Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

December 2017

    mindennapok

    Semmi karácsonyi hangulatom nincs.

    Semmise. Tavaly teljesen magával ragadott a varázslat: ilyenkor már javában sütöttem a sütiket, már duruzsolt a kályhában a tűz, girlandok lógtak mindenhonnan és köbeölelt a várakozás.

    Na, idén lófasz nincs.

    Megrendeltem az ajándékokat, készülünk Barnabás januári vizsgájára, dolgozom, próbálom összerendezni a mindennapjainkat, de valahogy elkopik most ebben a rohanásban a Karácsony és mindaz, amit számomra jelent.

    Nem szeretem, hogy nem tudok lassítani. Nem szeretem, hogy nincs nyugalom, békesség. Nem szeretem, hogy folyton óbégat a fülembe az a kis idegesítő, sürgető hang. Nem szeretem, hogy a megvett Mikulás napi fürdőbombát egy hét alatt sem sikerült felhasználni, magyarul nem volt fél órám, amit eltölthettem volna magammal.

    Nem szeretem a félbehagyott könyveket, a folyamatos bűntudatot, az állva evést és a nem mozgást. És mivel ezeket nagyon nem szeretem, tenni fogok ellenük.

    Első lépésben visszaköltöztetjük a mosógépet a szuterénbe, a mosókonyhába. Jön a héten egy csodás szárítógép is, így a házat nem borítják majd szárítók mindenhol.

    Barnus végérvényesen elfoglalta az új szobáját: még egy szőnyeg hiányzik a boldogsághoz és egy asztali lámpa, mindkettőt az ikeából néztük ki (mármint ő!!):

    hampen-szonyeg-hosszu-szalu-szurke__0371228_PE553828_S4

    Nem egy bonyolult lélek a legnagyobb fiam, na. Visszatérve az új szobára: én IMÁDOM, hogy vége a közös szobás időszaknak. Utáltam a minden este veszekedést, az egymás piszkálását, a sírásokat, a verekedéseket: most sokkal nagyobb a béke, jobban eljátszanak, egyébként pedig 8-kor alhat az óvodás és 9-ig olvashat az iskolás.

    Barnus rengeteg könyvet kap Karácsonyra: Ruminit, nyomozós könyveket és ismeretterjesztőt is – ebből a Rumini azért különösen érdekes, mert megnyílt az első kifejezetten gyerekeknek szánt kalandszoba/szabadulószoba, ahova majd a születésnapján megyünk.

    Kolosnak vettünk egy járókát a Vaterán, mert igen, elérkeztünk az kúszós – ágy rácsába kapaszkodós időszakhoz. Gyönyörű fa egyébként és nem négyszögletes, hanem kerek és jó tágas. Állítható a magassága és van hozzá pihepuha betét is elvileg. Este kiderül, már Medve kocsijában van.

    Kilószám eszem a mandarint, sütöttem mézeskalácsot (agavés kalácsot), megy a karácsonyi zene, égnek a gyertyák, nekem pedig kukksötét van a lelkemben.

    Jaj.

    Tippek?

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Azért nagyon álságos lenne,

    ha csak nyígnék, hogy ez is rossz meg az is rossz, miközben igenis bőven történnek csodák is a mindennapjaimban:

    2017-12-08

    Kezdjük egy negatív hasi ultrahanggal, ami már önmagában hatalmas megkönnyebbülés. Az UH szerint minden rendben a vesémmel, remélem ezt a vérvételem eredménye is megerősíti, és normál tartományban lesz a vesefunkció, mert csak akkor mehetek a CT-re.

    Mindenesetre az negatív.

    Rengeteg folyadékot iszom és főleg teát: a Clipper még mindig nagy kedvenc a Sonnentor teák mellett, ilyen bogyós pedig rég volt itthon, úgyhogy most vettem egy dobozzal. A másik Rossmannos bio, hibiszkusz és citrom.

    Klassz volt múlt héten a Pálmaházban a gyerekekkel, és nagyon tetszett! Megfizethető volt, találtam szép dolgokat, a srácoknak is nagy élmény volt, igaz nem csináltunk koszorút, mert az egyik kész annyira megtetszett, hogy megvettük. Teák, szappanok, olajak, fűszerek, krémek-kencék és igazi karácsonyi pompa. Mindenképp menjetek el. Nem ez nem a karácsonyház, ez a Pálmaház Gödöllőn.

    Aztán… szintén a héten bukkantam rá ezekre a kékes tálkákra, azonnal vettem is négyet, ugyanis én mindent ilyenből szeretek enni sajnos, nem hagyományos tányérokból. Ciki, nem ciki, ez van.

    Akkora meglepetésem volt, hogy… hívott a futár, hogy csomagom jött. Átvettem, és Ivett, a Zenda tulajdonosa küldött nekem egy kardigánt, illetve volt benne mégegy kis tasak, ami egy igazi Christibeads nyakláncot rejtett! meseszép, nagyon örülök neki, és csak úgy kaptam, magától a tervezőtől, mert csak. Mert régóta olvas (ezen én még mindig meglepődöm) és szeretett volna örömöt szerezni.

    Jaj, nagy a boldogság!

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Himnusz

    Klaudiának van egy szuper kifejezése erre az állapotra: olyan az életem, mint a Himnuszból a balsors.

    De tényleg. Pénteken Kolos kórházban, ahonnan megoldással nemigen, de fosással hazajöttek.

    Ma mentem Barnussal és Kolossal a Bethesdába, de reggel jött Gergő is, mert köhög. Apám nélkül nem ment volna: pulmonológiai ambulancia, gyógyszertár, gasztro, diabetológia, mindez másfél óra alatt. Majd háziorvos, oda már egyedül.

    Új szenzor, pumpa finomhangolás, Kolos jobban van, szakorvosi ajánlók. Az egészben a legjobb az orvosunk,Bihari doktornő, aki valószínűleg a világ legkedvesebb embere. Nem mondom biztosra,mert sok embert nem ismerek még mondjuk Lappföldön és Kongóban, de azok közül, akiket ismerek, biztosan mondhatom, hogy ő a legkedvesebb. Mint egy falat kenyér, olyan. Nem ítél,nem követel, segít.

    Holnap megbeszélés, mammográfia, hasi uh, Kékgolyó, majd egy maratoni jótékonysági sütés, aztán kérem szépen itthon akaroklenni, csendben sütögetni, dolgozni, nem kórházba járni fuldokló gyerekkel, nem oxigént latolgatni, nem azon tanakodni, hogy elájul/megfullad/görcsöt kap/kómába esik, hanem csak simán lenni és kész.

    Már csak állok, mosolygok és kicsit úgy vagyok, mint az utolsó kemó idején. Mikor annyira próbálod, hogy a szar jó legyen, hogy már a mézeskalácsot is azért eszed, mert az jó kihányva 😀

    Ülve alszom. Ébren álmodom. Álmomban cukrot mérek, lélegeztetek.

     

    Megosztás: