Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

FŐZŐCSKE

    mindennapok

    Megjött a Panasonic Multicookerem – ez kell ennek a kis vicces társaságnak

    Nevetségesen sokat főzök, ráadásul eléggé (na jó, kész vicc, hogy mennyire) szigorú diéta szerint. Naponta 3x biztos, van, hogy 5x. Nincs “beugrom a pékségbe”, nincs készétel (majdnem mindenben van liszt, amiben nincs, abban tej, amiben egyik sem, abban szója, és ha az sem, akkor pedig fűszer, ecet, térfogatnövelő, tartósító tuti). Ha mindez oké, akkor pedig ott van Barnabás, aki ugye inzulinos cukorbeteg, szóval a menütervezés, bevásárlás, étrend összeállítása komoly kihívás.

    Ha ehhez hozzáveszem, hogy nekünk nagyon fontos a gasztronómia, a finom és változatos ételek, akkor szerintem tök könnyen belátható, hogy minden apró kütyü, gép, eszköz, ami bekerül a konyhámba, az nagyon komoly feladat elé néz, és rövid időn belül kiderül, hogy megállja-e a helyét. Szempont, hogy könnyű legyen használni, masszív/robusztus kialakítású legyen, legyen könnyen tisztítható, egyszerűen tárolható, gyors és… hát, azt nem mondom, hogy olcsó, de megfizethető. Fontos, hogy amit csak lehet, kiterjesztett garanciával vásárolunk, és amiből lehet, abból iparit.

    Na vissza a főzéshez: szeretek főzni. Sokszor főzök bonyolultat, de valójában a legnagyobb kihívás nem a karácsonyi rozé kacsa, vagy a szülinapi torta, hanem -nem meglepő módon- a mindennapi verkli. Legyen leves, mert telít, és jól összeállítva minimális CH van benne. Legyen főétel – 99%-ban hús nélkül, mert szinte egyáltalán nem tudjuk bontani. Legyen desszert, trükkös, alacsony CH-val, és persze a kisétkezések is megoldatlanok: nálunk nincs mini pogi a pékségből, dörmi mackó, joghurt és bolti fagyi sem.


    Na szóval tegnap megérkezett, kicsomagoltuk, elmostuk, és azonnal ment bele fél kiló fagyasztott gomba, úgy 30 deka jól megmosott rizs, pár gerezd fokhagyma, 4-5 megpucolt és felkarikázott sárgarépa, kókuszzsír, egy egész póréhagyma, só, majoranna, és egy kanál édes pirospaprika. Mindössze 40 perc alatt csodálatos, krémes, nem szétfőtt, nem nyúlós-csuszpájzos egytálételt kaptunk, nagyon ízlett mindenkinek. Én pedig olyan elégedetten nyújtóztam-doromboltam, mint egy anyamacska: összesen ha 10 perc munkám volt vele, akkor sokat mondok…

    res_35faa09d5f448a05902553c4ee8044f1_full

     Valahogy a vacsora folyamán Barnabás részéről felmerült, hogy nevezzek be valami tehetségkutatóra, mire én lelkesen kezdtem mesélni, hogy az iskolai kimittudon az ABBA Waterloo számára, talán még néhány showtánc elem is előkerült, meg egy ábrándos sóhaj, hogy tollboa, de ekkor a férjem mindent elrontott, mondván boa neki is volt, igen, boa és Vuk, de az a füredi borhéthez kötődik, és itt úgy éreztem magam, mint akiről leveszik a reflektort és zárlatos lesz a diszkógömbje.

    Megosztás:
    mindennapok

    Lassan kitavaszodik :)

    Mióta a ház leglehetetlenebb sarkában alszunk (ez a létező legnemfegshuisabb hely az ágynak: ragyog a Nap, déli fekvés, ráadásul a nappali közepén), azóta ilyenkor szinte átragyog a szobán a fény.

    Nekem pedig még akkor is jó kedvem lesz ettől, ha épp fáj a torkom, folyamatosan fújom az orrom és olyan, mintha akvárium lenne a fejem körül.

    Vicces, mert hetek óta nem éreztem annyi tettrekészséget magamban, mint most: bejelentkeztem a pránanadi tanfolyamra, félig begyúrtam egy bogár-ceruzatartót és isteni “öthagymás” újkrumplit sütöttem ebédre.

    12783974_1523129487992285_1058856649_n

    Ez még az előkészületi fázis, de íme a recept (?) 😀

    • egy kiló újkrumpli – negyedekre vágva
    • 1 szál póréhagyma
    • bio vöröshagyma (ha nem bio, inkább ne!)
    • bio lilahagyma (dettó)
    • metélőhagyma
    • fokhagyma
    • 2 tojás, úgy 2 deci víz, só (sok só!) és bő egy deci olaj – ez az öntet
    • friss bébispenót

    Ezeket kell összeönteni, összekeverni, 180 fokos sütőben megsütni (és többször megkeverni, míg minden oldala megpirul), Mennyei!

    Mellé meleg, gyömbéres-hársfavirágmézes gyümölcsteát iszunk, mert jövő hétre jól kellene lennünk: Medvével miniszabira utazunk (Bridget Jones óta várom, hogy használhassam ezt a kifejezést. Miniszabi. Muhaha.)

    Na megyek bújni. Egész nap ez megy:

    12826097_579537072200800_141293016_n

    Megosztás:
    Diéta, mindennapok

    Hahaha. 87/57

    szusib

    Olyan vicces,hogy hasraütésre beírtam múltkor, hogy “és a vérnyomásom rendben”, mert eddig nekem soha de soha nem volt semmi gondom vele: ha esett, ha fújt, ha kisbabát vártam, ha kemoterápiát kaptam, ha műtét után voltam, nekem mindig 120/80 volt a vérnyomásom. Mindig.

    Na, most nem. Egész múlt héten az alacs
    onynál is alacsonyabb értékeket mértem, a kórházban a rutin vérnyomás mérésnél egyenesen benn akart tartani Hajnika, amíg nem lát a doktornő, de aztán meglógtam-gyorsan át kellett mennem a Culinarisba 🙂 Átszédelegtem, bevásároltam, gyorsan megállapítottam, hogy vannak nagyon szép és nagyon tiszta, minőségi holmik, de a java olyan, hogy inkább csak drága ritkaság, és ugyanúgy tele van ízfokozóval, mesterséges aromával, színezékkel és persze nem annyira májbarát tartósítóval.

    Vettem hibátlan algalapot, gluténmentes szójaszószt (ez bio, tehát a szóját nem vegykezelik és nem nem módosítják genetikailag, ami nagyon nagy szó: a szója ugyanis a legjobban elkurvítható élelmiszerek egyike). Betettem még a csomagba bio szálas teát, és egy csodás teaválogatást, amit az óvodának adunk majd Karácsonyra. Megvettem a The English Teashop másik karácsonyi párnás teáját is, azt itthonra, de sajnos nem ízlik 🙁

    Na mindegy, a szusi fantasztikus lett. Az utolsó kis nyomottakat tudtam lefotózni, jellemző, hogy a csodaszép, kerek, guszta szépségeket faltuk fel elsőnek.

    Rengeteg lett: 7 nagy rúd szusit tekertem, tonhal, avokádó, marinált gombák, bio wasabi, saláta, kel levél, csíra, szardínia volt benne változó összetételben. Ami nagyon durva, hogy kiderült, hogy igazi fast food nálunk a szusi, ugyanis pikk-pakk elkészült, az egész vacsora megvolt 40 perc alatt, ebben pedig a reszelt-ízesített gyömbér és a tálalás is benne volt… Friss-ropogós fehérbort ittunk hozzá, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd leájultam a székről, szóval hamar vége lett a lázasan is megtartott dínom-dánomnak.

    A hétvége az állandósult rosszullétektől eltekintve jól sikerült, elkészült a karácsonyi gyapjúangyal, felhoztuk a fát, rengeteg gyömbéres teát ittam (attól jobb egy kicsit) sütivel (Évi, attól nem kicsit jobb), összeraktam az adventi koszorút is és vettem mindkét gyereknek hótaposót.

    Anyukámék elvitték a gyerekeket szombaton és csak vasárnap hozták haza, ők is hoztak isteni almás-diós pitét, úgyhogy ennyi, csendben, szédelegve, de boldog majszolásban telt ez a pár nap…

    Megosztás:
    Uncategorized

    Recept, napi dühöngés,

    1., Recept, ami annyira finom, hogy le kell írnom, el ne felejtsem.
    Pucolj meg egy ÓRIÁSI fej zellert, majd vágd kockákra. Három nagy jonagold almát szintén apríts kockákra. Igen, fontos, hogy jonagold legyen.
    Egy serpenyőben forrósíts egy bő kanál kókuszzsírt, szórd rá a zellert, nyomj hozzá 3 gerezd fokhagymát és pirítsd meg, majd tedd rá az almakockákat. Egy egészek kicsi gyömbér is mehet rá, úgy fél teáskanálnyi, meg persze só, sok só, de a jobbik fajából: csak a parajdi vagy a himalája só jó, jódozott semmiképp nem lehet.
    Tettem rá egy kevés fagyasztott petrezselymet is. A szárítottat nem szeretem, nekem annak széna íze van, de arra eléggé rákaptam, hogy a fagyasztómban legyen mirelit apróra vágott fűszernövény. Egy óriási csomag talán 4-500 Ft a Metroban, nagyon kiadós. Felöntöttem úgy 2 deci vízzel, majd megvártam, míg a víz elforr. Na jó, nem teljesen, egy kis szaft maradt alatta.
    Mazsolás-fokhagymás AAAAA basmati rizzsel ettük, valami brutálisan finom volt.

    ………………..

    2., Napi dühöngés: a hócipőm tele a fundamenta lakástakarék telefonos ügynökeivel. Nem, nem a kedvessel, hanem a reszelős hangú tetügörény fingfejű értetlen kurvapicsával, aki nem érti, hogy köszönöm, nem. Visszahív.

    Tény, hogy sokkal jobban magamévá kellene tennem azt a mondást, miszerint

    “Alaposan válaszd meg a csatáidat. Néha fontosabb, hogy nyugalmad legyen, mint hogy igazad.”

    …………………

    3., Befejeződött egy megbízásos munkám, és hála az égnek (meg a befektetett rengeteg munkának), közel 40%-os növekedést értünk el. Csodálatos, hogy a megbízó sürget, hogy ugyan adjam már le a számlát, hogy mihamarabb rendezhesse, és hogy hű meg ha, meg köszöni, meg hogy igazi örömmunka volt. Az volt:)

    …………………

    4., Tegnap Medve beállította a kerámia kemencét, most valami életvédelmi kapcsoló (van ennek valami szakszerű neve, de ha agyonütsz sem jut eszembe) után rohangál.
    Eszembe jutott: FI relé.

    …………………

    5., Újra elővettem a Mucha hímzésem, egész jól haladok vele.

    …………………

    6., Szerdán próbanapra megyünk a Waldorf családi napközibe Gergővel.

    ………………..

    7., Medve beadta a derekát, sőt, ő mondta: zöld lesz a bejárati ajtónk. Nem terveztük, hogy átfestjük, de mivel most eszébe jutott, nem ellenkezem:)

    ………………..

    8., Olyan hideg van, hogy elpakoltam a farmerkabátot és a vékonyabb bőrdzsekiket is, sőt, már a széldzseki is kevés. A tollkabát még várat magára, de a szövetkabátom előkerült… Még szerencse, hogy ma délután már nincs hivatalos dolgom, nem kell mennem sehova. Medvének állítom össze a kiváltani való recepteket (calcimusc és társai), készítek egy nagy adag zelleres almakrémet (üvegekbe, kamrapolcra, télire), meg főzök házi mustárt. Kíváncsi vagyok, állítólag ég és föld.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Tervek mára…

    El sem hiszem, hogy végre-végre-valahára süt a nap.
    Valószínűleg a fél napot a teraszon fogjuk tölteni, én laptoppal a gyerekek legóval.
    Barnusnak rendetlenkedik a tüdeje, így neki kétóránként inhalálni kell Salvus vízzel, de hála az égnek semmi komoly, csak figyelgetni kell.
    A munka mellett csip-csup dolgokat terveztem: pakolászni fogok, a kismillió üres képkeretet tervezem megtölteni a szép, de kallódó dolgainkkal, illetve a mi fürdőszobánkat szeretném kitakarítani, lemosni a falakat ecetes vízzel, hogy gyönyörűen csillogjon a csempe.
    Jön a hétvége, úgyhogy szeretnék egy kicsit előre főzni, hogy tényleg egymással tölthessük az időt: svéd húsgolyókat készítek majd (úgy, ahogy mi ehetjük), barnamártást (na ezt még nem tudom, hogy fogom szójaszósz, melasz és balzsamecet nélkül, de majd igyekszem, már vannak ötleteim) és krumplipürét (ez egyszerű, itt nem kell variálni).
    Sokat-sokat készítek majd, ha már nekiállok, legalább 3 kiló húsból, és szeretnék lefagyasztani is legalább 2-3 adagot úgy, hogy

    • egy zacskóba teszem a picit elősütött, tálcán fagyasztott gombócokat
    • és egy másik zacsiba a barnamártást
    • készítenék külön olaszos paradicsomszószt is
    • majd egy-egy adag húshoz hozzátűzőgépezek egy-egy adag szószt. Egy 470 és egy 430 literes fagyasztóm van, plusz a kétszárnyú hűtőnek az egyik oldala is fagyasztós, úgyhogy egy dolgot megtanultam: az úgyis megtalálom az egy vágyálom. Mint a darázsderék vagy a soha ki nem serkenő lábszőr.
    Ha ilyen marad az idő – és miért ne maradna, akkor a teraszon fogunk enni, és a korábbi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy egy dolog biztosan hiányzik az új kültéri étkezőasztalunkra: egy szalvétatartó. Az, ahogy ahogy Pocahontas fürtjei mellett száll a szélben a százezernyi szín/falevél/suhanó varázslat, na mindaz kiskutya kócbatekert f@sza volt ahhoz képest, ahogy Barnabás múltkor kivitt egy csomag szalvétát a terítéshez. Állítom, hogy Johanna nevű fenyőfánk tetején most abba fészkelnek a madarak, és azt is, hogy a környékbeli szarkák úgy érezték magukat, mint mi, amikor kiárusítás volt az obiban, mi meg költözködtünk – mindegy mit hozol, szinte ingyé’ van, valamire meg csak jó lesz.
    Na ilyen szalvétatartót néztem ki, valamikor útba kell ejteni az ikeát.
    Ti mit csináltok hétvégén?
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Napfényes délutánok

    Gergőke itthon van velem a héten, és ez csodálatos, felemelő, léleksimogató érzés.

    Na jó, nem.

    Fogalmazzunk úgy, hogy nem annyira idegtépő, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz.

    Változik. Talán már csak minden második órában veri magát a földhöz a hisztijében. Talán már 20 percre is leköti egy-egy játék. Könnyebb, mert mondja, mit szeretne, inni, enni, kérem, ebéd, kaka – nem pedig csak visít.

    Délután kiülünk a teraszra, napozunk egy kicsit, majd uzsonnázunk, aztán újra valamivel elszórakozunk, és mielőtt teljesen összeomlanék a fáradtságtól, hazajön Medve.

    Az uzsonnán egyébként osztozni szoktunk, beülünk a hintaágyba, lóbáljuk a lábunkat, és csak nézek a kis szülinap-bitorlóm szemébe, és arra gondolok, hogy ez jó. Jó. Nagyon jó.

    A kedvenc uzsonnánk pedig a mangós almapüré.

    Szeretjük palacsintával, házi csokis keksszel, pár szem mazsolával, egy kis eperrel, de jó magában is, nagy kanállal 🙂

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Narancslekvár, kávé,

    Egy igazi Paddington rajongónak (na jó, az anyukájának) kötelező a narancslekvár főzés.
    Kicsi kardamommal, őrölt szegfűszeggel, kevéske vaníliával és fahéjjal, pont úgy, ahogy kell. Egyszerűen mesés lett, mi remekül szórakoztunk.
    Na jó, az elején mg a sírás kerülgetett.
    Nagyjából 3 kiló narancsot pucoltam, hártyáztam le szilveszter este. Pizsamában. 
    Aztán ahogy telt-múlt az idő (és pukkant a 3. pezsgő is:)), úgy lett egyre jobb a kedvem, és tényleg igaza van Paddingtonnak, vajas kaláccsal a marmaládé(!) mesés.
    Még anyukám diós sütireceptjét kell elkérnem (jobbakat süt ebben az új diétában, mint én), és azzal tökéletes lesz.
    Meg kávéval.
    Rengeteg kávét rendeltem a Tchibotól, és ilyenkor mindig landol a kosárban egy-két csetresz is, most például nagyon jó minőségű, meleg, puha aláöltözős/itthoni nadrágot vettem Barnabásnak, meg 4 hosszú, szívószálas inox kanalat. Szürcsölőset. Hulljon darabokra az illemkönyv.
    ………………..
    Ma kiválogatom a karácsonyi “bazárból” a felesleges dolgokat, összepakolom, beviszem az óvodába, nekik minden ilyesmi jól jön, én pedig nem szeretném kerülgetni azokat a dolgokat, amikről 
    1., azt sem tudom, hogy honnan vannak
    2., semmilyen érzelmi töltést nem adnak
    3., ki sem raktuk vagy 4 éve.
    Megosztás: