Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

december 2013

    Egyéb

    … pontosan tudjátok,

    hogy mik az álmaim. Azt is, hogy milyen csaták,feladatok várnak rám.

    Úgyhogy semmi ilyet nem írok.

    Viszont van valami, amit szeretném,ha tudnátok – igen, így ismeretlenül is:

    nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem. Nem tudom elmondani, mennyit jelent és mennyire sokat ér ez nekem.

    Köszönöm, hogy vagytok.

    És remélem, 2014 jó kis év lesz Nektek is.

    Megosztás:
    Egyéb

    Kedves Ház,

    napok óta készülök erre a bejegyzésre, de mindenképp meg szerettem volna még írni Neked ezt a levelet:
    azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel.
    Ne haragudj.
    Tudod Te is, hogy nem volt felhőtlen a viszonyunk. Én megrémültem Tőled: túl sok, túl nagy, túl távoli voltál, és gyökeresen más, mint bármi, amit eddig ismertem.
    Nem éreztelek otthonomnak, csinosítottalak, tervezgettelek, de nem sikerült ráéreznem,hogy Te mit is szeretnél, Te milyen vagy. Minden úgy, alakult, ahogy logikus volt, ahogy én akartam, és elsiklottam a súgásod felett… pedig ha hallgattam volna Rád, akkor sokkal hamarabb észrevehettem volna, hogy mennyire szép a nappali ablakán a pirosas-narancsos napfelkelte. Hogy a másik fürdőszobában ne csak a fekete csempét lássam meg, hanem a törtfehéret is, és ne utáljam, hanem világos kiegészítőkkel nyissam meg a teret.
    Szerethettelek volna azért, mert nem vagy dohos, nem vagy büdös, mert fantasztikus teraszod van, amit még szintén nem laktunk be.
    Ehelyett harcoltunk Te meg én, ne is tagadd: a cél a teljes győzelem volt, mindketten azt akartuk. Te el akartál nyelni, felszabdalni, kifárasztani, én pedig Téged lecsupaszítani, hipp-hopp átformálni, és megszabadítani minden emlékedtől.
    Igen, látom: tudom, hogy sokkal jobban szeretted, amikor a néni kertészkedett: volt rózsalugas meg díszbokrok, most pedig két kutyát és két gyereket hordasz a hátadon, de hidd el, megéri. Nagyon szeretnek Téged. Lesz majd szalonnasütő is, meg kerti kemence, de hidd el, nem lesz rossz. Nyüzsis lesz, de nem lesz rossz.
    Jobb volt a varrószoba meg a csend, de nekünk most kazánház kellett,így most ez van.
    Kérlek, engedd, hogy újra kezdjük. Legyél türelmes velem, én is az leszek Veled. Ne hajtsuk túl egymást, engedd, hogy otthonra leljek Benned. 
    Próbáljuk meg újra, jó?
    Én pedig hálás leszek minden percért, napért, évért, amit eltölthetek itt Veled és a fiúkkal.
    Nagyon hálás.
    Megosztás:
    Egyéb

    Barnesz újévi szerencsemalacokat sütött Anyuval

    Valahol a Pinteresten láthatták,de az is lehet, hogy nem, mindenesetre Anyu már tavaly is sütött ilyet, és most idén Barnesz Dolóresz is beszállt.

    (Egyébként itt vinnyog mellettem, teljes erőbedobással J-Á-T-SZ-I-K. A játékban Trixi, Foxi, Amélia, Bronzos és a tűzoltó a főszereplők, minden szereplőnek ő a magyar hangja, és annyit dumál, hogy ki fog hűlni a gyomra. Visítok a röhögéstől:D)

    Szóval:

    25dkg túró
    25dkg margarin
    30dkg liszt

    ennyi a tészta.

    Borsból van a szemük,és az összeállítás sem bonyolult: egy nagyobb kör az alja, egy kisebb kör az orra (ebbe hurkapálcával megy 2 lyuk), és egy másik kisebb kör kettévágva a füle.

    Ja, és le kell kenni tojással sütés előtt.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mindenféle

    Csak nagyon halkan merem mondani, de talán valamivel jobb.

    Tényleg.

    Kriszta barátnőm hozott mézet tegnap, úgyhogy mézes teát ittam (sokat!), és állítom, van benne valami, amitől jó lesz.
    Talán a csodás szín: az arany, mézga, borostyán melengető, pazar árnyalatai – nem tudom.

    ——-

    Gondolkodtam ezen a megtorpanás-elkeseredés-elfáradás dolgon, és azt hiszem, akármennyire rossz is (volt? vagy még itt van?), helyénvaló. És biztos lesz még ilyen.

    ——-

    Foltokban hámlik a bőröm, és akármilyen krémmel kenem, csík csíp, és sokkal rosszabb. Igen, a kókuszolajtól is rosszabb. Mindentől.

    ——-

    Holnap CT a Kékgolyóban, és talán rá tudom venni Medvét, hogy menjünk el szusizni. Csak hogy valami is öröm is legyen itt az év végén.

    ——-

    Isteni grízes kuglófot sütöttem: ment bele puhára párolt alma, friss almakockák,dió, mazsola, csokidarabok, fahéj és gríz fogta össze. Álomszép lett és fantasztikusan finom.

    ——-

    Csodaszép dolgokat vateráztam – jobbára a fiúknak: kötött pulcsit, sínadrágot, Romika mamuszt, Benetton felsőket. Nagyon-nagyon jó áron, úgyhogy most nagy a boldogság.

    ——-

    Üvöltő szelek pipa, de nem lett kedvenc. Ezzel együtt szegényebb lettem volna, ha kihagyom.

    ———
    Megint jön Anyu, és ilyenkor annyira jó nekem. Pihenhetek, beszélgetünk, finomat főzünk, és valahogy olyan… nyugodt minden.
    Ma sajtos krumplifőzeléket gondoltam sok zellerrel, és máris imádom: bele is kerül majd sajt, és a tetejére is reszelek, hogy jól ráolvadjon.
    ———
    Fogytam (figyelj!) másfél kilót.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mindenkinek

    köszönjük az étel-felajánlásokat, csúcsok vagytok:D

    Felavattam ma a cserépedényt, beledobáltam krumplit, hagymát, sárgarépát, húst, lesz hozzá tejszínes gombaszósz és egy kis tejszínes zöldségleves (igen, el akarom használni a maradék tejszínt).

    Aztán most nincs semmi sem.

    Csak vagyunk.

    Én már a takaró alatt, pihenek, májvédő teát iszom (rettenetes), Ádám elvitte Gubancot az állatorvoshoz (valszeg nem diszplázia, hanem csonthártya gyulladás. És ez jó hír.)

    Megosztás:
    Egyéb

    Ha azt várod, hogy

    “és karácsonyra minden összeállt, mert a legfontosabb a szeretet”, akkor ne olvass tovább.
    Kurvára nem úgy telt el ez a pár nap.
    Kezdem egy rövid kitérővel: soha nem volt segítségem, de mióta a kemó az új hobbim, azóta hetente 3x jön takarítónő.
    Nagyon megkedveltük, nagyon sokat segített, nagyon nehéz időszakban volt velünk és persze mindezért roppant hálásak is voltunk neki. Minden téren.
    És természetesen nem szóltunk, hogy piszkos a lépcső, hogy ragadnak az edények és hogy a gyerek ágya alatt is fel kell porszívózni, hisz fogta a gyerekemet, amíg hánytam, tisztába tette, amíg a kajáját készítettem és vigyázott rá, amikor orvoshoz mentem.
    A bibi az lett, hogy a takarítás akkor sem volt meg, amikor otthon voltam – és egyre inkább nem volt meg. Volt olyan hét, hogy 3×6 óra alatt nem sikerült eljutni a fürdőszobáig, vagy hogy 2 havonta sikerült csak lejutni a mosókonyhába meg Medve dolgozójába. Igen, mi rontottuk el, de sajnos ez elkerülhetetlen volt: nem lehet “távolságot tartani” úgy, hogy közben pólóban-bugyiban hányni jársz, kopaszon.
    Sajnos akármennyire is megszoktuk, többször szólni kellett már a takarítás miatt, ugyanis ha ő nem csinálja meg, akkor nekem kell, én meg nem tudom és a sugár alatt nem is fogom tudni. 
    Az utolsó csepp talán az volt, hogy el kellett mennünk itthonról, és mire hazaértünk, konkrétan az előszoba volt felmosva, ezen kívül semmi, még egy porszívózás se, de neki ki volt festve a körme és ragyogóan kisminkelte magát. Oké, szemét vagyok, hogy csak az előszobát említettem, végülis a fésülködőasztalomat letörölte ennek köszönhetően…
    Na szóval karácsony előtt hirtelen roppantul megbetegedett, és sajnos nem tudott jönni takarítani, majd csak az ünnepek után – így nekiláttam s.k.,és felfedeztem, hogy MINDEN, MINDENHOL iszonyú retkes, és konkrétan a rendezett felszín mögött rohad a ház (besöpörve minden a szekrények mögé, ágy alá, pult alá, és úgy egyáltalán, olyan helyekre, ahova eddig esélyem nem volt lehajolni, mert az agyamat is kihánytam volna.)
    Szóval takarítottunk. Végig 23-án és 24-én is, súroltunk, sikáltunk, honfoglaltunk, purgáltunk. Olyannyira nem haladtunk, és olyannyira elhatalmasodott a káosz (takarítás, gyerekek, fúrás, szerelés, mosógépből folyt a hab, pulyka a sütőben és nincs kész, és már este 8 van), hogy 24-én este tojásrántottát ettünk. Oké, laskagombával és tejszínnel, meg forralt almalevet ittunk hozzá (köszi a tippet Klaudia),de akkor is: rántottát, wazze.
    Sebaj, majd holnap. 
    Aztán 25-én délelőtt keresztelőn voltunk (erről majd később), mire hazaértünk, én már pocsékul voltam, és ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytunk, mert jön a család, kész kell lenni. 
    A kegyelemdöfés az volt, amikor kiderült, hogy Medve zsebében véletlenül benyomódott az a kurva garázskapu távirányító, és a garázsban gondosan elhelyezett 5 és fél kilós, aranybarnára-pirosra sült pulykát a nyitott ajtón beszökő Gubanc kicibálta az udvarra, szanaszét rágta és meghúzkodta a földön. Egy kurva csonkot találtunk csak, amit könnyes szemmel néztünk vagy 10 percig, 50 perccel a vendégek érkezése előtt. És esély nem volt mást főzni már. 
    Nem, nem tökéletességről beszélünk, egyszerűen nem volt más kaja itthon.
    Mindketten trenyában, kaja semmi, nincs megterítve, szakad rólunk a víz – és ekkor valami elpattant. Felhívtam anyut, hogy ne jöjjenek, tényleg ne, mert így 2 héttel az utolsó kemó után ez nem az az este, ez most nem sikerült, ebbe most beletört a bicskánk – és egy szó nélkül megértették. Majd beszélünk, feküdjünk le,szarjunk az egészre, holnap jönnek, anyu itt is marad, segít, nyugi.
    Nem úgy Medve családja. Hohohohóóóó, hát mi az, hogy holmi fityfasz indokokkal ke-resz-tül-húz-zuk az ő számításaikat, ha egyszer dzsingül bellsz van, akkor dzsingül bellsz van, ők jönnek, hat lóval se lehet őket megállítani. Ők egyébként sem vendégségbe jönnek, meg joguk van, meg mit képzelünk mi, szóval ők jöttek. És frissek voltak, illatoztak, boldogáldottkarácsonyt meg hurrá, hogy együtt vagyunk, és “azért biztos szeret anyukád, akkor is, ha nem jöttek el (!!!!!!!!!!!!!!!!), meg “nem baj, ne búslakodj, itt vagyunk mi és együtt vagyunk, csak ez a fontos(!!!!!!!!!!!) 
    Ettük a kibaszott pulyka muffinformában sült töltelékét meg pogácsát, én egy cicanadrágban és Ádám egy pecsétes atlétatrikójában meg egy felsőben (mert melltartót sem tudok venni, amíg benn a varrat). Medve festékfoltos melegítőben és egy szintén festékfoltos pulcsiban, borostásan, kócosan, és csilingelt a Jézuska, és nagy kacagás volt, és nagy művidámkodás, mert NEKIK EZ JÁR.
    Az utolsó erőmmel befeküdtem a fa mellé, és bólogattam, hogy “nem baj ha nagy, majd belenő”, de “nézd meg nem is nagy”, “tavaszra jó lesz”, “jaj, majdhogynem KICSI, ugye, Ági, hát mondd, nem majdnem KICSI???” és gombóc volt a torkomban.
    Aztán elájultam.
    És mire felkeltem, ugyanúgy ment tovább a buli, és közben a fél oldalam görcsöt kapott és félbénán ültem a karosszékben, de ők emiatt sem zavartatták magukat. Aztán kiállt a görcs, és újra meg tudtam mutatni, hogy hol a kiskanál meg a szalvéta, aztán visszabotorkáltam a karosszékhez és újra merevgörcs állt a fél oldalamba.
    És ezt konstatálták, és maradtak még másfél órát.
    És akkor elmentek.
    De előtte megkapták azt, ami nekik jár, úgy lett, ahogy eltervezték, mert ebben az egész helyzetben, ez az egész karácsony csak róluk szólt. 
    ——————————
    Ma ugyanúgy trenyában vagyunk. De végre meggyújtottuk a mécseseket. Kisírtuk magunkat. Beszélgettünk. Anyu hozott kaját,így ettünk is. Kirakósoztunk Barnabással. Aludtunk délután.
    Holnap lehet, hogy rendesen fel is öltözünk.
    És talán veszünk egy pár kacsacombot is.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ég és föld között

    ölelve, álomban, sírva, összekapaszkodva.

    Fohászkodva és nevetve. Csüggedten. Kapitulálni vagy hajtani tovább. Fáj? Örülök? Tudok felejteni? Kell? Visszatalálunk az útra? Érdemes arra az útra visszamenni?
    Van helyem? 
    Vagyok?
    Van még erő?
    Mélyen, nagyon mélyen,pedig szárnyalnom kellene. 
    És vannak gyönyörű pillanatok.
    Gergő teli szájjal mosolyog. Barnabást lovaggá ütötte az apja a nappali közepén. Gyönyörű lett a pulyka,de nagyon későn lett kész, így karácsonyi rántottát ettünk. “Szeretlek és nagyon rossz lenne, ha nem lennél. Te vagy a mindenem. Nagyon aggódtam érted, nagyon akarom, hogy jól legyél.”
    Nagyon, nagyon magasan, pedig sírni volna jó.
    Megosztás: