Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

August 2015

    Egyéb

    Instagram – Pinterest 2015 nyár (vége)

    Nagyon szerettem a narancssárgát ezen a nyáron. Változatlanul nagyon szeretem a farmert, a pakolós táskákat és a természetközeli színeket.

    Ez egyszerűen gyönyörű. Ilyen nyaklánc álmaim vágya, és bár ez egy nyári darab, el tudok képzelni hasonlót egy ősziesebb, mélyebb színösszeállításban is.

    Ó, Barnus! Bolondos, nyurga nagyfiú lett, és nagyon-nagyon-nagyon szívesen töltök vele időt. Igazi kis társ a mindennapokban: okos, szórakoztató, bátor, bohókás…

     Krakkóba beleszerettünk. Élhető, színes, vidám város… és megfizethető. Itt épp a várban kávézunk és nézzük a csoki kínálatot (tejcsoki nálunk nem játszik, de a tiszta csokit megkóstoltuk. Mennyei!)

     Örök tanulság, hogy nem kell gluténmentes étterem. Tiszta serpenyő kell és egy értelmes séf.

     Krakkó főtere éjjel.

     És újra a vár – nappal. Grapefruitlé, jeges tea, sok pakk.

     Felöltözött. Ezt a szöszös sapkát már nyugdíjaztuk, vagy legalábbis én nyugdíjaztam, de úgy fest, Gergő nem szívesen válna meg tőle.

    Megosztás:
    Egyéb

    Vegetáriánus Fesztivál 2015.

    Végül itt kötöttem ki. Sütöttem egy kenyeret, hogy mikor hazaérünk, legyen mit enni, aztán beugrottam a kocsiba és… nem bántam meg.
    Klassz volt.
    Egyből egy nagyon kedves ismerősbe futottam, vettem is néhány kiadványt és egy csodaszép könyvet. Láttam, megcsodáltam, majd vissza is tettem egy öko vizespalackot. Üveg, parafa. kaucsuk és bükkfa a kupakja, de 9000Ft-ot nekem nem ér meg. El nem tudom képzelni, hogy ki lehet a célcsoportja a kilencezer forintos fél literes üvegnek.
    A nagy cél azonban az volt, hogy megnézzem közelebbről a magtej készítő gépeket, megfogdossam, kipróbáljam, megkóstoljam a rizstejet. Nagyon tetszett, fel is hívtam Medvét, aki a gyerekekkel dédilátogatóból jött épp hazafelé, hogy kanyarodjanak erre, mert érdemes lenne megnéznie a gépet. Megnézte, kifaggatta a forgalmazót és vettünk egyet. Mostantól 60 forint lesz egy liter rizstej…
    Begyűjtöttem egy csomó telefonszámot, összefutottam az evernessesekkel, voltam pár előadáson, és persze nem ettem semmit: oké, hogy a legtöbb kajában nem volt hús, de tej, tejtermék, glutén, szója, kukorica és a számunkra tiltólistás zöldségek, magok dögivel, úgyhogy jól tettem, hogy betettem a kenyeret indulás előtt, mert nagyon-nagyon éhesen értünk haza.
    A nagy vegetáriánus fesztivál örömére holnap krumplipüré lesz rántott csillagtökkel, uborkasalátával, kedden pedig húsnap, Barnesznak-Ádámnak egyébként is, és most mi is ehetünk egy-egy szelet spéci bundás rántott csirkét Gergővel… 

    Kellett, nagyon-nagyon kellett ez a szabadnap. Sétáltam, egy kicsit kitisztítottam a fejemet, átgondoltam, hogy hogyan képzelem a következő időszakot. Azt még nem tudom, hogy mi az, amit szeretnék, de azt tudom, hogy mi az, amit biztosan nem. Nem szeretnék csak szellemi pályán maradni. Ami most van, azt szeretném megőrizni, kiegészíteni, mert a könyves világot nagyon szeretem, ezen felül azonban szükségem van kreatív, manuális tevékenységre is. Bele fog férni az időmbe, úgyhogy már ez sem lesz akadály.

    Ez is valami.

    Haladás.

    Lassan.

    Lépésenként.

    az angyalkát Krakkóban, Krakkó főterén a Posztóházban fotóztam.

    Megosztás:
    Egyéb

    Helló, Ági

    Hát helló, Ági!

    Ezer éve nem beszéltünk, mi újság veled? Ülsz a kanapén, kezedben a laptoppal és blogbejegyzést írsz? Tényleg ennyire lehetetlen figura vagy?

    Frankón nem tudsz mit kezdeni magaddal így, hogy a ház rendezett, étel van a hűtőben és nincsenek itthon a gyerekek?

    Juj.

    Nos, barátkozz meg a gondolattal: erre a napra most nem vagy Anya. Nem kell ebédet melegíteni, megoldani, elpakolni. Nincsen. Semmi. Tennivaló.

    Látom ám, hogy azon gondolkodsz, hogy elmész a Telenorba, meg nézel Barnabásnak szandált… figyelj, ez nem jó ötlet. Napoznod kellene. Olvasgatnod, felhőt nézegetni. Jógázni (bár Barnabás annyira rákapott, hogy megsértődne, ha nélküle kezdenéd el).

    .

    Hosszú csend.

    Nagy, súlyos csend.

    Te figyelj, nem baj. Nem baj, ha nem emlékszel rá, hogy miket szerettél csinálni. Nem baj, ha nem tudod, hogy most mit szeretnél csinálni. Egyáltalán nem baj, ha ad abszurdum semmit nem szeretnél csinálni.

    Kelj fel.

    Indulj el.

    Majdcsak lesz valami, na.

    Ölellek,

    Ági

    Megosztás:
    Egyéb

    Megvolt az első találkozás

    Csatakosra futotta/mászta/küzdötte/rohangálta magát. Tetszettek neki az óvónénik, tetszettek a gyerekek. Tetszett a szabad játék, tetszett a közös asztal -Gergő kábé két kiló szőlőt evett meg – és persze tetszett neki, hogy felmászhat, lecsúszhat, rohanhat…

    A szülők, akikkel eddig beszédbe elegyedtünk állati jó fejek. Kedvesek, segítőkészek, mosolygósak, normálisak. Már van meghívásunk házi pizzázásra (majd én viszem a pizzánkat) és bográcsozásra is (beszarás, ott majd úgy főzünk, hogy nekünk is lehessen!!).

    Barnusból éjszaka tört elő a sírás, hogy nagyon nehéz beilleszkedni az új óvodába.

    De tetszenek neki a szokások, a gyerekek, a felnőttek, az udvar, a minden, csak… honnan tudja, hogy melyik lesz az ő matraca? Meg hogy hol lesz a váltóruhája? Meg hogy hova teheti a csizmáját????

    Mondtam, hogy csak semmi pánik, mindennek megtaláljuk a helyét, sőt, lesz egy klassz,új, strapabíró, sokrekeszes óvodás zsákja, amibe majd mindennek meg lesz a helye, és akkor úgy könnyebb lesz. Meg hogy ott leszek a legelején a közelben, csak semmi pánik.
    És akkor megnyugodott.
    És hogy mindenki tudja-e, hogy ő mit ehet, mert nem akar olyat enni, amitől fáj a hasa.

    És hogy mi lesz a jele.

    Mondtam, hogy semmi.

    Semmi nem lesz a jele.

    Majd kitalálunk valami jó kis családi jelt, amit mindenbe bele fogok hímezni, varrni, rajzolni, így azt megörökli majd Gergő is.

    Barnus – dacára a kullancsnak, amit itt most teljesen fumigálva kullancsnak titulálok, pedig a jelentősége kb. K!U!L!L!A!N!C!S!, mert az egész esténk erről szólt, hogy kiszedtem-e/él-e/fertőzött-e – mosolyogva aludt el.

    Egy Zente nevű kisfiút emlegetett, hogy milyen jó lesz, ha legközelebb találkoznak.

    (Évi, ha hazajöttök, segítesz beüzemelni az ezeréves varrógépemet? Azt sem tudom, hogy mit hova kell fűzni :D)

    Megosztás:
    Egyéb

    Waldorf kezdet

    Tegnap estébe nyúló megbeszélésen voltunk, mosolyogva jöttünk el. Jó döntést hoztunk, elégedettek vagyunk.
    Először is elképesztő kedves, barátságos a szülői közösség. Mindent megoldani, áthidalni, megbeszélni, közösen dönteni – leginkább ez jellemzi a csapatot. Mi csak ültünk és lestünk, nem sokat szóltunk, ez az este inkább a csendes rácsodálkozásoké volt.

    Minden nagyon új, mégis olyan, mintha hazaértünk volna. Nincs semmi extrém furcsaság, nincs olyan, amire ingatnám a fejem vagy ciccegnék, nem látok semmi túlzást, érthetetlent, túlzót.

    Mindenben a gyerek az első, a mindennapi létben következetes, szigorú szabályok vannak, a játékban megengedő, légkörben pedig… puha. Nagyon puha. Békés. Csendes. Elnéző. Kérő. Tapintatos.

    … kérünk Benneteket, hogy

    … odabújnak a kemencéhez

    … faraghatnak, ha szeretnének

    … oda nem szabad, oda nyugodtan

    … javasoljuk, hogy

    … a gyapjúkép készítés, a fonás

    … békésen, de feszes ritmusban, mert nem uralkodhat el a káosz

    … a gyerekek ilyenek

    … ezt nekünk szülőknek kell elfogadni

    … ha ránéztek és szép, a szemnek kellemes, nem durva vagy pusztító, akkor jöhet

    … szép kis közösség

    … na várj, mindjárt átgondolom, hogy hogy lenne a legjobb a gyereknek

    Hát, így.
    Ma kirándulni megyünk 🙂

    Megosztás:
    Egyéb

    Változások

    Változik minden.
    A legapróbbtól az egészen nagy dolgokig minden változik, formálódik, megújul most körülöttünk. Kőbevésett szabályok, emberi kapcsolatok látszanak meggyengülni, bevált utak helyett ösvényeken lépdelünk, ami engem -és ez vicces- a legjobban megvisel, azok az apróságok: új biobolt, új piac, új masszőr. Új város az ügyintézéshez. 
    Az eddigi megszokott rutin utak, a “hazafelé úgyis útba esik” benzinkút, gyógyszertár, biobolt, zöldséges, hentes már nem esik majd útba. Nem esik útba az a dm, az az auchan, az a lidl. Nem lesz közel az a papírbolt, az a kutyaeledeles, az a cipész, az a bank.
    Bár sokat fejlődtem ezen a téren, az azért még mindig elmondható, hogy nem vagyok a változások embere… Én ennél beszaribb, kényelmesebb, röghöz kötöttebb vagyok.
    Változások. Megvolt a beiratkozás, holnap lesz a szülői, pénteken az évnyitó kirándulás, kedden pedig kezdődik az óvoda és indulnak a waldorfos hétköznapok. Nem tudom, milyen lesz.
    Változás van a munkámban is, az egyik munkahelyemmel megválunk egymástól. Azt hittem, hogy nehéz lesz, de igazából nem érzek semmit. Talán egy hangyányi megkönnyebbülést… talán.
    Változások. Ki tudja, mit hoz az ősz…? Ha ez egy levél lenne az égieknek, akkor írnám, hogy szeretnék újra együtt dolgozni valakivel, akivel régen együtt dolgoztunk és nagyon jó volt. Barátok lettünk, és nagyon könnyen, boldogan tudnék vele együtt dolgozni. 
    Ha munka fronton több kívánságom is lehet, akkor azt szeretném, ha az egyik átmeneti, időszakos projekt nem fejeződne be októberben, hanem folytatódna hónapról-hónapra, illetve a többi megrendelőmet szeretném megtartani.
    Többször eljátszom a gondolattal, hogy valami egészen újba, sajátba fogok, de ennek még nem most van itt az ideje. Talán most várni kell. Várni, elcsendesedni, figyelni. Magamra figyelni. Nem zsákutcába futni.
    Várni.

    Megosztás: