Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindenmentes

    mindennapok

    ÉS

    gnocchi

    • sütőtökös-spenótos-fokhagymás gnocchi és krémes zöldségleves holnapra
    • zsebes kenyér és gombaragu mára (fehér főzőhagyma lepirítva, rá szeletelt csiperke, bio szójaszósz, egy kanál almapüré, zöldségpucolóval átlátszóra szeletet sárgarépa, és a legislegvégén paradicsom – ennek már nem kell megfőnie, félig nyers maradhat)
    • Bors néni a Kolibriben (Barnus megy, alig várja) és Kacskaringó fonalfesztivál (én megyek, alig várom!) szombatra
    • grafikus és építész – mindkettővel beszélni kell 🙂
    • egy óriási alvás úgy, hogy előtte iszom egy nagy bögre kamillateát, amit a csikótűzhelyen készít Medve (most minden este be kell gyújtani) és egy magnéziumos fürdő (erről már írtam egyszer itt)
    • körömlakk és egy jó film (mit ajánlotok?)
    • a matematika feladatlapok és az olvasás is kész mára, juhúúú, délután Farm és könyvtár
    • Palya Bea Tovább nő és Galbraith Silkworm, amiből egyből kitalálhattátok, hogy anyunál lesznek a gyerekek (bár már a körömlakk + mozifilm kombónál is kiderült, sőt, az alvás és magnéziumos fürdő is csak így lehetséges…)

    Ti?

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Lassan kitavaszodik :)

    Mióta a ház leglehetetlenebb sarkában alszunk (ez a létező legnemfegshuisabb hely az ágynak: ragyog a Nap, déli fekvés, ráadásul a nappali közepén), azóta ilyenkor szinte átragyog a szobán a fény.

    Nekem pedig még akkor is jó kedvem lesz ettől, ha épp fáj a torkom, folyamatosan fújom az orrom és olyan, mintha akvárium lenne a fejem körül.

    Vicces, mert hetek óta nem éreztem annyi tettrekészséget magamban, mint most: bejelentkeztem a pránanadi tanfolyamra, félig begyúrtam egy bogár-ceruzatartót és isteni “öthagymás” újkrumplit sütöttem ebédre.

    12783974_1523129487992285_1058856649_n

    Ez még az előkészületi fázis, de íme a recept (?) 😀

    • egy kiló újkrumpli – negyedekre vágva
    • 1 szál póréhagyma
    • bio vöröshagyma (ha nem bio, inkább ne!)
    • bio lilahagyma (dettó)
    • metélőhagyma
    • fokhagyma
    • 2 tojás, úgy 2 deci víz, só (sok só!) és bő egy deci olaj – ez az öntet
    • friss bébispenót

    Ezeket kell összeönteni, összekeverni, 180 fokos sütőben megsütni (és többször megkeverni, míg minden oldala megpirul), Mennyei!

    Mellé meleg, gyömbéres-hársfavirágmézes gyümölcsteát iszunk, mert jövő hétre jól kellene lennünk: Medvével miniszabira utazunk (Bridget Jones óta várom, hogy használhassam ezt a kifejezést. Miniszabi. Muhaha.)

    Na megyek bújni. Egész nap ez megy:

    12826097_579537072200800_141293016_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Január

    Holnap leszedem a fát,elteszem a díszeket, alaposan kitakarítom a házat és igazából ilyenkor indul el mindig az új év.

    Huh, az előző kemény volt nagyon. Sokat tanultunk, nagyon sok megkérdőjelezhetetlen dolgot átértékeltünk, és ha most csak rágondolok az előttünk álló hónapokra, akkor egy szó jut eszembe: izgalom. Jó értelemben vett, pozitív, olyan remegősen futkározós izgalom.

    A Jóisten az elmúlt egy évben folyamatosan olyan embereket rendelt mellénk, akik vagy azzal, hogy jót tettek velünk, vagy azzal, hogy nehéz döntései helyzetbe hoztak bennünket, segítettek eljutni oda, ahol most vagyunk. Olyan, mintha egy óriási túrán vettünk volna részt: csontig fagytunk, bőrig áztunk és felperzselt a Nap,  volt nagyon kopár a táj és nagyon meredek a hegy, de ezt mind végig kellett járnunk ahhoz, hogy megérkezhessünk.

    Emlékszem, régen voltak golyós türelemjátékaim: egy átlátszó műanyag lap mögötti labirintusban kellett a golyókat a labirintus közepébe / a macska szeme helyére / a kincses ládába terelni. Az volt a legnehezebb, amiben több golyó is volt, mert egy golyót még pályára állítasz ugyan, hogy bejárhassa a maga útját, na de hármat-négyet már nagyon nehéz. Újra és újra az elejéről kell kezdeni, és van, hogy a már sínen lévő kettőt, sőt, hármat is ki kell mozdítani, mert a negyedik még mindig nem találja az irányt. Ilyenkor próbálod így, próbálod úgy, majd összerázod, és az a pillanat nagyon szar. A MAJDNEM MEGVOLT. A majdnem azonban nem elég, mert négy golyó van, és mind a négy egyformán fontos.

    Feladtam munkát, státuszt, szabadidőt. Medve is küzdött munkával, apasággal, éjszakázással. Gergőnek nehéz volt a “műanyag” bölcsis beszokás, ennek következtében a mézeskalács házikós családi napközinél is sakkozni kellett a napokkal, hogy mennyit bír el jó szívvel. Barnabás pedig… talán neki volt a legnehezebb ez az elmúlt 3 év, őt viselte meg a legjobban ez a kés élén táncolás, az ő lelke sérült a legjobban.

    Újratervezés. Újratervezés. Újratervezés.

    Egy pillanat volt, tényleg csak egy. Mintha harangot kongattak volna a fejem mellett, vagy trombitával a fülembe fújtak volna közvetlen közelről olyan volt az az egy szívverés. BUMM.

    MOST ÁLLJ MEG. Ne mozdulj, ne remegj, még a levegőt is tartsd benn, és óvatosan nézz körbe. Mindenki pályán van. LASSAN INDULJ. Hihihi, igen, határozottan mindenki a pályán van, és akkor most nincs más hátra, mint elindulni, de vigyázz, törékeny, nem kell loholni.

    ………

    Olyan, mintha Apu hangját hallanám játék közben: ne siess, ne kapkodj, figyelj oda.

    Az iskolát elkezdtük intézni, de a tanulócsoport kérdésében még nem döntöttünk. Barnabás itthon tanul majd, de Gergő marad a csanában, és utána valószínűleg óvodás is lesz.

    Nem rendeltem meg semmilyen tanmenetet egyelőre, nem iratkoztam be egyetlen webinarra sem, helyette olvasok, jegyzetelek és témákat csoportosítok nagyjából a Waldorf tanmenetet alapul véve.

    Nem hagytam abba a munkámat és nem is szeretném. Medve dolgozik, de tudatosan figyel, hogy az esti fürdetésnél ő legyen a kalózkapitány.

    Most ez ilyen csendes. Csendes, fehér, hideg és burkolózós. Gyapjú mellényt rendelek a gyerekeknek. Elő kell fizetni a másik kukára is, hogy folytathassam a lomtalanítást – így a leghatékonyabb, mert csak kiviszem, elviszik a felesleget. Fotózgatom a felesleges tárgyakat, könyveket, hátha megveszi valaki, mert van, amit sajnálok kidobni, postázni meg nem éri meg. Teljesen felhagytam a menütervezéssel, mert amióta a Zsámboki Zöldségdobozt rendeljük, mindig ahhoz igazítom az étrendünket, így mindig friss, ízes, biodinamikusan termesztett Demeter zöldségeket eszünk. Tegnap paradicsomos káposzta volt mazsolás rizzsel – ne döbbenj meg, orbitálisan finom volt!!, ma pedig kölest áztatok, mert megsütöm a hamis túrótortát.

    Igazából nem történik semmi extra, mégis a föld alatt, teljesen láthatatlanul mozognak azok az erők, amiknek mozogniuk kell ahhoz, hogy majd jókor, a megfelelő időben elindulhasson az élet.

     DSC_0010

    Megosztás:
    mindennapok

    A telefonom

    12346911_912031195532697_488623199_n

    Nyilván legtöbbször a telefonom van kéznél, így a legtöbb napi pillanatkép azon van…

    12336054_912031458866004_1994999375_n

    Barnabás most nőtt bele a Mesél az erdő sorozatba, aminek az a mindenek fölötti érdekessége, hogy a KEDVENC mesekönyveim voltak. Egyszerűen imádtam az almabort készítő törpéket, órákig lapozgattam csak a rajzok miatt és ahogy olvasom most Barnusnak, a mondatok végét már nem is kell néznem, eszembe jut fejből. Csodálom a magyar nyelvet, de ez a kifejezés angolul még szebb lenne: tudom a szöveget by heart. Szívből.

    12346911_912031195532697_488623199_n

    Talán itt, Tony Wolf meséinél  indult el a madár őrület a gyerekben, aminek első kézzelfogható eredménye ez a tűnemezelt vörösbegy. Most széncinegét és kékcinegét kért, én pedig egy darabig reménykedtem, hogy az ugyanaz, de teljesen hiteles forrásból kiderült, hogy nem, az két külön madárka. Elbökögetek itthon, szó se róla…

    12351219_912031352199348_1224565752_n

    Rákaptunk a savanyú káposztára. Amióta diétázunk, azonnal megérzem a mellékízt a téli paradicsomon, kígyóuborkán, salátán, a káposzta viszont nagyon jól esik. Ez az alnaturás a drágább változat, az aldiban kapható 199Ft-ba kerül, és aszkorbinsavval tartósítják, szóval minden szempontból szuper. Semmi bajunk nem volt tőle. Ettük magában, köretként, székelykáposztának bio csirkehússal és ettük húsmentes változatban is,készítettünk belőle káposztás lángost és orosz scsi levest is. Nem tudjuk megunni,egész télen állandó szereplője lesz a repertoárnak.

     

    12358039_912031412199342_1440806208_n

    Nagyon készülünk már a szünetre: Waldorfiában már ez az utolsó hét, a következő az már boldog készülődéssel, sütögetéssel és együttléttel telik, kivéve nálunk, mert Barnus megy Gergővel az imádott kis családi napközinkbe délelőttönként, én pedig még dolgozom ezerrel.

    Vicces, mert nekünk majdhogynem helyben van a Karácsonyház, úgyhogy néptánc után egyszer be is mentünk, és… csodálatos. Gazdag, pazar, dúsan díszített. Minden stílus képviselteti magát: van klasszikus angol, rusztikus, steampunk (na jó, ez nem annyira eltalált, az igazi steampunkhoz nem sok köze volt), van szupercuki fagyiszínű, skandináv, minimál…

    Nagyon szerettünk volna valamit venni, de ez elmaradt: kézenfogva végigmentünk, mindent megcsodáltunk,majd Barnabás odabújt és annyit mondott: “Menjünk innen, Anya, ez túl hangos a szememnek.”

     

    Megosztás:
    Uncategorized

    Tegnapi bevásárlás

    12202097_896841803718303_71252214_n-2B-25281-2529
    Mit veszel? 
    Hú, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy akkor végül is mit eszünk, mit veszek, úgyhogy tegnap lefotóztam:)
    Nagy vonalakban el is mondom, hogy mi lesz belőle.
    Ez így összesen 13.000 Ft volt.
    A Pampers pelenka ajándékba megy egy nagyon kedves családhoz, ahova most érkezett korababa. Minden segítség elkel nekik, nem túl fényes a helyzetük, de… roppant helyesek, nagyon mosolygósak és nagyon összefog a közösség most értük.
    Almacukor: nagyon szeretem. Méz helyett használjuk, beosztjuk, nagyjából egy üveg kitart egy hétig és ebben benne van a sütéshez használt mennyiség is. Mindössze 9-es a glikémiás indexe, szuper cucc.
    Bio mák és lenmag olaj: a mákolaj a legjobb kalcium forrás, a lenmag pedig tele van omega 3 zsírsavval, ami nagyon kell a szervezetünknek. 
    Sportcsirke. Húsnapra vettem, őrületesen drága, de egész más, mint a felturbózott, napot sosem látott változat, aminek teljesen gumiszerű a húsa. Nem, nem állítom, hogy minden üzem ennyire retkes, mint a videón, de azt igen, hogy minden üzemben pumpálnak az amúgy is szétgyógyszerezett, tápozott, sárgított húson. Szerintem egyébként totális tévedés a meg a házi csirke is, az is tápos, de van, hogy megvesszük, és elvek ide, elvek oda teljesen jóízűen meg tudom enni, az üzemit viszont minden körülmények között igyekszem kerülni. Jó rég nem eszünk ilyen húst.
    Ez a fajta azért más. Itt szabad tartásban vannak a csirkék, kapirgálnak és ez érződik a hús ízén is, bár most tuti helyről hoznak majd kacsát (Karácsonyra)és libát (Márton napra). 
    A melleket tegnap megsütöttük, a combok egy részéből húspástétom lesz, a másik része pedig egy rizstejszínes csirkeragu formájában megy majd egy nagy adag házi szelésmetéltre. 
    Himalája só: ezen nem sok dolgot kell magyarázni. A legislegjobb egyébként a parajdi só, de ez sem rossz. 
    Bio fokhagyma granulátum: nagyon szeretem és ezerszer egészségesebbnek tartom, mint a kínai fokhagymát. 
    Morzsolt majoranna: unalmas, hogy bió, bio, bio, de nekünk fontos, hogy minél kevesebb vegyszert együnk. 
    Üveg: a fagyasztóban árválkodó vodkából és a madagaszkári vaníliából pár hét alatt elképesztő vanília kivonat lesz, ami isteni lesz majd sütikbe, gyümölcslevesekbe.
    Rio Mare: a tonhal nálunk jolly joker. Általában egy héten egy hús és egy halnap van, és olyankor is nagyon keveset eszünk. Egy tonhal konzervet ha felturbózok, akkor 8 nagy halpogácsa kijön, de halpástétomnak is esszük (ez a másik kedvenc recept), vagy pizzára feltétnek, rizzsel, tésztaszósznak, rizstejföllel, paradicsomszósszal, mustárosan…
    ————-
    Megosztás:
    Uncategorized

    Gergő újra bölcsibe jár

    Ez a legislegfontosabb hír a héten: bölcsi, bölcsike, házikó… Gergő így hívja.
    És valóban: egy parasztház a dombtetőn, gyönyörű nyílászárókkal, cserépkályhával, kislócás konyhával és nagy udvarral. Tüneményes Nagymamapótlóval, aki főz rájuk (na jó, Gergőre nem, mert a mi diétánk így elsőre követhetetlen), játszik velük, ölelgeti őket.
    Csúcsidőben hatan vagy heten vannak, de az nagyon ritka. 
    Jó érzés betérni oda, jó érzés ott lenni és jó érzéssel hagyom ott a gyereket, amíg intézem a dolgaimat.
    Igen, csak addig.
    Már délben megyek érte, onnan pedig Barnabásért megyünk, úgyhogy legkésőbb negyed 2-re itthon van a banda.
    Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok élni.
    Reggel felkelek, összekészítem a két tornyot: háromrészes fém ételhordó, alulra a leveske, középre a második fogás, legfelső rekeszbe a sütemény vagy a kenyérféle.
    Majd megterítek, gyertyát gyújtok, kiteszem a reggelit és ébresztem a családot.
    Gyakorlatilag sosem járnak rendes ruhában a gyerekeim: minden nap technikai öltözéket vesznek fel, olyat, ami vízhatlan, szélálló, sportszerkó, én pedig minden nap végén két sármanót kapok vissza – átázott gumicsizmában.
    Ha mogorva idő van odakinn és már sehova nem kell mennünk, akkor a gyerekek egyből a kádba mennek, ahol újabban olajat kérnek a vízbe (pár csepp Szent Lukács olaj) és hangoskönyvet a lejátszóba (sárkányos mesék), majd Gergő aludni megy, Barnabás pedig rajzol, mesét néz vagy szundít egyet ő is. Én pedig újra leülök a gép elé dolgozni. 
    Nekiállunk a vacsorának és a másnapi menünek: kenyeret sütünk, feltesszük a levest és kitaláljuk, hogy mi legyen a második fogás. Ha már be van kapcsolva a sütő, általában sütünk egy tálca kekszet, aztán egyszercsak előkerül/hazakeveredik Medve is.
     Késő délután már a közös szobájukban játszanak ölik egymást, addig mi beszélgetünk egy pohár bor mellett a mosógépet töltjük, van-e inged, időpontokat egyeztetünk, dolgozunkdolgozunkdolgozunk, aztán pedig vacsora, mosogatás, és fektetjük a gyerekeket. Jó hír, hogy 8-körül már alszanak.
    Semmi izgalmas nincs az életemben. Nem járok magassarkúban, mint régen. Nem veszek tonnaszám sminkszereket, mint régen. A ruháim bő 70%-át kiszanáltam. Nincsenek fényes kirakatok, nagy kávézások és a régi értelemben véve nincsenek kimenős esték sem.
    Ez volt a legelső hét, hogy csak 3 megrendelőnek dolgoztam, ami másnak még így is elefánt méretű falat, de nekem ujjgyakorlat a korábbi 8-hoz képest.
    Anya voltam, feleség, családösszetartó. Pihentem, hímeztem, meséltem és beburkoltam a gyerekeimet. Miután megszoktam, hogy ne siessek sehová, ne akarjak többet és felfogtam, hogy nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni (Tesco, Aldi, piac, posta, otp, gyerekzokni, gyógyszertár, ajándék, számlák, váltócipő). Ráérősen sétálgattam teljesen feleslegesen h-ú-s-z egész percig az aldiban, és felfedeztem egy olyan konzervet, amit eddig sosem vettem, de tegnap meg igen. Isteni vacsorát kutyultam belőle, Medve állandó repertoárra kérte felvenni, úgyhogy leírom ide Nektek is:
    Halkrém
    Az aldiban lehet kapni szálkamentes és bőrmentes szardínia filét. Ez a drágábbik fajta, 399Ft-ba kerül, és semmi más nincs benne, csak a hal meg napraforgó olaj. Nehogy valami paradicsomos-majonézes akármilyen tyütyürüt vegyetek, abban már tuti van valami tiltólistás, ez viszont csak a hal és az olaj.
    Na. 
    • első körben egy nagy pórét feldaraboltam és jó sok (olyan 1dl) kókuszzsíron megpirítottam
    • rádobtam az olajos halat (olajjal) és tettem hozzá sót (parajdi) meg mustárt (olyan 2 evőkanálnyit, Univert)
    • színtelennek ítéltem meg, ezért ment hozzá úgy egy deci paradicsompüré is
    • és egy egész alma (én nem szórakoztam a pucolással, egy nagy jonagoldot daraboltam bele) 
    • majd főztem még egy kicsit, aztán elzártam a gázt és hagytam, hogy egy kicsit hűljön
    • botmixerrel pürésítettem és betettem a hűtőbe. A kókuszzsír ugye betonkeményre tud dermedni, de lazítja a sok minden más, úgyhogy összefogja rendesen a krémet, tehát nem lesz csöpögős meg olyan plittypluttylófasz.

    Krémes lesz, jól kenhető és elképesztően finom. Mi pirítóssal ettük és szeltünk hozzá pritaminpaprikát is. 
    Olyan 3 körre biztosan elég ez a mennyiség, pedig mi brutálisan sokat tudunk enni.
    Este, miután a gyerekek elaludtak, Medve meg valami prezentáción dolgozott, beültem a Pinterest elé egy szelet halkrémes kenyérrel és egy pohár furminttal, és elkezdtem álmodozni a ház átépítéséről, újragondolásáról, amit már olyan nagyon régen tervezgetünk.
    Van néhány nagy, közös, sosem-gondoltam-volna rácsodálkozásunk, az egyik például ez a kép:
    Persze azért ez így nem kellene. Ilyen kis filigrán székekkel és egy ekkorka asztallal mi azért nem sokat tudnánk kezdeni, de az, hogy legyen egy nyitott polcos rész és egy mustársárga falbetét, az mindkettőnknek nagyon.nagyon.nagyon tetszett.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Ülsz? Jól ülsz? Na figyelj:

    megrendeltem a gabonaőrlő malmot, ki is hozta ma a futár, és mikor kinyitottuk a dobozt.
    Piffeny, Éva, Piros, figyeljetek, ez tetszeni fog:

    Ezt találtuk benne. Ezek után hamar összeraktam, hogy mi történhetett, ugyanis mi NEM a bionom.hu-ról vettük ezt a malmot, szóval csak úgy kerülhetett a dobozra az ő matricájuk, ha onnan volt visszáru, amit visszaküldtek az anyacéghez.

    És innentől nem értem, hogy mire gondolhatott a költő.
    – Te Sanyi, figyeljmá’, van egy megrendelésünk Arabella bükk malomra. Van?
    – Nincsen, de visszáruztak egyet a Bionomból, alul vágd fel a csomagot, rakd bele a szállítót meg a számlát, oszt jó az, wazze.

    Így lehetett?

    Mindegy, Medve telefonált, és bár nem hallottam a teljes beszélgetést, de a foszlányok alapján az alábbiak merül(het)tek fel:

    • Biztos a kollégája próbálta ki összeszerelés után, azért meg nem tud felelősséget vállalni
    • Miért, KÉRTE külön a felesége, hogy ÚJ legyen??
    • a bionomnál úgysem őrölnek vele gluténtartalmút, vagy legalábbis nem hiszi, de ha igen, az biztos bio
    • végülis ugyanúgy őröl, nem érti, mi a baj
    Hát így. Ha legközelebb rendelnék a Tchiboból például, akkor el ne felejtsem megírni, hogy olyan kávét küldjenek, ami nincs felbontva, vagy olyan bugyit, ami nem szaros. Ha meg mondjuk a Philipstől rendelnék botmixert, akkor emeljem ki, hogy újat kérek, vagy ha már balga módon elfelejtettem, akkor vessek magamra, miközben tisztogatom a rászáradt spenótot.
    Megosztás: