Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

November 2015

    Diéta, mindennapok

    Hahaha. 87/57

    szusib

    Olyan vicces,hogy hasraütésre beírtam múltkor, hogy “és a vérnyomásom rendben”, mert eddig nekem soha de soha nem volt semmi gondom vele: ha esett, ha fújt, ha kisbabát vártam, ha kemoterápiát kaptam, ha műtét után voltam, nekem mindig 120/80 volt a vérnyomásom. Mindig.

    Na, most nem. Egész múlt héten az alacs
    onynál is alacsonyabb értékeket mértem, a kórházban a rutin vérnyomás mérésnél egyenesen benn akart tartani Hajnika, amíg nem lát a doktornő, de aztán meglógtam-gyorsan át kellett mennem a Culinarisba 🙂 Átszédelegtem, bevásároltam, gyorsan megállapítottam, hogy vannak nagyon szép és nagyon tiszta, minőségi holmik, de a java olyan, hogy inkább csak drága ritkaság, és ugyanúgy tele van ízfokozóval, mesterséges aromával, színezékkel és persze nem annyira májbarát tartósítóval.

    Vettem hibátlan algalapot, gluténmentes szójaszószt (ez bio, tehát a szóját nem vegykezelik és nem nem módosítják genetikailag, ami nagyon nagy szó: a szója ugyanis a legjobban elkurvítható élelmiszerek egyike). Betettem még a csomagba bio szálas teát, és egy csodás teaválogatást, amit az óvodának adunk majd Karácsonyra. Megvettem a The English Teashop másik karácsonyi párnás teáját is, azt itthonra, de sajnos nem ízlik 🙁

    Na mindegy, a szusi fantasztikus lett. Az utolsó kis nyomottakat tudtam lefotózni, jellemző, hogy a csodaszép, kerek, guszta szépségeket faltuk fel elsőnek.

    Rengeteg lett: 7 nagy rúd szusit tekertem, tonhal, avokádó, marinált gombák, bio wasabi, saláta, kel levél, csíra, szardínia volt benne változó összetételben. Ami nagyon durva, hogy kiderült, hogy igazi fast food nálunk a szusi, ugyanis pikk-pakk elkészült, az egész vacsora megvolt 40 perc alatt, ebben pedig a reszelt-ízesített gyömbér és a tálalás is benne volt… Friss-ropogós fehérbort ittunk hozzá, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd leájultam a székről, szóval hamar vége lett a lázasan is megtartott dínom-dánomnak.

    A hétvége az állandósult rosszullétektől eltekintve jól sikerült, elkészült a karácsonyi gyapjúangyal, felhoztuk a fát, rengeteg gyömbéres teát ittam (attól jobb egy kicsit) sütivel (Évi, attól nem kicsit jobb), összeraktam az adventi koszorút is és vettem mindkét gyereknek hótaposót.

    Anyukámék elvitték a gyerekeket szombaton és csak vasárnap hozták haza, ők is hoztak isteni almás-diós pitét, úgyhogy ennyi, csendben, szédelegve, de boldog majszolásban telt ez a pár nap…

    Megosztás:
    Diéta

    Black Friday – bevásárlás – hétvége

    12301129_1635126913414904_751334736_n

    Megrendeltem Medve ajándékának egy részét, voltunk a Culinarisban (és jól bevásároltunk) és megvettem a szokásos vitaminjainkat is (mondjuk most többet vettem, nagyon ki vagyunk purcanva).

    Sikeres nap volt. Egyrészt megvolt a hasi ultrahang és a mellkas röntgen is. Az ultrahang eredményét tudjuk, ott minden oké, szerintem a mellkas is rendben lesz. December 7-én megyek vissza az onkológushoz, addigra el kellene múlnia ennek a szédülésnek, mert ez kezd aggasztóvá válni…

    Holnap waldorfos játék workshop, majd boltba kell még mennem gyömbérért (annyira jó,hogy túl vagyunk a gyulladásos időszakon!) és szálas bio tormáért (dettó!), aztán felhozom a pincéből a karácsonyi dobozokat, összerakom az idei koszorút és nekiállok vacsorát főzni: ezekben a napokban thai és japán konyhában utazunk. Ma korianderes vegán rizstészta volt, holnap pedig szusit készítek- avokádósat, tonhalasat, házi (rizs)krémsajtosat… Csak ketten leszünk Medvével, úgyhogy készülődünk a Karácsonyra, filmezünk, szusizunk, beszélgetünk (apropó van valami jó film ajánlatotok? Olyan kedves, vicces, nem bugyuta szerelmes/történelmi/vígjáték, de nem túl művész?)

    Ha van, akkor én meg hozok hozzá ropogtatni valót:

    • gyömbér
    • sárgarépa
    • fehérrépa (vagy hívd, aminek akarod)
    • só (bőven)
    • fokhagyma
    • kókuszzsír
    • rizsliszt
    • egy kanál almapüré
    • és annyi víz, hogy kanállal adagolható legyen.

    Sütőpapír, 180 fok, térdre, imához.

     

    12301129_1635126913414904_751334736_n

     

     

     

    Megosztás:
    Egyéb

    659.171

    Hatszázötvenkilenzer-százhetvenegy. Ennyi oldalletöltést hagytam magam mögött a haromhonap.blogspot.hu-n, és emiatt sokan kétségbe is vonták, hogy épelméjű lennék, de én mégis úgy érzem, hogy nincs evvel gond.

    Ha menni kell, hát menni kell, most pedig úgy éreztem, hogy ideje új lapra új fejezetet írni.

    Nos, elkészült az új kuckó, és kicsit úgy érzem magam, mintha új házat avatnék: még semminek nem találom a helyét, folyton cserélgetem a képeket, de tudom, hogy bizony nagyon sok idő, mire otthon érzem majd magam itt is.

    Még várni kell egy napot, hogy megoszthassam Veletek az új oldal címét, de mivel újra lázas vagyok (hm. HM.), van időm összeírni, hogy mi vár rám a következő hetekben.

    Először is beléptünk az adventi időszakba. Azt hiszem, sosem volt még annyira egyszerű Ünnepünk, mint amilyen idén lesz, és ez egyáltalán nem baj, sőt! Készül majd adventi asztaldísz, sütöm a rengeteg mézes puszedlit, mákos tallért, almás puffancsot. Az ajándékozást a lehető legegyszerűbbre tervezzük, inkább a közös ünneplésen lesz a hangsúly.

    Megyünk óvodai önkéntesként karácsonyi vásárba árulni, lesz adventi kert (nagyon várom), Mikulás naranccsal-dióval-csokival, és idén Luca búzát is ültetünk Sok dolog lesz hát még így is, ezzel együtt viszont sok dolgot el is hagyunk. Olyan dolgokra gondolok, amik eddig mindig az ünnep részei voltak, de semmi lelki pluszt, jó érzést nem adtak ehhez az időszakhoz .

    Eddig kivétel nélkül minden Karácsony után fáradtabb, szomorúbb és meggyötörtebb volt a családunk, mint az Ünnep előtt.

    Ez idén másképp lesz.

    Nyűg volt az adventi 24 kis bizbasz, semmitmondó játék, esti csokika beszerzése – helyette idén először waldorf spirálunk lesz, és minden este vacsoránál egyel több mécsest gyújtunk meg. Nem lesz karácsonyi buli, felesleges főzőcskézés, vég nélküli plázajárás sem: amit megbeszélünk Ádámmal, azt megrendelem interneten. Karácsonyi vásárba Gödöllőre megyünk – a Főtér elképesztően hangulatos és a Kastélyban is biztos lesz program, de a budapestit kihagyjuk idén. Nem megyek Wampra sem – már ismerem a kínálatot, és a kedvenc tervezőimet megtalálom a neten is, szóval ott is megspórolom a tülekedést.

    Apropó karácsonyi vásár: majdnem minden évben voltunk, és soha-soha nem azzal az érzéssel jöttem haza,amiért kimentem. Ami megmaradt, az a nyirkos, szemerkélő eső. A tucat vagy épp nem tucat kerámiák -jelentősen túlárazva. A megfáradt árusok, akik azt is zokon veszik, ha megkérdezed, hányas méretnek felel meg az adott akármi, mert minden ki van írva, mindent csak olvasni kell, beszélni ne nagyon, ha kiválasztottad, hát menj, mert csak a helyet foglalod és nem vásárol a mögötted lévő, mert nem fér oda (és továbbmegy.Mert nem annyira fontos a portékád, hogy kivárja). Gödöllőn ez másképp megy:zömében helyi iparművészek, őstermelők vannak, sokat ismerek is, és mikor pár éve voltunk, aprólékosan elmesélték, hogy hogy készül ez a fánk:

    rózsa

     

    Egyszerűbb lesz a karácsonyi asztal is, és az is, hogy a családnak másnap csak süti lesz, meg kenyér és kencék, de sültet, ültetett étkezést idén nem tervezek, egyszerűen nincs rá erőm.

    Valószínűleg nem véletlen hívták december Álom havának – nekem sincs más vágyam, mint bekuckózni, olvasni, készülődni, együtt lenni, szöszmötölni. Aludni, elcsendesedni, újrakezdeni -ismét, újra, és gyanítom nem utoljára.

    Biztos vagyok benne, hogy jöttök velem – 659.171 okom van ezt hinni 🙂

     

     

    Megosztás:
    Egyéb

    Változás? Hát legyen!

    d315f2b869d9ae87ef580c244da953b3
    Az én életemben valahogy mindig úgy alakul, hogy sosem egy dolog változik, hanem egyszerre mindig sok.
    Most sincs ez másképp.
    Nem azért, mert annyira nagyon bírom, ha nem stabilak a dolgok körülöttem, hanem pont azért, mert nagyon nehezen viselek mindent, ami nem állandóság, biztonság, nyugalom.
    Meg kellene nézni, milyen csillagállások uralkodtak ebben a három hónapban, mert bizony több, nagy horderejű döntést is hoztam – hoztunk – dobott az élet:

     

    • döntöttünk a Stúdió sorsáról
    • megszűnt jó pár munkám, és egy jó párat én szüntettem meg
    • új életformát kezdtünk, mindkét gyerek waldorfos lett (ez a “fos” szótag még mindig mélyen érint :D)
    • most már hivatalosan is leválunk az eredeti, sőt, az általam módosított új-eredeti diétáról és egy még komplexebbet folytatunk majd
    • új hobbit találtam és talán új hivatást is álmodtam magamnak és mindent megteszek, hogy napról napra ügyesebb legyek és szebbek legyenek a dolgok, amik kikerülnek a kezem közül
    • … és a változás nem kerüli el a blogomat sem. Figyeljetek, hamarosan elköltözöm, megújulok és frissül a dizájn is 😉
    …………..
    Most pedig fejest ugrom a hétvégébe. Barnabás színházban, Gergő alszik (ezt a nyomorult hisztamin sokkot nehezen heveri ki), én pedig egy bögre teával kucorogtam a Büdös Vécé leendő gyerek gardrób előtt, amíg Medve leszerelte a csapot/elkezdte bontani a tapétát/ilyesmi.
    Megyek vissza, csak még dolgozom egy kicsit, aztán öltözködünk mert adventi vásárba megyünk, ha hazajön Barnabás.
    Forralt bor, karácsonyi izzó, mézes süti, friss ágynemű, Anne a Zöld Oromból – ilyesmik szerepelnek a hétvégi listámban.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Megkönnyebbültem

    80-Earl-Grey-Tea_1024x1024
    Jól döntöttem.Az a végtelen nyomás, ami a mellkasomon volt hetek óta, mintha elszállt volna. Ilyenkor szokták írni, hogy kicsattanóan érzem magam, de ez nem igaz: egyszerűen hosszú-hosszú idő után béke van bennem és nincs rajtam az a nyomás, hogy meg kell írnom valamit, amit nem szeretnék.
    Azon gondolkodtam, hogy amerre nézek a baráti társaságban, ismerősök között vagy épp az üzleti világban, ez most mindenhol a nagy reccsenések időszaka. Felszínre kerülnek olyan régóta hordozott bizonytalanságok, feszültségek, sérelmek és félreértések, amik óriási energiával csapódnak be, aztán hogy összeforr-e utánuk a heg vagy végképp szétválik az anyag… fene se tudja.

    tovább

    Megosztás:
    Uncategorized

    Minden véget ér egyszer

    Nagyjából két hónapja érzem, hogy a mi családunk és az eredeti diéta nem leszünk már sokáig együtt. Szép volt, egy csoda volt, de már így is annyit változtattunk rajta, hogy… és most végképp eljött a kenyértörés ideje: innen már a saját igényeinkre kell finomhangolnunk a rendszert.
    … és a finomhangolás után nagyjából a fele másképp lesz, mint eddig volt.
    Igen. Egy ideje már éreztem, hogy ez így nem jó nekünk. Nem kényelmi szempontokról beszélek, inkább alapelvekről: sok helyen éreztem azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is, sok helyen pedig nem értettem, hogy miért fér bele ez vagy az, ha nem olyan minőségű, amit egyébként szívesen vennék? Voltak olyan elemek, amik számomra teljesen idegennek tűntek egy egészségtudatos diétában, és volt olyan is, amin totál felröhögtem.
    Mindent összevetve és mérlegelve az eddigi és a mostani étrendünket, az új szigorúbb lesz – nemcsak az egyes alapanyagokat tekintve (eszünk-e paradicsomot) hanem minőségét tekintve is (milyen paradicsomot eszünk/együnk-e napi szinten primőr zöldséget télen).
    Már nemcsak azt nézem majd, hogy a nagy halmazból mit ehetünk meg, hanem azt is, hogy mit mivel együnk, hogy jól szívódjon fel, ne alakulhassanak ki olyan emésztési zavarok, hullámvölgyek és tápanyag ellátási egyenetlenség, amit most megtapasztaltunk és ami miatt mindenképp tovább szeretnék lépni.
    Elárulhatom, hogy a legtöbb problémám a szezonális/lokális kérdéssel volt, és pl. azzal a ténnyel, hogy szerintem fontosabb, hogy a csirkehús szabad tartásból származzék és kapirgálós legyen, mint hogy a combját vagy a mellét együk, mert összességében x grammal kevesebb az egyikben az állati fehérje. 
    Igen, nekem számít, hogy milyen alapanyagból főzök, és hajlandó vagyok fizetni a minőségért, cserébe viszont rengeteg kényelmi termékről, félkész áruról lemondok, így összességében nem eszünk drágábban.
    Szigorúbb lesz a rendszer és (számomra) sokkal koherensebb.
    Megbeszéltem az orvossal, elfogadta, megértette, és kérte, hogy értesítsem mindig az újdonságokról, mert nagyon jó nyomon haladok. Továbbra is a programban maradunk, de úgy érzem, most szintet ugrunk.
    Különválnak útjaink.
    Ó, igen, és akkor a könyv: nos, ilyen körülmények között valószínűleg nem én leszek, akivel együtt szeretnének dolgozni a továbbiakban is, de ezt egyáltalán nem bánom. Sok felesleges munkámat vitte el, egyszerűen nem szeretnék olyan dolgot nyomtatásban látni, amiről tudom, hogy így, ebben a formában nem jó.
    Komoly testi-lelki indokom volt arra, hogy változtassak a rendszeren, és hosszú hetek óta a kérdés az az, hogy maradok-e az alaptáborban, vagy el merek-e indulni tovább felfele a létrán.
    Jó hírem van: sosem voltam ennyire biztos magamban, és már pár apró változás is óriási javulást eredményezett. 
    Külön büszkeség számomra, hogy ezekkel az általam javasolt változásokkal megy tovább az alapprogram is 🙂
    ———————————————————–
    Annyira röhögtem, mert ez az orbitális vírus szó szerint akkor jött, amikor megszületett bennem az elhatározás. Megbeszéltem Medvével és csak annyit mondott, hogy büszke rám, hogy ki merek lépni a biztonságos akolból és teljes mellszélességgel támogat.
    No meg hogy nagyon szeret.
    Ennek örömére ma bio (glutén-, cukormentes) szusi volt, friss-harapós-zamatos fehérbor és egy kis meglepetés: kaptam újságot és egy szép harisnyát meg étcsokis aszalt meggyet.
    Klassz hapsi ez, na, még ha néha pont a tököm ki is van vele.
    Megosztás:
    Egyéb

    Áramszünet

    Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 
    Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték… és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.
    Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.
    Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.
    Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.
    Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.
    Megosztás: