Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindennapok

    mindennapok

    Borzalmas hétvégénk van

    Nos, ha legközelebb gombát vásárolnék az Aldiban, akkor valamelyikőtök csak simán lőjön le. Minden átmenet és kérdés nélkül – úgy ugyanis kevesebbet szenvednénk, mint így. Tökéletes, csodaszép, szeletelt csiperkét hozott Medve, amitől tökéletes, nadrágbafosós délutánja lett kicsi családunknak: Gergő kezdte, Barnus se ért ki a vécére. Mi felnőttek igen, de nem volt benne köszönet, és Drazséka is evett belőle… Ennek az lett az egyenes következménye, hogy kutyaszőr nyírót kerestem égen-földön, ilyen zoo- olyan pet áruházakban, aztán mikor a 7. helyről is nemleges választ kaptunk (jaj, hát ilyen nincs, de ha van, nem alkalmas szőrnyírásra – baaaaaaaaaaazzzz), akkor megrendeltem egyet aliexpresszről (most abban nagyon benne vagyok).

    Mivel 4 hét minimum, mire ideér, a kutya viszont most volt fosos, így Medve régi szakállvágóját találtuk a kopasztáshoz megfelelő szerszámnak.

    Ne akard tudni, hogy néz ki a kutya.

    Utána lefürdettük, megszárítottuk, most már kiheverte arany kicsi szíve a délutánt, úgyhogy helyreállt a rend nála, csak mi vagyunk olyanok, mint a vert sereg.

    Vasárnap a gyerekek anyunál lettek volna, mi pedig Koloshoz akartuk felszerelni a függönysínt,meg kimosni-kivasalni a függönyöket, beállítani a szoptatós fotelt és megnézni egy filmet meg szusit enni, ehhez képest natúr főtt rizst eszünk majd és túlélünk – abban óriási gyakorlatunk van már, basszameg.

    Sűrű hét áll előttünk, jó lett volna rápihenni, mert több megbeszélésem is lesz: egy feszkómentes, egy másiknál  pitbullnak küldenek (vicces leszek ekkora hassal), és lesz egy olyan is, ahol keménynek kell majd lennem, amit utálok, de sajnos nem tudok mit kezdeni a dolgozni nem akaró emberekkel. Soha, egyik munkahelyemen sem érződött sem az, hogy gyereket szültem (konkrétan a kórházban eltöltött napok sem!), sem az, hogy mellműtétem van, kemoterápiát kapok, naponta járok sugárkezelésre, cukorbeteg lett a gyerekem. A “nem bírom ezt az iramot”-tal nem tudok egy hónap után mit kezdeni. Akkor nem ezt kell dolgozni és kész.

    Alakul a tetőtér is: döntenünk kell az ablakokról, ma volt a gipszkartonos felmérni, és megvan a kis fürdőszoba pontos helye. Nagyjából a vajúdásommal esik egy időpontra a munkálatok kezdete, de mi egy olyan hülye család vagyunk, hogy

    1., ezen már meg sem lepődünk

    2., az életünkben semmiféle harmónia nincs, így nincs minek borulni.

    Még egy védőnői vizit vár rám a jövő héten, és Medve se lesz sokat itthon, ezer dolga lesz neki is: megbeszélések, munka, iskola, szóval nem nagyon számíthatok rá sem, amikor meg látom, akkor jobbára vízszintesben lesz, mert még mindig nem százas a gerince.

    Na megyek, a hasmenésnél-hányásnál ugyanis nem úgy szívódik fel a CH (ráadásul nem is tudjuk, hogy mennyi szívódik fel), így folyamatosan kell Barnust nézni, és ha végképp elveszítjük a kontrollt, akkor irány a kórház. Most pl. 34 perc alatt lett a cukra 15,6-ról 4,7.

    A nagyon alacsony cukor pedig hihetetlenül veszélyes, pillanatok alatt eszméletét veszítheti a gyerek, akkor pedig már nem tud enni, mert megfulladhat, úgyhogy olyankor mentő vagy 120-szal be a kórházba még a kóma előtt.

    Hát, ilyen vidám most itt minálunk, hogy bassza meg a gombapaprikás.

     

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Talán a legtöbb kérdés nem is Barnus kapcsán vetődik fel.

    15577467_1163116707090810_912973066_n

    A nagy talány mindenki számára az, hogy Gergő miért van itthon.

    … hivatalosan nincs itthon, de gyakorlatilag inkább igen, és… jó okom van rá.

    Gergő 3 és fél éves. Jókedvű, vagány, nagyszájú, belevaló gyerek. Erős, mint a bivaly és gyors,mint a villám. Majd’ kicsattan.

    Most. Mert figyelek rá.

    A megfoghatatlan és láthatatlan valóság azonban az, hogy Gergő összes sejtje, testének minden kicsi porcikája, verőere és nyirokcsomója úgy épült fel, hogy az édesanyja daganatos beteg volt a terhesség alatt. Pulzált a köldökzsinór, termeltem számára a vért és… hát nem kell magyaráznom, ugye? Kettőnk között egyetlen alapvető különbség van: én kaptam kemoterápiát és sugárkezelést, Gergő pedig nem. A szervezetének, az immunrendszerének kell elvégeznie a munkát, amíg bírja, amíg tudja és ahogy tudja.

    Sajnos nem kerülte el őt sem ez a genetikai átok: glutén-, kazein-, tojásfehérje-, hisztamin-, purin-, lektin- és laktózbontási zavara van, ezek azért nem fordultak át betegséggé, mert a kezdetektől tudjuk és így alakítjuk az étrendjét, a hozzátápálálását és mindig a megfelelő irányba támogatjuk az immunrendszerét.

    Ami a bátyja cukorbetegségét illeti, az… nos, az nem csak Barnabás ügye. Gergőnél ugyanúgy 140-150g ch-t kell tartani, ugyanúgy kell időről-időre napszakos cukrokat mérünk, nagyon vigyázunk az emésztésére, a hasnyálmirigyére… és nem mondjuk ki, hogy a rák ott ver fészket, ahol a szervezet a leggyengébb. Nem mondjuk ki, mert nem történhet meg.

    Gergő szuperül védekezik a játszótéri vírusok ellen. Semmi baja, ha nyakig koszos, semmi baja, ha homokot eszik a Balaton partján és akkor sem történik semmi, ha feleszi a földről a leesett falatot.

    Gergő immunrendszere viszont nem bírja el a SZÁMÁRA  felesleges és folyamatos terhelést.

    • de hát a gyerekek folyton taknyosak
    • valami mindig bujkál bennük
    • ó, októbertől áprilisig orrot szippantunk, áprilistól októberig pedig hányós-hasmenéses vírusozunk
    • ha nincs láza, mehet, és 38 fok alatt az egy gyereknél nem láz

    na ez az, ami számára megengedhetetlen.

    Rohadt nehéz ez nekünk is, de a gyerekünk élete a tét, és az orvosok ajánlása számunkra ebben a kérdésben irányadó. Megszoktuk így. Megszerettük így. Néha a falhoz csapnám őket, vagy csak simán a fele királyságomat adnám azért, hogy egy kicsit csendben és egyedül legyek, de…

    … de nem merném, már nem tudnám másképp.

    Kérlek, ha látsz egy mosolygó, de hullafáradt nőt két makkegészségesnek tűnő (és azok is!) kisfiúval, akkor ne kezdj okoskodni: a gyerekek AZÉRT vannak jól, mert vigyázok rájuk és azt az odafigyelést tudom megadni nekik, amit a legtökéletesebb és legodaadóbb pedagógus sem tud – nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert huszon-harmincsok gyerekre kell vigyáznia.

    Ítélkezés és játszótéri frázispuffogtatások helyett gondolkozz el, hogy TE mit tennél a helyemben, okosabbnak hinnéd-e magad a Bethesdánál és a Kékgolyónál, és mernéd-e a gyereked életét arra bízni, hogy hátha nem lesz baj.

    Ha ezek után még mindig úgy gondolod, hogy jobban tudnál dönteni, akkor 1., bazdmeg 2., dönts a saját gyermeked kapcsán.

    A lelkem másik fele. Nem szeretném elveszíteni.

    Ui.: ezekről a dolgokról még sosem írtam. Jobban esett az agyam egy hátsó zugában tárolni mindezt, és nem belegondolni, nem belegondolni, ó-csak-nem-belegondolni.

    Itt van, feketén-fehéren az egyik legnagyobb félelmem. Kérlek, gondold át, ha bántó kommentet készülsz írni, hogy elküldöd-e.

    Ha lehet, ne tedd. A legjobban az esne, ha csak ínnyit írnál, hogy minden ugyanúgy rendben lesz, mint eddig, egészséges és az is marad.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    ÉS

    gnocchi

    • sütőtökös-spenótos-fokhagymás gnocchi és krémes zöldségleves holnapra
    • zsebes kenyér és gombaragu mára (fehér főzőhagyma lepirítva, rá szeletelt csiperke, bio szójaszósz, egy kanál almapüré, zöldségpucolóval átlátszóra szeletet sárgarépa, és a legislegvégén paradicsom – ennek már nem kell megfőnie, félig nyers maradhat)
    • Bors néni a Kolibriben (Barnus megy, alig várja) és Kacskaringó fonalfesztivál (én megyek, alig várom!) szombatra
    • grafikus és építész – mindkettővel beszélni kell 🙂
    • egy óriási alvás úgy, hogy előtte iszom egy nagy bögre kamillateát, amit a csikótűzhelyen készít Medve (most minden este be kell gyújtani) és egy magnéziumos fürdő (erről már írtam egyszer itt)
    • körömlakk és egy jó film (mit ajánlotok?)
    • a matematika feladatlapok és az olvasás is kész mára, juhúúú, délután Farm és könyvtár
    • Palya Bea Tovább nő és Galbraith Silkworm, amiből egyből kitalálhattátok, hogy anyunál lesznek a gyerekek (bár már a körömlakk + mozifilm kombónál is kiderült, sőt, az alvás és magnéziumos fürdő is csak így lehetséges…)

    Ti?

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ha most a teraszomon ülnénk,

    megkérdezném, hogy mandulatejjel vagy rizstejjel kéred-e a kávédat. Elhajtanánk a gyerekeket Bob mestert nézni, és valószínűleg csendben csodálnád, ahogy Johanna nevű hatalmas fenyőfánk ágain át beragyogja nap azt a brutálnagy, 40 négyzetméteres teraszt.

    Csacsognánk minden apróságról, kis dolgokról, amik éppen most foglalkoztatnak, és kakaós kekszet ennénk a kávé mellé – mert voltam olyan rohadék, hogy eldugtam párat a kölykök elől.


    • Nagyon közel állunk a tökéletes kenyérhez. Sokszor készül barna vagy vörös rizsből, de fekete rizsből is készítettem már, nagyon szeretjük. Megveszem, megőrlöm a malmunkkal és még langyosan fel is használom – foszlós, lukacsos tésztájú péksütik alapja ez a fajta jó liszt.
    • Kitört nálunk a Geomag láz. Fantasztikus, mennyire leköti őket az a játék, nagyon klassz dolgokat építenek belőle, úgyhogy egyáltalán nem bánom. Jó érzés, hogy egyre jobban, egyre hosszabban tudnak együtt játszani anélkül, hogy üvöltözés és/vagy sírás lenne a vége.
    • Újrakezdtük az akupunktúrát, Barnusnak nagy szüksége volt rá, és azt kell mondjam, hogy működik, mint a varázslat. Az új Szurka Néni is kedves, és nagyon-nagyon jó, Anyukámék pedig felajánlották, hogy belefizetnek Barnuska bérletébe, szóval hosszútávra is be tudunk rendezkedni.
    • Készülünk a táborba, nekem szükségem lenne egy túraszandálra. Néztem egy Columbiát a Decathlonban, ami elsőre őrülten tetszett, de rájöttem, hogy a vizes füvet, a pocsolyákat, a sarazást és a vizeskedést nem bírná, mert kívül-belül bőr. Nem véletlen gyártják a komolyabb túraszandálokat gumi/műanyag talppal. Most a Teva és a The Nort Face szandáljai (tetsziiiiiik) versenyeznek a Decathlon szandáljaival (reális ár, reális használathoz. A postára is kocsival megyek.)
    • Ki kéne takarítani a kocsit, Medve ugyanis előszeretettel használja Imrét málhás szamárnak. Az övében visszük a katalógusokat, az öltönyt tisztíttatni, az enyémbe jut a marhatrágya, a virágföld, a benzines fűkasza.
    • Befőztem összesen 30 kiló epret. Lett sima, lett bio vaníliás, almás, vörösboros, eperdarabos… az összes kicsi üveget felhasználtam, úgyhogy ha most jön a korai cseresznye, a málna és az egres, az már vagy nagy üvegbe megy, vagy addig veszek kicsiket. Majd kitalálom.
    • Vettünk egy fügefát, egy kicsi gömbtuját és egy kicsi  sima smaragdtuját. Csak úgy. Elfér a kertben. Ősszel majd virágágyást alakítok ki, most gyűjtöm a Pinteresten az ötleteket, hogy hogy kellene, mert hát finoman szólva sem vagyok az a típus, akinek a seprűnyél is kivirágzik a kezében.
    • Kicsit tanácstalan vagyok, hogy mit szeretne Gergő a szülinapjára, mert mikor megkérdezem, akkor annyit mond, hogy ENNI. Az biztos, hogy nem lesz nagy buli: jön a dédimama, őt nem lehet már nagy hacacárénak kitenni, úgyhogy valószínű, hogy idén a Nagy Nemzeti Központi Rendezvény helyett mindenki külön-külön köszönti meg ezt a kis szülinapost. Három éves lesz. Őrület 🙂
    • Őrület ez az idő, de komolyan. Trikó és rövidnadrág váltakozik gumicsizmával és esőkabáttal egész júniusban. Igazán jöhetne már a nyár…

    86d5d029-9bcd-4aad-96a5-b67d20437289

    És TE? Mit csinálsz, mi történik, mi foglalkoztat?

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Körforgás

    1., Nálunk minden hónapban van egy olyan hét, amikor felkerül a tévé a pincéből, ahova száműztük, és nem, nem meggyőződésből, hanem önvédelemből. A gyerekeim egyszerűen meghülyülnek a tévétől: hirtelen mozdulatok, agresszió, minden játék iránti teljes érdektelenség, és elváltoztatott hangon beszélés – belőlük ilyen dolgokat hoz ki, ha tévéznek.

    Úgyhogy ha már elszakad a cérna, akkor felhozzuk a kazánházból, aztán ha újra újra elszakad, akkor meg levisszük. Sosem csináltam belőle nagy ügyet, a waldorf nem szereti ugyan a tévét, de nálunk már akkor is ez volt a ritmus, és azóta is ez van. Óriási kedvenc Zorro (mindkettőnél), Bob mester (Gergő) és a természetfilmek (Barnesz).

    2., Gyűlölöm ezt a házat – költözzünk el – elmegyünk házat nézni – valami miatt nem jó – megkönnyebbülten hazajövök – tervezgetem tovább az átépítést, ahogy majd jó lesz – nehezen megy a tervezés – gyűlölöm ezt a házat…

    Ezt játszottuk tegnap is. Találtam egy olyat, ami nagyon tetszett volna úgy, ahogy van: új tető, új burkolatok, hatalmas terület, erdő szélén, aztán kimentünk megnézni, és… putri putri hátán, magasfeszültségű vezetés pont a kerten át, és bár nem tűnik soknak az a plusz 15 perc, azért az naponta nagyon nem mindegy…

    3., Epret veszünk, hogy befőzzük, megesszük, epret veszünk, hogy befőzzük, megesszük… de mindegy is, a jövő héten jön 20 kiló, úgyhogy neki kellene állni elmosni az üvegeket, sőt, ma még a bodzát is le kell szedni, jaj, jaj,gondság-bajság.

    4., Hétfő, naptáregyeztetés,izgalmas hétnek tűnik: ma este napközis megbeszélés (Farm), holnap családállítás, aztán már csak munka és munka itthonról.

    5., számlák, hó végi összesítés és a döbbenet, hogy mennyi pénz elmegy kajára. Szerintem jó szervezéssel és okos tervezéssel kábé a feléből ki lehetne jönni… úgyhogy meg is van a következő hónap témája: menütervezés.

    6., tulajdonképpen semmiben nem változik a nyári rutin, sőt, talán még kevesebbet is leszek a gyerekekkel, mint évközben: táborok, rendezvények, ottalvós bulik, koncertek jönnek egymás után. A nyarat hivatalosan is megnyitom 😉

    Megosztás:
    mindennapok

    Jön

    • a kivitelező. Megvettünk mindent a kerti kerítéshez (is), csodaszép lesz, ha egyszer kész lesz, és mivel az első kivitelező eltűnt a bal fenéken, jön egy újabb. Medve szerint korrektnek tűnik, nagyon jó ajánlásokkal érkezik, úgyhogy nagy reményeket fűzök hozzá. Jöjjön, jöjjön,kezdjünk már, mert május végén itt vannak az ablakosok!
    • az eső. Nagyon nagyra meresztettem a szemem, mikor a májusi időjárást néztem a köpönyeg.hu-n, ugyanis gyakorlatilag végig esőt mond. Nem teszem messzire a gumicsizmákat és a pulcsikat, az esőkabátokat és az esernyőket, mert kellenek majd sajnos.
    • a saját kis mikro-kihívás sorozatom: nevetséges kis cselendzseket találtam ki magamnak, mert azt vettem észre, hogy eléggé beszűkülőben van az érdeklődési köröm, a mindennapi rutinom, a gondolataim iránya (értsd: anya vagyok, farmernadrágban járok, mottóm a play-it-safe és a köhögéscsillapítás). Jó kis listát írtam magamnak, hogy mit szeretnék kipróbálni, megtenni most májusban, hogy kibillenjek ebből a stagnálásból. Van benne új recept, kultúra, néhány régóta megnézendő film, szabadidős program, naplózás, gyerekekkel smink… ha gondoljátok megosztom a listát.
    • a 8. polgári házassági évfordulónk, és még fogalmunk sincs, hogy hova menjünk.
    • az új b-é-b-i-s-z-i-t-t-e-r, (juhhhééé), így hetente lesz egy délután, amikor azt csinálhatok, amit csak szeretnék 4 egész órán át. Haha, lehet, hogy újra itt vannak a szerdai randik?
    • és jön a legklasszabb időszak: már ilyen saláták vannak a zsámboki dobozban:

    13150752_171922329870507_1911127304_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Tansformers és Katalin hercegnő lába

    Vasárnap este Medve fürdeti a gyerekeket, ilyenkor van egy szusszanásnyi (tényleg csak annyi!) időm, hogy egy kicsit szabadjára engedjem a gondolataimat. Vigyázat,random csitcset következik.

    Katalin hercegnő nem pedikűröztetett India előtt.  Szar ügy, valszeg úgy járt, mint én: Annamari elhagyja a pályát, az Univerzum legjobb pedikűröse pályát vált. Beleunt, megcsömörlött, elege lett, én pedig megértem. De attól még kutatnom kell új pedikűröst.

    Gergő szerint Barnabásnak VÉNcukra van. Egész héten ezen nevettem, szerintem nagyon vicces.Sóhajtozva járkált, hogy meg kell mérni Bajabász véncukrát, én pedig annyiszor kérdeztem vissza, hogy MIIIT?,hogy a végén teljesen felpaprikázta magát:D

    Úgy gondoltam, hogy nem kell majd nekünk tanulósarok/szoba, de most meggondoltam magam: nem szeretném, ha az étkező asztal folyamatosan atlasszal, füzetekkel, ragasztóval és zsírkrétával lenne beborítva, arról nem is beszélve, hogy az új étkezőt csak egy pengefal választja majd el a nappalitól, a káosz meg hajlamos terjedni… Inkább a konyhával szemben található, korábban hallnak gondolt helyiség lesz ez a tanulós kuckó: beépített padot szeretnénk ide, és egyben ez lenne a “csak egy falat”, “egy kis gyümölcs”, “tízóraizzunk valamit” helye is. Nem szeretném keverni a szezont a fazonnal, a mi családunkban nagyon fontos a közös étkezés, és szeretném, ha megmaradna a családi asztal “szentsége”. Rangot ad a főétkezéseknek, hogy körbeüljük az asztalt, megfonjuk egymás kezét,sokszor gyertyát is gyújtunk. Mielőtt elalélsz, hogy ez milyen kurva jó, biztosítalak, hogy legjobban az ágyban, egy zöld ikeás müzlistálból szeretek enni.

    Rengeteg helyen diagnosztizáltam magamon rákot, ami egy dolgot jelent: fosok a pénteki találkától, de nagyon. Jaj, nagyon. Mi lesz, ha megvétózza a doki a harmadik gyereket? és… mi lesz, ha nem?? Ha nem, akkor…akkor újra elkezdek élni? Akkor visszazökkenek a sínre, mintha az elmúlt három év csupán egy kemény, de jó szándékú tanító lett volna?

    Mi lesz, ha tényleg kell a babaszoba?

    Jesszusom, ez egy jó fröccsért kiált.

    Basszus, nem így indultam. Fogalmam sem volt róla, hogy egyszer én otthonoktatásra adom majd a fejem. Hogy császár után természetes úton is szülök majd. Nem gondoltam volna, hogy valaha rákos leszek, hogy teljesen megváltozik a táplálkozásom és hogy komondoraink lesznek.

    Nem gondoltam volna, hogy kényelmes cipőkben fogok járni és azt sem, hogy egy leharcolt anyakocsi lesz alattam. Az egész waldorfos, majd unschoolingos kör valahogy nem volt benne a pakliban.


    Transzformersz kaja volt ma: zöldséglevest főztem, abból zöldségkrém lett (pirítóssal ettük), majd a maradékból némi rizskrémmel tésztaszósz  egy jó kis pennére.

    Vettem egy zacskó bio makadámdiót, nem tudom, mi legyen vele: sütibe sajnálom, úgyhogy valószínűleg kakaós diókrém lesz belőle.


    Megvolt a fürdés. Vissza a bányába.

     

     

    Megosztás: