Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

July 2014

    Egyéb

    Nincsenek szavak, csak érzéki, csendes,

    titkos bujaság.

    Gyertyafény, mécses, valami illatosított gyertya. Gyerekmentesség, hangulat, egy pohár pezsgő.

    Gondoltam, milyen szuper lenne egy mécsestartó, valami klasszabb, különlegesebb, ami a hálószobánkba kerülhetne a szerelem sarokba.

    És ezt el is mondtam Medvének.

    Együtt kerestük a tökéletes lámpást, gyertyát, de nem találtunk semmit.

    —————–

    Tegnap azonban meglepetés várt itthon.

    – Nyuszkó, csukd be a szemed, vettem valamit. Becsuktad?
    – Be.
    – Nnna. Akkor ha kinyitod, mondd meg mi van a kezemben.

    – KÚRÓS LÁMPA! Na? Fasza?

    Nincsenek szavak. Tényleg nincsenek.

    Megosztás:
    Egyéb

    Tegnap kirúgtunk a hámból

    Valami véget ért, egy egészen új dolog pedig elkezdődni látszik – igaz, még nincs róla papír, nincs hozzá ügyvéd, hanem igazi régimódi történet ez: ő a szavát adta, én az enyémet.

    Elég.

    Bőven elég.

    ———

    Kiszakadva mindenből csajos napot tartottunk Parndorfban, írd és mondd délelőtt f11-től 6-ig. Igen. Ja. Tudom.

    A zsákmányt majd fotózom (egy táskát vettem, egy cipőt és nadrágot a fiúknak), a saláta remek volt, a rizottó megintcsak, úgyhogy igen, van élet a diéta után is, és jelzem mindenkinek, aki kételkedik, hogy igenis finomakat lehet enni, és igen, sütit is.
    Mikor hazafelé jöttünk, zuhogott az eső, vízszintesen ömlött alá az égből, iszonyú szél volt és némi jégesőt is a nyakunkba kaptunk.
    Megmondom őszintén, nagyon örültem neki, hogy nem a verőfényes napsütésben tartjuk a shopping túrát -így nem éreztem azt, hogy lemaradok egy jó napozásról, egy klassz csobbanásról, bármiről. Az Égiek velünk voltak és nekünk kedveztek:)

    Közben ihletet kaptam ilyen poszteres képekhez, úgyhogy gyorsan kiválasztottam egy nyaralós fotót, és:

    Megosztás:
    Egyéb

    Van negyed órám,

    mert Barnabás tévézik (nagyon fátyolos az ég), Gergőt pedig Apósom sétáltatja a Tagore sétányon. van a Kiserdőben.

    Igen, Füreden vagyunk.

    Amennyire egy rendkívül sápadt bőrű lány barna tud lenni, annyira barna lettem.
    Amennyire együtt lehet nyaralni egy pót-anyóssal, annyira nyaraltam.
    Amennyire lehet fürdőzni-úszni két kisgyerek mellett, annyira úsztam.

    Amennyire lehet pihenni úgy, hogy főzni kell, intézkedni, takarítani, szervezni, annyira kinyaraltam magam.

    Pont elég volt.

    Pont mennék haza.

    Haza a teraszomra, ahol biztos jól átnedvesedett a leander földje. Ahol a világon a legjobban lehet napozni. Ahol közel van minden könyvem, minden kacatom, minden ruhám.

    Azért jó volt, tényleg. De mennék már haza.

    Megosztás:
    Egyéb

    Üres

    Mint a homok a felső üvegrészből, úgy pergett alá percről percre a bizalom.

    Tárgyilagos, okokat kereső, másik felet hibáztató, metszően cinikus. Ő ilyen volt, én pedig erősen kapaszkodtam a székbe és igyekeztem nem sírni, és tartani, tartani magam a közös pályánk első részének emlékéhez. Hogy az akkor jó volt. Hogy az akkor biztos hatott.
    De te, de te, de te… hangzott, bennem pedig csak az motoszkált, hogy szinte veszekszünk. 
    De te nem voltál őszinte – nem, nem voltam. Előtted engedtem meg a legkevésbé magamnak azt, hogy rosszul legyek, hisz olyannyira jól kellett volna már lennem.
    De te nem csináltad – de, csak lehet, hogy nem úgy, ahogy elvártad. A legjobb tudásom szerint tettem.
    De te nem mondtad – de, mondtam. Összekeverted, nem figyeltél eléggé, fürdőztél a színházban, hogy mennyire megjavítottál, de közben tudtad, hogy nem igaz. Hogy egy kurva szó sem igaz. Mindegy, könnyebb volt elsiklani felette.
    Nagyon nagy árat fizettem.
    Majdnem belepusztultam és nem, nem átvitt értelemben.
    Majd mindketten sírtunk, mert rossz elválni, mert egy év sok idő, de végre ki merem mondani, hogy nem vigyáztál rám, hogy csak maszatoltunk, hogy elcsúsztunk. Ki mered mondani, hogy egyszerűbb volt megkajálnod, hogy jól vagyok. Nem lustaságból, hanem mert megszerettél. Mert talán fájt volna látni, hogy mennyire nem működöm.
    Megtörik a jég, összeölelkezünk, ízzé-porrá törjük a lehetőségét is annak, hogy valaha még egyszer együtt dolgozzunk…
    Sírunk.
    Elengedlek.
    Elengedsz.
    Megmutattad, hogy ember vagy.
    ———————
    … és én ugyanezt teszem délután máshol, mással. Megmutatom magam. Hogy nem születtem úgy, hogy magabiztosan ki tudtam állni sok ember elé. Hogy nehéz volt megtanulni. Hogy hibázni is tudok, sőt, szoktam is. Hogy lássa, hogy meg lehet csinálni. Hogy meg tudja majd csinálni. 
    Látom magam benne, és nem, nem is sejti, hogy én még nála is sokkal elveszettebb voltam. Nem tudja, nem érzi – és nem is kell tudnia, hogy hogyan és miért csiszolgatom.
    Csiszolom vele újra a saját lelkemet is. Csinálom, amit tanítok: új pályákat, új hangokat, új dallamokat tanulunk. Ő szóban, én lélekben.
    Nagyon hálás vagyok érte.
    ———————–
    2013 július 16-án, azaz pont egy éve műtötték ki belőlem a daganatot. 
    Egy éve.
    Egy éve rákmentes vagyok.
    Nagyon boldog szülinap.
    Megosztás: