Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

January 2015

    Egyéb

    9 hónapja a legtöbb kérdést azzal kapcsolatban kapom,

    hogy mit és hogyan eszünk.
    Azt hiszem, elmondhatom, hogy a lehetetlen mégiscsak létezik: 10 hónapja nem eszünk

    • tejet, tejterméket (van pár kivétel, azokat lehet)
    • glutént (semmilyen formában. Gluténmentes lisztkeveréket sem, mert abban kukorica van, kukoricát meg más miatt nem lehet)
    • cukrot csak minimális mennyiségben, ami azt jelenti, hogy a 4 fős családunknak egy kiló cukor egy hónapra bőven elég. Nyírfacukrot, eritritolt, juharszirupot, agavét, mézet egyéb ilyen cuccokat szigorúan tilos.
    • nem ehetünk húst, csak heti 2x (ez nem két napot jelent, hanem két étkezést), és ez is csirkemell
    • a hal is hús, és csak bizonyos halakat lehet enni (többféle szempont alapján válogatva: antibiotikum, fehérjetartalom, stb.)
    • bizonyos zöldségeket és gyümölcsöket egyáltalán nem ehetek 
    • nem lehet kakaót, alkoholt, zselatint, sütőport, élesztőt
    • semmit, amiben nátrium glutamát, színezék, tartósítószer van
    És jelentem, megvagyunk. Köszönjük, jól vagyunk, megoldjuk, és nem, nem kell mindenkinek így.
    Imádom, amikor elkezdik fejtegetni, hogy ez most melyik diéta, és hogy ő tulajdonképpen ugyanezt csinálja, csak… Nincs csak. Ami nem ez, az nem ez, akkor ő másfélét csinál. 
    Lehet jó, működhet, de az nem ez.
    Ph, vércsoport, paleo, gm, tejmentes, lúgosító, detox, Kína-tanulmány, vegán elemek, májdiéta, inzulinrezisztens (nyilván ott még a ch-t is kell számolni), ez mind ez, ráadásul nem megengedő, hanem megvonó formában azaz nem emelünk át ételeket, hogy akkor csapjuk hozzá még ezt is, hanem pont kihúzzuk a tételeket, hogy akkor ezt SEM szabad.
    Változatos? Nagyon. 
    Időigényes? Nem számít, ha beteg vagy. Tényleg. Ha ráérsz kifogást keresni, akkor nem vagy elég beteg.
    Ez az egyetlen üdvözítő módszer? Nekem igen. Mindent kipróbáltam, de nekem igen. Ez, és csak ez.
    A gyerekek bírják? Nem kell “bírni”. Finomakat eszünk és minden nap van süti.
    Mindent értek, hogy miért így vagy úgy van? Igen, értem, a mechanizmust mindenképp, de a biokémiai válaszok már nem az én hatásköröm.
    Hát, így.
    Megosztás:
    Egyéb

    Hó!

    És itt pedig hó és hideg és tea és influenza.

    Brr. Három napja nem kelek ki az ágyból. Szerda délután kezdődött, a csütörtök-péntek embertelen volt, ma már újra felkeltem délelőtt.

    Megosztás:
    Egyéb

    Elromlott a késes konyhai aprítóm

    Nem tudom, mi a neve hivatalosan, az amerikai oldalakon food processor, és Phil-nek hívtam az enyémet, mert Philips, és tulajdonképpen nem elromlott, hanem eltört a teteje.
    Mindegy, a lényeg ugyanaz: Phil használhatatlan, sérült, harcképtelen, én pedig pánikolok, mert egyelőre semmilyen alkatrész boltban nem találtam olyan tetőt.
    Phil és én egy csapat vagyunk.
    A rengeteg tócsni, zöldségfasírt, töltelék, kevert tészta, töltelék mind-mind közös produkció. Fáj a hiánya, rosszul vagyok nélküle, egyszerűen nem lehet, hogy véget érjen a mi közös történetünk.
    ————————–
    Nem lehet.
    ————————–
    Ha mégis, akkor megköszönve a szép időket, egy nagyobb, 20 poharas gépre vetném ki a hálóm, így nem kell mindig mindent 3 részletben darálni.
    800(!!!) dollár. A vetném ki a hálóm kifejezés innentől fogva olyan, mintha azt mondanám, hogy George Cloony-ra, Ed Harris-re vagy Channing Tatum-ra vetném ki a hálómat. Muhaha. Esélytelen. 
    Valószínűleg Medve valami ipari konyhai megoldásban gondolkodik majd. (és nem Channing Tatum-ban, ó nem-nem.)
    Majd márciusban. Igen, a tetőt is. A fogadalom az fogadalom, akkor addig nem eszünk szeletelőset.
    Megosztás:
    Egyéb

    5 perc a semmiből – nincs semmi baj

    Nincs semmi baj, azzal, ahogy feltette a pillát: szép is, íves is, ott is marad, szóval technikailag hibátlan.
    Egy dolog hiányzik belőle -a finomság. Az az apró plusz, amikor tálcán kínálod a vendégednek a lehetőséget, amikor elmagyarázod, kommunikálsz, megfigyeled a szemformáját, igazodsz, alakítasz, valóra váltod az álmát.
    A “de ilyet szoktak”, “de ez még nem is olyan nagy”, “de szép ez, szerintem megszokod” gondolatokkal nem tudok mit kezdeni.
    Tudom, hogy ilyet szoktak, de az én szemem nem ilyet szokott. Üde pillantást szerettem volna, üde, friss, csodálatos szemeket, de Ő már az üdét sem értette, csak a millimétert hajtogatta.
    Remek.
    Az én szememen ez viszont nem üde, hanem pont olyan, mintha a buli tegnap lett volna, az arcom sminkeletlen lenne, csak a szempillát nem mostam volna le.
    Beleköthetetlen, szavakkal megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan.
    Na én ezt a luxust nem engedtem meg magamnak a vendégeimmel szemben soha.
    Soha.
    Csalódott vagyok. Nagyon csalódott. 
    Olyan ügyes a lány és olyan szép lehetett volna. Nagyon szép lehetett volna.
    Megosztás:
    Egyéb

    Egész jól állok a lomtalanítással

    Ismét két zacskónyi cucc megy ki: nyári blézer, szoknya, pulcsi, felső, mind-mind olyan, ami ezer éve nem volt rajtam, mert vagy terhes voltam, vagy rákos, vagy kifogytam.
    Ja. Ne is mondd. 🙂
    Szuper érzés, ahogy szabadulnak fel a polcok,a  fiókok, a rekeszek, és minden hely azt kiáltja, hogy ide nekem Olivia Pope ruháit fogyj még, mielőtt bármit veszel.
    És ez így is lesz.
    Ahogy zsákolom be a cuccokat, eszembe jutnak emlékek, történetek. Illatok, helyzetek. Szerelmek, barátságok. Nincs dráma, pakolom tovább, és nagyon büszke vagyok magamra. Tudom, hogy ki vagyok. Tudom, hogy hol tartok, mire van szükségem, merre szeretnék menni. És ezt egyébként mind-mind a daganatnak köszönhetem – hát nem fura?? Jót tett az a csend. Rengeteget szelektáltam, újragomboltam a kabátom, az életem, sőt, az emberi kapcsolataim is jelentősen megváltoztak.
    Könyörtelenebb és könyörületesebb lettem egyszerre.
    Rögtön ítélek és nem ítélkezem egyáltalán.
    Jó így most.
    ——————

    Épp ezt a purgálást szeretnénk megerősíteni a következő időszakkal: Medvével ugyanis azt éreztük mostanában, hogy kicsit elszaladt a paci. Na jó, nem, nem volt habzsidőzsi, és nyilván egy komoly, nagy shopping őrülethez nevetségesen kevés a vagyonunk, de khömmm… sokszor nem gondoltuk át. Vagy pedig kellett és megvettük. Vagy jó lett volna az egyszerűbb, de természetesen a nagyobbat/díszesebbet/márkásabbat vettük.

    Most hétvégén érdekes elhatározásra jutottunk.

    30 napig semmire nem fogunk költeni.

    Kész-passz, leírtam, kimondtam, hivatalos. Nem lesz “beszaladok a Lauderbe egy rúzsért”. Nincs üljünk be egy kávéra, majd vigyük el a gyereket játszóházba és hopp, vegyünk egy elektromos akármilyen-hasznos-gépet, mert akciós.
    Nincs új arckrém, testpermet, bodyshop.
    Nincs online jógabérlet, rendelek a kávé mellé a tchiboból ezt-azt.
    Nincs mozi, harisnya, ruhaleárazás, Culinaris.
    Nincs pattanjunk-be-a-kocsiba és irány a valami.
    Nincs új szerszám, borkóstoló, vezeték nélküli telefon, új mobil.
    Nincs mandzsettagomb, márkás ing, méretre gyártatott/soha nem hordott talpbetét.
    Nem kell több pizsama/alsónadrág/póló/melegítő/bármilófasz egyik gyereknek sem.

    Nincs semmi.

    Befagyasztjuk.

    Előre lefektettük a szabályokat, hogy mi az, amit mindenképp engedélyezünk: én ezer éve jelentkeztem be a szempilláshoz, és nyilván nem hagyom ki a tanfolyam következő részét. Neki osztálytalálkozója lesz.

    Előre felmértük a tisztítószeres és a piperés szekrényt is: popsitörlő kell Gergőnek, minden más van.

    Kávé van, így azt sem vehetek 30 napig.
    Amit lehet, a fagyasztóból használunk el, csak azt vesszük meg, amiről megbizonyosodtunk, hogy már nincs itthon (ergó megszűnik a dobjunk be egy karton almát, ha már úgyis itt vagyunk a metróban).

    Nincs manikűr, pedikűr, Medve természetesen elmegy fodrászhoz.

    A gyerek is NYILVÁN kap szülinapi ajándékot, de azt már úgyis megvettem.

    Bekecs kutyus megy kiállításra, oda is természetesen elmegyünk vele, kifizetjük a belépőt és tudjuk, hogy Barnabásnak is lesz több programja is az óvodában, azokat is rendezzük, magától értetődően.

    Ezen kívül azonban semmit, de semmit nem költünk. Harminc napig.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nyilván nem lett belőle semmi.

    Elaludtam.

    Medvének fogalma sem volt a terveimről, így a “nem akartalak felkelteni”-nek az lett a vége, hogy már öltönyben-nyakkendőben jött be és hozta a kávémat, hogy ő akkor indulna is…

    Mindegy, maradtam.

    Újabb oldalt készítettem az art journalomba. Vágtam, ragasztottam, festettem, színeztem. (Tényleg, ezeket is fotóznom kell – csak ezen a héten 3 mailt kaptam, hogy mutassam meg).

    Megnéztem egy filmet, folytattam a sorozatomat.

    Azért kifestettem a körmömet, mert nehogymár ne.

    Paradicsomos-tejszínes-spenótos-gombás rizst ettem.

    Feltettem egy arcpakolást.

    Megigazítottam a szemöldökömet.

    Vastagon bekentem sarokpuhítóval a sarkamat.

    Pinket hallgattam.

    Táncoltam.

    Kutyáztam.

    Aludtam egyet délután.

    Szerelmes sms-t írtam és kaptam (hát ez valami egészen fantasztikus érzés mg mindig).

    Beszéltem a gyerekekkel.

    Isteni mandarinos-vaníliás tusfürdővel zuhanyoztam, hajat mostam, szárítottam, közben mégegy részt néztem a sorozatomból.

    Némi smink, parfüm (L’eau the one – D&G), majd TECHNIKAI ÖLTÖZET (sínadrág, síkabát) és indultunk a barátainkhoz.
    Fehérbor, vörösbor, szarvaspecsenye, tonhalsteak, fokhagymás csirke, petrezselymes krumpli, saláta. Medvének pálinka.
    Nagy nevetések, isteni beszélgetés, nagyon jó emberek. Nagyon jó velük lenni, na.
    … és persze kutyák. Kutyák, kutyák és kutyák: 5 felnőtt és sok kis babakomondor.

    ——————————-

    Ma pedig csendesség. Pakolászás, kutyanyírás (Drazséka, lelkem-szívem, úgy megöregedett. Ősz is, fáradt is, hullik a foga, de azrét még kötözködik:)), pincelomtalanítás. Kis munka, kis pihenés.

    Egy pár óra és újra itthon lesznek a gyerekek.

    Talán ennyi a boldogság. Talán nem is kell több. Sőt.

    Biztos, hogy nem kell több.

    Megosztás:
    Egyéb

    Az összes mai tervem a kútba esett

    Anyunál lesznek a gyerekek, én pedig előadásra, majd moziba szerettem volna menni. Töltekezni, vacsorázni… most pedig olyan vagyok, mint egy rakás kula.

    Így, szofisztikáltan.

    Kula.

    Egy nagy paplanra vágyom, a Botrány 2. évadjára, arra, hogy megérkezzen végre a tej(szín)habosító.

    Holnap Medve délelőtt előad valahol, én pedig erősen gondolkodom, hogy egy esztergomi csajos délelőttöt ajándékozok magamnak: hobbybolt, várlátogatás, kiállítások.

    Igen, ez határozottan jó ötlet.

    Kávé.

    Kávé, hobbybolt, kiállítások. És persze OPI I break for manicures.

    Valakinek ötlet, hogy hol érdemes Esztergomban kávézni?

    Megosztás: