Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

September 2015

    Egyéb

    No kérem.

    Jelentem, a leendő műhely kitakarítása, kipakolása megkezdődött. Olyan szerencsém van, hogy szemben van a régi mosókonyha (most kazánház), ahol van egy vécé, egy zuhanyzótálca és egy mosdó is, de vízvételi lehetőség van mindkét garázsban is, tehát abban is, ami ebből a dolgozóból nyílik, szóval az is meg lesz oldva.
    Rengeteg dolgot elpakoltunk, felporszívóztunk, (na jó, kit akarok becsapni? néztem, ahogy a mi tündéri Szilvink sürög-forog), és csináltunk helyet a korongnak.
    A héten megrendelem az agyagot is, aztán jövő héten remélem megérkezik a korong és maszatos leszek, könyékig agyagos, de boldog.
    Gergő is nagyon szeretett ott lent lenni, úgyhogy kap egy asztalkát, egy kicsi széket, építőkockát, de gyanítom, ő is inkább pacsálni-gyúrni fog majd… a jó melegben. 
    Ugyanis finom meleg van, hála a fűtéscsöveknek, és ezzel most azt is elárultam, hogy nálunk bizony elindult a fűtésszezon.
    Automatára van állítva, ha 20,5 fok alá megy a házban a hőmérséklet, bekapcsol.
    Nos, bekapcsolt.
    Nagyon ősz van:)
    Egyébként az október pont az a hónap, amivel kapcsolatban mindig zavarba jövök: nem igazán vagyok helovínes-tökfaragós-narancssárgás-pumpkin junkie.
    Az én őszöm másmilyen.
    Fahéjas-almás. Forralt almaboros. Mohaszínű, színes faleveles. Poncsós-kesztyűs. Bokacsizmás. Mécsesgyűjtós. Gumicsizmás. 
    Bordó körömlakkos.
    Joni Mitchell-es.
    Megosztás:
    Egyéb

    2015. szeptember 29.

    Most épp ezt /ezért /vele

    Olvasom: aktuális Donna Moderna újság

    Játszom: sárkányos mesék, játékok- a waldorfos Mihály-nap kapcsán

    Nézem: Meryl Streep és Alec Baldwin jutalomjátékát az Egyszerűen bonyolult-ban

    Próbálom: ignorálni a férjemet, aki szuper sérvellenes praktikákkal zaklat

    Főzöm: céklás-borsós sült krumpli. Valami mennyei!!!

    Eszem: szőlő. Rengeteg szólót ettünk idén.Eddig minden évben lemaradtunk a szezonról, úgyhogy határozott cél volt,hogy idén ez ne történjen meg.

    Iszom: English Tea Shop tea. Valami bogyós.

    Készítem: elmaradt, de mosószert akartam főzni. Csak előkészítettem a hozzávalókat, holnap csinálom meg.

    Szeretem: Szent Lukács olaj. Mindenre jó.

    Fedezem fel: Segítőkész emberek.

    Ünneplem: élek. Látom a gyerekeimet felém futni. Látom, ahogy Gergő elmerül a nagy kád vízben és teljes odaadással mondja, hogy iiiiimádok vizeskedni!!!

    Álmodom: Mindig emlékezni szoktam, de most nem. Valószínűleg mély, sötét álom kellett most nekem.

    Viselem: egy kockás, puha pizsama nadrág van rajtam, egy fehér, hosszú ujjú bordázott felső, egy kardigán. És körbeleng egy csepp Chopard Casmir – ez egy olyan illat, ami ha egyszer a hajad közelébe kerül, a következő hajmosásig marad. Puha, meleg, fűszeres, nem is szabad bőrre fújni, csak levegőbe, és még akkor sem szabad belesétálni, hanem várni kell egy kicsit, és az utózöngébe kell belelépni. Ha így hordja az ember, akkor varázslatos. Nincs rá jobb szó. Varázslatos.

    Remélem: elmúlik ez a fájdalom a derekamban és hogy a jövő héten megjön a fazekas korongom.

    Fontolgatom: hogy átrendezem a nappali-háló-dolgozó részt. Valahogy nem vagyunk a helyünkön: én már egy hete Barnabás szobájában alszom, a saját helyemen nem tudok.

    Fejezem be: ezt az elmúlt hónapokban zajló útkeresést és remélem, hogy lezáródik az ezzel járó egyensúlytalanság.

    Kezdem el: holnap már a leendő műhelyt takarítjuk. Még nincs neve. Ötletem sincs. Meg kell álmodni, mint annak idején a Golden Apple-t.

    Megosztás:
    Egyéb

    Meg vagyok róla győződve, hogy felért a Nagyi.

    Több hónapnyi útkeresés, latolgatás, méricskélés után ma felkeltem a délutáni alvásból (igen, rohadt jó dolgom van. Csak meg kell várnom míg kilazul a sérv.), és olyan tiszta, napfényes és egyszerű lett minden, hogy nem is értem, hogy nem láttam a fától az erdőt.
    Végtelen nyugalom volt minden porcikámban és kristálytisztán láttam magam, amint elérem a kitűzött célt.
    … és hogy milyen az élet? Hát, ha a helyeden vagy és a saját utadon jársz, akkor nagyon egyszerű: telefonáltam egyet és valószínűleg nagyobb kezdőtőke befektetése nélkül el tudok indulni.
    Persze rengeteg munka lesz vele és hely is kell majd hozzá, de ez igazán nem okoz majd gondot: ebben a házban pont helyből van a legtöbb.
    Takarítani kell. Padlót letenni, festeni, nagyobb ablakot vágni az alagsori dolgozóra. 
    Természetesen a kozmetika is a középtávú tervek között szerepel, de ez most valami egészen más.
    Agyag.
    Festés.
    Színek.
    Teremtés.
    Egy kis műhelyről álmodom.
    … és mindent meg is teszek érte. Például jó kezdés, hogy addig a seggemen maradok, míg vissza nem húzódik a sérv.

    Végtelen nyugalom van bennem, és ez,már csak a mai nap miatt is maga a csoda. Angyali csoda.

    Megosztás:
    Egyéb

    Éreztem, hogy jön a baj,

    de azt nem, hogy ennyire aprócska lesz és ennyire csendes.

    Nem volt óriási vihar: az egész nem volt több, mint egy piciri kattanás – még reccsenésnek vagy roppanásnak sem nevezném.

    Tegnap este még azt hittem, mára minden rendben lesz, de hajnalra egyértelmű lett, hogy ez megint a sérvem, így kizárt, hogy 4 órát vezetni -vagy akár csak ülni- tudjak.

    Furcsa az élet. Nélkülem búcsúztatják ma a Nagyit, én meg várom az orvost, remélem nem lesz belőle kórház, mert az, na AZ most alapjaiban rengetné meg a családunkat.

    ………….

    A Nagyapa temetésén sem voltam ott. A temető egy nagyon meredek hegyoldalban van, a nagyapa temetése télen volt, hó volt és jég, én pedig a negyedik-ötödik hónapban voltam Gergővel.

    Nem tudom, hogy miért alakult ez most megint így, de amennyire tele van a szívem fájdalommal (és félelemmel, hogy mi lesz, ha nagyon nagy a baj), annyira bízom abban, hogy a Nagyi ezt nem véletlen rendezte így.

    Mert most már ő is az Égiek között van. És az Égiek nem ismerik azt a szót, hogy véletlen.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Tényleg, hol is tartok ebben a bio-ügyen? -1. rész

    A tegnapi eset kapcsán a legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy mennyire el tud szektásodni a bio-öko-organikus vonal. Felnőtt nők vették fel a kesztyűt, és szálltak harcba velem az én-már-mindent-kurvára-tudok álarc mögött. Méregették és mutogatták, hogy kinek az ökobio fasza nagyobb, de valami olyan kioktató stílusban, és annyira sziklaszilárd kijelentésekkel, hogy el voltam képedve.
    Elvakultan.
    Mérlegelés nélkül, a lehetséges következmények átgondolása nélkül rávágni mindenbárakármire, ami modern,hogy “nagyanyám idejében sem volt” vagy hogy “nagyanyám is elvolt nélküle” szerintem nem túl okos dolog. Választani vagy elutasítani bármit alaposabb ránézés és ismeretszerzés nélkül szerintem kiszolgáltatott döntés. A modern dolgokat elvből elutasítani szerintem pont olyan, mintha valaki nem venne tudomást a természetes gyógyászatról, a holisztikus szemléletről és csak azért, mert Vágó István azt mondta, elutasítaná a homeopátiát vagy a Bach virágcseppeket.
    Dönteni ugyanis csak akkor lehet, ha tudod, milyen alternatívák vannak és az egyes utaknak mik a következményei.
    Kezdem talán a leg-dur-vább dologgal: én beadattam a kemoterápiát. Ma sem döntenék másképp, nem variálnék, sőt, anno amikor befejeződött a hatos ciklus, eléggé be voltam tojva, hogy most akkor mi fog engem megvédeni, mert 

    vallom, hogy a betegség nagyon összetett. Lelki és testi eredetű egyaránt, és ezt a kettőt nem lehet és nem is szabad különválasztani. Én pedig még nem voltam kész újrakezdeni  az életem- pontosabban nem tudtam, hogy merre induljak. Időre volt szükségem. 

    Megnéztem, mi a legfontosabb összetevője annak, amit kapnék, és ledöbbentem. Fagyöngy. Ami mérgező. És természetes.
    Ezzel együtt hiszek a máriatövismag-kivonatban, ami az egyik legjobb májregeneráló a világon, és igen, nekem bejött a kávés beöntés is.

    Mára ott tartok, hogy a legközelebb talán a vegetariánus határán billegő, de teljesen tejmentes és gluténmentes diétához állok a legközelebb. Nem eszem semmiféle színezéket, tartósítószert, ízfokozót, állományjavítót. Nem iszom szénsavasat (kivéve a pezsgőt:P) és sok gyümölcsöt és zöldséget is kihagyok, ezeket több okból:vagy az előállítása/permetezése/szállítása nem megfelelő, vagy a savtartalma nem oké, vagy a lebomlásakor keletkező anyagok nem hasznosak a szervezetemnek, illetve van még rengeteg szempont, amiket most lustaságból nem sorolok fel. Arra is figyelnem kell, hogy mit-mivel eszem, és vannak fűszerek, amiket teljesen el kell hagynom.

    Itthon őröljük a rizslisztet, ami életünk egyik legjobb döntése. Olcsóbb, frissebb, jobb, és mindennek egész más íze van. Az egészen finomtól a durva daráig mindent tud a malmom, ami ráadásul csodaszépen megmunkált darab, nagyon szeretem.

    Minőségi váltás volt, mikor megvettem a gabonatej főző gépünket. Az, hogy ipari mennyiségben tudok rizstejet előállítani 70Ft/liter áron, az csak a kezdet. Az, hogy a kedvem szerint ízesítem, az a második dolog, ami miatt érdemes volt: nagyon szeretjük az almás-fahéjas, a vaníliás-narancsos és a kardamomos-kókuszos rizstejet is.
    Elképesztő rizstejszínt tudok főzni, akár fokhagymás-petrezselymes, akár kókuszos-almamézes verzióban. Megtanultam a kis gépemmel növényi krémsajtot főzni, de már nyáron kikísérleteztem, hogy hogy tudok sajtot készíteni agar-agar, guargumi és xantán nélkül, amiket szintén nem fogyaszthatunk.

    A bőrápolásról – már akkor növényi kivonatokat, virágvizeket, gyógynövény főzeteket és rügykivonatokat használtam az arckezelésekhez, amikor mások még nem is tudták, hogy ilyenek léteznek. Érdekes, ebben folyamatosan változik, ugyanakkor nagyon ugyanolyan az ízlésem: szeretem a hatékony növényi komplexeket, de most már tudatosan figyelek arra, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsem ki a gyereket: hacsak tehetem, nem rendelek messziről, nem szeretem a műanyag csomagolást és nagyon díjazom, ha valami nincs agyonpapírozva.

    Évek óta én főzöm a mosószerünket és én készítem az öblítőnket. Van, amikor nincs időm rá, de legtöbbször igen. Természetes és lebomló tisztítószereket használok, ugyanakkor Barnabásnál még fel se merült a mosható pelenka, Gergőnél meg kisebb gondom is nagyobb volt a kemoterápia mellett annál, hogy pelenkát mossak.

    Folytatom…

    Megosztás:
    Egyéb

    Cserépedény + Breastlight gép + semmittevés

    Parázs vita alakult ki Antal Vali fb oldalán a mammográfia kapcsán. Már magától az üzenettől is felállt a szőr a hátamon: a mammográfia szörnyű, el kell kerülni és daganatot okoz.
    Olyan korban élünk, ahol a nők 10%-a jár rendszeresen (évente, kétévente) ellenőrzésre. 
    Az időben felfedezett mellrák gyógyítható. Ahhoz, hogy időben felfedezzék az elváltozást, szűrővizsgálatok kellenek.
    Nos, a mammográfia nem kényelmes. Nem klassz, mert egy üveglap közé préselik a melled, a hónaljad, összenyomják, és felvételt készítenek róla.
    Jelenleg ez a legbiztosabb szűrővizsgálat. Régóta alkalmazzák, tehát utánkövetésre is volt lehetőség, és az évente mammográfián áteső nőknél nem alakul ki nagyobb arányban mellrák. Akik viszont nem mennek el, azok rendszerint csak akkor érzik a bajt, ha akkora már, mint egy kisebb karfiol, és ilyenkor jó esetben már bőven érintett a nyirok is és nem kizárt, hogy távolabbi szervek is.
    És ekkor ma, Magyarországon, 2015-ben be mer dobni valaki egy miért-ne-menjünk-mammográfiára cikket. 
    Hát persze, már meg is van a válasz, mert van más, szuper szerkezet, a neve Breastlight. Egy lámpa, ami átvilágítja a melled. Mintha egy erős fényű zseblámpát tennél a melled alá, és ahogy az átvilágítja, majd kiderül, van-e benned rák. Így.
    No.
    Nekem alapvetően az volt az első gondom, hogy nem vagyok orvos, így a látottakat nem tudnám értékelni. A rák ugyanis nem mindig egy fekete folt. Van ductalis karcinóma, van medullaris karcinoma, van gyulladásos mellrák, és bizony a mell egy részének/egészének mikromeszesedése is a rák alattomos, és elég gyakori formája. Ehhez én kevés vagyok.
    A fejemben összeállt, hogy vajon hogyan lehetne használni egy ilyen kütyüt: én a havi önvizsgálatot tettem volna hatékonyabbá vele, de semmiképp nem tudtam volna elképzelni, hogy ez helyettesítse az évi mammográfia+mellultrahang kombót.
    Megnéztem a videó használati utasítást, és hát csupa rendkívül pontos szakkifejezés volt benne, mint például “jó, ha van egy tükör is a szobában”, “mindenkinek magának kell kitapasztalni, mennyire legyen erős a fény” és hogy “egy kis gyakorlattal könnyen felismeri, ha valami eltérés van”.
    Negyven ropogós ezresbe kerül ez a csodalámpa, amiről a Daily Mail hosszas cikket hozott le, de sajnos már csak abból az apropóból, hogy a brit reklámszövetség és a gazdasági versenyhivatal vaskos büntetést rótt ki a forgalmazóra. Az ok nagyon egyszerű: megvezették a nőket. Tovább kutakodtam, és azt írják, hogy több, mint 20.000 készüléket adtak el 2006-2012-ig, ekkorra azonban már nagyon sok reklamáció érkezett és sajnos többen meghaltak a korai diagnózis hiánya miatt.
    A gyártó azzal védekezett, hogy “az esetek kétharmadában kimutatta a rákot, mikor az már elég nagy volt”, ami egyrészt azért megdöbbentő, mert ez 
    1., egy igen nagyon rossz arány (66%)
    2., azok, akik meghaltak, mert biztonságban hitték magukat és nem mentek el a károsnak kikiáltott szűrővizsgálatra, ezzel a kifogással már semmire sem mentek.
    Ja, azt is pozitívumként említették, hogy “de azok a nők, akik rendszeresen használták a lámpát, sokkal magabiztosabbak voltak”, de ez már csak a nebasszamármegakurvaélet kategória hab a tortán szerintem.
    Nnna. 
    És akkor elérkeztünk ehhez a szép naphoz, amikor az Antal Vali oldal felhívja a figyelmet a mammográfia káros mivoltára, de szívből ajánlja ezt a 2012-ben már csúnyán leszerepelt lámpát, illetve ott náluk a vizsgálatot, amit evvel a lámpával végeznek.
    Az a kommentem, amiben beírtam, hogy magán az Antal Vali honlapon is szerepel, hogy a Breastlight géppel végzett vizsgálat kiegészíti a többi mellvizsgálatot és nem helyettesíti a teljes körű orvosi vizsgálatot, valahogy eltűnt. 
    Kérlek Benneteket, gondolkodjatok. Tájékozódjatok, mérlegeljetek és úgy döntsetek. 
    … ja, és köszönöm a ma reggeli levelet M-nek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz a nap végére:
    “Kedves Ági!
    pici ez a kocka és sok mondandó, ám kevés a szó, amivel kifejezhetném a tiszteletemet. 32 éves vagyok és Neked köszönhetően, mai nappal voltam életem első cici uh-ján. Az, h minden rendben volt nem természetes, hanem szerencse. Hálás vagyok Neked a blogodért és köszöni egy 1 éves totyogó is!”

    (olyan hosszú lett, hogy a cserépedényt meg a semmittevést meg sem írom:D)

    Megosztás:
    Egyéb

    Esős idő, hétvége, diósajt

    Remek.

    Most még az időjárás is alápakol a hangulatomnak – pont olyan sírós-szomorú idő van, mint ahogy én érzem magam jó pár napja.

    Frankfurti levest főztem (majdnem mindent meg kellett változtatnom benne :D), aztán festettem. Dolgoztam, dolgoztam, meséltem. Rajzoltam, meséltem, most pedig egy gyapjú takaró alatt kucorgok és összeírom, milyen hangoskönyveket szeretnénk.

    Könyveket pakolászok – a pincéből fel, a polcokon rendszerezve, a nagyon régieket a vitrinbe hogy ne sérüljenek, az érdekteleneket pedig egy dobozba és mennek a papírgyűjtésre.

    Apa elvitte a Lucznik és a Naumann varrógépet is, úgyhogy Apát ismerve két csodaszép, nagyon jól működő varrógépem lesz nemsokára.

    És nyafogok. Nincs kedvem seriffeset játszani, így a lábfejemre dobják a lasszót. Nyihogok,én vagyok a vad kancaparipa Barnabás szerint. Mosolygok.

    Kimegyek sírni a konyhába.

    Csörög a telefonom, lebeszélem, rendben, oké, az megy majd a főoldalra és igen, majd küldöm. Egy hét. Oké.

    Kancaparipa helyett most ártéri vidék vagyok a legókamionnak. majd alagút lesz a felhúzott lábam, én pedig pihegek csendben.
    El lehet fáradni a bánatban.

    Nem tudom, honnan jut eszembe a diósajt – ki kéne próbálni, és bár rengeteg receptet találok, mindegyikben van olyan összetevő, ami mi nem ehetünk.

    Hopp, megint sírok – Nagyi isteni Kossuth kiflit tudott.

    Pedig már csak három hónap Karácsonyig. Nekem pedig már nincsenek nagyszüleim.

    Megosztás: