sem pedig utólagos feloldozást.

    Waldorf csoport (nemzetközi)

    “Olyan anyukákat keresek, akik szimpatizálnak ugyan a waldorf pedagógiával, de xboxoznak meg tévéznek, meg MODERNEK.”

    És jöttek a válaszok: van “flexible waldorf group” meg “húsevő waldorf group” meg “semi-vegetarian (bazdmeg, miaz???) waldorf group”.

    Normálisak vagytok? Kell ezt? Mindenáron minden fingnyi dologból “-izmust” kell kreálni? Bordó pizsamaizmus? Paprikamentes zöldborsólevesizmus? És ha csak az egyikben egyezel ezzel és a másikban azzal, akkor már mindkét helyre tartozol? Vagy sehovasem? Akkor örökre magányos maradsz?

    Hordozós csoport

    “Szuper a rugalmas kendő, de az igazi, az eredeti, a valódi mégiscsak az, amikor valaki szövött kendőben köti magára a gyereket.”

    Mert miért? Mert attól Te organikusabb anya vagy? Benézhetek a hűtődbe? Megnézhetem a gyógyszeresedet? A takarítószekrényed? Soroljam? Jobb vagy? Miben? Kinél?

    Konmari csoport, amikor megosztottam, hogy mennyire klassz, hogy kiment két konténernyi anyag

    “Szuper és látványos, de én ennél sokkal jobban figyelek a BOLYGÓNKRA, és ügyelek rá, hogy melyik hulladék hova jut és szelektíven és ez környezetszennyező.” majd mikor mondtam, hogy igen, igaza van, de itt úgy szokás, hogy örülünk, ha a másik ekkorát lép előre, és megszabadul egy életnyi fostól, akkor “ha ilyen érintve érzed magad, akkor majd legközelebb jobban figyelsz a Földanyára” illetve “nem mindenki teheti meg, hogy konténert vegyen, ez úri huncutság, jobb szépen és lépésenként, ez nem is konmari…”- mindezt persze számtalan szívecskével tarkítva, hogy lelkes bolygóvédőnek tűnjön ne egy megkeseredett rohadéknak.

    Kicsi a pöcsöd? A férjednek kicsi a pöcse? Kéred a rúzsomat, mert túl szimplának érzed magad ahhoz, hogy bárki más örömének örülj? Te vagy a tanítónéni?? Most jobb?


    És akkor a waldorfról vagy natural parentingről vagy bármiről, ami ehhez kapcsolódik.

    Az első és legfontosabb, hogy nem megyek most bele semmilyen antropozófiai elmélkedésbe. Lehetne és messzire vezetne, talán sok tényhitet oszlatna szét (már az a pici-kicsi kevés is, amit én tudok), de nem teszem, mert akit akar, az úgyis utánaolvas, aki elég tájékozott, az látja, hogy mi-hova kapcsolódik, megtalálja a közös pontokat a szerves műveltséggel és a klasszikus műveltésggel, aki meg nem, az meg nem ebből a pár sorból tesz majd szert alapvető ismeretekre.

    No.

    Anno azt hittem, hogy nagyon kilógunk majd, de tévedtem. Kiderült, hogy feketeöves szélsőségesek vagyunk pl. a táplálkozás terén. Kiderült, hogy az én gyerekeimnek duplója van, a más gyereke meg pókembert néz. Láttam organikus kezeslábasba csomagolt kisgyerekeket baconös cheetost enni, óriási terepjáróból magassarkúban kiszálló anyukát mosható pelusozni és sajnos olyat is tapasztaltam, hogy valaki kifejezetten élvezi, hogy a gyereke nem tud beilleszkedni “ő már csak ilyen vadóc, ettől különleges” pedig a gyerek szenvedett. “Mi hiszünk abban, hogy a gyerek ekcémáját meggyógyítja az antropozófia és a szelíd gyógymódok” – fejtette ki az aldiban egy mirelit pizzát a kocsiba téve. Szelíden. A kóla mellé. “Mit csináljak, szereti?”.

    Csodálatos, ízig-vérig a Waldorf elvek alapján élő pedagógusokat ismertem meg magánemberként is, akik nem máznak használják, hanem élik ezt a fajta szemléletet – rengeteget kaptam tőlük. Mindnyájan a Falusi Waldorfban keresik most a gyökereiket, az áll a legközelebb ahhoz, ami miatt elkezdték ezt az irányzatot, és mi is nagyon jól éreztük / érezzük magunkat benne. Itt képviselik leginkább a nagybetűs Waldorfot követik, azt, ami egy Waldorf iskolában-óvodában már jó eséllyel nem megvalósítható egyrészt a létszám miatt, másrészt mert sem a szülők, sem a gyerekek nem olyanok zömében. Nem is baj. Lehet, hogy így a jó. Van, akinek elég, ha fa bútorok, méhviasz kréta, népmesék és mécsesek között tudja a gyerekét, mélyebben nem érdekli – vagy épp azért íratta oda, mert még mindig jobb, mint a többi.

    A pedagógusokon kívül is csodálatos emberekkel, aktivistákkal találkoztam az elmúlt időszakban: a közösség pillérei, értő, intelligens, gondolkodó antropozófus / szerves műveltséggel bíró emberek, akik dohányoznak. Vagy húst esznek. Vagy tojást. vagy e-könyvet olvasnak. Vagy mindenhová kocsival mennek. Vagy facebookjuk van.

    A kulcs az, hogy tudják, mit tesznek és azt is, hogy mivel ellensúlyozhatják a nem túl szerencsés döntéseiket.

    Nekem nem probléma, hogy a gyerekem tévét néz – őszintén, a kezemet a szívemre téve mondom, hogy összesen talán kettő olyan családdal találkoztam, akinek képernyőmentesek a gyerekei. A legtöbb “nekünk nincs is tévénk” felkiáltás után azért előbb-utóbb kiderül, hogy nincs tévéjük, de a gyereknek van mesetablete, amin a nem is tudom hány gigányi mesefilmet azért naponta nézheti tíz percet / fél órát / egy órát. És ezen a ponton ki is derül, hogy a szülő nem érti a waldorfot – ha már nézi, nem mélyülhet el a tevékenységben, és attól, hogy vagy Vuk meg Kukori és Kotkoda van a tableten, attól a képernyő hatása ugyanaz. Mondom, az enyémek nézhetik – de én tisztában is vagyok vele, hogy nem lenne “jobb”, ha Kukorit és Kotkodát néznének. Tűzoltó Samet nézik, szeretik, leszarom.

    “Csak Tom és Jerryt néz, nem pedig tündéreset meg manósat, ami tök hülyeség” – kicsim, ha palacsintasütővel fejbevágja az egyik a másikat, akkor kitörik a foga, eltörik az orra és nem vicces. A tündérek, a manók és a beszélő állatok egyértelműen másik világba viszik a gyereket, a helyén tudja kezelni, a szemmel láthatatlan kis lények által jobban megérti a világot, magyarázatot kap arra, hogyan bújik elő a föld alól az élet, hogyan bontanak szirmot a virágok és a többi.

    Van duplójuk. Sokan azt hiszik, hogy ez a műanyag, modern játékok elleni tiltakozás miatt tilos, de ez nem fedi így a valóságot. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy megtapasztalják, hogy a minket körülvevő tárgyaknak van súlya, hogy az életben vannak fizikai törvényszerűségek és vannak a való élettel összeegyeztethetetlen dolgok. Ha műanyag kockákat egymásra teszel, és nem illeszted őket össze, egy bizonyos magasság felett felborul, mert nincs súlya. A val élet nem ilyen – nem így építesz házat, nem így tapasztalod a világban. Talán nem is gondolsz bele, de  Jenga például ez egyik legjobb waldis játék: természetes anyag, súlya van, és valóban azzal játszol, hogy megtaláld azt a pontot, ahol még a fizika törvényei megtartják az építményt. Ilyen gördeszka is vagy épp a lengőteke, pedig a legkevésbé sem gondolnád waldis játéknak. Roller. Jojó. Diabolo. Sorolhatnám.

    Semmi különleges nincs abban szerintem, hogy természetes anyagból készült alsóneműt adok a gyerekre: pamut az alsónadrág, pamut a kistrikó, pamut a hosszúujjú. Ha nem így teszek, kipattogzik (és most csak a praktikus oldalát érintem a kérdésnek, nem megyek bele abba az anyai szeretetbe, ami beBURKOLja a gyereket – ezért is fontos,mi érintkezik a bőrrel. Utána viszont a praktikum (a gumicsizma, a softshell cipzáras felsők és a vízhatlan sarazóruha / sínadrág) híve vagyok, szerintem ezzel tudom a legmelegebben, legvédettebben tartani a kölyköket, így megőrizve a komfortérzetüket. A Waldorfban (a falusiban meg hatványozottan) zuhogó esőben is odakinn vannak a gyerekek: árkot ásnak, vízelvezető csatornát terveznek, saraznak, vizeskednek – én pedig megadom nekik a megfelelő védelmet, hogy szabadon felfedezzék a világot.

    Nagyon nem mindenben értek egyet Rudolf Steinerrel és őszintén megmondom, hogy van az eszmefuttatásának olyan szintje is, amit 1., nem értek, mert nem vagyok elég tájékozott 2., nem is érdekel, amiről elmélkedik :D, de mindenképpen a századelő egy forradalmian modern gondolkodójának tartom – a gyermeknevelésről vallott elveiben mindenképp.

    Talán  a szabadság volt olyannyira modern anno Steinerben. Szabadság, végtelen egyszerűség, sok mozgás, személyre-egyénre szabott gondolkodás és megoldások – és már csak ha ezt az utolsó jellemzőt nézed, nonszensz ez a kivagyiság és versenyzés. Magaddal versenyezz anyaként, ne velem és ne a másikkal. És ha rám hallgatsz, magaddal sem versenyzel.

    Sőt, súgok valamit. Mégcsak haladnod sem kell a megkezdett úton. Bármikor irányt válthatsz, újratervezhetsz vagy megfordulhatsz. Komolyan.

    (Ui.: ezekről a témákról már itt, itt, és itt írtam már többek között.)

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Karácsonyi könyvek

    Felkelünk reggel, de nem sietünk sehova: cukormérés, inzulin, és amíg várunk, hogy hasson, addig bebújnak mellém olvasni – sokszor még félig sötét van odakinn. Gőzölög a tea, megverekednek a helyért a takaró alatt, aztán elcsendesül ez a pokolbanda és eldöntjük, melyik könyv legyen ma a kedvenc.

    Nem mondok vele újat: rengeteg könyvünk van, pont ezért már nagyon meggondolom, hogy mit vegyek meg itthonra, mi az, amit újra és újra el kell olvasni. Tökéletes megoldás számunkra a könyvtár: “előolvashatunk” bármit és egy-két hét alatt tényleg kiderül, hogy érdemes-e beszerezni az adott kötetet itthonra is.

    Most három olyat mutatok, amit nagy valószínűséggel beszerzünk, különösen, hogy Kolos is érkezik, úgyhogy ezekből még nagyon sokáig mesélünk majd…

    15310685_1148309908571490_118091285_n

    Az első egyből egy kakukktojás: nem mesekönyv, hanem egy kézműves könyvecske, és tök véletlen találtam rá. Mikor belelapoztam, nagyon meglepődtem, ez a tökéletes karácsonyi Waldorf kézműveskönyv, szóval minden waldis anyukának kötelezővé tenném. Hajtogatott csillagok, gyertyatartók, gyapjúállatkák, díszek, tanszparens ablakképek… Ja, és igen: ez a kinti papucsom és a növekvő pocakom.

    15310232_1148309925238155_849637983_n

    Akkora kedvenc volt gyerekkoromban a Tesz-vesz város, hogy el is felejtettem :D, és nálunk eddig szinte teljesen kimaradt. Állatira élvezik a gyerekek: Barnus azért, mert úgy van szedve a szöveg, hogy ügyesen olvassa a szavakat, Gergő meg imádja a képeket és a történeteket is.

    Van egy Busytown társasjáték, ami sajnos nem jelent meg magyar nyelven (vagy igen? én nem találtam), nagyon gondolkodom, hogy bekerüljön-e a fa alá, mert még csak most ülünk rá a Tesz-vesz vonatra.

    15240164_1148309891904825_1842660904_n

    Fú, ez állati jó volt. Egy szuszra el lehetett olvasni és pont azok a mozzanatok voltak benne, amiket annyira szeretünk az adventi időszakban: Mikulás, karácsonyi vásár, gesztenye, forralt bor, díszfabrikálás, karácsonyi sütik, adventi koszorú, betlehemes játék, varázslat, együtt a család, ilyesmi. Pont 20 perc volt, nagyon tetszett a gyerekeknek: Gergőnek maga a történet, Barnabásnak pedig az, ahogy ráismert az adventi időszak egyes elemeire.


    Ma felkerül az adventi naptárunk, elvittem MÉG EGY teli konténert(!), nekiállunk a szaloncukor készítésnek és mézeskalács illat van az egész házban. Nem rossz, na.

    Megosztás:
    mindennapok

    Egy álmos, lusta vasárnap

    Na jó, nem.

    Tegnap ugyanis kész lett a fugázás, meg is száradt, úgyhogy ma végre a helyére kerül az étkező rész: áthozzuk az asztalt, a székeket és ha minden igaz, már asztalnál ebédelünk. Óriási lépés ez, mármint a bútorok átpakolása, számomra olyan, mintha most kanyarodnánk be a célba. Négy. Kurva. Nehéz. Hónap. Után. Mumus volt, na.


     

    Ez a hétvége egyébként sárkányokkal, sárkányok grabancának elkapásával és a nehézségekkel való szembenézéssel telt – végülis erről szól a Mihály-nap.

    mihaly-nap_2016_web2-420x600

    Pont telibe talált, bár erre csak később jöttem rá, amikor hazaérve a sárkánykészítős, körhintázós, mustpréselős, kovácsolós városi Mihály-ünnepről elolvastam a Léleknaptár eheti szakaszát a nagy naptár sarkán:

    unnamed-4

    Hordozni magamat magamban. A tegnapi bejegyzésem másról sem szólt, ha jól belegondolok…


     

    Megosztás:
    mindennapok

    Szabadnap – Napfényes Fesztivál 2016

    Az utóbbi idők gubancaiból nagyon szerettem volna egy kicsit kiforogni, fellélegezni, úgyhogy vasárnap -bármennyire is nyüstölnie kellett Medvének, hogy de, igen, menjek csak, merthogy totál kedvetlen voltam- végül mégiscsak kimentem a Napfényes Fesztiválra.

    Nem bántam meg.

    Viszonylag hamar odaértem, gyorsan bejelentkeztem a kiválasztott workshopokra és egyéni kezelésekre, és vadul betépve belevetettem magam a fesztiválozásba, majd a hátamon pörögtem. Ja, nem. Ittam egy gyömbéres zöld teát.

    187e6a24-76cd-459f-b99a-28c563e76453

    Vettem pár apróságot (könyveket, Huminiqumos csokit, bio napozót, képeslapokat, ilyesmit), aztán elmentem masszázsra – itt most érzett a srác egy elmozdult csigolyát, ami okozhat fejfájást és szédülést… hát,ki tudja?, aztán újabb szünet, kineziológiai oldás, majd ténfergés. Workshopok, ebéd, nézelődés, találkoztam olyan ismerősökkel akikről tutira tudtam, hogy ott lesznek, és olyanokkal is, akikkel kölcsönösen rácsodálkoztunk, hogy ilyen helyen futunk össze.

    3690d6c3-2c74-4612-875f-fac031845997

    Két workshopon voltam, az egyiknek a belépős cetlijét le is fotóztam, nagyon jó volt, és az a Pelyhe Brigitta tartotta, akinek több könyvét is megvettem már. Szuper volt élőben is, kérdezhettünk, nagyon jó kis praktikákat mondott, úgyhogy örülök, hogy ezt a workshopot választottam.

    A másik a Transzformációs meseterápia volt, ez is nagyon érdekes módszer, erősen elgondolkodtam, hogy egy őszi kétnaposra elmegyek majd…

    4248267d-9b9b-4095-b556-f7601d42195c

    Ez csak simán egy illatos hársfa. Az egyik kedvencem.

    a73e26cf-5005-423f-aeff-af00927392e9

    Csodaszép gyapjúszőnyegek, faliképek (azt nem fotóztam,mert hülye vagyok)…

    db8c258c-6580-4c38-a177-e6fa381ccce3

    … és az ebédem. Petrezselymes krumpli, káposztasaláta, ubisali, vegán majonéz.

    e82569c4-6748-4fd0-a3f9-3aa901f5e916

    Azért egy-két árusnál ledobtam a láncot, na. Aliexpresszes Desigual táskák, masszírozós papucsok, indiai nadrágok, egydolláros ékszerek tengere volt ez. Másfelől meg igényes, egyedi kézműves portékák, lenruhák (olyan nem volt, amilyet szerettem volna, spagettipántos hófehér maxiruhám meg már van), friss csírák, diós kekszek, Hauschka kozmetikumok, és egy komplett biobolt is kitelepült, úgyhogy tényleg mindenki megtalálhatta, amit keresett.

    Megosztás:
    alma meg a fája, mindennapok, otthonoktatás

    Telefonos fotók

    és melléjük kis szösszenetek

    10711233_948227541913062_476201226_n

    Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

    12325091_948513915217758_418501472_n

    Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

    12713995_948513801884436_1710682438_n

    Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

    12714111_948513951884421_482741114_n

    Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

    – … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

    12735854_948513778551105_565738050_n

    Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

    12746568_948514071884409_455286126_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Zero waste home

    Egy ideje már tudatosan figyelem, hogy mennyi (atyaég, de mennyi!!) szemetet termelünk. Amióta átálltunk a diétánkra, azóta sokkal kevesebb, az igaz, de még így is nagyon-nagyon sok.

    Kutatgattam a témában, így jutottam el a Zero Waste Home blogra, ahol rengeteg jó tippet lehet olvasni, ugyanakkor én magamról pontosan tudom, hogy képtelen lennék ennyi mindent betartani. Ez hülyeség. Mindenre képes vagyok, hisz arra, ahogy mi táplálkozunk, arra is azt mondja mindenki, hogy le-he-tet-len, aztán tessék, mégiscsak megvagyunk valahogy…

    Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mik azok a területek, ahol már sikerült csökkenteni a házunkban termelődő szemetet, ezáltal az ökológiai lábnyomunkat. (Beszarás, hogy ilyeneken gondolkodom:D)

    • Magam főzöm a mosószert – egyszerűen azért, mert mindenki minden mástól viszket ebben a penészvirág famíliában
    • Ugyanez az öblítőre is igaz: ugyanazt a flakont használom már idejét sem tudom, mióta: víz, citromsav vagy ecet, illóolaj, és az egész fürdőszoba mennyei illatú
    • Ami igazán megdöbbentő, hogy a zöldségek mennyire agyon vannak csomagolva – ez teljesen megszűnt a zöldségdobozokkal. Visszük a nagy, vászon bevásárlótáskát és kész.
    • Apróság, de csak üveges mustárt veszünk egy ideje, ha épp a bolti mellett döntünk. Egyre ritkábban van ilyen, de ha gyorsan kell és nem érek rá áztatni, akkor csak az üveges jöhet, de el kell mondjam elsőre nem a környezeti kérdések miatt döntöttem emellett, hanem…nem tudom elhinni, hogy az x százalékos ecetet tartalmazó mustár nem old ki semmi káros anyagot a műanyag flakonból.
    • Idén Karácsonykor csodaszép zsákokba hozza az Angyal az ajándékot. Ezeket a zsákokat szépen össze lehet hajtani, el lehet tenni, jövőre újra fel lehet használni, ráadásul ezek voltak az első varrógéppel varrott darabjaim, és nem is sikerültek rosszul!
    • Már rég száműztem a légfrissítőket, az utántölthető Air Wick akármiket, helyette igazi gyantákkal, termésekkel,nemes fűszerekkel illatosítok. Nagyon megszerettem a Florasense termékeket, kedvemre keverhetem a füstölőrácsomon a hozzávalókat, én pedig rajongok az ilyenfajta szabadságért. A fürdőszoba illatosítására szintén aromaolajat használok: pár csepp a wc papír gurigára,és folyamatosan friss illat van.

    Biztos van még sok apróság, amit jól csinálok, de még igyekszem bővíteni a listát egészen addig, amíg úgy érzem, hogy kényelmesen belefér és nem amolyan kiöntjük-a-fürdővízzel-a-gyereket irányba indul el az életünk.

    12399133_918314791571004_291452232_n

     

    Megosztás:
    Uncategorized

    A nap, amikor elszakadt, majd összeforrt a Waldorf álom

    11326146_434917383376009_1970490725_n

    Valószínűleg rosszkor és rossz időben csattantak össze. Még azt sem mondhatnám, hogy nagy volt az ÜGY, de fájó seb maradt utána – Ádám és Barnabás egyik óvónénije szóváltásba keveredtek.

    Bánatos volt nagyon a férjem, mert olyan értelmetlen volt az egész, annyiszor átbeszéltük, átrágtuk, kiköptük, visszacsámcsogtuk a dolgot az elmúlt időszakban, most pedig mégis falba ütközött és teljes értetlenséget kapott megértés helyett.

    Ez van, senki nem tökéletes. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki lehet figyelmetlen, de… azért olyan rossz érzés volt egész nap, olyan izgága, gombócos. Hát, ez van, ezzel együtt még mindig ez a legjobb, de…

    … és este megcsörrent a telefonom.

    Sziasztok, nagyon sajnálom, nagyon bántott egész nap, nagyon hirtelen reagáltam. Egyáltalán nem volt igazam, hogyan is felejthettem el, tényleg nagyon bánt, és sokkal jobban fogok figyelni. Bocsássatok meg, remélem nincs harag.

    Egy pillanat alatt nyert értelmet az, hogy együtt vagyunk egymásért, hogy egyenrangú félként veszünk részt ebben a kapcsolatban. Életre kelt a gondolat, hogy hibázunk, belátjuk, és igyekszünk jobban csinálni legközelebb. Nincsenek életre szóló naaaaaaagy dolgok, minden nap új nap, és mindig van lehetőség javítani.

    Mosolyogva tettük le a telefont.

    ————————
    Na jöjjön egy kis insta-bővebben:

     Felhő szétszerelte a kicsi sámlit. Láttál már komondort szégyenkezni? Nem? Na, ilyen.

     Ilyenek az estéink. Még egy alma, egy kis Böngésző a fáradt kismukikkal. Aztán jóéjt puszi, lámpaoltás… és onnan villámgyorsan alvás elszabadul a pokol: kacarászás, ágyon ugrálás, éjszakai víz, hol a cumim, nem kényelmes a takaró, eltűnt a macika…

     Tegnap csúcsminőségű quinoat vettem, ráadásul féláron, a Müllerben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

     Anyu hozott pirospaprikát:friss, idei és valami elképesztő szíve, illata van! Hmm… lehet, hogy egy jó csirkepaprikás lesz most a hétvégi húsnapon?
    Kétesélyes a dolog, holnap ugyanis gombászni megyünk, ha nem esik az eső. Igen, gombászni, ráadásul Gergő bölcsijével. Csuda egy hely ez, na, mondom én 🙂

    Megosztás: