Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

March 2013

    alma meg a fája

    Sírok

    Úszik. Vidám, mosolyog, integet, be van sózva. Napok óta várja.

    Kijön pisilni.
    Ő nem megy vissza. Biztos, hogy nem. Nem akar. Nem szereti a vizet. Ő nem. Öltöztessük fel.
    Felöltöztetjük.
    Elvisszük a Mamit a megállóba, Mami elmegy.
    Menjünk vissza úszni, MOST.
    Üvöltés hazáig.
    Ő nem száll ki a kocsiból, adjam rá az úszósapkát. MOST.
    Fél órát fetreng a lépcsőházban BÖMBÖLVE, hogy úszni akar. MOST.
    (De most már nem lehet, most nincs óra, és egyébként is azt mondtad, hogy nem szeretnél.)
    De igen, ő szeretne úszni. Ő szereti a vizet.
    Ő inkább úszósapkában alszik.
    Meg szemüvegben.
    (De le kell venni, ne szórakozz)
    (Egy jó 34,5 perce üvölt, de ki tartja pontosan számon…:))
    De értsem meg, hogy ő úszó.
    …….
    A hajamat tépem. Frankón a sírás határán voltam, mikor felhívtam apukámat, hogy nem, nem bírom ezt a hisztit. 
    ……..

    Slusszpoén: de anya, mindenPÉKEN úszni akarok.

    Úgyhogy most már sírva röhögök.

    Megosztás:
    Egyéb

    A mai délután

    fürdőszoba és előszoba takarításról szól majd, meg egy HATALMAS bödön teáról: azt hiszem, fahéjas-almás-mézes teát készítek és rajzfilmeket nézünk majd a gyerekkel. (Ő nézi, én pedig néha abbahagyom a sikálást, és bekapcsolódom a történetbe.)
    Estére hamburger lesz, isteni füstölt sajtot vettünk hozzá reggel. Még be kell dagasztanom a bucikat, de onnantól nem egy nehéz dolog: csak kisütöm a húspogácsát, ráolvasztom a sajtot, és a finom, illatos bucikba mehet saláta, újhagyma, mustár, paradicsom… hmmm….
    Holnap jön a védőnő, úgyhogy illő lenne összedobnom valami kekszfélét is – szóval hajrá-hajrá, ideje véget vetni az első műszaknak (ma még ki se mozdultam a gép elől, csak munkamunkamunka), és indulhat a második etap.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Mit főzök húsvétkor?

    Sonkát – ofkorsz. Egyet hagyományosan, egyet pedig kólában: előbbihez Medve ragaszkodik, utóbbihoz én. Egyszer kóstoltam csak kólában főtt, utána pedig kólamázban sütött sonkát, valami elképesztően finom!
    Ilyenkor persze mindenki hoz valamilyen sonkát – a miénk ez a kettő lesz.
    Készítek répás-zellerszáras aszpikkoszorút – ez már csak ilyen bolond család, szeretjük a zöldséget. A gyerek olyannyira, hogy mikor megkérdezték tőle, hogy milyen csokit kér húsvétra, mondta, hogy “pilos letket és kalalábét” kér (igen, a “R” egyelőre nem az erőssége:), úgyhogy fontolóra vettem, hogy visszamegyünk az Istvánba, és megkérdezem, nem cserélték-e el. Az, hogy egy olyan gyerek, amelyik a mi genetikai kódunkat hordozza magában CSOKI helyett KARALÁBÉT kérjen, nos, az… hát nem is tudom.
    Vidám húsvéti túrótorta is készül: a töltelék vaníliás-citromos-túrós lesz, a tetejére marcipán műfű és tojás formájú cukorkák kerülnek majd.
    Vajkrémes muffin, zöldfűszeres-tojáskrémes tekercsek, házi sós kalács, tojásos padlizsánkrém és bodzás limonádé jön még emellé.
    A többit a család hozza.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Tervek

    Egészen rövid távra: 
    • Istenem, csak maradjak ébren:)! Egy tejeskávé mindenképp lecsúszik majd, fogalmam sincs, mitől vagyok ennyire álmos…
    • befejezni a gardróbot: elég jól állok a feladattal, nagyjából a fele kész is! (igen, annyira féltem ettől a helyiségtől, hogy az előző mondat mindenképp megérdemli azt a bátorító felkiáltójelet…)
    • délután csokit öntünk Barnabással, úgyhogy előkészítem a tölteléknek való cuccokat: tegnap vettünk aszalt szilvát, mandulát, aszalt sárgabarackot, mogyorót…
    Még a hétre:
    • dadus néniknek (oké, gondozó néni, de ezen a kifejezésen én nem tudom túltenni magam. Mintha csimpánzkölykökre vigyázna valaki) összekészíteni a húsvéti meglepit
    • befejezni a nagytakarítást (most jönnek majd a fürdőszobák és a külön vécék)
    • dekorálni a házat
    • megfőzni a húsvéti menü rám eső részét (hehe, nagyon kitaláltam, hogy ki-mit hozzon)
    • túlélni az összes hivatalos tennivalót (munka, munka, munka – egy megnyitó, egy közönségtalálkozó és a többi)
    Hosszú távra:
    • azt hiszem eldőlt a dolog: jövő tavasszal új kiskutya érkezik a családba. Egy ideje fontolgatjuk, de eredetileg későbbre terveztük, de valószínűleg az lesz a megoldás a becsöngető, ólálkodó emberek ellen. Nem, nincs semmi komoly: ez nem az a környék, ahova szervezetten, előre kitervelten mennének betörni. Inkább amolyan “bepróbálkozós” a dolog: ha nincs ellenállás, bemegy, elhozza, amit a kertben talál. Egyszerű emberek ezek, egy kutya pont elég riasztó ide (ettől persze még rohadjanak meg, ha bejönnek), de a legjobban attól félek, hogy ötletszerűen beugrik valaki a kertbe, körbenéz, én pedig pont akkor megyek hátra valamiért, az meg megijed, hogy felismerem, és leüt. Leszúr. Mittudomén. Csodálatos a telek fekvése, de pont az, ami az előnye (nincs a szánkban senki, nem látni rá a kertre az utcáról és a kert végében nincs szomszéd, hanem egy kis domb van) a hátránya is (senki nem venné észre, ha bármi történne).
    • … úgyhogy amint lesz erre pénzünk, erősebbre cserélük a kerítést. Amíg nincs kész, addig nem jöhet az új kutyus, ugyanis az a fajta, amelyikre a választásunk esett (ez elég demokratikusan hangzott, de valójában Medve ilyen kutyát akar, és kész), nem való egyszerűen lebontható kerítés mellé…

    … terveink szerint ugyanis egy KOMONDOR kölyök érkezik hozzánk jövőre – vagy azután. 

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Nyafogás és napocska

    Nagyon jó és nagyon rossz most nekünk. Így együtt a kettő. Jöttem egy kicsit nyafogni. aztán elmesélem, mi az, ami azért szuper…

    Kakilás: basszus, ha valaki azt mondja nekem, hogy ekörül forog majd a világ, nem hiszem el neki, de tény – nem kakil a gyerek. Ordít, szenved, küzd, küzdünk: semmi szervi baja, csak egyszerűen nem kakil. Van ilyen – mondják, ez életkori sajátosság, egyébként kiegyensúlyozott, derűs kisfiú, de ez a téma… Komolyan mondom, kiborít. Próbáltunk mindent: rost, kúp, homeos bogyó, aszalt szilva leve, kis kanál paraffin olaj ételbe – semmi. Ha megmakacsolja magát, akkor bizony ő nem trónol, inkább üvölt, hogy fáj a hasa. 
    Napokig szenvedünk, alkudozunk, veszekszünk… a probléma egyszerű: nem AKAR kakilni. Áh, nem kívánom senkinek. Persze mindenkinek van egy szuper belső megérzése a MI helyzetünkkel kapcsolatban, egy tipp, amit fel-tét-len meg akar osztani ebben a témában, és általában a tanácsadóról kiderül, hogy sose volt még ilyen szituban (semelyik oldalról sem, szóval se kakkervisszatartós gyerek, se haját tépő szülő nem volt még). Aki volt, az csendben együtt érez, és felajánl egy vodkát.
    Medve újra rengeteget dolgozik – ez rendben is van, ez a dolgok menete, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy szereti majd az új helyet – de így rám marad minden dolog itthon, ő ugyanis este 10-nél előbb nem jön haza. Nagybevásárlás, főzés, pakolás, szerelő, posta, gyógyszertár, gyerekhurcibálás… egyre nehezebb, se sebaj, majdcsak lesz valahogy.

    Nagyon sok munkám van: ez akár szuper is lehetne, és bírom is – tele vagyok energiával, de valahogy mindig olyan összevisszára jön ki a beosztás. Nem egyenletesen jön a terhelés, hanem van egy “megszakadok” és egy “kiheverem, hogy megszakadtam” időszak, ami nem feltétlen szuper, úgyhogy most ez a legnagyobb kihívás: ütemezni és tervezni a feladatokat.

    Ismét brutál asztmás időszak volt, de legalább a barihimlő elkerült minket – eddig (kopp-kopp). Még nem merem 100%-ra mondani, de ha ezen a héten sincs semmi pötty a gyereken, akkor megúsztuk.

    ……………………………………………………………………..
    Eljutottam fodrászhoz. Végre valahára (!), úgy kellett már, mint egy falat kenyér. Apropó falat kenyér: bűnöztem. Tegnap éjjel igazi fehér kenyeret ettem húsos szalonnával, paprikás karajszeletekkel és cipőfűző sajttal (nem tudom soha, mi a rendes neve) – elképesztően finom volt.
    Meg is lett az eredménye, akkor a térdem, mint egy kalács – ami vizet egy szervezet vissza tud tartani, azt az enyém most meg is teszi. Ez akár mehetne a nyafogáshoz is, de nem, mert megvan rá a megoldás (Schüssler só, asszem a 10-es, de majd megnézem), ráadásul az éjjeli spontán piknikemhez csatlakozott Medve is (akkor ért haza) és olyan jót beszélgettünk! Mesélt az új munkáról, a terveiről, beszélgettünk gyerekekről, álmokról, összetartozásról, és egyszer sem hangzott el az, hogy “nem tudod, hol a helikoptel talpa?”, “szupel lomboló gép”, “falkaskutya- Dlazsé, most megtámadlak”, szóval oda tudtunk figyelni egymásra.
    Alig várom, hogy felkeljen most az én kis “Lomboló-Malackám”, és utána megyünk vásárolni: bablevest főzök (volt itthon jó kis füstölt szalonna, de benne felejtettem a zacskóban a répát és megpunnyadt), tócsnit, és paleo csokitortát, úgyhogy nagy beszerző körútra megyünk, ráadásul be kell mennünk a gyógyszertárba is, úgyhogy lesz dolgunk bőven.
    Fejben kezdem összerakni a húsvéti menüt: jövő hétfőn jön össze a klán itt nálunk, addigra ki kell osztanom a feladatokat (ez a feladatkiosztósdi 2012 Karácsonyának legnagyobb találmánya:)), szóval nem egyedül főzök majd a tizensok emberre, de még így is lesz szívás kihívás bőven: takarítás, ajándékok, és persze mikor, ha nem ezen a héten: orvosi vizsgálatok, rengeteg munka (egy konferencia, egy rendezvény, egy sajttáj és rengeteg határidő, plusz 9 vendég 2 nap alatt a Stúdióban), és persze úszni is megyünk pénteken.
    A pakolással-takarítással egyébként pazarul haladok: gyönyörű lett a kamra, mindent kipucoltam, csoportosítottam, elrendeztem, a felesleges dolgokat kidobtam, szóval pöpec, tényleg.
    A sütőt kell még kiégetnem ezen a héten (hehe, van benne ilyen spéci öntisztító program, 400! fokon kiégeti magát), aztán jön a nagy feladat, a gardrób, előre fázom tőle, de nincs mese, át kell pakolni. Gyanítom egy csomó ruha elkerül innen a Vöröskereszthez, aztán persze kipucolom és elteszem a nagyon téli cipőket, előszedem a tavasziakat, elteszem az ezen-a-nyáron-teljesen-esélytelen darabokat (igen, én nem vagyok az a 3 hét után beleugrok a régi cuccaimba típus), és teljesen kiszanálom azokat, amik az elmúlt egy évben egyszer sem voltak rajtam. Így akkor talán újra be lehet majd lépni a plafonig körbeszekrényezett 12 négyzetméteres gardróbba. Igen. Jól érted. Most nem lehet. Nincs HELY.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Mostanában

    … a legaranyosabb: Barnus bejelenti az állatkáinak, ha pisilnie kell mennie, és megkéri őket, hogy várják meg, amíg befejezi, lehúzza a vécét, megmossa a kezét.

    … feladat: új munka, új munka, új munka, és a régiek, szóval nagyon nem unatkozom.

    … elmaradás: kábé 3 csilliárdnyi megválaszolatlan e-mailem van, el is kezdem írni őket, és kitartás mindenkinek, aki még vár.

    … vágyakozás: napfényre, szusira, mojitora és korallszínű pirosítóra vágyom. Zsigeri szinten érzem, hogy hiányzik a tavasz, a napfény, a zöld fű, a lomb…

    … étel: az előző bejegyzésből kiderült: levesre vágyom. Újító, a hazai szemnek formabontó, sajttal gazdagon szórt levesre.

    … könyv: H.M. Castor – VIII. Henrik. Újra elmerülök egy történelmi regényben.

    … teendő: bejelentkezni fodrászhoz (és bejelenteni a gyereket is, most már masszív mikrofonfeje van)

    … kipipált feladat: alakul az étkező rész és gyönyörűen rendbe tettem mind a 4(!) ágyneműs-törölközős-terítős szekrényt is. Nem volt kis meló.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Tegnap csak a szám volt nagy,

    de nem készült el az a kínai. Mindegy, a husinak nem ártott a pácolódás, jó lesz az ma is, holnapra azonban valami levest, tartalmas, melengető levest kívánok. Mutatom, hogy mit találtam:

    paradicsomos-tejszínes tortellini leves. kolbásszal.

    … és további nyálcsurgatós szépségek a mai napra:

    Totál tavasz, nem?

    Megosztás: