Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

diéta

    mindennapok

    Húsvét

    Ez a Húsvét sokkal de sokkal menőbb volt, mint bármelyik családi ünnepünk eddig valaha. Az óriási változás mögött egy aprócska tény áll: én a kórházban voltam, így Medve szabadon vehetett ajándékokat a gyerekeknek, így Barnabás bogárvizsgáló felszerelést…DSC_0291

    … Gergő pedig elektromos fúrót kapott a Nyuszitól. Soha életemben nem láttam még ennyire elszánt,fúrni vágyó, fúrásra készen álló arcot.

    DSC_0334

    Tegnap azért voltak jó hírek is: az orvosunk nagyon elégedett, alakul az unschoolingos papírmunka és isteni pitét készítettem a vadiúj tescos piteformáimban. Nagyon-nagyon finom lett, egy szelet pedig 8g ch-t tartalmaz, ami szuperséges, mert reggelire 40-et ehet a gyerek, szóval ezzel úgy jóllakott, mint a duda.

    Ma jön a zöldségdobozunk, rengeteg zöld lesz benne,úgyhogy pitét fogunk enni pitével (paradicsomos-diósat, kukoricásat és tonhalasat készítek, utóbbit csak Medve eheti sajnos) és rengeteg zölddel, málnateával (hurrá,megjött a várva-várt Sonnentor málnateám!) és fermentált zöldségekkel.

    Ott elszaladt a ló.

    Van sós-rozmaringos citromom, sima sós citromom, vegyes csilis zöldségeim, sima káposzta, kelkáposzta, kimchi, currys kínai kel… Rendesen felszálltunk a fermentálós vonatra, na 😀


    Tegnap végre egy kicsit egyedül voltam. Sátáltam egy nagyot. Barnusnak új farmernadrágot vettem, mert nagyon lefogyott az elmúlt 6 hétben:( Most már valamivel jobban néz ki, de nagyon kis vékony, kismadárcsontú nyuszifül lett, egészen összeszorult a szívem, amikor azt láttam, hogy a szűk szabású, szűkített lábú, legkisebbre állított derekú farmer alá még befér neki egy vastag melegítő is. Rettenetes látni az ujjbegyeit is, hogy teljesen tűpárna az összes, varas, nagyon fáj neki…

    Tegnap egy kicsit besokalltam,bevallom őszintén. A nyolcadik messengeres üzenet, jó tipp, fontoskodó telefonhívás után az alábbi bejegyzést osztottam meg a privát oldalamon, főleg azért, mert a jó tanácsok -bár jó szándékkal- csak olyanoktól jönnek, akik azért annyira nincsenek tisztában az életünkkel. A “váltsatok életmódot”, a “csak semmi gyorskaja”, a “vond meg a szénhidrátot és akkor a szervezet újra felismeri az inzulint”, és a “paleo meggyógyította az egyes típusú cukorbeteg kislányt, mert a szervezete újra felismeri az inzulint és így nem kell fecskendeznie”,nos, ezek mind az időmet rabolják.

    A cukorbetegségnek két típusa van, a kettőnek szinte semmi köze egymáshoz. Más a kialakulásának módja, oka, így más a gyógyítása/kezelése is. Pngyolán fogalmazva:

    A kettes típus: a szervezet nem ismeri fel az inzulint, vagy csökken a felismerés. A betegség előrehaladottabb állapotában kívülről kell extra inzulint bejuttatni. Itt fontos a ch csökkentés, a testsúly karbantartása, és ez egy pntig visszafordítható folyamat.

    AZ EGYES TÍPUS NEM ILYEN. Gyerekkorban alakul ki,mire kitudódik, addigra a hasnyálmirigy 85%-a már nem működik. Visszafordíthatatlanul. Persze, ez a tudomány jelenlegi állása, és nyilván folynak a kísérletek, de ez NEM AZ, amit jó táplálkozással vissza lehet fordítani.

    Aki ezzel basztat, az sajnos azt sugallja, hogy

    • nem néztem utána elég alaposan
    • nem teszek meg mindent
    • nem foglalkozom eléggé a kérdéssel

    Volt olyan, aki egyenesen egy privát levelezést másolt be, ami RÓLAM és a szegény, szerencsétlen GYEREKEMRŐL szólt, olyan felelőtlen kijelentésekkel, mint a kevés szénhidráthoz nem kell inzulin (tényleg, bazdmeg? és azt a rengeteg fehérjét majd mind a vese bontja le? és akkor nemcsak cukorbeteg lesz a gyerekem, hanem vesebeteg is?) és hogy “van remény”.

    Három gondolat szaladt át a fejemen:

    1., kiírom Facebookra, hogy kérek mindenkit, mellőzze a faszságokat

    Kedves Ismerőseim, kérlek Benneteket, hogy NE küldjetek csodadoktorokat, paleo étrendet, mesés gyógyulásokat nekem, mert nagyon felzaklat. Sajnálom, ha valaki nem tudja megemészteni, hogy a fiam cukorbeteg. Én meg tudom. És Józsi bácsi inzulinos cukorbetegsége nem azonos a gyerekkori cukorbetegséggel. Ne sóhajtozzatok, ne mondjatok okos dolgokat, nagy igazságokat. Ledumáltunk mindent a Jóistennel, rendben vagyunk. Tényleg.

    2., meg kell beszélnem magammal, hogy ne legyek hülye. A ráknál ezt végigcsináltam (juj, van remény, van M-E-G-O-L-D-Á-S), ja nem, mégsem,mert az másféle,másmilyen, az ismerősömnek is volt, de az agydaganat volt, megishalt, blablablabla.

    Saját. Utat. Kell. Kitaposni.

    3., Elgondolkodtam, hogy jelentkezem dietetikusnak. Pont akkor jutott eszembe, amikor a sokadik alkalommal jöttek fel, hogy ilyen menü igényt még nem láttak: glutén-, glutamát-, szója-, tejmentes, cukorbeteg étrend. Nem borzoltam tovább a kedélyeket, hogy fehérjecsökkentett (a vese miatt nagyon kell figyelni), purinszegény (nem tudjuk bontani), hisztaminszegény (aztsebasszameg), sav-bázis egyensúlyra ügyelővel egészítem ki úgy, hogy figyelem a lektinbevitelt…

    Muhahaha.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Lassan kitavaszodik :)

    Mióta a ház leglehetetlenebb sarkában alszunk (ez a létező legnemfegshuisabb hely az ágynak: ragyog a Nap, déli fekvés, ráadásul a nappali közepén), azóta ilyenkor szinte átragyog a szobán a fény.

    Nekem pedig még akkor is jó kedvem lesz ettől, ha épp fáj a torkom, folyamatosan fújom az orrom és olyan, mintha akvárium lenne a fejem körül.

    Vicces, mert hetek óta nem éreztem annyi tettrekészséget magamban, mint most: bejelentkeztem a pránanadi tanfolyamra, félig begyúrtam egy bogár-ceruzatartót és isteni “öthagymás” újkrumplit sütöttem ebédre.

    12783974_1523129487992285_1058856649_n

    Ez még az előkészületi fázis, de íme a recept (?) 😀

    • egy kiló újkrumpli – negyedekre vágva
    • 1 szál póréhagyma
    • bio vöröshagyma (ha nem bio, inkább ne!)
    • bio lilahagyma (dettó)
    • metélőhagyma
    • fokhagyma
    • 2 tojás, úgy 2 deci víz, só (sok só!) és bő egy deci olaj – ez az öntet
    • friss bébispenót

    Ezeket kell összeönteni, összekeverni, 180 fokos sütőben megsütni (és többször megkeverni, míg minden oldala megpirul), Mennyei!

    Mellé meleg, gyömbéres-hársfavirágmézes gyümölcsteát iszunk, mert jövő hétre jól kellene lennünk: Medvével miniszabira utazunk (Bridget Jones óta várom, hogy használhassam ezt a kifejezést. Miniszabi. Muhaha.)

    Na megyek bújni. Egész nap ez megy:

    12826097_579537072200800_141293016_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Borúra derű, derűre egy kalap fosnyávogáskaka

    Fos-szar-fosfostrágyaszarszarszemétszar, mindössze ennyit tudok elmondani a tegnapi meg a mai napomról.

    A tegnapi simább ügy, 5 óra vezetéssel, egy viszonylag élhető megbeszéléssel, egy éhségtől kopogó szemű hazaúttal, aminek az lett a megoldása(?) feloldása(?), hogy

     

    1., vettem egy Schar gluténmentes valami lószart

    2., egy kocka laktózmentes, bio vajat 899.- ért, hogy basznámeg

    3., és egy csomag póréhagyma csírát, mert csak az volt.

    Előhúztam a táskám legmélyéről a -figyelj!- TESCO K-L-U-B-K-Á-R-T-Y-Á-M-A-T, azzal szeltem le pici darabokat a vajból, tettem a kenyérre. majd betömtem a számba a póréhagyma csírát.

    Az eredmény:

    1., az egész arcom zsírfényben úszott, mire megérkeztem a késő esti megbeszélésre

    2., olyan szagom volt, mint egy feudalizmus idejéről idetévelyedett arató jobbágynak

    3., a bugyimból is csírát szedtem ki, és a bőrkárpitba is frankón belemasszíroztam, szóval a kocsi is büdös

    Bónuszként egész éjjel savlekötőt szedtem és hányingerem volt: az oké, hogy nincs glutén , tej meg tojás, de van benne minden más, ami térfogatot növel, tartósít, savanyúságot szabályoz, porhanyóssá tesz, térhálós szerkezetet biztosít. Mindegy, a rövidtávú túlélés volt a cél, éjszaka fizettem az árát.


     

    A reggel fosszarkaka módon kezdődött, és nem is igen vett más irányt a napom: laptop szervízben, a nem is írok jelzőt férjem meg belement valami szőlődombon (hogy. került. oda???) valami gödörbe, nekem gyanús lett, hogy nem ért haza a gyerekkel, mondta, hogy a gyerek a bölcsiben maradt, a laptopomat nem hozta el (határidős munkám van, ofkorsz), és még nem sikerült kijönnie a gödörből, de nem jutott eszébe autómentőt hívni.


     

    Aztán kikecmergett, most nem tudom hol van, nem beszélek vele, és nem vagyok hajlandó kiszállni az ágyból. Álmos vagyok, éhes vagyok, nagyon-nagyon bosszús vagyok.

    Holnap pedig nem megyek sehova. Leadom a szenet, aztán hazafelé veszek egy üveg szimpatikus valamit (fehéret. furmintot.) készítek hozzá valami petrezselymes-diósajtos tésztát és bezárkózom Gergő régi szobájába, azaz a mostani alkotószobámba, majd vidámra és művészire piálom magam, és festeni fogok.

    Jól MEGBÜNTETEM a világot, de legfőképp Medvét: nem adok neki a kajámból. Egy falatot sem.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Minden véget ér egyszer

    Nagyjából két hónapja érzem, hogy a mi családunk és az eredeti diéta nem leszünk már sokáig együtt. Szép volt, egy csoda volt, de már így is annyit változtattunk rajta, hogy… és most végképp eljött a kenyértörés ideje: innen már a saját igényeinkre kell finomhangolnunk a rendszert.
    … és a finomhangolás után nagyjából a fele másképp lesz, mint eddig volt.
    Igen. Egy ideje már éreztem, hogy ez így nem jó nekünk. Nem kényelmi szempontokról beszélek, inkább alapelvekről: sok helyen éreztem azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is, sok helyen pedig nem értettem, hogy miért fér bele ez vagy az, ha nem olyan minőségű, amit egyébként szívesen vennék? Voltak olyan elemek, amik számomra teljesen idegennek tűntek egy egészségtudatos diétában, és volt olyan is, amin totál felröhögtem.
    Mindent összevetve és mérlegelve az eddigi és a mostani étrendünket, az új szigorúbb lesz – nemcsak az egyes alapanyagokat tekintve (eszünk-e paradicsomot) hanem minőségét tekintve is (milyen paradicsomot eszünk/együnk-e napi szinten primőr zöldséget télen).
    Már nemcsak azt nézem majd, hogy a nagy halmazból mit ehetünk meg, hanem azt is, hogy mit mivel együnk, hogy jól szívódjon fel, ne alakulhassanak ki olyan emésztési zavarok, hullámvölgyek és tápanyag ellátási egyenetlenség, amit most megtapasztaltunk és ami miatt mindenképp tovább szeretnék lépni.
    Elárulhatom, hogy a legtöbb problémám a szezonális/lokális kérdéssel volt, és pl. azzal a ténnyel, hogy szerintem fontosabb, hogy a csirkehús szabad tartásból származzék és kapirgálós legyen, mint hogy a combját vagy a mellét együk, mert összességében x grammal kevesebb az egyikben az állati fehérje. 
    Igen, nekem számít, hogy milyen alapanyagból főzök, és hajlandó vagyok fizetni a minőségért, cserébe viszont rengeteg kényelmi termékről, félkész áruról lemondok, így összességében nem eszünk drágábban.
    Szigorúbb lesz a rendszer és (számomra) sokkal koherensebb.
    Megbeszéltem az orvossal, elfogadta, megértette, és kérte, hogy értesítsem mindig az újdonságokról, mert nagyon jó nyomon haladok. Továbbra is a programban maradunk, de úgy érzem, most szintet ugrunk.
    Különválnak útjaink.
    Ó, igen, és akkor a könyv: nos, ilyen körülmények között valószínűleg nem én leszek, akivel együtt szeretnének dolgozni a továbbiakban is, de ezt egyáltalán nem bánom. Sok felesleges munkámat vitte el, egyszerűen nem szeretnék olyan dolgot nyomtatásban látni, amiről tudom, hogy így, ebben a formában nem jó.
    Komoly testi-lelki indokom volt arra, hogy változtassak a rendszeren, és hosszú hetek óta a kérdés az az, hogy maradok-e az alaptáborban, vagy el merek-e indulni tovább felfele a létrán.
    Jó hírem van: sosem voltam ennyire biztos magamban, és már pár apró változás is óriási javulást eredményezett. 
    Külön büszkeség számomra, hogy ezekkel az általam javasolt változásokkal megy tovább az alapprogram is 🙂
    ———————————————————–
    Annyira röhögtem, mert ez az orbitális vírus szó szerint akkor jött, amikor megszületett bennem az elhatározás. Megbeszéltem Medvével és csak annyit mondott, hogy büszke rám, hogy ki merek lépni a biztonságos akolból és teljes mellszélességgel támogat.
    No meg hogy nagyon szeret.
    Ennek örömére ma bio (glutén-, cukormentes) szusi volt, friss-harapós-zamatos fehérbor és egy kis meglepetés: kaptam újságot és egy szép harisnyát meg étcsokis aszalt meggyet.
    Klassz hapsi ez, na, még ha néha pont a tököm ki is van vele.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Tegnapi bevásárlás

    12202097_896841803718303_71252214_n-2B-25281-2529
    Mit veszel? 
    Hú, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy akkor végül is mit eszünk, mit veszek, úgyhogy tegnap lefotóztam:)
    Nagy vonalakban el is mondom, hogy mi lesz belőle.
    Ez így összesen 13.000 Ft volt.
    A Pampers pelenka ajándékba megy egy nagyon kedves családhoz, ahova most érkezett korababa. Minden segítség elkel nekik, nem túl fényes a helyzetük, de… roppant helyesek, nagyon mosolygósak és nagyon összefog a közösség most értük.
    Almacukor: nagyon szeretem. Méz helyett használjuk, beosztjuk, nagyjából egy üveg kitart egy hétig és ebben benne van a sütéshez használt mennyiség is. Mindössze 9-es a glikémiás indexe, szuper cucc.
    Bio mák és lenmag olaj: a mákolaj a legjobb kalcium forrás, a lenmag pedig tele van omega 3 zsírsavval, ami nagyon kell a szervezetünknek. 
    Sportcsirke. Húsnapra vettem, őrületesen drága, de egész más, mint a felturbózott, napot sosem látott változat, aminek teljesen gumiszerű a húsa. Nem, nem állítom, hogy minden üzem ennyire retkes, mint a videón, de azt igen, hogy minden üzemben pumpálnak az amúgy is szétgyógyszerezett, tápozott, sárgított húson. Szerintem egyébként totális tévedés a meg a házi csirke is, az is tápos, de van, hogy megvesszük, és elvek ide, elvek oda teljesen jóízűen meg tudom enni, az üzemit viszont minden körülmények között igyekszem kerülni. Jó rég nem eszünk ilyen húst.
    Ez a fajta azért más. Itt szabad tartásban vannak a csirkék, kapirgálnak és ez érződik a hús ízén is, bár most tuti helyről hoznak majd kacsát (Karácsonyra)és libát (Márton napra). 
    A melleket tegnap megsütöttük, a combok egy részéből húspástétom lesz, a másik része pedig egy rizstejszínes csirkeragu formájában megy majd egy nagy adag házi szelésmetéltre. 
    Himalája só: ezen nem sok dolgot kell magyarázni. A legislegjobb egyébként a parajdi só, de ez sem rossz. 
    Bio fokhagyma granulátum: nagyon szeretem és ezerszer egészségesebbnek tartom, mint a kínai fokhagymát. 
    Morzsolt majoranna: unalmas, hogy bió, bio, bio, de nekünk fontos, hogy minél kevesebb vegyszert együnk. 
    Üveg: a fagyasztóban árválkodó vodkából és a madagaszkári vaníliából pár hét alatt elképesztő vanília kivonat lesz, ami isteni lesz majd sütikbe, gyümölcslevesekbe.
    Rio Mare: a tonhal nálunk jolly joker. Általában egy héten egy hús és egy halnap van, és olyankor is nagyon keveset eszünk. Egy tonhal konzervet ha felturbózok, akkor 8 nagy halpogácsa kijön, de halpástétomnak is esszük (ez a másik kedvenc recept), vagy pizzára feltétnek, rizzsel, tésztaszósznak, rizstejföllel, paradicsomszósszal, mustárosan…
    ————-
    Megosztás:
    Uncategorized

    Annyi minden történik ma és mégis olyan, mintha megállna az idő.

    51ZE4MWGTHL._SX331_BO1-252C204-252C203-252C200_
    K 31, régi ismerősöm, és ma megy először a Kékgolyóba. Minden gondolatom vele van, de jó helyen van, jó kezekben lesz.
    Vizsgáljátok át a melleteket, Lányok. Én szóltam.
    ———–
    Ezer ágra ragyog a Nap, ülök a nagy nappaliban (ez is egy hülyeség… hogy kettő van) és épp leadtam egy határidős munkát. Ritkán mondok ilyet, de ez bazi jó lett, úgyhogy a jól végzett munka utáni eufóriában lebegek és csak vagyok, netezek.
    Melegíti a hátamat a Nap, én pedig csak sodródom a mindennel.
    Megnéztem a videót a boxolóról, aki keményen megsorozta az ellenfelét, majd leüvöltötte a bírót, hogy állítsa már meg ezt brutális meccset, és letámogatta vesztest a ringből.
    Kibkítettem két embert, akiknek nem kell veszekedniük, mert nincs okuk rá. Egy csizma bal és jobb fele, egyik jobb sem érti a balt és egyik bal sem a jobbat. Mások, másban jók és máshogyan jók. Nem kell senkinek sem két bal vagy két jobb, szóval nem is értem, miért bizonygatják egymásnak az igazukat. Klassz, erős, önálló nők mindketten, és remek, hogy kisimultak a szálak.
    Óriási, gigantikus kívánságlistám van a Book Depositoryn, amiket nagyon szeretnék majd beszerezni, mert bele tudtam lesni és jónak tartom:

    Aztán gondolkodom rajta, hogy nekiveselkedem a 3 napos őszi léböjtnek, úgyhogy ma már csak egy kis rizst meg zöldséget ettem, holnap pedig mehet ezerrel a lé:D Utálni fogom, ez nem is kérdés, de utána nagyon jó lesz.
    Megyünk ma koncertre, alig várom, és mivel jobbat nem tudtam kitalálni, így egy szürke ruhát veszek fel és kész. Semmi extra, egyszerű szabású, pamut anyagú és jó vastag, szóval fázni sem fogok. Éljen Májkül Fletli.
    … és éljen a hosszú hétvége, juhé! Tök sok program van, ahova szívesen mennék, majd kiderül, Medvének mihez van kedve: mennék a Skanzenbe, mert állati jó program lesz, de itthon is lenne mit csinálni. Mondjuk azért hosszú hétvége, hogy sok dolog beleférjen, nem? De. 
    Megosztás:
    Uncategorized

    Gergő újra bölcsibe jár

    Ez a legislegfontosabb hír a héten: bölcsi, bölcsike, házikó… Gergő így hívja.
    És valóban: egy parasztház a dombtetőn, gyönyörű nyílászárókkal, cserépkályhával, kislócás konyhával és nagy udvarral. Tüneményes Nagymamapótlóval, aki főz rájuk (na jó, Gergőre nem, mert a mi diétánk így elsőre követhetetlen), játszik velük, ölelgeti őket.
    Csúcsidőben hatan vagy heten vannak, de az nagyon ritka. 
    Jó érzés betérni oda, jó érzés ott lenni és jó érzéssel hagyom ott a gyereket, amíg intézem a dolgaimat.
    Igen, csak addig.
    Már délben megyek érte, onnan pedig Barnabásért megyünk, úgyhogy legkésőbb negyed 2-re itthon van a banda.
    Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok élni.
    Reggel felkelek, összekészítem a két tornyot: háromrészes fém ételhordó, alulra a leveske, középre a második fogás, legfelső rekeszbe a sütemény vagy a kenyérféle.
    Majd megterítek, gyertyát gyújtok, kiteszem a reggelit és ébresztem a családot.
    Gyakorlatilag sosem járnak rendes ruhában a gyerekeim: minden nap technikai öltözéket vesznek fel, olyat, ami vízhatlan, szélálló, sportszerkó, én pedig minden nap végén két sármanót kapok vissza – átázott gumicsizmában.
    Ha mogorva idő van odakinn és már sehova nem kell mennünk, akkor a gyerekek egyből a kádba mennek, ahol újabban olajat kérnek a vízbe (pár csepp Szent Lukács olaj) és hangoskönyvet a lejátszóba (sárkányos mesék), majd Gergő aludni megy, Barnabás pedig rajzol, mesét néz vagy szundít egyet ő is. Én pedig újra leülök a gép elé dolgozni. 
    Nekiállunk a vacsorának és a másnapi menünek: kenyeret sütünk, feltesszük a levest és kitaláljuk, hogy mi legyen a második fogás. Ha már be van kapcsolva a sütő, általában sütünk egy tálca kekszet, aztán egyszercsak előkerül/hazakeveredik Medve is.
     Késő délután már a közös szobájukban játszanak ölik egymást, addig mi beszélgetünk egy pohár bor mellett a mosógépet töltjük, van-e inged, időpontokat egyeztetünk, dolgozunkdolgozunkdolgozunk, aztán pedig vacsora, mosogatás, és fektetjük a gyerekeket. Jó hír, hogy 8-körül már alszanak.
    Semmi izgalmas nincs az életemben. Nem járok magassarkúban, mint régen. Nem veszek tonnaszám sminkszereket, mint régen. A ruháim bő 70%-át kiszanáltam. Nincsenek fényes kirakatok, nagy kávézások és a régi értelemben véve nincsenek kimenős esték sem.
    Ez volt a legelső hét, hogy csak 3 megrendelőnek dolgoztam, ami másnak még így is elefánt méretű falat, de nekem ujjgyakorlat a korábbi 8-hoz képest.
    Anya voltam, feleség, családösszetartó. Pihentem, hímeztem, meséltem és beburkoltam a gyerekeimet. Miután megszoktam, hogy ne siessek sehová, ne akarjak többet és felfogtam, hogy nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni (Tesco, Aldi, piac, posta, otp, gyerekzokni, gyógyszertár, ajándék, számlák, váltócipő). Ráérősen sétálgattam teljesen feleslegesen h-ú-s-z egész percig az aldiban, és felfedeztem egy olyan konzervet, amit eddig sosem vettem, de tegnap meg igen. Isteni vacsorát kutyultam belőle, Medve állandó repertoárra kérte felvenni, úgyhogy leírom ide Nektek is:
    Halkrém
    Az aldiban lehet kapni szálkamentes és bőrmentes szardínia filét. Ez a drágábbik fajta, 399Ft-ba kerül, és semmi más nincs benne, csak a hal meg napraforgó olaj. Nehogy valami paradicsomos-majonézes akármilyen tyütyürüt vegyetek, abban már tuti van valami tiltólistás, ez viszont csak a hal és az olaj.
    Na. 
    • első körben egy nagy pórét feldaraboltam és jó sok (olyan 1dl) kókuszzsíron megpirítottam
    • rádobtam az olajos halat (olajjal) és tettem hozzá sót (parajdi) meg mustárt (olyan 2 evőkanálnyit, Univert)
    • színtelennek ítéltem meg, ezért ment hozzá úgy egy deci paradicsompüré is
    • és egy egész alma (én nem szórakoztam a pucolással, egy nagy jonagoldot daraboltam bele) 
    • majd főztem még egy kicsit, aztán elzártam a gázt és hagytam, hogy egy kicsit hűljön
    • botmixerrel pürésítettem és betettem a hűtőbe. A kókuszzsír ugye betonkeményre tud dermedni, de lazítja a sok minden más, úgyhogy összefogja rendesen a krémet, tehát nem lesz csöpögős meg olyan plittypluttylófasz.

    Krémes lesz, jól kenhető és elképesztően finom. Mi pirítóssal ettük és szeltünk hozzá pritaminpaprikát is. 
    Olyan 3 körre biztosan elég ez a mennyiség, pedig mi brutálisan sokat tudunk enni.
    Este, miután a gyerekek elaludtak, Medve meg valami prezentáción dolgozott, beültem a Pinterest elé egy szelet halkrémes kenyérrel és egy pohár furminttal, és elkezdtem álmodozni a ház átépítéséről, újragondolásáról, amit már olyan nagyon régen tervezgetünk.
    Van néhány nagy, közös, sosem-gondoltam-volna rácsodálkozásunk, az egyik például ez a kép:
    Persze azért ez így nem kellene. Ilyen kis filigrán székekkel és egy ekkorka asztallal mi azért nem sokat tudnánk kezdeni, de az, hogy legyen egy nyitott polcos rész és egy mustársárga falbetét, az mindkettőnknek nagyon.nagyon.nagyon tetszett.
    Megosztás: