Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

munka

    alma meg a fája

    Tanulás és tervezés

    Legyen ez a mottóm 2015-re.
    És tényleg: úgy néz ki, olyan dolgokat tanulhatok, amikről eddig csak álmodtam. Olyan terveket szövögethetek, amik szívemnek kedvesek.
    Szabadon, teljesen kötöttségek nélkül alkothatok… úgy, hogy Gergőke velem lehet. Legkésőbb szeptemberben, de lehet, hogy már májusban lesz hely a bölcsiben.
    Utána mindkét gyerek “kirepül”, én pedig előkészíthetek mindent 2016-ra.
    Tanulni fogok. Érthető és ésszel felfoghatatlan dolgokat. Tényeket és módszereket. Értelmes, vállalható és ködös, furcsa dolgokat egyaránt.
    Vizsgázni fogok. Vizsgázni, vizsgára készülni, hajnalig olvasni, fülem mögé tollat tűzni, beburkolózni kávéval, teával, répatortával.
    És a legjobb, hogy nemcsak a lábam és a testem meleg: a lelkem is. Medve teljes és totális vállszélességgel, mellszélességgel mögöttem áll.
    —————–
    Ezen kívül is rengeteg fogadalmam van 2015-re:
    • boldog leszek. (nos, ez mostanában egyre jobban megy)
    • nem érdekel, hogy ki mit gondol (ebben bajnok lettem)
    • szeretnék utazni: wellness, egy Tátra túra és egy HOSSZÚ nyaralás nyáron – igazi papucsos, szalmakalapos, bográcsozós, láblógatós nyaralás a 3 fiúval. Életem 3 értelmével.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

    Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…

    Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

    Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk:

    • Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
    • ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
    • Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
    • mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
    Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!
    Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.
    Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 
    És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)
    Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 
    Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Bodza zselé

    Tegnap leszedtem egy adag bodzát, holnap már el is készül az első adag zselé:) Almásat, fehérborosat és narancsos-citromosat tervezek.
    az igazság az, hogy próbálok lelkesedni a mindennapokért, de most nagyon nem megy. Bosszantó, ostoba és sehova nem vezető időszak van most az egyik munkámban, szélmalomharc, küzdelem. Más hülyesége miatt kerülök kellemetlen helyzetbe, dolgozom feleslegesen és ami még ennél is szörnyűbb: a kedvemért más is feleslegesen dolgozik/dolgozott hiába. Ég a pofámról a bőr, és bár tudom, hogy nem tehetek róla, akkor is zavar, hogy nem tudtam kivédeni a helyzetet. Szar ügy, na.
    Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Sosem a munkával van baj. Ha valamihez értesz, beleásod magad,  dolgozol éjjel-nappal az nem kimerítő, legalábbis számomra nem. Az emberek felesleges kerékkötését, akadékoskodását, pozíció féltését, hozzá nem értését (lustaságát?) legyőzni, na az teljesen kiforgat önmagamból.
    Ha valamire van egy hónapod, hogy megcsináld, és nem engedik, nem reagálnak, fogy az idő, majd másfél héttel a határidő előtt észbe kapnak, hogy akkor na, most, azonnal, de még így is magyarázd meg lépésről lépésre, hogy mit akarsz, engedélyeztesd, hagyasd jóvá – az rettenetes.
    Nem csinálják meg, de te dolgozz, de nem szabadon, hanem minden anyagot küldj át elbírálásra azokhoz, akik nem csinálták meg… értitek, milyen faramuci helyzet ez?
    Ráadásul rántasz magaddal egy csomó embert: haptákba állnak, hogy segíthessenek neked, aztán jön a nagy büdös csönd – kiszállsz és nem vállalod.
    Most, hogy így leírtam, ez az egyetlen jó dolog az egészben.
    Mondhatom azt, hogy ez annyira méltatlan, hogy nem csinálom. Nem vállalom. És bosszankodok, mikor látom, hogy mi lehetett volna, és hogy ehelyett hogy oldják meg.
    Bosszankodok, dühöngök, szomorú vagyok.
    És bodzazselé főzésbe ölöm a bánatomat.
    Megosztás: