Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

May 2014

    Uncategorized

    Na most az van,

    hogy kedden derül ki, van-e csontáttétem. Szerintem egyébként nincs. Fájdogál a bordám már egy ideje, de ez lehet bármitől: rossz melltartó, mellműtét után egyenetlen terhelés, khömmm némi túlsúly… Nos, a csontszcintigráfián bejelzett a gép. Igen, ott, ahol a legjobban fáj.
    Nem egyértelmű, nagyon nem egyértelmű, az a minimum, hogy figyelgetni kell, kontroll kell, úgyhogy kedden megpróbálom valahogy megszerezni az előző csontszcinti képét (csak az eredményt kaptam meg, az tök negatív volt), hogy össze lehessen hasonlítani, hogy ott olyan-e a bordám csak úgy, mert így nőtt ki, vagy valami (érteed…v-a-l-a-m-i) miatt megvastagodott.
    Kurva élet.
    No, ami igazából a nyugtató oldalra tartozik, az az, hogy nagyon szimmetrikus, hisz mindkét oldalon van, ugyanott, ugyanúgy, no meg az, hogy nagyon nem egyértelmű a képlet.
     “Nem így néz ki egy áttét, nem így néz ki egy áttét” -hajtogatta a vizsgálatot végző cuki szakasszisztens, de annyit mindig hozzátett, hogy nem egyértelmű. 
    A másik, ami miatt szilárd talajt érzek a talpaim alatt (na jó, ami miatt nem érzem hipersebességűnek a futóhomokot), az az, hogy tumormarkerek csekkolva, oké. Tüdő csekkolva, oké. Cici-nyirok csekkolva, oké.
    Ami a nem megnyugtató kategória, az az, hogy egyáltalán felmerült…
    Úgyhogy (és itt most fanfárok, dobpergés, trombita):
    Keddig minden páros szervetek csuriban, okszi? Petefészkek is, vili?:D
    ————————–
    A gyerekek pedig Anyunál vannak – nem lehettek tegnap a közelemben az izotóp miatt. Úgyhogy a tegnapi napot kihasználtuk, és az izotóp meg a vizsgálat közötti 3 órát a wasabiban töltöttük, ahol hülyére zabáltuk magunkat mindazzal, amit már 7 hete nem eszünk, és nagyjából újabb 2 hónapig nem is fogunk… és döbbenetes volt. 
    Újra ugyanazok a tünetek. Haspuffadás, feszítés, hasfájdalom, rossz közérzet.
    Mindegy, hősök voltunk, nem adtuk meg magunkat az elővigyázatosságnak, és belakmároztunk MINDEN tiltott dologból. 
    Már csak miheztartás végett is.
    Megosztás:
    Egyéb

    Készül 2 (!)

    új honlap, hétfőn indul egy új, nagy munkám és most jött el az a pillanat, hogy kiveszek egy napot, és…

    Elmegyek sétálni. Kifizettem a Rock My Run app prémium variációját, csodás zenéket, válogatásokat állítanak össze bpm szerint.

    Olvasok.

    Alszom.

    Talán megnézek egy filmet.

    Iszom egy finom teát.

    Várom a délutánt.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Van időd egy jegeskávéra?

    Szuper. Én most csak tejszínnel és sztéviával, utána lúgosító porral…
    De igen, mínusz 9(!) kiló. Nem, nem a fogyás a cél. De nagyon örülök neki:)

    ———–

    Gombás lasagne – ez volt a nagy vágyunk, és fogalmam sem volt, hogy hogyan is lehetne, aztán egyszercsak kigyulladt a fejemben a kis lápa. Oké, gombás-paradicsomos-sárgarépás olaszos ragu. Oké, rizslisztes-tejszínes, sók-fokgahymás besamel.
    És bevillant a tészta is – eddig ugyan csak és kizárólag tavaszi tekercshez használtam, de most ez megy majd lasagne lapok helyett a rétegek közé. Elképesztően finom lett. Huh.
    Innentől azonban nincs megállás: ezek szerint cannellonit is tudok, rétest is, meg bármi olyat, amihez réteslap kell. Tökéletesen helyettesíti.

    ——————-

    Újabb parfüm-szerelmeket találtam: most felváltva fújon (locsolom) a D&G L’eau the one parfümjét és a DKNY to go limitált illatát. Egyszerűen imádom mindkettőt, mert nem szúrnak, nem harsányak, nem élesek, mégis nagyon komplex, kerek illatok. Áááá, szerelemszerelem.

    ——————-

    Iszonyúan gondolkozom egy tefal olaj nélküli olajsütőn. Ami az előnye, hogy nem kell ott állni mellette, szagtalan, és egy kiló krumplihoz mindössze egy kanál olaj kell. Ami a hátránya, hogy mindössze (? jó, nekünk az mindössze) egy kiló krumpli fér bele és nagyon-nagyon drága. Negyvenezer. Krumplisütőért. Ó, jaj. De olyan jó. Na majd kitalálom.

    ——————-

    Vettem egy imádnivaló, hosszú, fekete szoknyát. Eszméletlen esése van az anyagnak, flip-floppal, pólóval, trikóval. Hurrá-hurrá!!

    ——————-

    Megint hajvágásra készülök, még mindig kemó-göndör és sehogy nem áll. Sehogy. És egyébként meg tökre megszerettem röviden.
    Egy baj van, hogy színezném, és… hát itt kezdődik a gond. Nincs ősz hajszálam, szóval takarni nem kell. Hennázni nem nagyon szeretném, mert

    1., macerás
    2., büdös (ha nem, akkor szóljatok, de azt olvastam, hogy kegyetlen büdös)

    … és itt állok tanácstalanul, hogy akkor mi legyen, hogy legyen, mert olyan szép, karamellás barna színt szeretnék, de nem szeretném festeni, csak színezni, úgyhogy kérlek, kérlek, kérlek kedves Istenem, vezess ide valaki tudort, aki megmondja a tutit, hogy mi legyen. Köszönöm.

    ——————

    Kaptam Kanadából csodatévő karkötőket, medálokat, szerencseköveket: auralite-23 kristályból, állítólag min-den-re jó, és szuper ereje van.
    Nem tudom.
    De tök jól néz ki:)

    Megosztás:
    Egyéb

    Helikopter

    Helikopter. Angolszász nyelvterületen hívják azokat az anyukákat, akiket itt, mi Magyarországon csak szimplán ciki anyunak nevezünk.
    Akik vastagon, hófehérre kenik le a gyerek lábát – borult időben is. Hogy nehogy megégjen.
    Csóró gyereket körbefújják kullancsriasztóval, és büszkék, hogy hiába öklendezik a gyerek a szagtól, kullancs nem megy bele.
    Akik a kirándulásra kézfertőtlenítőt, váltóruhát, hosszú nadrágot, esőkabátot, pulóvereket, fürdőnadrágot csomagolnak, amikor a gyerek csak 6 óra hosszát lesz távol.
    Akiknek egy szem nyugtuk sincs, mert mi lesz, ha leesik, beveri, befullad, kinyitja, félrenyel, megfázik, megvágja, felhasítja. Mi lesz, ha hintázik, csúszdázik, lehorzsolja, megégeti a kis száját, összezúzza a térdét. Legszívesebben körbetekernék a gyereket egy pukifóliával, és megkérnék, hogy maradjon fenn a (légkondicionált, télen fűtött, nyáron pedig nem nagyon hidegre hűtött) buszon.
    Helikopter anyák.
    Velem az élen.

    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből – csitult

    Csitult a félelem, már nem szorít annyira. Most nem érzem, most nem fullaszt, most süt a nap. Most ajándék minden perc, akkor is, ha rossz. Most csak visz a napfény, tervezek, messzire, beláthatatlanra, néha az agyam közbeszól, hogy hé, nem tudhatod, de a lelkem le is állítja.

    Nem tudhatod.

    Most itt vannak. Most érezheted őket, most ringathatod, nézheted a bogarakat velük, ahogy felfutnak a fára. Most kakaós süti és egy újabb vicces mondat, most láthatod, hogy egyszerre már 8 lépés megy huppanás nélkül.

    Most van éjjel.

    Horkol, kávét főz reggel, betakargat a délutáni szundikálásnál.

    Most érik a meggy.

    Most egy kicsit kacsint rám a világ.

    Most elcsitult a félelem.

    Megosztás:
    Egyéb

    Insta-bővebben

    Az úgy volt, hogy Anyu azt mondta, eljön most hétvégén hozzánk. És nagyon, nagyon, gatyarohasztóan  meleg volt. És Barnabás -aki egy született úriember- nem hagyhatta, hogy az ő drága Mamija hévre pattanjon, úgyhogy kitalálta, hogy menjünk el érte. Nos, nagyjából az út harmadánál elkezdett pittyegni a kocsi, és nagy, piros betűkkel jelent meg a kijelzőn, hogy most-azonnal-kurva-gyorsan álljak meg, mert innen egy tapodtat sem tovább, baj-bajbaj-gondság-kakaság…

    Én két gyerekkel, nulla cuccal félre, Medvét felhívtam, jöjjön gyorsan, felforrt a hűtővíz, Mamit felhívtam, jöjjön hévvel, szálljon le, várjuk.
    A csúcstalálkozó ennél a kőkerítésnél volt, ami (haha) pont egy cukrászdához tartozik, úgyhogy felkészültem az ÜVÖLTÉSRE, hogy de fagyi kell, fagyi kell. Mondtam, hogy nem lehet, mert nekünk olyan fagyit nem lehet…. Oké – mindössze ennyi volt a válasz. Meg hogy otthon majd csináljak olyat, amit lehet. Oké – én is csak ennyit mondtam. Gergőkét meg nagyon nehéz meló volt tartani, így felültettük, ő meg örült és szép volt.

    Rendet rakott. Anya, JEGGYEZZÜNK KI valamiben. Én rendet rakok a szobámban, és utána endlibölzözhetek egyet. És lőn.

    Mert ő már nagyfiú. És szép fiú. Nyurga és kedves. Kajla és ügyes. Okos, ugyanakkor hatalmas bohóc. És ugyanez érvényes Barnabásra is:P

    Jaj, ez iszonyú jó lett. A pite tésztája ropogós és omlós – nem pitetészta, érzésre tettem össze. Asszem 3 tojás, sütőpor (egy kicsi), olaj úgy egy szűk deci. Só. Rizsliszt és tejszín. Pici víz. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Kivajazott piteforma, sütő, 180 fok, légkeverés. Mikor feljött és megszilárdult a teteje, rásimítottam a pórés-barna-csiperkés-fokhagymás krémet. Tetejére pórékarika, vissza a sütőbe. Határozottam olyan íze volt, mintha csirkemájas krém lenne rajta. El is fogyott. Házi majonézzel, salátával, paradicsommal ettük…

    Először Adamo hintát akartam, aztán dalient, később kiderült, hogy a dalien már nem elérhető. Egy jó kis függőágy viszont átmenetileg tökéletes lehet, és azt kell mondjam, zajos siker. Szó szerint, ugyanis hangosan hortyog.

    Itt pedig Gubancka és az ő szuper póráza: Ádám ugyanis feltette a kocsi tetejére a méregdrága, külföldről rendelt, extra erős flexibilis pórázt a kocsi tetejére, majd elfelejtette, gázt adott és valahol elhagytuk. Redőnygurtni. Ne kérdezd.

    Fűszervaj a javából: snidling, póré, friss petrezselyem, fokhagyma. A vámpírok a közelünkbe se jöttek:D

    Megosztás:
    Egyéb

    Nekünk két

    házassági évfordulónk van. Ez azért különösen praktikus, mert igazából egyiket sem tartjuk, mivel mi a megismerkedésünk időpontját ünnepeljük minden évben. Már amikor eszünkbe jut.

    Lényeg a lényeg, tegnap volt a polgári esküvőnk hatodik (6. hat. H-A-T!!!! Medvével. Hat. Durva.) évfordulója, melynek kapcsán csodálatos élményekben volt részünk.

    Először is csinálhattam reggelit mindenkinek, már fél 7-kor. Végigszenvedhettük, hogy Gergőnek semmi de semmi nem jó (helló, felső metszőfog, gyereki, gyereki a kurvaanyád, mer’ elég volt ebből a cicázásból), Barnabás meg unatkozik (tutul, tülköl, óbégat, fekszik, ugrik, vetődik – mikor mit kíván a helyzet).

    Bevásároltunk, ebédet főztünk, majd délután úgy döntöttem, hogy sej, én királylány vagyok, sej, nekem jár az ünneplés. És nem bírtam tovább magamban tartani.

    – Figyi, akarok valamit mondani.
    – Mindjárt, csak letörlöm a szart Gergő pelenkázójáról és lefújom Sanitollal.
    – Figyi, nekem kell a romantika.
    – Majd akkor könnyes szemmel fújom le.
    – De komolyan. Mondd, hogy szeretsz. Hogy életed legjobb döntése, hogy elvettél. Hogy egy napig sem bírod nélkülem. Hogy minden sejted beleborzong a boldogságba, hogy a feleséged vagyok.
    – Borzongós legjobbdöntésem vagy, szerelem-szerelem-szerelem nagyon, add ide légyszi a Sanitolt.
    – Ne már, basszus, de tényleg.
    – Szép a hajad, szép a szemed, királylány vagy csak add már ide azt a tetves Sanitolt, mert le kell fújnom az ex-szaros pelenkázót.

    – TESSÉK. TESSÉK! Ha neked ENNYI a mi HÁZASSÁGUNK,  a köztünk lévő szent kötelék, a Titanic-szerelem, a szenvedély, a románc, a rügyet hozó életfa, akkor baszd meg. Az egészet. Mert nekem romantika kell!!!
    – Jóvanmá’, na. Jó a didkód. Most jó?- széles mosollyal, azokkal a gyönyörű fogaival.

    Kifordultam, és sírva nekitámasztottam a hátam az előszoba falának. Jó a didkóm. Nem beteg, nem rákos, nem suta, nem kacska, nem nemtudoménmilyen, hanem jó.
    Ez jut eszébe róla.
    Ez jut eszébe rólam. Miközben épp apa. Nagyon jó apa.
    A házunkban.
    Az életünkben.
    Együtt.

    Boldog, boldog évforduló.

    Megosztás: