Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

December 2015

    mindennapok

    2016

    hold

    Kedves 2016!

    Rajzoljunk a hóba. Tegyünk ki madáretetőt, nézzük meg, ki szállnak le csipegetni. Tervezgessünk kertet. Rajzoljunk, dúdoljunk, süssünk fánkot és űzzük el a telet.

    Nézzünk hóvirágot, utazzunk el Csehországba. Húsvét minden mondandóját éljük meg, éljük át. Állítsunk májusfát, zöldüljön a kert, legyen minden virágba borulva, kacagjunk sokat. Legyek 35, Gergő 3, legyen meg a 3. évem, mert utána már csökken a kockázat, csökken a veszély. Hozz nekünk Balatont. Hozz mezítlábas Tihanyt, bicajozásokat, Pannon Csillagdát, Dörgicsét.

    Hozz szerelmet, hozz életet minden sejtembe, hogy újra NŐ legyek, ne csak túlélő. Hozz szabad lélegzetet, büszke tartást, kacérságot. Ha már itt tartunk, hozhatnál egy nem C&A-s melltartót is.

    Hozz krétákat, papírt, radírt. Hozz könyveket, évnyitót, békés olvasgatást a teraszon.

    Hozz békét a gyerekek között, hozz szeretetet, szüretet, kalandokat.

    Hozz békés belélegzést, almaszószt és erőt a hibáink felismeréséhez, legyőzéséhez.

    Hozz lámpást, fényt, újjászületést.

    Adj tartalmas időt, egészséget mindenek felett, és add, hogy maradjunk, maradhassunk egymásnak.

    Kérlek vigyázz a fiúkra is meg rám is. Kedves 2016, szeress bennünket.

    Hálásan köszönöm,

     

    Ági

    Megosztás:
    mindennapok

    Kisebb-nagyobb feladatok

    Az egészen apró, tinglitangli semmiségektől a nagy, révedős elmélkedésig mindenféle feladatot kaptam az elmúlt időszakban.

     

    1., Mondd meg, mi a legjobb szempillaspirál rövid pillákra?

    Clinique High Lenghts Mascara

    clq_6PL501_402x464

    2., Mit főzzünk ebédre ma?

    Frankfurti levest, bio pulykavirslivel.

    3., Nyuszkó, átveszed a kávéfőzőt, ha hozza a futár?

    Át.

    P023122

    4., Minek van ilyen gyógyszertári köptető szaga?

    A samponomnak. Szokj hozzá, mert marad. (Csodát csinál a hajammal.)

     

    Khadi_ayurvedikus_sampon_neem-500x500

    A nagyokat saját magamnak tettem fel, és jó hosszú időt hagytam magamnak, hogy őszintén átgondolhassam a válaszaimat. Semmi értelme becsapni magam, hazudni, áltatni.

    • Vágyom-e arra, hogy ennyit legyek a gyerekkel?
    • Akarom-e, hogy a saját ütemében fejlődjön, megrémülök-e attól, hogy a hagyományostól eltérő úton megyünk?
    • Van-e annyi tárgyi tudásom, hogy nekivágjak a tanításnak/együtt tanulásnak?
    • Kínálok-e elegendő társas együttlétet, kortárs szocializációt, ingergazdag környezetet Barnabásnak?
    • Mi az, amiben többet és mi az, amiben kevesebbet kap így?
    • Mi lenne, ha újra beteg lennék, hogy oldanánk meg?
    • Találok-e MAGAMNAK hasonszőrű társaságot? Szülői közösséget, támogatói közeget, inspiráló embereket?
    • Félek-e valamitől/bármitől annyira, hogy visszaforduljak az úton?
    • Felismerem majd, ha esetleg vissza kell fordulnom?
    • Jót teszek-e a Barnabásnak, Gergőnek, Medvének, a családunknak?
    • Meg tudom-e tölteni felsőbb tartalommal, élettel és szellemiséggel az évkört, vagy ehhez feltétlen intézményre van szükség? Az ilyen-olyan ünnepek megéléséhez a családon kívül van-e közösségünk?

    Mindent átgondoltam, mindent megfontoltam.

    Megkérdeztem tüzetesen,minden apróságról Medvét is, türelmesen válaszolgatott,majd a végén kibökte, hogy ő az első felvetésnél tudta, hogy

    • így helyére kerül minden és mindenki a családunkban,
    • a gyerekeinknek király gyerekkora lesz
    • nagyszerűen megoldom majd a felmerülő helyzeteket
    • de mindezekre azért válaszolgatott ilyen türelmesen, hogy érezzem a törődést és ne rinyáljak.

    Aztán adott egy csókot, és közölte, hogy a családtól Karácsonyra kapott pénzből lefoglalt egy kuponos szállást.

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Piros labda

    Megint összekülönböztünk Medvével. Ez a nyolc, együtt töltött évünk alatt nem az első, nem is az utolsó, de ez volt konkrétan az a veszekedés, amikor bepisiltem. A nevetéstől.

    Szó szót követett, és mikor már mindent egymás fejéhez vágtunk és totálisan kifogytunk az érvekből, akkor azt mondtam Medvének:

    -Figyelj, te kos vagy,oroszlán aszcendenssel. Ha piros labdát vársz, és látsz egy papírdobozt, amiben nem tudod mi van, akkor is rávágod, hogy ebben PIROS LABDA VAN. Ha nem, akkor is. Összehajtod, befested, belerúgsz, bármit megteszel, hogy az, ami onnan kijön, az PIROS LABDA legyen. Mert ANNAK KELL lennie. Mert TE úgy akarod. Pedig nem piros labda, hanem valami egészen más.

    Medve felpaprikázta magát. Pipskedett, majd affektálva megszólalt:

    – Jaj, jaj, egy piros labda. Jaj, nekem ez túlontúl KÉZZELFOGHATÓ, reális. Jaj, jaj,én rák vagyok, rák aszcendenssel, nekem egy piros labda ne tolja ennyire az arcomba a PIROS LABDA MIVOLTÁT, nekem ez offenzív, mélységesen bántó. Nem, ez nekem érzelmileg túl sok, át kell gondolnom, de már késő, már átjárta a szívemet a metsző hidegség. Mindegy. Talán ha másképp nézem. Ha pirosas alkonyi pírnak nézem, vagy hunyorogva egy almának. Vagy olyan, mint egy aranyos kis madárkának a piros bogyós elesége, de ó jaj, brühühühü, ez NAGY, ez MEGAKADNA a torkán,és a kismadárjéggé fagyna. Kis teste élettelenül heverne a HIDEGBEN,brühühühü, úgyhogy legyen inkább pajkos,játékos gömb, a fóka orrán, a cuki, édes kisfóka orrán, akit a gonosz,kizsákmányoló emberek rabságban idomítanak, Te Medve,nem tudod az állatvédők számát? Ez nekem ÉRZELMILEG túl sok… Én egy rák vagyok…ezt át kell gondoljam. Ízlelgetnem kell a piros labda szubsztanciát…nekem ez túl gyors…..

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Konkrétan özönlenek a kérdések, párat kiragadok

    1. Mit szólt a család? – Nem kértünk engedélyt, csak közöltük, hogy így döntöttünk, és cs-o-d-á-l-a-t-o-s-a-k voltak egytől egyig. Érdekes, hogy egyedül Apa rémült meg, rajta éreztem, hogy szinte talajt vesztett, de ez kemény egy napig tartott, délután már arról kezdett beszélni, hogy ő mit tudna bevállalni… szóval szinte túlcsordul a szívem, annyira klasszak.
    2. Akkor lesz egy iskola-szobátok? Nem. Leginkább azért nem, mert erősen az unschooling irányzattal kacérkodom, terveink szerint waldorf epochákban tanulnánk, beszélgetve, összebújva, együtt gondolkodva, így egyelőre úgy gondoljuk, hogy vagy a jócskán kibővített konyhában kapna helyet a tanuló tér, vagy a cserépkályha mellett lenne egy kis zug, és a padkán beszélnénk meg az élet nagy dolgait. Szerintem egyébként három dolog alapvető: legyen fény, legyen egy kényelmes íróasztal és legyen egy kis tábla, ahova írni, jegyzetelni, előrajzolni tudok.
    3. Hogy lesz a gyereknek tesiórája? -Sehogy. Néptáncra és úszni jár majd, ugyanígy énekóra sem lesz: én folyamatosan énekelek,a gyerekek rengeteg dalt, mondókát ismernek, és remélhetőleg felveszik a zeneiskolába is. Édesapám zenész, így nem áll távol tőlünk a gondolat, hogy valamilyen hangszeren játsszon a Barnabás.
    4. Kimarad az iskolai ünnepekből. – Ki.
    5. Milyen gyakran kell vizsgáznotok? – Egyelőre úgy fest,hogy fél évente.
    6. Nem félsz, hogy megunod? -Hah. Maradjunk annyiban, hogy ez nem rólam szól, hanem Barnusról. Valószínűleg lesznek iszonyatosan nehéz időszakok.
    7. Könnyű nektek, megtehetitek. – Az, bazdmeg, nagyon könnyű.
    Megosztás:
    mindennapok

    Eldöntöttük: otthonoktatunk szeptembertől.

    Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske, jövő szeptembertől itthon tanul ez a gyerekecske. Sok örömteli és nagyon fájdalmas oka van, hogy így döntöttünk, de eljutottunk idáig: nem. nem. nem.

    Nem lesz felvételi, nem lesz iskolakezdés, nem lesz iskolatáska, nem lesz hajnali kelés.

    Heti ritmus lesz, kiszámíthatóság, állandóság. Tanulócsoport, zeneiskola, néptánc. Barátok, közösség, otthontanulós összejövetelek.

    Sport, mozgás, fejlesztés. Természet, hagyomány, kirándulások. Látogatás más otthonoktatós családnál (egy bakonyi tanyára kaptunk meghívást -már most!) és persze jönnek hozzánk Füredre: megyünk a Koloskába gyógynövényt szedni, kirándulni, vitorlázni. Iskolaidőben. Botrány 🙂

    A sok “mi lesz ha”,”de ez hülyeség”, “hogy fog ez menni” után döntöttünk, és bár nem látjuk az új végét, minden egyes lépésnek mosollyal fogunk hozzá. Összeérnek a szálak, a lehetőség adott, a gyereknek mindenképp ez a jó, szóval… belevágunk.

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Karácsonyi vegyes vágott :)

    Minden bajjal-idegeskedéssel-zsörtölődéssel együtt messze ez volt a legszebb karácsonyunk evör.

    Szerintem ez soktényezős dolog,meg is próbálom összeszedni:

    • nem szorítkoztunk 3 napra. Egy hete ESSZÜK a mákosat, a diósat, agyömbéres-mézeset, isszuk a forralt bort, hallgatjuk a zenét.
    • másnap együtt volt a nagycsalád, csak a tesómék hiányoztak meg Apa és a felesége, Évi
    • olyannyira átjárt a szeretet (meg a telihold? menstruáció? nemtudommi), hogy mikor megjelent Apa 23-án, annyira megrémültem, hogy nem jön csak jövőre, hogy csomagolatlanul, a zacskóból kihúztam a meglepetését, odaadtam a nappali (!) közepén (!), aztán két napig ezen sírtam, hogy mekkora prosztó vagyok. Annyira hiányzott 24-én, hogy szó szerint takonnyal sírtam, hogy nem lehet velünk, és hogy mennyire hiányzik, és… szerintem ez klassz. Klassz, hogy igazi hiányérzetem volt, hogy vágytam arra, hogy együtt lehessünk, mert szart sem ért nélküle a fenyőfa, meg semmise. Nagyon szeretem. Bónuszként elmondható, hogy ez a kétnapos ámokfutásom roppantmód szórakoztatta a férjemet, ő sírva röhögött rajtam és nem győzte tölteni nekem a pálinkát.
    • totál átléptem a határaimat, a családi banzájra egy kis kókuszzsírban konfitált mazsolás kacsamájjal és metélőhagymás blinivel, illetve egy durván finom diótortával készültem. Semmi mással.
    • kevesebb volt az ajándék, mint valaha. Így is rengeteg dolog volt a fa alatt, de két napra elosztva, így a gyerekek JÁTSZOTTAK a kapott játékokkal, nemcsak széthajigálták. Nagyon beváltak a kis zsákok is, amiket varrtam, tulajdonképpen olyan 80%-kal csökkent a papírhulladék. Jövőre még sokkal jobbak leszünk 🙂
    • elmondhatatlan segítség, hogy Apa felesége, Évi, tökéletesen tud a mi szabályaink szerint sütni, és egy akkora adag sütivel küldte át Apát 23-án, hogy egy ikeás szatyorban fért csak el. Mondom ikeás szatyor. Mondom tele.

    1d9b1ea0bcfed3923cd8314208392da5
    Gergő és a halászlé. Kétpofára ette! Ádám olyan halászlevet főzött, hogy másnap halkocsonyaként vette ki a hűtőből. Kár, hogy én a szagától is rosszul vagyok…. 😀

     

    702940_922682241134259_1069679787_n

    Na ez az egyik Évi-süti. Édes krémes, kakaós, puha, kicsit ragacsos. Mennyei!

    12399278_922682184467598_1125722385_n

    Tényleg a szeretet ünnepe. Legalább 3 blini szív formájúra sikeredett.

    12404464_922682534467563_2078619164_n

    A gyerekek terítettek. Gyűrött volt a terítő, nem ünnepi a tányér, Micimackós a kanál és kisautók voltak az asztalon. Életemben nem láttam még ilyen szépet.

    12404639_919104498158700_248720493_n

    Barnabás néptánc előadása még múlt szombatról. Ő a legelső, pont nem látszik az arca, de a leglényegesebb dolog mégiscsak a képen van: a c-i-p-ő. Ez a szép cipője, a táncos cipője, a legdrágábbkincs cipője, kézzel tisztogatta, fényesítette, hogy RAGYOGJON majd a fellépésen.

    12431772_922682227800927_645430168_n

    Évi-süti, szépen csomagolva.

    12434618_922682211134262_536933912_n

    Ez Ági-süti :), körtés-gyömbéres GM, tejmentes, cukoroptimalizált finomság, kávé mellé tökéletes.

    12434693_922682651134218_1262546938_n

    A kacsánk. Nagyon sok fokhagymás-mézes-balzsamesetes lakkot kapott, kókuszzsírral kentem be és… szerintem nem kell részleteznem, hogy mennyire pirosra sült:) Mintegy 5 órán át sült, viszonylag alacsony hőfokon, először egyedül, aztán a Zsámboki  Biokert karácsonyi zöldségdobozának a (jelentős) tartalmával.

    12435647_922682327800917_335520402_n

    Nagyon megszerettem a Sonnentor termékeket. Ebben a lábosban fehérbor, bio mandarin, gyömbér, és ugyancsak bio hársméz van, meg a Sonnentor forralt bor teája.  Na ehhez meg Anyu szintén “kotta szerint” készülő bejglije,szaloncukra, trüffelje volt zseniális. Fotózom hamarosan, ha marad 😉

    Megosztás:
    mindennapok

    4 gyerekmentes nap

    Abból 2 költözéssel telt, egyszer elmentünk randizni – vegán gm sütit ettünk, eper teát ittunk, csendben olvastunk a kávézóban. Megcsodáltuk a karácsonyi fényeket. Vettünk egy igazi, békebeli fonott kosarat. Megvettük az utolsó ajándékokat is. Zenét hallgattunk.

    Főztünk, beszélgettünk.

    Szívmelengető látogatást tettünk egy kedves családnál, akinek szüksége volt a segítségünkre, mi pedig örömmel vállaltuk fel, hogy segítünk.

    Filmet néztünk, aludtunk, a gyerekekről elmélkedtünk.

    Megéltük a napfordulót, tervezgettünk, és egy csomó banális dolgot is csináltunk: levittem a pincébe a befőttes üvegeket, kimostam vagy 6 adag ruhát és különválogattam azokat a melegítőket, amikre rá kell vasalni a folttakaró matricát.

     

    Megosztás: