Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

insta-bővebben

    mindennapok

    Évindító insta-bővebben

    15841025_1178456988890115_265778673_n

    Ekkora a hasam. Már most. Ezen minden várandósságom során elcsodálkoztam, hogy bőven tud még hova nőni az a pocak, pedig a 6. hónap táján már sokszor azt éreztem, hogy ez szinte lehetetlen. Komolyan mondom, fantasztikus az emberi test… Egyre többször érzem úgy, hogy ez nem az utolsó ilyen kalandunk 🙂

    15841319_1178456935556787_170618843_n

    Karácsony ide, csendes éj oda, a legnagyobb sikere a mókusos “mézes”kalácsoknak volt. Ezt mártogattuk kókusztejbe, kesukakaóba (nem gondoltam volna, hogy egyszer KESUKAKAÓT fogok inni, de finom nagyon). Mária, József, a kicsi szamár, a csillag – ilyenek mind sültek, de valahogy mindenkinek a mókusos kellett:) Ez van.

    15841595_1178456975556783_95513514_n

    Egyetlen tekercs csomagolópapírt sem vettünk idén. Tavalyról eltettük az összes karácsonyi zsákot, és idén is vidáman abba bújtattam minden meglepetést. A gyerekeknek ez semmiféle gondot nem okozott, tavaly úgy vezettük be ezt a rendszert, hogy AZÉRT varrunk ilyeneket, hogy a Jézuska és az angyalkák tudják mibe hozni az ajándékokat – ha jól viselkedtek. Ezt a kurva száncsengőt Medve vette még 2015-ben valami Waldorf akcióban, és mindenki megőrül a hangjától. Ő nem. Belefeledkezve rázza és rázza és dobol hozzá a lábával és száncsengő meg hohohoho…. megbolondulok tőle.

    15870686_1178456952223452_1687892862_n

    Na ez a könyv állatira tetszett Barnusnak! Holnap megyünk a könyvtárba, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy ma este újra elolvassuk… Rengeteg része van még a sorozatnak, voltunk már az ősembereknél is, meg azt hiszem valami kalózos rész is volt. Rettenetes a szöveg (“mondta Jack”, “kiáltotta Annie”, “tette hozzá Jack”, “tódította Jack”), de nagy betűkkel van szedve, érdekes a sztori és hatalmas sikerélmény, mikor végre saját magának olvas a kölyök.

    15871029_1178456958890118_1165726200_n

    Őszinte leszek: szerintem az örömteli alkotás elengedhetetlen feltétele a minőségi eszköz. A Derwent Inktense készlet bármennyire is a szívem csücske (óvom, féltem, csak a saját hegyezőjével hegyezem) mindig Barnus rendelkezésére áll. Intenzív. Pigmentált. Tartós. Vizes ecsettel akvarell hatású. Kiválóan keverhető. Álom. Barnabás pedig – ha jól megnézed a képet – ki is használja ezeket a lehetőségeket, és teljesen elmerül az alkotásban. Meditál, ha úgy jobban tetszik…

    15878806_1178456925556788_955124154_n

    Ó, a sajtos-rukkolás szendvicsek! Ez bolti, Violife a neve, van belőle natúr, de mozzarellára, füstölt karavánra és cheddarra hajazó ízvilágban is kapható, és nagyon-nagyon szeretjük. Az idei évem egyik fő kihívása a vegán sajtok lesznek: olyan prémium sajttálakat látok itt-ott (Pinteresten, Instagramon, Facebookon, vegán foodie blogokon), hogy a nyálam kicsordul. Nyárra már szeretnék ilyen klassz sajtokat készíteni: elképzelem, ahogy friss fügével, dióval, aszalt paradicsomos kenyérrel esszük…


    15878896_1178456918890122_997323782_n

    Ez a kép adja talán a legpontosabban vissza, hogy mennyire semmit nem csináltunk Karácsonykor. Naponta felporszívóztam ugyan (a kutya miatt ez elengedhetetlen), de egyébként nagyon csendesen és nagyon szépen teltek az ünnepek. Nincs semmi okunk rá, hogy fogadkozzunk, hogy jövőre így vagy úgy lesz, elutazunk, másképp szervezzük, nem csináljuk, nem vállaljuk, stb., mert mindent pont így rendeznék, ahogy idén volt. Pont így. Ugyanígy.


    A tegnapi nap méltó folytatása volt a karácsonyi időszaknak: rengeteget beszélgettünk Medvével, próbáljuk összerakni, hogy hogyan alakítsuk a nagycsaládos életünket majd, és tegnap reggel ismét volt egy “megvilágosodásom” -szerintem, amit ő csak “ó, bazmeg, megint szétbombázzuk az életünket, de igen, ez így lesz jó”-nak hív, amit én nem is értek, de nem baj, a zsenik mindig magányosak és meg nem értettek, ugye. Ez a kis szösszenetem újabb számolgatós délutánokat, sok telefonálást, papírmunkát jelent a férjemnek, de ezzel a projekttel kapcsolatban is már a héten tisztán látunk majd, hogy lehet-e, hogy lehet, mikorra lenne kész.

    A másik ingatlan kapcsán is teljes az izgalom, ha minden igaz ma küldik az árajánlatokat, úgyhogy gyanítom, ma szemernyit sem alszunk, hanem osztunk-szorzunk, variálunk.

    Aztán mi volt még… megvettük a babakocsit (nagyon sokat agyaltunk rajta, hogy milyen legyen), elképesztően finom bbq szószt főztem az esti lencseburgerhez (óóó, na ez mennyei volt!), holnap színházba megyek, mindenképp szükségem van egy piros ruhára, várjuk a havat, betöltöttem a 26. hetet (ami azért vicces, mert a gyereket 2 hete mérték 28 hetesnek :D).

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben május végén

    Próbáltam visszanézni,hogy mikor volt a legutolsó insta-bővebben, de csak áprilisi bejegyzést találtam. Huh. Azóta azért bőven volt történés…13116766_977063142407971_351549232_n

    Uhh, a mai ebédünk lesz. Friss, reggel szedett vargánya gomba, újkrumpli, újhagyma, újsárgarépa… a gomba Gergő családi napközijéből (reggeli friss szedés a közeli erdőből), a zöldségek a zsámboki biodobozból, az okra pedig (merthogy az mindenbe kell, tök jól szabályozza a gyerek cukrát) a Metroból.

    13129711_1175507515794092_1404104228_n

    Méregtelenítő smoothiekat ittunk egész hónapban: almával, bébispenóttal, salátával, okrával, néha biobanánnal- ahogy épp sikerült. Nekem nem feltétlen fontos, hogy gyümölcsös legyen, szeretem a paradicsomos-zellerszáras változatot is, de a fiúk inkább az édeskéset kedvelik- egy szelet rizskekszet még mellédobok és megvan a tízórai.

    13150752_171922329870507_1911127304_n (1)

    Ez a saláta talán mintha lett volna már, de nem lehet megunni ezt a harsogó zöld színt. Minden héten van egy ilyen a dobozban: hol sima, hol lilás szélű, aztán csapnak mellé mindenféle zöldmixet, rukkolát…

    13249813_610364582464438_1850478023_n

    Egy kiló vargányát vettem tegnap, elképesztően jó áron. Jól vettem és jót tettem azzal, hogy megvettem – jó helyre és nagy szükségbe ment a pénz. Nekünk ünnepi lakománk lett belőle, ráadásul több felvonásban: a vargányás-rizstejszínes fusillit tegnap este ettük, a krumplis-zöldséges csodát ma ebédre fogjuk, és gyorsan összedobtam egy levest és egy nagy cserépedénybe vargányakrémet (kenyérre, lepényre).

    13256626_1052971748129733_1830746978_n

    Tegnap végre kisruhás idő volt, ez az egyik kedvencem ebben a témában: imádom a hímzését, az anyagát, a szellősségét, a kidolgozását. Van alatta alsóruha, mégsem melegít, és a színe… igen, határozottan ez az egyik kedvenc ruhám.

    13259032_495402873989916_1281639410_n

    Az utolsó két homoktövises tubus? flakon? izé? mindegy, szóval az utolsó kettő. Örök kedvenc marad, de most keresek valami újat a nyárra, mert egy kissé meguntam. Csak halkan, suttogva, hogy nehogy meghallja, mert gyanítom, hogy egy-két hónap múlva visszatérek hozzá.

    13266889_1553077928326828_488992916_n

    Zen-doodle Barnustól. Rengeteg ilyet rajzolunk, nagyon jól előkészíti az írást, a kis keze egyre ügyesedik, és elindítja magának Gryllus Vilmos valamelyik cédéjét, és egy fél órát biztosan elszöszöl. Totális meditáció.

     

     

    13277589_1101562773256922_1394748010_n

    A gomba a kosárban, Gergőke keze pedig épp a legnagyobbért nyúl – kivette, szagolgatta, dédelgette és nem győzte elégszer elmondani, hogy isteni illata van. Olyan boldoggá tesz, hogy értékelik az ételt, a frissességet, és… hát, na. Bömbi.

    13285245_1759595424252765_492921346_n

    Otthonoktatás: odaülnek, együtt készülődnek, sokszor Gergő is kér puha krétát és rajzol, Barnus dolgozik, színez, mesét mond, papírt vág – ideális napon. Nem ideális napon pedig veszekednek, verekednek, gonoszkodnak egymással, üvöltöznek. Ne legyenek illúzióid, ez állókép 😀 (és néma).

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben, április legislegvégén

    12935061_1084892488235355_772973280_n

    Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

    12935066_239194376468394_322405539_n

    Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

    12935143_1058379857567399_1202440129_n

    Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

    12965023_231613507208629_255585582_n

    … akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

    Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

    12965852_483842975154494_807345053_n

    Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.

    13102551_1019926894765083_1558088970_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben

    Le sem tagadhatnánk, hogy óriási forgalmat bonyolítunk a könyvtárban. Nézem, keresem, kutatom a régi klasszikusokat és a menő újdonságokat is, és… be kell valljam, legtöbbször csalódom.

    Biztos nehéz műfaj a mesekönyv vagy a jó gyerekkönyv, de hogy ennyire… Legtöbbször maga a szöveg rettenetes: nyakatekert, semmitmondó, követhetetlen és…hát… ööö…. unalmas. Nem egyszer fordult elő, hogy elaludtam mese alatt, vagy a gyerekek felkeltek pisilni, inni, valami, és a folytatásérdeklődés hiányában elmaradt.

    Nyilván vannak kifejezetten rajongásig szerethető könyvek, vannak “fú, ez tök jó” könyvek, vannak “jó kis könyvek”, “egynek jó” könyvek, középszerűek, unalmasak és vannak sajnos rettenetesen szar gyerekkönyvek is.

    12501634_778551252275263_1064528158_n

    Ez leginkább az “értem én, hogy van ez a könyv, de MINEK?” kategóriába tartozik. Tiszta New Age, lelki kócsing, “hogyan gondolkodj pozitívan”, de annyira lehangoló,hogy a könyv nagyjából háromnegyedében azt ecsetelgeti a kis tigris,hogy mennyire kurvára nem szereti őt senki, nem hallgatja meg senki,nincsenek barátai és a szar is szar, hogy már nem jutsz el a megoldásig, és addig, hogy hogyan gondolkodjon MÁSKÉPP a kis tigris -azaz TE- magáról, hogy ne legyen ennyire szomorú.

    A példamondatok, a rávezető mondatok nem gyerek szájába illenek, ilyen kifacsart, kitekert önsegítő mondatokat gyengébb minőségű agykontrollos könyvekben is ritkán olvas az ember.

    Aranyosak a rajzok benne, ennyi.

    12501873_1714663372147004_192790574_n

    Ezt nagyon szerettük, megérdemelt egy külön posztot is. Nekem nem tetszettek az illusztrációk, de a mese annyira jó, hogy azóta többször előkerült.

    12677549_1576677235976275_2128865290_n

    Haha, ez a Downton Abbey egér változata. Az ötlet nagyon jó, a képi világ szerethető, a történet kicsit bugyuta. Többször kikacsint a szülőre, a poénok inkább a felnőtteknek szólnak, én pedig nagyon nem szeretem az ilyet. Jó, hogy elolvastuk, egynek jó volt, de nem venném meg.

    12935012_1218946118136370_181791026_n

    Juj, ez állatira tetszett. Vers, de szellemes, vicces, ritmusos, dallamos. Csodaszép könyv, és nagyon élveztük, de nem lesz nagy kedvenc – valahogy nálunk a versek nem válnak azzá.


    10616594_486045284938446_783827626_n

    Ez már -mint látjátok- nem könyv. Reggeli kávé kókuszos rizstejjel és gesztenyés csók – 2ch/darab.

    12501577_1745796182306009_1967435519_n

    “Csak úgy” tulipán. Annyira beleéltük magunkat a kisbaba érkezésébe, hogy a lánynevünk már meg is van 🙂

    12907154_571921472984453_931184900_n

    A vércukis napló roppant unalmas adathalmaz. Kivéve Barnabásé,ugyanis direkt azért zsákmányoltunk a Pagonyból egy nagy csomag matricát,hogy izgalmasabb legyen az a ronda sok szám.

    Megosztás:
    mindennapok

    Telefonos képek

    12571432_936190969783386_1593351305_n

    Akkor, amikor csurom vizes hajjal ülök az ágyon, Ő pedig odajön, bedugja a hajszárítót és megszárítja a hajam… na akkor túlcsordult. Az az érzés, amikor szétrepeszti a mellkasod a boldogság,a büszkeség, az öröm és a hála.

    12606728_936189996450150_1575114195_n

    “Technika óra” vagy hívd, ahogy akarod: matatunk, dolgozunk, bogaras mütyűrtartót nemezelünk az ágya mellé. Végignéztünk jó pár bogaras könyvet, de nem talált benne olyat, amilyet keresett, úgyhogy rajzolt egyet, és azt kérte, valósítsuk meg azt. Így is lett. A fűtőtesten szárad az ebadta, randa lett, mint a pun háborúk, de elnyeli majd a zseblámpát, a zsepit és a többi szuper, éjszaka felettébb nélkülözhetetlen kincset.

    12606874_936190939783389_1910049095_n

    Három dolog miatt fotóztam le ezt a képet

    1., beindult nálunk is a Pettson és Findusz láz

    2., Gergő felkiáltott a kép láttán, hogy ez apa garázsa!

    3., Nem, ez nem igaz, a gyerek igazságtalan. Medve garázsa ennél jóval durvább.

     

    12606939_936190916450058_67374053_n (1)

    Névnapi tulipán.

    12625784_936190903116726_1234887554_n

     

    Műhely, tanfolyam, alkotás. Két hét múlva megint megyek, alig várom, a hajszárítós betyárnak készül majd sapka, és elég kicsi még ahhoz, hogy “elbírjon” valami egészen elborultat is: első körben valami manósipkára vagy sárkánysapkára gondoltam.


     

    Egyébként még mindig a torokgyulladást kezelgetem, több-kevesebb sikerrel, de rengeteg Sonnentor teával, és olvasgatok, tanulok, mosok, szervezek csak úgy csendesen, lassan, vasárnapiasan…

    Megosztás:
    Uncategorized

    A nap, amikor elszakadt, majd összeforrt a Waldorf álom

    11326146_434917383376009_1970490725_n

    Valószínűleg rosszkor és rossz időben csattantak össze. Még azt sem mondhatnám, hogy nagy volt az ÜGY, de fájó seb maradt utána – Ádám és Barnabás egyik óvónénije szóváltásba keveredtek.

    Bánatos volt nagyon a férjem, mert olyan értelmetlen volt az egész, annyiszor átbeszéltük, átrágtuk, kiköptük, visszacsámcsogtuk a dolgot az elmúlt időszakban, most pedig mégis falba ütközött és teljes értetlenséget kapott megértés helyett.

    Ez van, senki nem tökéletes. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki lehet figyelmetlen, de… azért olyan rossz érzés volt egész nap, olyan izgága, gombócos. Hát, ez van, ezzel együtt még mindig ez a legjobb, de…

    … és este megcsörrent a telefonom.

    Sziasztok, nagyon sajnálom, nagyon bántott egész nap, nagyon hirtelen reagáltam. Egyáltalán nem volt igazam, hogyan is felejthettem el, tényleg nagyon bánt, és sokkal jobban fogok figyelni. Bocsássatok meg, remélem nincs harag.

    Egy pillanat alatt nyert értelmet az, hogy együtt vagyunk egymásért, hogy egyenrangú félként veszünk részt ebben a kapcsolatban. Életre kelt a gondolat, hogy hibázunk, belátjuk, és igyekszünk jobban csinálni legközelebb. Nincsenek életre szóló naaaaaaagy dolgok, minden nap új nap, és mindig van lehetőség javítani.

    Mosolyogva tettük le a telefont.

    ————————
    Na jöjjön egy kis insta-bővebben:

     Felhő szétszerelte a kicsi sámlit. Láttál már komondort szégyenkezni? Nem? Na, ilyen.

     Ilyenek az estéink. Még egy alma, egy kis Böngésző a fáradt kismukikkal. Aztán jóéjt puszi, lámpaoltás… és onnan villámgyorsan alvás elszabadul a pokol: kacarászás, ágyon ugrálás, éjszakai víz, hol a cumim, nem kényelmes a takaró, eltűnt a macika…

     Tegnap csúcsminőségű quinoat vettem, ráadásul féláron, a Müllerben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

     Anyu hozott pirospaprikát:friss, idei és valami elképesztő szíve, illata van! Hmm… lehet, hogy egy jó csirkepaprikás lesz most a hétvégi húsnapon?
    Kétesélyes a dolog, holnap ugyanis gombászni megyünk, ha nem esik az eső. Igen, gombászni, ráadásul Gergő bölcsijével. Csuda egy hely ez, na, mondom én 🙂

    Megosztás:
    Uncategorized

    Insta bővebben

    megölelgettem a Medvémet, megdögönyöztem a gyerekeket, körbemutogattam a csinos kis nadrágomat és vagy negyed órán keresztül csak feküdtem a kutyákon.

    Ma turbó sebességgel állok neki a munkának. Az elmúlt egy hétben is dolgoztam ugyan, de épp csak arra volt elég, hogy ne ússzak el teljesen.
    Apropó elúszni teljesen: még az Everness előtt csináltam egy kis összeállítást, hogy mit viszek magammal:

    1., Val McDermid – A klastrom titka (zseniális, tök sokáig eljutottam benne még  esténként, pedig nagyon fáradtan értem minden nap a panzióba).
    2., Ipad – talán egyszer vettem elő. Ha már úgyis dolgozni kellett azt én kényelmesen szeretem a laptopról.
    3., Bioderma naptej – a kedvencem ez a fajta, jelenleg 4 flakon van itthon nyitva egyszerre.
    4., A gyönyörű új tollam amit a gyerekem keresztszüleitől kaptam a boldogszülinapomra.
    5., A kedvenc tusfürdőm (nem tudom megunni).
    6., Gumicsizma. Betettem egy színes magasszárút, aztán odafelé vettem a Decathlonban egy rövidszárú feketét. Medve szerint tiszta Coco Chanel – a fekete mindenhez megy. Szerintem durván élcelődik a gumicsizmámon.
    7., Rajzolós könyv – és igen, rengeteget rajzoltam!!

    Csizma az utolsó napra – egész nap családállításon voltam. Hamarabb el szerettem volna jönni, de zseniális volt a csoportvezető, a kineziológiát ötvözte a családállítással, óriási hatással volt rám. Szerencsé vagyok, hogy valami tök véletlen folytán elmaradt az a program, amire eredetileg mentem volna, így kezdésre beestem a családállításra. Nem is mentem máshova egész nap 🙂

    Hogy mit ettem? Hát, nem volt könnyű. Nehéz, mert én még a gluténmentes gabonákból sem ehetem az összeset (na jó, semelyiket), csak rizst, meg nagyon-nagyon ritkán kölest. A nagyon ritkán az kéthetente egyszer.
    Talán egy vagy két olyan étel volt, amiben csak olyan dolog volt, amit nekem szabad, ezek közül az egyik a zöldségragu (zeller, krumpli, brokkoli, sárgarépa, fokhagyma) saját anyagával sűrítve rizzsel.
    Mindegy, tök boldog voltam, hogy legalább valamit ehetek.

    Annyira szép volt esténként ez a sok színes lampion, hogy elhatároztam, hogy ha találok ilyet, akkor feldíszítem a teraszt most nyárra.
    Ez egyébként a Magnet falu volt, ide Himalája jógára jöttem (és milyen jó volt!)

    Krumplipüré rizstejszínnel és paradicsomsalátával. A panzióban megcsinálták úgy, ahogy kértem, nem volt belőle gond. Aztán a szépen kitálalt ételt egy bocsánatkérő mosoly kíséretében összeborítottam egy tányérra és kiültem vele a stégre. Szerintem érthető 🙂

    Mongol-ujgur-hun gyógyászati előadást hallgatok. Nagyon jó volt, rengeteg praktikus tanács hangzott el, szóval megérte, tökéletesen megérte minden pillanat.

    Művészetterápiás workshopra várva a Női Szentély előtt. Voltatok már jurtában? Nem? Én sem. Azt hittem dögmeleg lesz, sötét és fullasztóan levegőtlen, de nem, tökéletesen az ellentéte volt annak, amit hittem. Azt sajnáltam, hogy Barnus nem volt ott (be sem jöhetett volna mondjuk), sikongatott volna a gyönyörűségtől. Elmeséltem neki, és most azt nézegetjük, hogy hova mehetnénk el pár napra jurtában aludni.

    Lenyűgöző.

    Megosztás: