Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

május 2016

    mindennapok

    Vadiúj hobbim van,

    s ez nem más, mint a szédülés. Szerintem egy rettenetesen unalmas nyaki meszesedésről/ sérvről lesz szó, de aprajafalva fődoktornénije szeretné, ha ezt egy kollégája mondaná ki, úgyhogy csütörtökön irány a Kégkolyó és a neurológus.

    A biztituti kedvéért én ma elmentem masszíroztatni, Erika csodálatos volt, mint mindig, de gyakorlatilag minden egyes mozdulatánál vagy ciccegett, vagy a fejét ingatta, vagy sóhajtozott, úgyhogy gyanítom NAGYON elhanyagolt állapotban vittem oda a kis habtestem habnyakát és habvállát. Hab. Csak hogy keretbe foglaljam. Most megbolondulok a fájdalomtól, de ez már a jóleső fajta, és mintha valamennyit múlt volna a pörgés, de még nem az igazi, úgyhogy csütörtökön a végére járunk…

    Jövő héten Könyvhét, alig várom, Gárdos Péter, Sándor Erzsi – ők ketten érdekelnek a legjobban, de ilyenkor mindig elveszünk Barnabással a nagy kínálatban: tavaly a Nem harap a spenót volt a nagy levadászott, meg néhány gyerekkönyv, idén még nem tudom, hogy mi lesz. Ez a Könyvhét tartja most bennem a lelket, minden máshoz túl sok a piás munkás (leszaladok,megnézem naccsád, hogy nyitva-e a gyógyszertár), az eső elől menekülő légy (nyaf-nyaf.nyafinyafinyaf), és a hisztis gyerek mostanában.

    Hogy valami jó is legyen, tegnap kimaxoltam ezt az itthoni wellness dolgot. Volt benne Argital agyagpakolás (miután megittam a levét), jin jóga (ez a lassabb verzió, na eeeeeeeeeeez fekszik nekem), egy kis pirított zöldség rizstésztával és persze egy jó nagy délutáni alvás ebben a szartaliga időben.

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben május végén

    Próbáltam visszanézni,hogy mikor volt a legutolsó insta-bővebben, de csak áprilisi bejegyzést találtam. Huh. Azóta azért bőven volt történés…13116766_977063142407971_351549232_n

    Uhh, a mai ebédünk lesz. Friss, reggel szedett vargánya gomba, újkrumpli, újhagyma, újsárgarépa… a gomba Gergő családi napközijéből (reggeli friss szedés a közeli erdőből), a zöldségek a zsámboki biodobozból, az okra pedig (merthogy az mindenbe kell, tök jól szabályozza a gyerek cukrát) a Metroból.

    13129711_1175507515794092_1404104228_n

    Méregtelenítő smoothiekat ittunk egész hónapban: almával, bébispenóttal, salátával, okrával, néha biobanánnal- ahogy épp sikerült. Nekem nem feltétlen fontos, hogy gyümölcsös legyen, szeretem a paradicsomos-zellerszáras változatot is, de a fiúk inkább az édeskéset kedvelik- egy szelet rizskekszet még mellédobok és megvan a tízórai.

    13150752_171922329870507_1911127304_n (1)

    Ez a saláta talán mintha lett volna már, de nem lehet megunni ezt a harsogó zöld színt. Minden héten van egy ilyen a dobozban: hol sima, hol lilás szélű, aztán csapnak mellé mindenféle zöldmixet, rukkolát…

    13249813_610364582464438_1850478023_n

    Egy kiló vargányát vettem tegnap, elképesztően jó áron. Jól vettem és jót tettem azzal, hogy megvettem – jó helyre és nagy szükségbe ment a pénz. Nekünk ünnepi lakománk lett belőle, ráadásul több felvonásban: a vargányás-rizstejszínes fusillit tegnap este ettük, a krumplis-zöldséges csodát ma ebédre fogjuk, és gyorsan összedobtam egy levest és egy nagy cserépedénybe vargányakrémet (kenyérre, lepényre).

    13256626_1052971748129733_1830746978_n

    Tegnap végre kisruhás idő volt, ez az egyik kedvencem ebben a témában: imádom a hímzését, az anyagát, a szellősségét, a kidolgozását. Van alatta alsóruha, mégsem melegít, és a színe… igen, határozottan ez az egyik kedvenc ruhám.

    13259032_495402873989916_1281639410_n

    Az utolsó két homoktövises tubus? flakon? izé? mindegy, szóval az utolsó kettő. Örök kedvenc marad, de most keresek valami újat a nyárra, mert egy kissé meguntam. Csak halkan, suttogva, hogy nehogy meghallja, mert gyanítom, hogy egy-két hónap múlva visszatérek hozzá.

    13266889_1553077928326828_488992916_n

    Zen-doodle Barnustól. Rengeteg ilyet rajzolunk, nagyon jól előkészíti az írást, a kis keze egyre ügyesedik, és elindítja magának Gryllus Vilmos valamelyik cédéjét, és egy fél órát biztosan elszöszöl. Totális meditáció.

     

     

    13277589_1101562773256922_1394748010_n

    A gomba a kosárban, Gergőke keze pedig épp a legnagyobbért nyúl – kivette, szagolgatta, dédelgette és nem győzte elégszer elmondani, hogy isteni illata van. Olyan boldoggá tesz, hogy értékelik az ételt, a frissességet, és… hát, na. Bömbi.

    13285245_1759595424252765_492921346_n

    Otthonoktatás: odaülnek, együtt készülődnek, sokszor Gergő is kér puha krétát és rajzol, Barnus dolgozik, színez, mesét mond, papírt vág – ideális napon. Nem ideális napon pedig veszekednek, verekednek, gonoszkodnak egymással, üvöltöznek. Ne legyenek illúzióid, ez állókép 😀 (és néma).

    Megosztás:
    mindennapok

    Törékeny, vékony jég

    Azt nem tudhatom, hogy Piffenyt mi késztette ennek a bejegyzésnek a megírására, de minden soránál bólogattam.

    Nyolc éve blogolok – ez a kilencedik év, és az, hogy ki olvassa, az számomra sosem volt szempont. Először sminkes blog volt, aztán egyre több helyet foglaltak el benne a mindennapok eseményei, és egy idő után amolyan fekete lyuk lett, amibe beleordíthatom, ha valami fáj, beleröhöghetem, ha valami groteszk, és kiáraszthatom azt az örömöt, amit már nem bír el a mellkasom, annyira feszíti.

    Itt olyan dolgokat is leírhatok, amit nem mesélnék el, ha találkoznánk, nem tartanám fontosnak, vagy nagyon korainak és nagyon személyesnek vélném (lásd a terhesség), illetve nem gondolnám, hogy rád tartozik.

    Az én blogom ugyanis EGÉSZ BIZTOSAN nem arra való, hogy hírt közöljek magamról, másokat szórakoztassak vagy hogy így mondjam el, amit másképp nem mernék (muhahaha).

    Ez az én játszóterem.

    Egy játszótér, jó néhány tapasztalattal.

    Az első és legfontosabb tapasztalat, hogy attól, hogy valaki olvassa, amit írok, és az életem bizonyos szeleteit látja, az nem jelenti azt, hogy ismer, pláne nem, hogy a barátom. Az annyit jelent, hogy tud olvasni, valahogy egyszer idetévedt, tetszett neki, amit és ahogy írok, és maradt. Ettől én még – az esetek nagy részében- nem tudok róla  semmit.

    A második legfontosabb tapasztalatom az az volt, hogy olyan ismerősök, akiket személyesen is ismerek, anyáskodva/atyáskodva kívánták osztani az áldást, amikor nehéz helyzetbe kerültem, pedig KIFEJEZETTEN NEKIK sosem hoztam szóba az érintett témát, nem kértem véleményt, nem került be a beszélgetésbe, de ő olvasta a gondolataimat és mivel értesül a  gyengeségeimről, és abban a tévhitben van, hogy ezáltal véleményt formálhat, mert életvezetési tanácsokkal láthat el vagy rendre regulázhat. Nem miattam. A saját önbizalma, fontossága, tájékozottsága megélésére. Ezt egyébként nárcisztikus személyiségzavarnak hívják, ha jól tudom.

    (Lefordítom, hogy Brüsszel is megértse: ha egy faluban hallod, hogy xy elvesztette a gyerekét/rákos/beteg a gyereke/válságban van/elhízott/karambolozott, akkor nem robogsz oda,, nem csöngetsz be, nem állsz a koporsó felett, hogy lám-lám, én átküldtem azt a cikket/tanácsot/ étrendet, ÉS TE NEM TARTOTTAD BE,ÉN MEGMONDTAM, hanem kussol. Kussol, és csak akkor nyitja ki a száját, ha kérdezik.

    Sokszor elgondolkodtam, hogy csak az időjárásról vagy a felszínes dolgokról írok majd, de rájöttem, hogy így a saját online terápiámat (hihi) rontanám el teljesen. Tök felesleges, egyszerűen nem taníthatok meg felnőtt embereket arra, hogy nem mindenható istenek, nem folyhatnak OTROMBÁN, kioktatóan, kéretlenül más életébe. Nem, itt most nem internetes, arctalan kommentre gondolok (pont most volt egy csoportban erre példa, a vetélésem kapcsán kezdte el osztani valaki az észt, hogy mit-hogyan kellett volna csinálni, de nincs akkora jelentősége, ki is léptem). A valós távoli/közelebbi/egészen közeli ismerősökre, a hús-vér emberekre gondolok, akik nem csak úgy fellövik az okosrakétát, hanem egyenesen nekem szánják: mit egyen a gyerek, hogy csinálja a szomszéd, “egy RÁKOS minek szül gyereket”, lehet, hogy selejtesek már a petéid, stb., és persze számonkérnek, hogy mire miért így reagáltam, kinek mit mondtam, no meg hogy merészelem ezt vagy azt tenni vagy nem tenni,  és még folytathatnám a sort.

    Tény, hogy a blogolás sebezhetővé tenne, ha hagynám. De nem hagyom. Már nagyon tudatosan és nagyon keményen húzom meg a határokat, és ahogy öregszem, egyre markánsabban igénylem a tiszteletet. Nem kell velem egyetérteni, nem kell támogatni, nem kell a segítségemre sietni vagy épp fogni a kezem egy nehezebb (jaj, nagyon nehéz most) időszakban, de az mindenképp, minden embernek, így nekem is JÁR, hogy tiszteletben tartsák a határait, és ne törjenek be rajta, ne gázolják le, ne lépjék át.

    Social decency.

    Ez az emberi kapcsolatok etikája –  nagyon vékony jég. Mi való, mit illik, kivel szemben mit engedhetek meg magamnak, mikor és hogyan kell visszavonulni és meddig mehetek el. Addig, amíg a felnőttek nagy része ennek teljes hiányában éli a mindennapjait, addig kéretik nem aggódni a szegény kis szocializálatlan gyerekeim miatt – valószínűleg pont miattam, pont ők elsajátítják majd a társas érintkezés ilyen-olyan szabályait.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Körforgás

    1., Nálunk minden hónapban van egy olyan hét, amikor felkerül a tévé a pincéből, ahova száműztük, és nem, nem meggyőződésből, hanem önvédelemből. A gyerekeim egyszerűen meghülyülnek a tévétől: hirtelen mozdulatok, agresszió, minden játék iránti teljes érdektelenség, és elváltoztatott hangon beszélés – belőlük ilyen dolgokat hoz ki, ha tévéznek.

    Úgyhogy ha már elszakad a cérna, akkor felhozzuk a kazánházból, aztán ha újra újra elszakad, akkor meg levisszük. Sosem csináltam belőle nagy ügyet, a waldorf nem szereti ugyan a tévét, de nálunk már akkor is ez volt a ritmus, és azóta is ez van. Óriási kedvenc Zorro (mindkettőnél), Bob mester (Gergő) és a természetfilmek (Barnesz).

    2., Gyűlölöm ezt a házat – költözzünk el – elmegyünk házat nézni – valami miatt nem jó – megkönnyebbülten hazajövök – tervezgetem tovább az átépítést, ahogy majd jó lesz – nehezen megy a tervezés – gyűlölöm ezt a házat…

    Ezt játszottuk tegnap is. Találtam egy olyat, ami nagyon tetszett volna úgy, ahogy van: új tető, új burkolatok, hatalmas terület, erdő szélén, aztán kimentünk megnézni, és… putri putri hátán, magasfeszültségű vezetés pont a kerten át, és bár nem tűnik soknak az a plusz 15 perc, azért az naponta nagyon nem mindegy…

    3., Epret veszünk, hogy befőzzük, megesszük, epret veszünk, hogy befőzzük, megesszük… de mindegy is, a jövő héten jön 20 kiló, úgyhogy neki kellene állni elmosni az üvegeket, sőt, ma még a bodzát is le kell szedni, jaj, jaj,gondság-bajság.

    4., Hétfő, naptáregyeztetés,izgalmas hétnek tűnik: ma este napközis megbeszélés (Farm), holnap családállítás, aztán már csak munka és munka itthonról.

    5., számlák, hó végi összesítés és a döbbenet, hogy mennyi pénz elmegy kajára. Szerintem jó szervezéssel és okos tervezéssel kábé a feléből ki lehetne jönni… úgyhogy meg is van a következő hónap témája: menütervezés.

    6., tulajdonképpen semmiben nem változik a nyári rutin, sőt, talán még kevesebbet is leszek a gyerekekkel, mint évközben: táborok, rendezvények, ottalvós bulik, koncertek jönnek egymás után. A nyarat hivatalosan is megnyitom 😉

    Megosztás:
    mindennapok

    Filofax, családi naptár, cetlik

    jegyzetfüzet, családi jegyzetfüzet, bánatos vonatfüttyöt nem ért az egész. Hiába lett volna bármilyen programom, Medve rendszeresen rászervezte a saját megbeszéléseit. Nem számított, hogy szülői értekezlet, fogadó óra, orvosi vizsgálat, egyszerűen kiment a fejéből, el sem jutott hozzá, elfelejtette megnézni, beírni, akármi.

    Kipróbáltunk számtalan időgazdálkodási, projektvezetési appot, de az EGYETLEN, ami bevált, az a google naptár. Ennyi,kész-passz, ő a kék, én a rózsaszín, a gyerekek pedig vagy sárgák, vagy zöldek, és ökölszabály lett az elmúlt bő egy évben, hogy ami nincs beírva, az nincs.

    Összehangoltuk a naptárainkat, így azonnal látom, ha valamit beír (megbesz., recruit., B-t vinni, G-t vinni), azonnal látja, ha valamit beírok (figyi,ha erre rászervezel, halál fia vagy, mert nagyon szeretnék végre eljutni Niára, köszi / Légyszíves ne szervezz ide semmit, megbeszélésem lesz és szar fej vagy, ha nem vigyázol a gyerekre) – szóval ki-ki a maga habitusának megfelelően, színkódolva, stb.

    Érvényesül benne a stipistopi/erősebb kutya elve is, aki először rátenyerel az adott időpontra, az jó eséllyel viszi is, de persze ez sem teljesen igaz: Medve munkája mindent átír. Ő az erősebb kutya. Én csak a hangosabb.


     

    Ezzel együtt van néhány kitörölhetetlen bejegyzés erre a nyárra.

    Úszótábor Barnabásnak (kétszer lovagolnak is).

    Nemeztábor a tihanyi művésztelepen (én és Barnus).

    Kapolcs.

    Napfényes Fesztivál.

    Farm Mesedélutánok Gergővel.

    Családi nyaralás a Balcsin.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Megjött a Panasonic Multicookerem – ez kell ennek a kis vicces társaságnak

    Nevetségesen sokat főzök, ráadásul eléggé (na jó, kész vicc, hogy mennyire) szigorú diéta szerint. Naponta 3x biztos, van, hogy 5x. Nincs “beugrom a pékségbe”, nincs készétel (majdnem mindenben van liszt, amiben nincs, abban tej, amiben egyik sem, abban szója, és ha az sem, akkor pedig fűszer, ecet, térfogatnövelő, tartósító tuti). Ha mindez oké, akkor pedig ott van Barnabás, aki ugye inzulinos cukorbeteg, szóval a menütervezés, bevásárlás, étrend összeállítása komoly kihívás.

    Ha ehhez hozzáveszem, hogy nekünk nagyon fontos a gasztronómia, a finom és változatos ételek, akkor szerintem tök könnyen belátható, hogy minden apró kütyü, gép, eszköz, ami bekerül a konyhámba, az nagyon komoly feladat elé néz, és rövid időn belül kiderül, hogy megállja-e a helyét. Szempont, hogy könnyű legyen használni, masszív/robusztus kialakítású legyen, legyen könnyen tisztítható, egyszerűen tárolható, gyors és… hát, azt nem mondom, hogy olcsó, de megfizethető. Fontos, hogy amit csak lehet, kiterjesztett garanciával vásárolunk, és amiből lehet, abból iparit.

    Na vissza a főzéshez: szeretek főzni. Sokszor főzök bonyolultat, de valójában a legnagyobb kihívás nem a karácsonyi rozé kacsa, vagy a szülinapi torta, hanem -nem meglepő módon- a mindennapi verkli. Legyen leves, mert telít, és jól összeállítva minimális CH van benne. Legyen főétel – 99%-ban hús nélkül, mert szinte egyáltalán nem tudjuk bontani. Legyen desszert, trükkös, alacsony CH-val, és persze a kisétkezések is megoldatlanok: nálunk nincs mini pogi a pékségből, dörmi mackó, joghurt és bolti fagyi sem.


    Na szóval tegnap megérkezett, kicsomagoltuk, elmostuk, és azonnal ment bele fél kiló fagyasztott gomba, úgy 30 deka jól megmosott rizs, pár gerezd fokhagyma, 4-5 megpucolt és felkarikázott sárgarépa, kókuszzsír, egy egész póréhagyma, só, majoranna, és egy kanál édes pirospaprika. Mindössze 40 perc alatt csodálatos, krémes, nem szétfőtt, nem nyúlós-csuszpájzos egytálételt kaptunk, nagyon ízlett mindenkinek. Én pedig olyan elégedetten nyújtóztam-doromboltam, mint egy anyamacska: összesen ha 10 perc munkám volt vele, akkor sokat mondok…

    res_35faa09d5f448a05902553c4ee8044f1_full

     Valahogy a vacsora folyamán Barnabás részéről felmerült, hogy nevezzek be valami tehetségkutatóra, mire én lelkesen kezdtem mesélni, hogy az iskolai kimittudon az ABBA Waterloo számára, talán még néhány showtánc elem is előkerült, meg egy ábrándos sóhaj, hogy tollboa, de ekkor a férjem mindent elrontott, mondván boa neki is volt, igen, boa és Vuk, de az a füredi borhéthez kötődik, és itt úgy éreztem magam, mint akiről leveszik a reflektort és zárlatos lesz a diszkógömbje.

    Megosztás:
    mindennapok

    Újraindulás

    Egész nap feküdtem és fájtam. Fájtam lelkileg, fizikailag, mindenhogy. Telesírtam fél csomag zsepit.

    Sokat beszélgettünk Medvével. Zöld turmixokat ittunk, maréknyi vitaminokat tuszkolt belém, összebújtunk, elaludtunk, közénk bújtak a gyerekek is. Sokat nevettünk, bekuckóztunk mint a nyuszik a nyusziházba. Érdekes, hogy a gyerekek hogyan képzelik el a babavárást: Barnabás például annyit mondott, hogy jaj, Anya, hát akkor egy kicsit JOBBAN kell hívnunk azt a kisbabát – és hát így egy kicsit később születik majd meg. Ennyivel le is zárta 🙂


    Megyünk hát tovább. Lemondom a mai akupunktúrát (ahhoz, hogy bekavirnyázzak a városba két gyerekkel még nem vagyok elég erős), készítünk valami klassz zöldségkrémet, mert Barnus délután megy a napközibe, nekem két új ügyféllel is megbeszélésem van holnap, azok kampányterveit is át kell olvasnom, és persze dolgoznom is kell…

    Tegnap, miközben a kutyák oltási könyvét kerestem a szekreteremben, a kezembe akadt mindkettő terhességi kiskönyvem. Végignéztem mindkettőt, és teljesen megdöbbenve vettem tudomásul, hogy mindössze 5 kilóra vagyok attól a súlytól, amiről Barnabással indultunk… citromos víz, zöld turmixok, egy 3 napos léböjt és ott leszek megint. Ott, ahol minden elindult.

    Még elintézek néhány telefont, megiszom a kávémat, aztán elhúzom a függönyt és kitárom az ablakot.

    Mély levegő, (újra)indulunk.

    Megosztás: