Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

március 2015

    Egyéb

    Mi az, amit hajlandó vagyok “drágán” megvenni?

    Marcsi kérte, hogy írjak listát arról, amiért hajlandó vagyok “sokat” áldozni. 
    Álljon itt egy tökéletesen szubjektív és totál random lista, ami nyilván csak csip-csup, de mégis… 
    1., Autógumik. Nagyon nem mindegy, mert rengeteget autózunk, fontos, hogy milyen minőségű gumi van a kocsin. Most nekünk épp Pirelli.
    2., Autósülés a gyerekeknek. Én a Römerre esküszöm, de a Gergő ülése BeSafe, azt még a Römernél is jobbnak mondják, de nem szeretem, mert… nem tudom. Nem szeretem. Hamarosan le kell cserélni, mert Gergő szerintem nyár végére kinövi ezt a “köztes” ülést, és utána neki is Römert veszünk, amivel már az autósüléses korszak végéig kibírja.
    3., Gyerek benti szandál. Abban van a legtöbbet a kölyök, majdhogynem egész nap abban van a lába. Próbáltam Asso, Supi+, Bokor cipő, Pediped, Geox, Primigi és Szamos szandálokat is, de Barnabás lábfejéhez a legjobban a Szamos vált be (már óvodás korról beszélünk), így most Szamos szandikat hord a gyerek. Elnyűhetetlen, hálás kis darabok, olyan 10-11000 Ft-ba kerülnek.
    4., A Bioderma fürdetőjét használom, nagyon szeretem, ez szinte az egyetlen, amitől nem viszket a gyerek. Parabénmentes, szappanmentes, illatmentes, mindenmentes, 5000Ft-ba kerül és egy fél évig biztos elég. Olyan ez, mint a Babé koszmó elleni samponja, egyszer kell megvenni 4000Ft-ért, de egy gyereknek simán elég az első 2 évre.
    5., Hús. Simán kiadom érte a dupláját, de csak azért, mert harmadannyit eszünk. Amit eszünk, az viszont friss, gyönyörű és a lehető legtisztább forrásból származik.
    6., A fényképezőgépem és a hozzá való objektívek. Nagyon szeretem, nagyon sok örömet okoz, nagyon boldog vagyok, hogy megvettem és nagyon sokáig gyűjtöttem rá. Egy Nikon D90-es gépem van, készletben vettem, volt hozzá objektív is.
    7., Orvosok. Viccesen (vagy épp szomorúan) hangzik, de a jó orvosra sosem sajnáltam a pénzt. Még akkor is “megköszöntem” az idejét és odaadását, ha épp TB alapon mentem/megyek hozzá.
    8., Kókuszolaj, természetes szűrt levek, organikus paradicsompüré. A paradicsom az egyik legjobban szennyezett élelmiszer, érdemes jó minőségűt venni belőle.
    9., Külföldi szakácskönyvek. Tuti beszerzési forrásom van, úgyhogy egyáltalán nem mondható rend-kí-vül költségesnek ez a hobbi, de egyszerűen képtelen vagyok ellenállni, főleg, ha a marokkói vagy az orosz szakácsművészetről van szó.
    10., Sárfogó szőnyeg. Komolyan:) Ipari sárfogó szőnyeg van az előszobában, és… hát maradjunk annyiban, hogy a 2000Ft-os lábtörlőhöz képest egy vagyonba került. Kellett, nagyon kellett, tényleg nem őrülök így megy, hogy széthordják a mindent az egész házban.
    És most ne csak én meséljek, Nektek mi az, amire szívesen áldoztok?
    Megosztás:
    Egyéb

    “Abból nincs bajod magaddal, hogy mindig kell valamit, mindig vennél valamit?!?!?”

    így a komment az előző bejegyzés alatt.
    De, volt. Volt gondom magammal.
    És igaza is van a kedves kommentelőnek. És persze a nyomaték kedvéért ?!?!?!?
    Azt hiszem, nagyon-nagyon nehéz eset vagyok ebből a vásárlás-nem vásárlás szempontból, de a férjem mellett rengeteget tanultam az ésszel költésről, beosztásról, spórolásról.
    Például sokáig azt hittem, hogy érdemes megvenni valamit csak azért, mert olcsó. Nem baj, ha csak egy szezont bír ki (cipő), nem baj, ha 3 év múlva tönkremegy (botmixer), ezt erre szánták, ennek ennyi az élettartama, slussz-passz. Nem kellett a drága kés, nem áldoztam minőségi papucsra, hisz a másik ugyanolyan szép volt, ha nem szebb /flitteresebb / színesebb.
    Nos, ez mára javarészt elmúlt. Megtanultam válogatni “jó ajánlat, de nem kell nekünk” és “jó ajánlat és jókor jön” között.

    Gyerekek. Miután a huszonnyolcadik pár kiscipőt motorozta le a lábáról a gyerek 2500Ft-ért, utánajártam, hogy a Decathlonban 3900Ft az, ami klassz, strapabíró, hasított bőr, felpöndörödik az elejére a gumitalp, így kibírja a motorozást is.
    A gyerekruha nekem nem ér sok pénzt. Szuper akciókban veszem a nem túl színes gyerekruhát,  most a H&M-ben van szuper kettőt fizetsz-hármat vihetsz akció bodykra, melegítőkre, pólókra. Gergőkének három melegítőnadrágot vettem 2500Ft-ért, Barnabásé drágább volt, ott 4000Ft-ot fizettem a 3 nadrágért. Miért nem használtat? Mert ebben a korosztályban a melegítőket szétrongyolják a gyerekek, én pedig nem szeretném, ha rongyos ruhában lenne a gyerekem az óvodában.

    Ruha, cipő. A 20 ezer forintos Berkemann papucs 8 év után is pontosan ugyanolyan, mint amilyen az első nap volt: nem szakadt szét, nem ment szét a talpa, nem feslett el, pedig vittem magammal a kórházba 2x(szülni), hordtam a kertben, itthon, húztam-nyúztam, de semmi. Úgy maradt, ahogy volt.
    Hála az égnek, kompletten le kell cserélni a ruhatáramat, mert nagyjából 20 kilót fogytam eddig. Leesnek rólam a nadrágok, viccesen nézek ki a tavaszi kabátban és még sorolhatnám. Óvatosan vásárlok, főleg olyan darabokat, amikbe még belefér 10 kiló mínusz. Nemrég a hádában vettem rengeteg cuccot, tökéletesen megfelel az a farmerszoknya is arra, hogy a napi rohanásban magamra húzzam. Ha pedig sajtótájékoztatóra kell mennem, akkor lehet sejteni, hogy nem farmerszoknyában megyek, ezért kell mindig egy-egy jól szabott blézer.
    Az elektronikai eszközök megintcsak sarokkövei a háztartásunknak. Itthonról dolgozom, így gyakorlatilag a laptopom és a telefonom az irodám, a munkatársam, a titkárnőm és a mindenem. A laptopomnak nagyon jónak kell lennie, mert egyébként nem futnak jól rajta azok a grafiaki és kiadványszerkesztő programok, amiket napi szinten használok. Fontos, hogy strapabíró, megbízható darab legyen, és igenis megveszem drágábban csak az acélszálas ház miatt, mert ÚGYIS leveri a gyerek. Nem azért, mert nem érdekel, nem becsülöm meg és engedem, hanem azért, mert egy óvatlan pillanatban megtörténik. 
    Mivel a laptop ilyen terhelés mellett nagyjából négy évet bír ki, abban a pillanatban, amikor megveszem az újat, elkezdek gyűjteni a következőre, így mikor odaérek, hogy na akkor most kell, akkor valóban előszedem a mellényzsebemből. Igaz, előtte 4 évig tettem abba a bizonyos mellényzsebbe… fillérenként.
    Na jó, nem fillérenként. Inkább mozi helyett. Napi szintű meki-kávézó-kínai kaja-fél literes kóla helyett. Napi doboz cigi helyett, napi tábla csoki helyett. Görög nyaralás helyett, téli síelés helyett. Napi “ó, 600Ft simán elmegy a pékségben” helyett.
    Félre ne érts, bírnám a laptop és a nyaralás kombót együtt is, egyik ellen sem vagyok beoltva. Együtt viszont most nem fér bele a keretbe, most a munkaeszköz a prioritás, de remélem – ó, nagyon remélem!- hogy hamarosan mindkettőt megengedhetem, megengedhetjük majd magunknak.
    Hisz végülis azért dolgozunk, hogy legyen. Azért osztjuk be, hogy legyen. Azért tanultunk, azért dolgoztam végig terhességeket, gyest, műtétet, betegséget, hogy jussunk egyről a kettőre. 
    Amikor kitűztem magunknak, hogy 30 napig nem költünk semmire, az iszonyú felszabadító érzés volt. Tök tárgyilagosan fel tudtam mérni, hogy 
    • Mire van igazán szükségünk. A porszívó kérdéssel évek óta csak bajlódunk és a laptop cseréje is időszerűvé vált.
    • Mi az, amire nincsen szükségünk. Lemondtuk az extra tévécsomagot és eladtunk jó pár régi babaholmit, háztartási eszközt és eladtam a régi telefonomat.
    • Mi az, ami van otthon. Totálisan kiürítettük a kamrát, elhasználtuk az utolsó csomag fagyasztott zöldborsót /meggylekvárt /lecsót. Találtam egy komplett tisztasági csomagot a gyereknek (szalvéta, kézmosó, vécépapír, fogkrém, folyékony szappan). Rengeteg színes ceruzát, zsírkrétát, megsárgult füzetet.
    • Mi az, amit meg lehet javítani. Iszonyúan szeretem a férjemben, hogy bármit megszerel. Egy lámpa újrahuzalozása? Nem gond neki. Ki kell cserélni a dugót? Sima ügy. Tizenkét éves a vasalónk. Az ipari sütőnket használtan vettük. Az éjjeliszekrényemen álló lámpát az ócskásnál, és Medve huzalozta át. Én is bármit megvarrok, stoppolok, lefestek…
    • Mi az, amit újra lehet hasznosítani? Nagyon ritkán dobok ki ételt. A százforintos kaspó a legjobb filctoll tároló. A nátrium perkarbonát pedig mindent kifehérít. Az éjszakai almás pépből, amit Gergő iszik, egy tojással simán lehet palacsinta.
    • Mi az, amit itthon is meg lehet csinálni? Nem veszek nutellát. Egy időben magam főztem a mosószert, és ezt újra bevezetjük, mert a Persiltől és a Tomitól is viszketnek a gyerekek – a sajáttól soha nem viszkettek. Van szuper mosogatógép tabletta receptem, az is megér egy kipróbálást. Itthon készítem a ketchupot, a majonézt, a lekvárt és van, hogy a popsikrémet is. Mert rohadt sok időm van? Igen. Négy munkahely, két gyerek, nagy háztartás mellett nem hiszem. Másképp áll össze a napom, mint valakinek, aki bejár a munkahelyére. Jó így? Ez van, tök felesleges azon gondolkodni, hogy jó-e így. Remélem, hogy lesz olyan életszakasz, amikor eljutok én is moziba, sétálni, gyakrabban összejönni barátokkal. 
    • Azért veszek meg magamnak MINDENT, mert rákos voltam? Nem. Egyrészt nem veszek meg magamnak mindent (pedig de jó is lenne:P). És pont azért nem veszek meg mindent, mert rákos voltam. Megérdemlem, hogy amit megveszek, azt jól tudjam használni és sokáig tudjam használni.  Király lenne, ha annyi bevételünk lenne, hogy impulzusvásárolhassak, amit csak akarok, mert. rákos. voltam. Muhaha. Persze. Hogyne.
    Új kategóriák, új szempontok álltak össze a fejemben.
    Megérdemlem a nem viszketős tusfürdőt (ez nem feltétlen árat jelent, inkább azt, hogy ne vegyek meg máshol mást, csak azért, mert akciós, hanem ragaszkodjak ahhoz, ami bevált), a robotgépet (mert agylobot kapnék nélküle) és azt, hogy ne fájjon a lábam a cipőben. Ez -azt gondolom- alapos körültekintés kérdése.
    Sajnos nem engedhetem meg magamnak a vágyaim jelentős részét. Nem fér bele a wellness, nem fér bele egy prágai/barcelonai/görög út, nem fér bele a fesztiválszezon/nem fér bele egy autó törlesztőrészlet, így addig nyújtózkodunk majd, amíg a takarónk ér. 
    Hát, így. Jó nekünk? Jó. 
    Mindenkinek így lenne jó? Nem, dehogy. Más másra költ szívesen, azzal és úgy teljes az élete. Könyvek százszámra, 600Ft-os körömlakkok tömegével, glossy újságok, a bicajtáska, kineziológus, koncertek, beülni egy sörre/moziba/pizzára a haverokkal. Szolibérlet, flabelos, uszoda. Műköröm, masszázs, fodrász. Rafting, converse cipő, lakásfelújítás.
    Egyik sem rosszabb /felszínesebb /alaposabb /követendőbb élet, mint a másik. Csak más. Mindenki más. 
    És nem, már nincs bajom magammal a vásárlási szokásaim miatt. Megtanultam a leckét.

    Megosztás:
    Egyéb

    Medve gépéről dolgozom, az enyém teljesen felmondta a szolgálatot

    Mintha megérezte volna, hogy már megvettem a másikat…:(

    • Tepsis krumplin (már nagyon sokadik hét ez hús nélkül, de kezdődik a HÚSVÉÉÉÉT!!!) és epres-grízes citromtortán tengődünk, nagyon rossz mindhármunknak.
    • Igen, csak hárman vagyunk, Medve komondoros kiállításon van, vitte mindkét jómadarat, reméljük díjjal-szalaggal jönnek haza… Felhőkét tegnap rendbetette Anita, gyönyörűen kizsírtalanította, elrendezte a szőrét, úgyhogy nagy reményekkel indulunk a mai napnak.
    • Megvesszük az ipari porszívót. Sokat gonbdolkodtunk, mert eszméletlen drága, de kell ide, mert mindegyik porszívó feladja max. fél év után. Mióta itt lakunk négy porszívót fogyasztottunk el, egyik szarabb (és drágább) volt, mint a másik, úgyhogy jöhet a Bosch ipari csodája, állok elébe.
    • Még mindig nem találtam tokot az Ipadre. Két gondom van: az egyik kategória 22.000 (tokról beszélünk. Egy nyomorult tokról). A másik kategória 6-8000 Ft, de pont 3 dollárba kerül az aliexpressen. Hm. Vettem egyet 10.000Ft-ért, az első használat során meghajlott. Ötletek?
    • Teljesen beleszerettem a Faber Castell gelatosba. Megvan a 12 db-os alapkészletem, de nagyjából mindegyik kiegészítő fantáziakészletet meg tudnám venni, ha csak a szándékon múlna. A másik óriás szerelem a (figyelj!) Faber Castell Pitt Big Brush Markers. Csoda. Alkoholos, tehát ha egyszer megszárad, akkor lerobbanthatatlan, viszont hőlégfúvó nélkül lassan szárad, így ha nem porózus felületre rajzolunk vele, akkor remekül satírozható.
    • Belefértem abba a kabátba, ami októberben még feszült rajtam. Óriási öröm, most azt hordom majd mindennel: egy púderszínű, motoros fazonú dzsekiről beszélünk, ami isteni farmernadrággal-csizmával, de a szívem mélyén én már a maxiszoknyás-balerinacipős időszakot várom.
    De nagyon.

      Megosztás:
      Egyéb

      5 perc a semmiből – Jobb.

      Azt nem mondom, hogy sokkal jobb, de jobb, jobb, határozottan jobb. Talán attól, hogy ittam mangós teát. Vagy attól, hogy óriásit aludtam. Az is lehet, hogy attól, hogy süt a nap és fényben úszik a szoba.
      Vagy csak a reggeli csicsergéstől. Az örömtől, hogy meglett a nadrág, nem ette le magát a gyerek, semmi nem lett vizes, nem köpte ki a narancsos fogrémet a kicsi.
      Hogy minden műanyag edénynek meglett a teteje, senki nem esett hasra, mindenkinek meglett az alsónadrágja és senki nem taknyos.
      Megosztás:
      Egyéb

      Semmi sem megy egyszerűen

      A tegnapi nap egy horror volt, még ma is azt nyögöm/nyögjük. Sírok egész nap. Reggel, délben, este. Sírok a zuhany alatt, a vécén, a kocsiban és a reggelinél.

      Nem igazán értem, mi van velem, de remélem hamar elmúlik, mert így nagyon nehéz. Mondjatok valami bátorítót, mert dráma, hogy mennyire rossz állapotban vagyok . és mennyire nincs okom rá.

      Ó, basszus.

      Kell ide egy kis (sok! sok!) szín.

      Megosztás:
      Egyéb

      Gergőke cuki volt,

      a bölcsi nagyon szép, barátságos, és nagyon kedves Gergő gondozó nénije is. Csodás az udvar, rengeteg a játék, mindenhol tisztaság fogad és nagyon. kevés. gyerek. jut egy gondozóra, zóval maximálisan figyelnek rájuk.
      Szuper, na.
      Jele -ugye- a házikó, de semmibe nem kell beleírni-rajzolni-hímezni, mert mindenki ismeri, hogy melyik gyerekhez melyik cucc tartozik, szóval ez is megoldva.
      Az ételt én csomagolom, a gyerek semmi mást nem kaphat, maximálisan tiszteletben tartják, hogy így étkezünk, úgyhogy ezzel sincs gond.
      Annyit kértek, hogy némi nasit csomagoljak vele, hogy elő tudják rántani a kalapból, ha esetleg valamelyik kisgyereknek szülinapja-névnapja van, úgyhogy ma megyek, feltankolok almacsipszből, mazsolából és mindenmentes csokiból.
      Laptop ügyben még egy Toshiba játszik, most érdeklődi meg az én drága barátom (ebből a kategóriából csak egy van, és ez a barátság 20 éve tart), hogy akkor melyik lesz a remekséges az én igényeimnek (legyen fehér vagy HOLDFÉNY(!!)ezüst) és az ő óvó tekintetének (minden egyéb technikai paraméter), utána döntünk és megyek megvenni.
      —-
      Nnna. 
      Iszonyú sok levelet kaptam a rajzokkal kapcsolatban (valami miatt levelezni szerettek velem, nem kommentelni :))
      – igen, ez egy Biblia. Direkt erre a célra vettem, szóval nem a “rendeset” “firkálom” össze. 
      – Faber Castell-es gelato készletemmel készült, ez egy olyan speciálisan tömörített viaszkréta, ami vízoldékony, tehát vizes ecsettel nagyszerűen lehet satírozni. A kontúr egy sima fekete toll.
      – igen, lesz több rajz is.
      —-
      Elkészült a kerti kisház, óriási az öröm, most már csak egy gyönyörű, napos délutánt várok, hogy végre rendesen lefotózhassam, mert ami idáig készült, az elég fakó  és színtelen.
      Már tervezem a zászlót (mert Barnabás szerint minden. házra. kell. zászló.), és megvan a név is (ez is B. agyszüleménye) Gabi Papa Banditái. Vagy Kalózai. Még nem dőlt el, mindenesetre a valamelyik rajzfilmben a valakinek a valakije belehímezte a nevet a zászlóba, meg megfestette, úgyhogy a mi zászlónk sem lehet valami “összetákolt szarság, Anya”. 
      Konkrétan befonom a szemöldököm, mire belehímzem majd, hogy Gabi Papa Banditái.
      —-
      Megint méregteleníteni kell majd, ugyanis múlt pénteken eléggé szétcsaptuk magunkat, ugyanis Felhő tüzelt, és át kellett vinni Anitáékhoz fedeztetni. Ahol előkerült némi pálinka.
      Kedves XY sofőrszolgálat!
      Mélyen elnézésüket kérjük a pénteki fuvar körülményeiért. Elítélendő volt kicibálni egy 90 kilós komondort az udvarból, és dűlöngélve arra biztatni Önöket, hogy “vakargassák meg a füle tövét ennek a cukorborsónak”.
      Sajnáljuk, hogy a búcsúzkodás minimum 20 percet vett igénybe, aminek úgy vetettünk véget, hogy elkezdtem kiabálni, hogy “adjon kövér gázt – majd leszakad a pasi – ne törődjön vele, hogy benn a feje a kocsiban – majd kihúzza, ha már nem bírja a lába”.
      Ugyanígy borítsunk fátylat arra a tényre, hogy a férjem 
      1., elaludt az első kanyarnál
      2., halálosan megfenyegette munkatársukat (tudomkivagy – ésmicsinálsz)
      3., egy nagyobb zökkenő után hátranézett rám, majd mosolyogva megérdeklődte a sofőrtől, hogy ÉN ki vagyok??
      4., mindennemű szag-, zaj-, vizuális effektért, amit okoztunk vagy belőlünk áradt.
      Köszönöm munkatársaik kedvességét, akik visszatolattak és segítettek, mikor a férjem beesett a fenyőfa alá, és ott akart éjszakázni, illetve nem találtam be a zárba.
      Üdv,
      ésatöbbi, ésatöbbi.
      Ps: esküszöm mindenre, hogy 4 db 2 centes pálesz volt, csak tavaly kemót kaptam (én azért nem bírom), a férjem pedig kijött a gyakorlatból.
      De teljesen.
      Megosztás:
      Egyéb

      Gergőke jele a házikó,

      én pedig náthásan ülök az ágyban, és csak elképzelni tudom, milyen volt az első napja.
      Az apja csak annyit mesélt, hogy jó. Jó volt.
      ———-
      Mindegy.
      Haldoklik a laptopom. Ez persze nem újkeletű dolog, betegeskedik már egy ideje, de lassan-lassan időszerű lesz búcsút venni tőle. Egy ideje már rakosgatom a pénzt, és hát hiába néztem ki az almás gépet, közel fél-mil-li-ó forcsi az azért durván sok, úgyhogy…
      Hehe, durván sok. 
      Meg kell állapítsam, valamit nagyon elrontunk mi itt Medvével.
      Rengeteg embert látok ilyen laptoppal szaladgálni, úgyhogy valami hiba a mi rendszerünkben lehet, hogy nem, nem, nem fér bele, sőt (!) ha lenne annyi így most a mellényzsebben, akkor sem erre költeném.
      Akinek van jobb ötlete ennél, hallgatom. Dell párti vagyok.
      Megosztás: