Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

August 2017

    mindennapok

    A nyár legutolsó napja

    Holnap szeptember, holnap… jaj már, de komolyan, holnap semmi nem változik. Pakoljuk a gyerekek hálózsákját itt a Balcsin: visszük az Őrségbe, visszük majd még apához a tóra, ide már nem nagyon kell. Talán ha nagyon meleg lesz, jövünk még, de ma éjjel már be kellett kapcsolnom a radiátort.

    Visszük a vadonatúj korsót, amit a kedvenc boltomban vettünk – most már tekintélyesre duzzadt a gyűjteményünk, ebben virágot, csipkeágat, szép, őszi leveleket szeretnék majd tartani.

    Kitesszük a molyirtókat, kipakoljuk a spájzszekrényt, felállítjuk a szivacsokat hogy szellőzzön az ágyrács, és… hát,lassan zárjuk a szezont. Jó lenne még a reformkori felvonulásra jönni, de annyi minden más lesz otthon is, hogy nem tudom, nem hiszem.

    Megyek egy egész napos lelki feltöltődésre, megyünk csónakázni és lakókocsizni/tüzet rakni/mittudoménmicsinálni a tóra, tervezünk kisvasutazást szarvasbőgés idején és persze indul a zeneiskola is Barnusnak.

    Gyönyörű nyár volt,tartalmas nyár volt és ha minden igaz, még ráhúzunk egy kiadós nyárutót, mielőtt ráfordulnánk az őszre. Ezek például a Salföldön készültek, és most -talán az enyhébb idő és az elvétve bóklászó pár ember miatt – remekül éreztük magunkat.

    Etettek birkákat, kecskéket, lovakat, szamarat, láttak bivalyt és k-o-m-o-n-d-o-r-t :D, pulykát és mangalicát, sarkantyús kakast és mudikat, lovasszánt és ekéket, boronákat. Gyógynövény kertet, legelésző ménest, tehenet… egy igazi majort. Azt hittem, nagy húha lesz mindez, de csak annyit jegyeztek meg, hogy Adriéké barátságosabb és szebb ott a ház. Natessék. Minden fillért megért.

    2017-08-31

    Megosztás:
    mindennapok

    A fürdővíz és a gyermek

    Vesemedence gyulladás, de már kifele jövök belőle: pont annyi látszik, hogy valami kissé széttolta a szerkezetet, de semmiféle képletnek nyoma sincs – valószínűleg a zsírt nézte be a kolléga. Biztos? Biztos. Ez 2,5 cm-es valamit csak megtalálnék a veséjében így 20 év tapasztalattal… na mutassa inkább a gyereket. Várjon, előtte még végignézem azért.

    Minden negatív, egy masszív antibiotikumért kell bekopogtatni a háziorvoshoz. És igen, ez a tragédiája a mindennapoknak, képzelheti, hogy a kis kolléga legalább annyira meg volt ijedve- ha nem jobban- mint ön. Mutassa a pecsétszámot? Igen, frissen végzett, de az uh-os kollegina is friss szakorvos. Teljesen friss. És a jobbik fajta, mert legalább sürgősen visszarendelte magát, nem pedig azt mondta, hogy semmise. Csak hát ez a bizonytalanság…


    És igen: 3-4 friss fecskére jut egy tapasztalt róka. Aki nem ér rá ilyan szarokra, mint az én vesém, mert fuldokolva-hörögve, besárgulva, ájultra piálva hoznak be futószalagon embereket, nekem meg végülis se vérzésem, se mozgásképtelenségem, tudatomnál is vagyok… És alaposan, nagyon-nagyon alaposan kivizsgálnak. Majd ártani nem használ alapon egy egyadagos antibiotikum menjen, meg majd kontroll- egy tapasztaltabb kollégával,záros határidőn belül.

    Muszáj megtanulniuk, nem mehetnek haza, orvoshiány van és hát valahol el kell kezdeniük. Mert ha ők sem, akkor újabb osztályok zárnak be és nem marad orvos, nem marad szakorvos. Szóval átvizsgáltak, életet veszélyeztető, műtéti beavatkozást igénylődolgot nem találtak: sem infarktusom, sem sérvem, sem bélelzáródásom, nőgyógyászati vérzésem, stb., stb., stb., de valahogy az a kis húgyúti fertőzés nem érdemelt egy masszívabb beavatkozást, a fájdalmat meg ugye nem lehet mérni. Mivel ültem és csendben beszéltem, gondolom úgy ítélték meg, hogy nem fáj annyira. Fürdővízzel a gyereket.



    Igaza volt Verának, hiába nem daganat, el kell gondolkodnom, hogy ez mitől jött,és az azz igazság, hogy ezen még azelőtt sikerült elméláznom, hogy ez az egész eset megtörtént. Az éretlen megfogalmazásom az lenne, hogy azonnal abba kell hagynom a sportolást és a medencézést, mert nem nekem való ez a nagy fitnesszmanciság. Muhaha. Ha viszont komolyan kérdeznél, akkor komolyan is ugyanezt vagy legalábbis megközelítőleg ugyanezt mondanám: rettenetesen sok energiát öltünk bele (figyelj a megfogalmazásra!), hogy én jól legyek. Sok energiát öltünk bele, hogy ne merüljek ki. Sok erőfeszítést tettünk, hogy kikapcsolódhassak.

    Azt hiszem tiszta.

    Szétfolyt az erőm. Mentem este későn vízben tornázni, hogy bírjam a másnapot, hogy ne purcanjak ki a mindennapos darálóban, hogy kicsit feltöltődjek… és jöttem haza negyed 10-kor, keltem reggel fáradtabban, de legalább sportoltam és kiszakadtam itthonról.

    Beleöl. Kiszakad. Kimerül.

    Beleöl, kiszakad és kimerül.

    Egyszerűen meg kell érteni, hogy dobszóra nem lehet szórakozni, erőből nem lehet jól lenni, és ha kétségbeesetten próbálom elkerülni azt, ami közrejátszott a daganatom kialakulásában, akkor nagyon könnyen a ló túlsó oldalán találom majd magam, ahol is csendben elfolyok a fürdő- akarom mondani- medencevízzel együtt.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Van, ami megy, van, ami nem

    Ha azt hinnéd, hogy a kamrámban csupa-csupa Demeter minősítésű alapanyagból származó, kíméletesen tartósított élelmiszer van, akkor… hát akkor tudd, hogy nem így van. Van, ami nem megy.

    Lekvárt például tudom tartósítószer nélkül eltenni. Van olyan paradicsomszósz is, ami szuperül sikerül, de az uborka, a paradicsomlé és a csalamádé az nem megy: egyszerűen minden évben megpenészedik, amit segédanyag nélkül teszek el.

    Ez van, kérem szépen, van, ami nem megy. Erre mondta azt az én barátosném, hogy azonnal vegyek egy befőzőautomatát és akkor az összes gondom-bajom egycsapásra megoldódik, de idén ez már kimarad, pedig ezt néztem ki:

    befozo_wdec_1

    Mindegy, azért naponta 3 kiló paradicsommal még így is elszöszölök. Lesz belőle bbq szósz, ketchup, édes-savanyú mártogatós bambuszrüggyel és persze a gyerekeim nagy kedvence, ami nem más,mint a paradicsomlekvár.

    Barnus táborban van, minden reggel viszem és délután megyek érte, úgyhogy most könnyebb, most kicsit több időm van, és ez nagyon kell most borzasztó bazmeg. Bor-zasz-tó.

    Mást sem csinálok, mint kapkodok a bal vesémhez, figyelem, szinte hallom, pánikolok, aztán józan ésszel nyugtatom magam, várom a kedd fél hármat, de aztán meg elcsitul a pánik és galagonyaketchupot tervezek és pörög-forog velem a világ. Már csípősebbek a reggelek, már csúszunk bele a nyárutóba, már előkerült a kakaó és a pokróc is, már , már melegebbre állítom a zuhanyt. Vittem pénteken takarót, mikor szabadtéri színházba mentünk, és már nem jó a kedvenc pokrócom nélkül ücsörögni a teraszon.

    Csak lenne már holnap.

    Sok ilyen volt már, mégsem lehet megszokni. Sosem lehet megszokni. Hiába: van ami megy és van, ami nagyon nem.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nyugi

    Bárhogy is lesz, megoldjuk. Nyugi. Bármi is lesz, abból hozom majd ki a legtöbbet. Nyugi.

     

    … és ameddig nem tudok rosszról b-i-z-t-o-s-a-n, addig csakazértis a napos oldalt nézem.

    Na jó,nem.

    A múmiát nézem. Meg paradicsomzselét készítek. Köpölyözésen voltam. Alszom. Dolgozom. Kiélvezem a nyári napokat és tervezem az indián nyarat.

    Jó lenne, ha már kedd lenne.

    c5d275b2da9fca532bc7c782ce73512c

    Megosztás:
    mindennapok

    Van itt valami

    Ez az a mondat, amit soha de soha nem szeretnél hallani egy hasi ultrahang során.

    Tegnap éjjel mégis hallottam.

    Van itt valami. Megnézem a másik fejjel is. Igen. Egy 25mm legnagyobb átmérőjű ekhószegény képlet. Ismételt képalkotó vizsgálat, majd az eredmény fényében konzílium javasolt.


    Kedden megyek másodvéleményért, egyszerűen nem lehet, hogy legyen valami a vesémben. Nem lehet. Az nem lehet.

    Az nem lehet, hogy délelőtt még sétálsz a gyerekeiddel a várban, majd éjjel valami rosszaságot vesznek észre  vesédben.

    Az nem lehet.

    Nem látják tipikusan rossznak, de akkor is: ott van. Ki kell deríteni, mi az.


    Vese. Életenergia.

    Vese. Álmok és elképzelt életek elengedése.

    Vese. Félelem.

    Vese. Féltés.

    Vese. A ki nem adott méreg, az energia szétfolyatása, a felaprózódás és a tartogatott illúziók.


    Vese.

    Lehetőség a szűrésre.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Biztonság

    • a csónak, amit a tesómtól kaptak a gyerekek: 250 kilóig bír mindent és mindenkit. Azt ugyan nem tudom, hogy felfújt állapotában hogy fér majd be a kocsiba, de mindegy, megoldjuk. Valahogy. Még egy pont a kisbusz mellett.
    • a vérvétel, ami egy kicsit emelkedett koleszterint, ezáltal egy kicsit emelkedett crp-t mutatott, de minimális az eltérés. Kis gyulladás van, kicsit oda kell figyelni, de alapvetően ez egy jó lelet, köszi. Ami drámai, az a vashiány, azt még mindig nem sikerült megoldani. Ha van valami bevált tippetek,szívesen fogadom…
    • biztonság a szeretet és a háló, ami egy munkahelyi közösségben jelen van. Nagyon fontos megtartó erő és szeretem, hogy nekem ez több helyen is megadatik. Szeretem ezt az érzésté nagyon kedvelem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom.
    • a jó cipő. Ha bicsaklott már ki a bokád, akkor pontosan tudod. Én pedig tegnap a bokaficamítósat kicseréltem egy -szerintem- szépséges, de nagyon biztonságosra. Ilyenre:

    7_big

    • a szeretet. Jöjjön a férjemtől, a gyerekeimtől, a barátaimtól, az anyukámtól, a gyerekorvostól, a… bárkitől. A szeretet megtart.
    Megosztás:
    mindennapok

    Ideje tisztázni a dolgokat.

    -Figyelj, beszélnünk kell, mert válságban van a házasságunk.

    -MOST??

    -Nem,már két napja.

    -Úgy értem most, éjjel negyed 3-kor érzed égető szükségét annak, hogy…

    -Ja, igen.Igen. Határozottan. Ezerrel robogunk az mély, tátongó szakadék felé, melynek alján a mocsaras posvány és éles, halálra marcangoló sziklák vannak, és…

    -Aha.

    -és az utat mérgező bokrok szegélyezik, és…

    -Vágom. Mi a bajod?

    – Látod? Látod? LÁTOD??? A cinikus nemtörődömséged csak az elmúlt két napban már ötször sértett meg halálosan, és… te mit vihogsz??

    -Hát akkor jól bírod.

    -Mit?

    -Hát hogy halálosan, Nyuszkó. Még mindig élsz.

    -Hat.

    -Szeretlek.

    -Én nem. És hét,mert egy szeretlekkel próbáltál leszerelni.


    Kilenc éve vagyunk házasok, és múlt ősszel nem úgy nézett ki, hogy együtt ünnepelünk ezen a nyáron. Majdnem vége lett, a válást fontolgattam, de… elmúlt.

    Megerősödtünk, felálltunk belőle, nagyon sokat beszélgettünk és támogattuk egymást abban, hogy épülni tudjunk nem mint házaspár, hanem külön-külön. Azt kell, hogy mondjam, pont ez hozta az áttörést. Nem anyaként, feleségként, egy egység részeként erősödtem, hanem Ágiként, ő pedig nem apaként, férjként és családfőként, hanem mint egyéniség, mint entitás. Új utakra léptünk együtt is és külön-külön is, és mégis több időt töltünk együtt, jobban működik a gépezet, és mivel elsősorban lélekben erősödtünk ugrásszerűen, jobb minden.

    Szorosabban tudunk összezárni, nagyobbakat nevetünk, értőbb figyelemmel tudjuk meghallgatni egymást (kivéve persze amikor nem érzi a metsző fájdalmamat, lásd fenn) és sokkal hamarabb és érzékenyebben tudunk reagálni, ha a másiknak valami nem komfortos.

    Jobb lett minden.

    De nem volt ingyen. Nem volt habosbabos és semmiképp nem volt rózsaszín az út. Nagyon megdolgoztuk egymást, nagyon megdolgoztunk egymásért és bizony teljesen igaz az, amin kábé Várpalotától Balatonfüredig röhögtünk egyszer: Barnust valamiért leteremtettem, ő pedig hosszasan hallgatott, majd megkérdezte, hogy látom-e,hogy milyen szépen hallgatott,pedig nem is volt igazam?, mire mi felröhögtünk, hogy tulajdonképpen minden lényeges dolgot tud, mi egy sikeres házassághoz kell, ennél több nem is szükséges.

    Bízom Medvében és szégyen nélkül elmondhatok neki bármit. Most például arra jutottam magamban, hogy szeretnék újra pszichoterápiába járni. A nagy lelki munka már mögöttem van, de a mindennapokhoz szükségem lenne megfelelő orvosi háttértámogatásra. Nagyon nehéz élethelyzet, hogy egyszerre kell tanárnak, szakácsnak, dietetikusnak, diabetológusnak, fejlesztőpedagógusnak lennem, és semmiképp nem szeretném, ha emiatt édesanyaként csorbulnék.

    Szeretnék nem eljutni a diabos burnoutig, szeretném a gyerekeket jól támogatni és jól meghúzni a határaimat, és ahhoz, hogy én folyamatosan stabil, kiszámítható és egészséges lelkű legyek, kell valamiféle support. Ma megyek megbeszélni a részleteket. Jó lesz, tudom.

    Megosztás: