Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

June 2016

    mindennapok

    Helyzetjelentés

    1., A tábor szuper. Rengeteget tanulunk, ügyesedünk, Barnabás nagyon tehetséges. Kedves emberek, egy igazi Művésztelep (a képen a háttérben az a tihanyi belső tó). Alkotunk, beszélgetünk, szabadok vagyunk.

    2016-06-29

    2., Medve anyai nagymamája hozzánk költözik 10 nap múlva. Hétfőn combnyaktörést szenvedett, a kórházból hozzánk jön haza.

    3., Isteni flow jógán voltam ma reggel: Balatonpart, strand, csend, madárcsicsergés, vízcsobogás és egy nagyon képzett oktató.

    4., Vettem egy kenyérsütőgépet ide is, elképesztően ropogós héjú kenyeret süt.

    5., Ma szünnap van, lófrálunk egyet Füreden, délután strandolunk, holnap újra tábor: túl vagyunk a yarnbombing nemezes változatán, a panelezés és jelhagyás workshopon és a dogatcser készítésen…


     

    Így vagyunk, kérdezzetek:)

    Megosztás:
    mindennapok

    Na megvolt

    Életem legfostaligább szülinapja volt. Komolyan.

    Jelentős részében a takaró alatt sírtam / főztem / szomorkodtam /dühöngtem, aztán Medve hozott egy tortát,megettük a szétvert nappali közepén… és kiderült, hogy gluténnal szennyezett volt. Hogy honnan? Hát onnan, hogy nem perem alá, hanem perem fölé…

    Egész nap csak pakoltunk, mert ma itt vannak az ablakosok, és fáradt vagyok, és végignyúztam-húztam a tegnapot is.

    Gergőke cuki volt, Barnabá szintúgy, de ezt a 35. születésnapomat ugyan meg nem ismételném.

    Ma akupunktúra volt, vettem egy kalapot, készülünk Barnussal a táborba, és ennyi, kész-passz, a szülinapot lezártnak tekintem, köll a francnak, csak az évek múljanak, legyek jó öreg és lássam az unokáimat, de ez a baszódás az ünnepléssel nem kell.

    Kezdek pakolászni, megjött az inzulinhűtő is, vasárnap egy nagybevásárlással kezdünk, de az majd már csak a Balcsin, ráadásul arra sem emlékszem, hogy mi maradt a házban és mi az, amit vinni/venni kell. A tábor hétfőn délután kezdődik, a hűtő már beüzemelve a házban, vasárnap és hétfő délelőtt pont nyugiban el tudjuk intézni ezeket a köröket, s talán még egy kis sétára, fagyizásra is lesz idő.

    13512200_1022856717783477_9151603965095675751_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Vannak napok,

    amikor úgy érzem, hogy egyszerűen nem bírom tovább.

    Nem. Bírom. Tovább.

     

    A mai is ilyen volt – sérült, zsúfolt, hangos, kiabálós, a végén még a gyerek fenekére is rácsaptam. Ez van sajnos.

    Nagyon megterhelő, fárasztó feladat ez a diebetes mom dolog egy otthonoktatott gyerekkel, csilliárd-billió ételallergiával egy felújítás közepén, ha épp mindkét gyerek úgy határoz, hogy eltekint a délutáni szundítástól.

    Ma ez volt. Zárjuk le ezt a napot: Mordor, Dante pokla, a Csillag böri és egy tornádó közepe a kutya kócbatekert f.szán sem volt a mai naphoz képest.

    És most vodka.

    Vodka meg kaviár sírás.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Hétindító – avagy insta-bővebben

    Fú, gyerekek! Tegnap szégyentelenül sok sushit készítettem és szégyentelenül sokat meg is ettem. Tonhalas-újhagymás-zöldséglekváros-pritaminpaprikás-cukkinis volt mindegyik, gluténmentes szójaszósszal és fermentált zöldségekkel ettem (gyömbér, karfiol, répa, hagyma, káposzta). Annyira nagyon finom volt, és olyan jó volt leülni, meccset nézni és teli pofával üvöltözni, hogy az csak csuda.

    1226a394-1967-4704-bcd4-5729efefb891

    Zsúfolt-nyugodt hétvége volt: pénteken a könyvtárban kezdtünk, rengeteg könyvet választottunk (mind gyerekkönyv és van közte jó!), aztán Zeneiskolanyílt napjára mentünk, ahol beszéltem az igazgató helyettessel, valószínűleg még befér előképzősnek Barnabás,majd meghallgattuk a gitárosok koncertjét – külön öröm, hogy gitár szakra szeretne majd menni és nem tubára. Vagy ütősnek. Maga a zeneiskola egyébként gyönyörű, a tanárok -legalábbis akivel beszéltünk- mind nagyon kedvesek voltak és az udvara is maga a csoda evvel az ivókúttal…

    85992954-f43f-438f-b0d2-761b32af9b29

    Átsétáltunk a Pálmaházba/Herbáriumba és hatalmas csalódás volt sajnos: erősen túlárazott, máshol is kapható dolgok, dögmeleg és nem túl ízléses, rossz kézzel elkapott vintage-re hajazó berendezés mindenféle stílus nélkül, semmit nem vettem, nem is bánom.

    743a6cb6-ec5c-4b2b-b788-307aff3d72af

    Erős bánatomban tovább olvasom a Budapesti úrinő magánéletét, azt hittem falni fogom az oldalakat, de nem. A téma hihetetlenül izgalmas,de valahogy mégis döcög az egész, nehezen olvasom, és a könyv harmadánál azért már nem így kellene, már beindulhatott volna, elsodorhatott volna. De nem. Mindegy, olvasom kitartóan.

    1934533c-e2fd-4669-afbe-6c36cb8c2a9e

    Kész a hátsó kertet leválasztó kerítés, hurrá-hurrá! Most a levendulát szeretném átültettetni Medvével, hatalmas lett, a helyére egy kicsi levendula menne, a nagy pedig kiköltözne a pihenő saroknak hívott részbe. (Ne nagyzoljunk, egyelőre romok és kutyaszar van ott…).

    2203655d-32cc-42b5-9380-e75852826a6e

    Családilag vettünk Teva szandált, egyet nekem, egyet Medvének és ezennel hivatalosan is megkövetek mindenkit, akit gondolatban lesajnáltam, hogy

    1., hogy vehet a lábára egy ilyen 3 pántból álló szart

    2., hogy néz ki??

    3., ki vesz ilyet?

    4., nem éri meg az árát.

    Minden pont megdőlt. Egyrészt nagyon menő, a Farmon vendéghallgató csajok is megjegyezték (egy koreai, egy spanyol és egy francia fősulis), hogy mennyire cool :D. Minden fillért megért, gyakorlatilag felhőkön járok, tökéletesen tart és szerintem sokkal kecsesebb (már ha van ilyen ebben a műfajban), mint a legtöbb tépőzáras szandál. Nagyon elégedett vagyok, egészen biztos, hogy nem ez az utolsó ilyen szandálom!

    8067b4d7-3681-49cc-83b7-7585331af90a

    Holnap jönnek a kőművesek, elindul a munka, óriási lesz a felfordulás itthon, de egy cseppet sem bánom: változik, alakul, formálódik minden, ajtót nyitunk, ablakot cserélünk, átlélegeztetjük ezt a házat és közben fellélegzünk mi is.

    Megosztás:
    mindennapok

    Happy

    Ülhetek kitekert fa pózban, befoghatom a mindakárhány orrlyukamat és hallgathatok csakrazenét, lélegezhetek hasba és zengethetem torokhangon, hogy auhhhhhhhhmmmmm, én a legislegjobban akkoris az autópályán tudok meditálni vezetés közben.

    Nem, ez nem jelenti azt, hogy nem figyelek, nagyon tudatosan és jól vezetek, ami azt illeti, csak… ilyenkor szabadon,megszakítás nélkül áradhatnak a gondolataim. Nem szól közbe senki, nem pittyeg a telefon, nem kell rohannom, ráadásul ahogy jövök le a dombról a pálya felé, ellátni Budáig, messze-messze,körbe erdők-mezők és felettem semmi más, csak a nyílt kék ég.

    Tegnap már reggeltől sírós hangulatban voltam: nagy változások lesznek most az életünkben. Nem feltétlen rossz, de mindenképp alapvető változások, én pedig nem tehetek róla, de nagyon-nagyon szeretem az állandóságot és a biztonságot.Ha kalandort keresel, nem én vagyok az embered.

    Sírós voltam, apró kis porszem nagy gombóckával a torkában, és egy nagyon zaklatott, hajtós nap után kellett még a GerincPasashoz mennem kontrollra. Tekergettem a rádiót, egyre hangosabban énekeltem, aztán már nemcsak hangosan, hanem HANGOSAN, aztán üvöltve, aztán HISZTÉRIKUSAN üvöltve, aztán megálltam és csak zokogtam ott a susnyásban a vadvirágok között.

    Nehezek, nagyon nehezek a mindennapok már régóta, évek óta és őszintén nem tudom, mi a Jóisten terve velem. Harmincöt leszek egy hét múlva, és…

    … és akkor már majdnem továbbnyomtam Pharrell Williamst.

    Aztán mégsem.

    … clap along if you feel like happiness is the truth.

    Basszus, ki kéne törölni a könnyes csipát a szememből. Valamiért én maradtam életben ebben a körben. Valamiért nekem jutott a sorba beilleszthetetlen gyerek. Valamiért a hetem legszebb pillanata mégiscsak az volt, amikor összenevettünk az akupunktúra után.

    … clap along if you know what happiness is to you.

    Oltári mázlim van,mert még mindig az a három pasi jelenti számomra a világot, aki körbevesz. Medve. Gergő. Barnabás. Boldoggá tesz a munkám, ami anyagi nyugalmat és igen, boldogságot is ad. Klassz emberekkel dolgozom. Nem idióta baromságot népszerűsítek, hanem olyan termékcsoportokat, amikben hiszek.

    Boldoggá tesz, hogy gondoskodhatok a szeretteimről, és hiába folyik a könnyem hajnali 3-kor az álmosságtól, boldog vagyok, ha nincs veszélyben, ha helyén a cukra és mindig elképzelem, hogy egy sima fejfájás mekkora bosszúságot okoz, ez a kicsi test pedig inzulin mellett küzd a néha 16-os cukrokkal, miközben terhelődik a veséje,az érrendszere,a szeme… és hirtelen minden kurva jelentéktelennek tűnik, csak az számít, hogy ott legyek neki, vele, érte.

    Boldogság, amikor Medve énekel mellettem a kocsiban, amikor térdemet csapkodom a humorától, amikor beül mellém dolgozni, amikor ÓRIÁSI habbal hozza a kávét, amikor betakarom a derekát éjszaka. Mikor látom, hogy szereti a gyerekeinket. És engem.

    … clap along if you feel like thet’s what you gonna do.

    Igen, ez tesz boldoggá, és ó, igen, basszameg, ennél kerekebbet-szebbet most nem tudnék. Szabad vagyok. Anya vagyok. És igen, basszameg, tele vagyok hibákkal, naponta százezerszer érzem, hogy a falhoz tudnám csapni őket, és elvesztem a türelmem és lehetnék ezerszer jobb, de még így is elég jó vagyok. Elég jó vagyok. Elég vagyok.

    Még a Nap is kisütött, megsimogatta az arcom, én meg letöröltem a taknyomat és felhajtottam a nullásra.

    Megosztás:
    mindennapok

    Az elmúlt pár nap képekben – otthonoktatás

    2016-06-111000

    Egyre jobban szeretjük a szabad otthontanulást, ezt a szabadságot. Én pedig még mindig imádom a könyveket, a borokat és a kézműves csokoládét. Egyszóval a munkámat – ezúttal az Ünnepi Könyvhéten.

    Barnabás az egyszem halunkat rajzolja, azt számolja, hogy hány úszója van összesen, és hogyan nyitha a száját, hogy mozog a kopoltyúja…

    A színes ceruzákat az aliról rendeltem, azt hiszem talán 12 dollár volt, és ez bizony akvarell ceruza, tehát miután megrajzolta Barnus, amit szeretett volna, vizes ecsettel áthúzza és voilá, máris festmény. Egy rókaanyát és egy rókaapát meg egy rókagyereket rajzolt. Egyet. A másik állítólag iszonyú rossz volt és nem fért rá a képre:D Rókás közmondásokat, találós kérdéseket és rejtvényeket oldottunk meg, innen most a nagy róka-láz 😉

    Az alvó Barnabás tulajdonképpen egy 19-es cukró Barnabás – számunkra ez az egyik legjobb az otthonoktatásban: épp délelőtt 11-kor lett rosszul, aludhatott is egy sort, ma pedig újra akupunktúra. Sajnos eléggé fáj neki, de elképesztően hatásos, szóval nincs mese, menni kell, csinálni kell.

    Lőttem még egy képet a kertészetben – ha más nem is látszik rajta, az biztosan, hogy mostanában sokat hordok narancs, piros, korall színeket. Egyszerűen erősebbnek, energikusabbnak érzem magam tőle és jól is áll, na 😀

    A gyurma szívecskét ehhez a felsőmhöz készítette Barnus, de sajnos nem kiégethető gyurmából, de megigérte, hogy FIMO gyurmából is elkészíti majd, akkor tudom majd hordani. Háttöööö… a helyi reálba, maximum. Vagy az aldiba. Este. Mikor sötét van.És ha velem van a gyerek.

    Szemét vagyok 😀

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ha most a teraszomon ülnénk,

    megkérdezném, hogy mandulatejjel vagy rizstejjel kéred-e a kávédat. Elhajtanánk a gyerekeket Bob mestert nézni, és valószínűleg csendben csodálnád, ahogy Johanna nevű hatalmas fenyőfánk ágain át beragyogja nap azt a brutálnagy, 40 négyzetméteres teraszt.

    Csacsognánk minden apróságról, kis dolgokról, amik éppen most foglalkoztatnak, és kakaós kekszet ennénk a kávé mellé – mert voltam olyan rohadék, hogy eldugtam párat a kölykök elől.


    • Nagyon közel állunk a tökéletes kenyérhez. Sokszor készül barna vagy vörös rizsből, de fekete rizsből is készítettem már, nagyon szeretjük. Megveszem, megőrlöm a malmunkkal és még langyosan fel is használom – foszlós, lukacsos tésztájú péksütik alapja ez a fajta jó liszt.
    • Kitört nálunk a Geomag láz. Fantasztikus, mennyire leköti őket az a játék, nagyon klassz dolgokat építenek belőle, úgyhogy egyáltalán nem bánom. Jó érzés, hogy egyre jobban, egyre hosszabban tudnak együtt játszani anélkül, hogy üvöltözés és/vagy sírás lenne a vége.
    • Újrakezdtük az akupunktúrát, Barnusnak nagy szüksége volt rá, és azt kell mondjam, hogy működik, mint a varázslat. Az új Szurka Néni is kedves, és nagyon-nagyon jó, Anyukámék pedig felajánlották, hogy belefizetnek Barnuska bérletébe, szóval hosszútávra is be tudunk rendezkedni.
    • Készülünk a táborba, nekem szükségem lenne egy túraszandálra. Néztem egy Columbiát a Decathlonban, ami elsőre őrülten tetszett, de rájöttem, hogy a vizes füvet, a pocsolyákat, a sarazást és a vizeskedést nem bírná, mert kívül-belül bőr. Nem véletlen gyártják a komolyabb túraszandálokat gumi/műanyag talppal. Most a Teva és a The Nort Face szandáljai (tetsziiiiiik) versenyeznek a Decathlon szandáljaival (reális ár, reális használathoz. A postára is kocsival megyek.)
    • Ki kéne takarítani a kocsit, Medve ugyanis előszeretettel használja Imrét málhás szamárnak. Az övében visszük a katalógusokat, az öltönyt tisztíttatni, az enyémbe jut a marhatrágya, a virágföld, a benzines fűkasza.
    • Befőztem összesen 30 kiló epret. Lett sima, lett bio vaníliás, almás, vörösboros, eperdarabos… az összes kicsi üveget felhasználtam, úgyhogy ha most jön a korai cseresznye, a málna és az egres, az már vagy nagy üvegbe megy, vagy addig veszek kicsiket. Majd kitalálom.
    • Vettünk egy fügefát, egy kicsi gömbtuját és egy kicsi  sima smaragdtuját. Csak úgy. Elfér a kertben. Ősszel majd virágágyást alakítok ki, most gyűjtöm a Pinteresten az ötleteket, hogy hogy kellene, mert hát finoman szólva sem vagyok az a típus, akinek a seprűnyél is kivirágzik a kezében.
    • Kicsit tanácstalan vagyok, hogy mit szeretne Gergő a szülinapjára, mert mikor megkérdezem, akkor annyit mond, hogy ENNI. Az biztos, hogy nem lesz nagy buli: jön a dédimama, őt nem lehet már nagy hacacárénak kitenni, úgyhogy valószínű, hogy idén a Nagy Nemzeti Központi Rendezvény helyett mindenki külön-külön köszönti meg ezt a kis szülinapost. Három éves lesz. Őrület 🙂
    • Őrület ez az idő, de komolyan. Trikó és rövidnadrág váltakozik gumicsizmával és esőkabáttal egész júniusban. Igazán jöhetne már a nyár…

    86d5d029-9bcd-4aad-96a5-b67d20437289

    És TE? Mit csinálsz, mi történik, mi foglalkoztat?

     

     

    Megosztás: