Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

February 2014

    Egyéb

    ECOG: 0

    “Tumoros betegek állapotát leíró rendszer, melyben a pontértékek jelentése a következő: 0 – tünetmentes…”

    Nem is olvastam tovább.
    Bőgök és vihogok (most épp bőgök), (nem, vihogok), (nem, bőgök).
    ———————
    Köszönöm. Írok majd az okokról, a (számomra nagy) felismerésekről, a hogyantovábbról és a terveimről, de most csak az jut eszembe, hogy köszönöm.
    Köszönöm.
    Köszönöm a ráknak, hogy pofánvágott. A férjemnek, mert van, mert volt, mert kitartott. A gyerekeimnek, mert nélkülük nem ment volna. Anyukámnak az átvirrasztott éjszakákért. Édesapámnak a kemós fuvarokért. Apunak a türelemért. Apósomnak a gyerekfelvigyázásért. Az egész családnak az aggódásért, a segítségért, a kedvességért és a mézeskalácsért. Akkor nem mondtam, de egy hétig bőgtem miatta.
    Köszönöm a barátaimnak, hogy ott voltak. Köszönöm a meglepetéseket. A telefonokat. A kézszorításokat, a nagy röhögéseket. Köszönöm a somlóit és a lufit. 
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm Krisztának, akinél megtanultam sírni. Bizakodni. Aki végig ott volt és remélem, sokáig ott lesz. Csodaszuper csaj, a legjobb táplálékkiegészítő evör.
    Köszönöm mindenkinek, aki eltakarodott az életemből, mert rákos voltam (voltam, érted?? VOLTAM!!!:)). Nagyon szuper, hogy csak azok vannak, akik kopaszon is szerettek.
    És köszönöm Nektek. Ugyan nem tudom, kik vagytok (bőgés, bőgés fortissimo), de döbbenetes, hogy vagytok. Hogy írtatok. Hogy egyáltalán gondoltatok rám. Hogy itt voltatok. Köszönöm a nagyon sok levelet, a virtuális öleléseket. Sosem tudjátok meg, hogy mennyit számított. (kontrollálhatatlan, taknyos bőgés).
    ———–
    ECOG:0 
    Oké, még várnak az ellenőrző vizsgálatok, de nekem közben is volt, nem is egy, nem is kettő, és a papíromon pedig öles betűkkel virít, hogy 
    “tumor mentes, emlőben kóros nem tap. Bal emlő és régiók neg.”
    és hát ECOG: 0 (idétlen vihogás; ostobán néző, tévéért ordító, zöld fikás gyerek ölelgetése; sírás)

    ———–
    Megcsináltuk. Együtt. Ti is benne vagytok.
    Köszönöm.
    Megosztás:
    Egyéb

    Asszem

    félrevezettelek Benneteket: 7 munkanap.

    Azaz még 2 van hátra.

    Ma és holnap.

    Undok vagyok, türelmetlen, fosok az idegtől és pótcselekvésekbe menekülök (vásárlás). Félek, hogy mi lesz most: kicsit úgy érzem magam, mintha kurva hosszú börtönbüntiből szabadulnék, és nem tudom, hogy kell a külvilágban élni. Jól élni. Hogy szipiszupi-klafamafa legyen minden.

    Van klassz segítségem, aki azt mondja, hogy minden remek lesz és csak rajtam múlik, hogy hogyan alakul a jövő, de bennem folyamatosan az munkál, hogy egyszer már nagyon elrontottam, ergo nem tudom, hogy kell jól csinálni.

    Úgyhogy nyígok, nyűgök, bántok, hisztizek, miközben lufikkal, fanfárokkal és madárcsicserrel kellene ünnepelnem az újjászületést.

    Elbaltázott egy figura vagyok, na.

    Még 2.

    Megosztás:
    Egyéb

    7

    Hét nap van hátra a kezelésből, tegnap jó nagy leltárt készítettem a terapeutánál, most pedig úgy vagyok vele, mint amikor tudod, hogy indulsz Májámiba, és nem tudsz arra gondolni, hogy milyen klassz lesz, meg mennyien görkoriznak majd, meg mennyire süt majd a nap, hanem csak arra gondolsz, hogy raktál-e a bőröndbe naptejet.

    Na jó, ez nem reális. Sosem voltam Májámiban. Életszerűbb, ha úgy kezdődik a mondat, hogy pakolod a csomagot mittudomén… Kazincbarcikára.

    De ezen felül az érzés ugyanaz

    ———————

    Ha már nagy utazás, vééégre megszültem, hogy milyen autósülést kap Barnesz: a Römer mellett döntöttünk, és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét felemésztő összegbe kerül majd, de azt hiszem, klassz lesz.

    Geruszka stabilan áll, nagyon cukker, és úgy fest, hogy neki is turmixoljuk majd a hurkát: csak jön, jön, jön a foga – in a galaxy far-far-far away.

    ——-

    Minden egyéb: szülinapról képek majd tömbösítve, le-hám-lott a mellbimbóm (!!!!!!!!!!!?????!!!!!), elaludtam a hajam, és végre-valahára eljutottam manikűröshöz, és… asszem ennyi.

    7

    Megosztás:
    Egyéb

    Basszus,

    olyan mátrix volt az elmúlt napokban körülöttem, hogy öröm volt nézni majd’ beleszakadtam.
    Először is: elment az egyik óvónő, és -bár nagyon meglepett a dolog- nagyon örülök neki. Az ezzel kapcsolatos hercehurca, nyimmogás, “menjünk, hozzuk vissza, szabadítsuk ki, ribillióóóó, skandallum” is elmúlt, úgyhogy feltehetőleg egy szép, új világ köszönt be.
    Aztán az van még, hogy vészesen kimerültek a tartalékaim. Már mindenen sírok, majdhogynem vágom a centit, hogy mikor lesz már vége a sugarazásnak, és nagyon de nagyon elégett a bőröm. Tudom. Azt is kentem rá. Meg azt is, meg azt is, meg azt is. Nem tudsz újat mondani.
    Taknyos vagyok, begyulladt az ínyem,  a gyereknek még mindig nem oké a szeme (ha egy kicsit is kimarad a csepegtetés, akkor baj van), ráadásul állandóan (értsd: állandóan) álmos vagyok. Nem sikkantósan ásítós, nem kicsit pillázós, hanem fejleborulós álmos.
    És hogy ne érezd úgy, hogy a rinyavonaton ülsz:
    A hajam már 12mm, és be-zse-léz-tem. Nevetséges, tudom, de a könnyem kicsordult a boldogságtól, mikor Gergő először beletépett. 
    Nagyon szuper könyvet olvasok az Ájurvédáról (Esztiiiii, nincs oldal, hogy ne jutnál eszembe! Igen, Te! Inglendben!), és kezdek elgondolkodni rajta, hogy lehet benne valami, ugyanis feltűnően stimmelnek a dolgok…
    Viszonylag jól haladunk a nem-veszünk-kaját, elfőzzük-ami-itthon-van dologgal: ürül a fagyasztó, igazi kincseket találtam, Gegrőke például ma délután meggyet evett:)
    Két nagyon szerintem szép képet készítettünk Barnabás szobájába, az egyik elefántos, a másik hőlégballonos, de nem fotózom le, mert…
    … mert annyira álmos vagyok, hogy leesik a fejem.
    2+8. Ennyi van még a sugárból.
    Megosztás:
    Egyéb

    Kemény napok ezek…

    van ez extrém sziklamászás, és van az, amikor gyereket viszel a szemklinikára úgy, hogy az M3-as bevezetőjén a kútnál csepegtetsz (megBakulok, megBakuloooooook), majd onnan együtt megyünk a szemklinikára, onnan a sugárra… 
    —————-
    Barnus szemüveges lesz.
    Magán kívül van a boldogságtól, kereteket válogat, számolja a napokat, hogy mikor lesz már szem-ü-géje (wtf???), úgyhogy most szemüvegezésben vagyunk ezerrel (vagy inkább ötvenezerrel???:S majd kiderül…)
    —————-

    15 kezelés van hátra.

    —————-

    … és mikor találjon meg egy hatalmas munka, ha nem akkor, amikor TOTÁL ALKALMATLAN MINDENFÉLE MEGJELENÉSRE A KÜLSŐM?

    Megosztás: