Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

TAVASZI KALANDOK

    Uncategorized

    Minden aprózódó munka egyszer összeáll. Komolyan.

    Amikor már napok óta csak ragasztok, egyszercsak összeáll az apák napi album.
    Amikor azt érzem, hogy ennyiféle krém nincs a világon, egyszercsak összeáll a rétegezős süti.
    Amikor már nekem fáj látni, hogy mennyit dolgozik Apa, egyszercsak játszótér lesz abból a rakás fából.
    Minden összeér, kisimul, rendeződik és ezt most különösen nagy csodának élem meg.
    Annyira el tud romlani, szét tud csúszni az életünkben szinte minden, hogy megnyugtató látni,- ó, de még mennyire!- hogy a folyamat fordítva is működik, és igenis tud a sok piciből egy nagy lenni, tud a káoszból rendszer kialakulni.
    Épül a kertben a játszó rész, ez pedig felgyorsította a kertrendezési folyamatot, mert
    • kell köré kerítés
    • ha már, akkor ne csúfoskodjon ott az elszáradt kis tuja, kiszedtük, a bokrot megmetszettük, stb.
    • hova akarom a szalonnasütőt (basszus, nem is ehetünk szalonnát! mindegy. a bográcsozót.)
    Pinterest ofkosz. Magamtól honnan is tudhatnám, mit hogyan akarok 😀
    1., Ez a fajta lekerítés például tetszene: egyszerű, fa, UV álló lazúrral kezelve még praktikus is lehet, még valahogy ki is néz, szóval…
    2., Na jó, ez kell. Nincs mese, mellébeszélés, ez KELL. Áprilistól úgyanis a teraszon fogok dolgozni
    • limonádéval
    • naptejjel
    • csendben (!!!) 
    Csendben. Igen, csendben. Gergőke a jövő héten kezd beszokni a bölcsibe! Ritkán használok felkiáltójelet, de ez! azért! kiált! 🙂 Viccet félre: találtunk egy nagyon helyes, nagyon rugalmas családi napközit. Tiszta, rendezett, barátságos, hívogató és nagyon kevesen vannak, rengeteg játék vár a gyerekekre, akik mind 1,5 és 2,5 év közöttiek, egyébként hatan vannak, ha jól emlékszem. Hétfő, kedd, csütörtök jár majd Gergő, jó lesz neki is, mert itthon már nagyon unatkozik, mikor dolgoznom kell és nem tudok AZONNAL mesélni, hintázni, ott lenni. Szuper lesz nekem is, mert lesz időm rengeteg olyan dologra, amire korábban nem. Csupa luxusra, dekadens bohémságra kell itt gondolni… Első körben például
    • kipihenem az elmúlt két évet és végre hagyom regenerálódni a testem
    • megengedem magamnak azt a páratlan nagyzolást, hogy mikor dolgozom, nem kisvonatozom a másik kezemmel
    Vissza ehhez a gyönyörűséghez: köszönöm, kérném. Az idegesítő, csombékos közepű párna nem kell, a provanszigagyi kis fonott bicaj sem, és az üveg gyertyatartók sem jók a komondorok mellé, de a kényelmes párnák, a kuckózós fotel jöhetnének.
    3., Rengeteg helyünk van (igen, nagy mázlink van, tudom), mert van egy óriási, 40 négyzetméteres teraszunk, ahonnan rálátni a kertre, és van egy kis erkély, ami a ház oldalán van, onnan meg az utcára és az orgonabokrokra, fenyőfákra lehet látni. Ezt a pici erkélyt egész nap teljesen telibe kapja a napsütés, így ide tenném a fűszernövényeket. Logikus lenne a kertbe, de két komondor az két komondor. Egyébként igen, minden álom-kert elgondolás ilyen-olyan okokból ott végződik, hogy “a két komondor, az két komondor”. Ehh.
    Egy ilyesmit kellene csináltatnom apukámmal, és tobzódhatnánk a friss zöldfűszerekben. Szívecske, szívecske, bizakodószmájli, kacsintás, sóhajszmájli, meg ilyenek.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Juhhú-juhhúúú.

    Juhú #1:
    Még most hétvégén összeáll az egyik új projekt oldala: most már téééényleg a célegyenesben vagyunk. Tényleg.
    Juhú #2:
    Tegnap – teljesen és tökéletesen a semmiből eszembe jutott valami, úgyhogy hamarosan Etsy shopot nyitok – és nagyon-nagyon szeretném, ha klassz lenne. Ez is amolyan kényszer szülte dolog, de ha már csinálom, akkor legyen szép, működjön jól és szeressem. Régi terítőket, csipkéket, kézelőket, kamrapolc szegélyeket árulok majd, vagyis mindent, ami nekem, nekünk már nem kell, vagy sok van belőle, vagy nem illik ide, vagy akárbármi.
    Juhú #3:
    Egész este dolgozni fogok, ugyanis van valami, amit egy barátnőmmel meg szeretnénk nyerni. Egy verseny. Egy cél. Millió és egy variáció ment át a fejemen, de most nagyon közel vagyok, hogy a szezont összehozzam a fazonnal, hogy szerethető és vállalható is legyen, ahogy a nagyközönség elé tárjuk a projektet.
    Juhú #4:
    Ma délután lesz egy kis szabadidőm, pakolászni fogok a Stúdióban, ha elment a nagyon kedves ismerősöm, akinek ránézek az arcára. És végre valahára lesz időm végigsimítani minden kedves tárgyat és eldönteni, hogy csak türelmet kérek tőlük, és újjászületünk, vagy elbúcsúzni, és megköszönni az elmúlt éveket, mert nagyon klassz volt. 
    Juhú #5:
    Óriási és egy mozdulattal eltehető legózós zsákot találtam Barnabásnak, neki is nagyon tetszik, meg is rendeltem, így van rá esély, hogy ne legyen szanaszét a házban az összes rohadt kocka. Tegnap volt időnk átbeszélni, ugyanis óvodába menet olyan príma asztmás rohamot produkált, hogy vissza is fordultunk. Már jól van, csak a hirtelen hidegfront hozta ki, de megijedtünk azért rendesen.
    Júhú #6:

    Annyira finom kávét ittam ma reggel! Rászoktam, hogy egy csipet fahéjjal iszom, és nagyon szeretem. Tegnap pedig banános-spenótos-almás turmixot készített Ádám, és meglepő ugyan, de isteni finom volt!

    Ma egy mangó-sárgarépa-banán?

    Megosztás:
    Uncategorized

    Jó reggelt:)

    Befejeztem a fordítást, megírtam 2 honlap szövegét (egy saját, egy bérmunka), most pedig kávé és Pinterest.

    Májkos-Donaldos pizsik

    Na jó, ez kakukktojás, ez még az Aliexpresses pizsama rendelés. Megnézem milyen, és ha jó, akkor megrendelem hosszú verzióban is, azt már őszre majd.

    Habkönnyű, egészséges túrótorta. Hm. Ma megsütöm – egyszerűen tökéletesnek tűnik a recept alapján.

    Ha egyszer beépítjük a tetőteret… 100m2 a hasznos terület, és két hatalmas gyerekszobát és egy zeneszoba-moziszobát gondoltam oda. Moziszoba, wazze. Tiszta hálivúd:D:D (csak a raklapos megoldás, na.)

    Na ez nagyon cuki, és nem is kell hozzá sok dolog: lenvászon (mondtam már, hogy imádom a lenvásznat? Nem? Akkor most mondom.), textilfesték (van itthon, jelentem, van itthon) és némi fehér fonal a pompomokhoz.

    Ez egyszerűen zseniális. Minden szellőzik benne, átlátható, nehezebben penészedik. Nálam mondjuk a kamrában lenne, de ez a kihúzható, sínes verzió nagyon tetszik.

    Ez a két gyönyörűség pedig az Evelyn Lauder kollekcióból való és az Estée Lauder oldalról rendelhető. Mindkét termék megvásárlása teljes egészében a mellrák kutatást támogatja.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Valami elindult és valami véget ért.

    Na jó, ez olyan nagyívű bevezető volt, de az indulás számomra tényleg mérföldkő: bejegyeztettem az új domain nevet!! Tárááááátáráttátátátátááááá, indul az alkotói része a dolognak, gyakorlatilag magamon kívül vagyok a boldogságtól, tervezgetek és… jaj, nagyon jó!

    És akkor a sokkal prózaibb, egyszerűbb véget érős rész: elfogytak ezek a cuccok is. Ugyanúgy, ahogy a fagyasztót, a takarítószereket és a ruhákat, fogyasztom a kozmetikai szereket is.
    Hely kell mindennek, ami új, és mindenből csak azok a régiek maradhatnak, amik bizonyítottak, szeretem őket és bármikor újra megvenném.

    Clarins Huile Tonic: az utolsó utáni cseppig elhasználtam. Először azért, mert mikor Geruszt vártam, nagyon hamar nagyon nagy lett a hasam. Utána pedig a kemó alatt végig, nagyon szépen regenerálta a mellemet.
    Bioderma Sensibio micellás lemosó: ha lenne belőle hektoliteres kiszerelés, azt is megvenném. Mikor még dolgoztam, akkor is ezt használtam a sminkelésnél és IMÁDTAM!
    L’Occitane mandulás tusoló olaj: ajiba kaptam, nagyon szerettem!

    Jaj, olyan nehéz megállni, hogy csak akkor vegyek új dolgokat, amikor a régieket már elhasználtam, de azért mindig repes egy kicsit a szívem, amikor látom, hogy milyen szép, átlátható és rendezett a fürdőszoba.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Hát belevágtam!

    Kedden volt húshagyó kedd, és én ezt ebben az évben egészen komolyan veszem. Tegnap sült karfiolt ettem sajttal (le-pi-rít-va. orbitálisan finom!!), ma rizses lecsó volt.

    Hogy holnap mi lesz, arról még fogalmam sincs, de valamikor a hétvégén összedobok egy gombapaprikást, illetve klassz lenne egy vajbab főzelék sajtgombóccal is.

    Azért ez annyira nem szörnyű, ugye?

    ————————————–
    És akkor… március 1. a kertünkben. Kap egy piros pontot,aki felfedezi a képen a Villanó Villámot. A Suhanó Sólymot. A Száguldó Szvalamit. Kurva kutya:)

    Megosztás:
    Uncategorized

    Hm.

    Igazából egyetlen nagy gócpont van még a házban, amit nem sikerül kipakolnom (oké, most a lakó szintről beszélek, Medve dolgozója nem tartozik ide. Nem, nem és nem. Az atomharc sújtotta terület.), ez pedig a konyhával közös nagy nappalinak az ülőgarnitúrája.
    Orbitális kupleráj van itt, és hiába próbálok minden áldott nap tenni ellene, valahogy ide gyűlik a lom, és beborít, nos, mindent. 
    Hm.
    —–
    Tegnap befejeztem a bodzazselé befőzést: almás-pirított mandulás és sima citromos-vaníliás adagok készültek még tekintélyes mennyiségben. Medve leszűri a bodzát és lefagyasztom, remélem még majd a meggyhez is tudok keverni kicsit.
    Isteni lecsós csirkemellet főztem, rizzsel esszük majd, és én még egy tojást is ráütök, miközben melegítem: i-m-á-d-o-m a tojásos lecsót! Holnapra kacsahusi lesz pitában, salátával, öntetekkel és mivel múltkor az alsó mélyhűtőbe betettem egy nagy, 2 literes vanília fagyit (hehe, Medvének eszébe sem jut ott keresni), így lehet, hogy brownie-t is sütök. 
    Hmmm…:)
    —–
    Azt hittem, hogy lesz végre egy nyugis-dolgos hétvégénk, de NEM, Medve nagymamája kitalálta, hogy ő bizony ezen a hétvégén ellátogat hozzánk. 
    És ha ő kitalál valamit, az ki-van-találva. Az “akarva van”. Mert ő csak segíteni akar nekem a szülés előtt. Ez a következőkből áll:
    • Mindent, amit nem tud értelmezni és/vagy elől van, megfog (mint egy darab sz@rt), és megkérdezi, hogy mi ez, és hol a helye. Ha nincs helye, miért nincs helye.
    • Kifejti, hogy náluk MINDIG délben, pontosan volt ebéd (azt, hogy kacsahúsos házi pita lesz, nem is merem mondani előre. Olyan hétvégi ebéd, amit kézzel kell enni????)
    • Édes szívem, ez igazán nem róható fel neki, de folyton beszélgetni kell vele. Nekem, mert előre borítékolom, hogy Medve kimegy a kertbe, én pedig itt ragadok a gyerekszoba-konyha-nagy nappali háromszögben a nagyival, aki folyamatos szórakoztatást igényel. Én meg egy kis csöndet, végre. Feloldhatatlan az ellentét.
    • Meg fog fázni a kisgyerek. Kimelegszik. Barnuska, hol az okos fejed? Mondj egy mondókát. Ne rohangálj. Egyszerre csak egy játékkal játszhatsz. Miért pakol szét? Miért nem eszik levest? Jaj, csak nehogy balkezes legyen!!! 

    Hm.
    —–
    Megosztás:
    Uncategorized

    Rebarbara, tea, szortírozás

    Tegnap megtört a jég: annyi éven át kerülgettük egymást, de tegnap végre egymáséi lettünk: visszavonhatatlanul rebarbara rajongó lettem. Már csak az volt a kérdés, hogy Medve hogyan értékeli a rebarbara savanykásan fanyar ízét, de mint később kiderült, nem kellett volna aggódnom. Nekik mindig volt a kertben, amikor kisfiú volt, köszöni, nagyon szereti és mi lenne, ha ültetnék ide hozzánk is? Mi lenne, mi lenne?! Hajrá, Buzz, a végtelenbe és tovább!
    Asztmás rendelésen, légzésfunkción, vérételen túl azt hittem, már nem lehet sűrűbb a napom, de tévedtem: hazafelé beugrottam a sötétítőkért (álomszép, gyönyörűen varrott, óarany), aztán bementem a vegyszerboltba (bórax, mosószóda, perkarbonát és a szappankészítéshez nátrium hidroxid), majd a gyógyszertárba (savlekötő, asztma gyógyszerek, magnézium), utána pedig a Herba-házba mentem.
    Jojoba olaj, sárgabarackmag olaj, egy kiló kókuszvaj, bio köles, bulgur, árpa, rozsliszt, fűszerek, tönkölyliszt, pelyhek… és engedtem a csábításnak, vettem Clipper teát.
    Irány haza, összeszedtem Barnust a bölcsiből, aztán elmentünk a matracáért, csodaszép lett, kókuszos-habos-anatómiai akármis, szóval olyan igazi nagyfiús – a kis tulajdonosa pedig roppant büszke, hogy ilyen óóóóriási matracon aludhat.
    Holnap autószerelő és szőnyeg, Barnabás ruhásszekrényébe polcok és szortírozás ezerrel: szombaton Medve lomtalanít (juhhú, komolyan, az önkormányzati lomtalanítást jobban vártam idén, mint a szülinapomat!), én pedig dolgozom: menyasszony – tanítványok – testkezelés, aztán protokoll – cikkjavítás – mentorálás azán pedig sajtó – kommunikáció – szervezés. Egyszer majdcsak vasárnap lesz:))
    Megosztás: