Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

August 2011

    Uncategorized

    Tüskevár

    Fekete István már csak azért is kedves a szívemnek, mert az én imádott nagyapám kedvenc írója. Sosem felejtem el, ahogy mindig mondta: Kislányom, olvass Fekete Istvánt, olyan gyönyörűen még senki nem beszélt a természetről és a tájról, mint ő. 
    A nagyapám most már nem olvas, beteg, jobbára csak fekszik, és hát… nem jól van, na.
    A Tüskevár kötelező olvasmány volt még általánosban, és én ennek megfelelően nagyon szerettem. Igen, ilyen furcsa kislány voltam mindig: majdnem minden kötelező olvasmányt imádtam, szívesen írtam olvasónaplót, szívesen rajzoltam bele, gyakorlatilag a fél életem könyvvel a kezemben telt.
    A Tüskevár gyönyörű, kedves, szívet melengető könyv, és aki valaha olvasta, az tudni fogja, miért jut minden egyes alkalommal eszembe, amikor tejfölös-paprikás túrót eszem kanállal és friss, puha házi kenyérrel. Lavór mérető tálból, persze.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Kenyeret sütök

    A bevált receptem:

    3 dl langyos víz
    1 kanál cukor
    bors
    1 kanál só
    3 kanál olaj
    1 csomag szárított élesztő
    fél kiló liszt.

    Bedagasztom és 210fokon megsütöm úgy 35 perc alatt.

    Megosztás:
    Egyéb

    Elvitték az álomházat,

    nincs mit tenni, megsirattam, keresünk tovább. Nem akart a miénk lenni, na.
    Hamarosan megszépül ez a blog (is), remélem ez új erőt ad a kereséshez, kutakodáshoz, most pedig megyek ebédet összeállítani: marhahús csíkos tavaszi tekercs lesz fokhagymás mártogatóssal.

    Valószínűleg csak magamat akarom jobb kedvre deríteni, de… jó lenne, ha ezt a bejegyzést már innen írnám:

    Megosztás:
    Uncategorized

    Mudroom-nak,

    vagyis sárszobának hívják ámerikában, de tulajdonképpen egy nagyobb (jóval nagyobb) előszoba. Mikor először láttam ilyet, már akkor tudtam, hogy nekem is ilyen kell, ugyanis most semmiféle előszobánk nincs (egyből a hallba jutunk), ahol pedig van előszoba, ott általában olyan kicsi, hogy két ember mér nem tudja kényelmesen felvenni a kabátját, a cipőjét, így marad az “aki kész, az várjon a gangon” koreográfia.

    Ami elég aggályos, na.

    Ugyanis már egy gyerekkel is macera: ráadni a cipőt, összejárkálja  a lakást, te futsz utána kabátban, hogy ne rá melegedjen rá a hacuka, már szakad rólad a víz, nem tudod, hol a kulcsod, a táskád, az ernyőd, közben a férj vár az ajtó előtt, didereg, miért nem indulunk már.

    Kabát a gyerekre, sapka, hol a gyerek mesekönyve, nem, anélkül nem megy egy lépést sem, megvan a mesekönyv, de a gyereknek becsúszott a barna mackó a nadrágba.

    Férj be, micsináltokmár, rólam kabát le, gyerek átpelenkáz, öltöztet, férjről is kabát le. Rám fel, majd én várok a kocsinál, csak gyertek. Megfagyok. Visszamegyek: keresik a kiscsizmát.

    Egy gyerekkel extrém sport, két gyerekkel fakír VB.

    De ha van egy ilyen mudroom-od?

    Ugye, hogy egész más reményekkel indul a nap?

    Megosztás:
    Egyéb

    Párnák

    Csodaszép, kék díszpárna huzatokat fogok készíteni most délután, lehet, hogy még sárga virágok is lesznek rajtuk. A gyerek nagymamázik, a férj lambériát tesz fel, én pedig összerakom a varrógépet és hajrá!

    Megosztás:
    Egyéb

    Pénteken megyünk megnézni

    Már kinyomtattuk az alaprajzot, találgatjuk, fontolgatjuk, hogy hogyan lehetne bővíteni? Tetőteret beépíteni? Egyáltalán milyen az alap?

    A parkja gyönyörű, de ha megvesszük, pénzünk nem marad. Semmi.

    Akkor hitel kell.

    Jaj.

    No majd meglátjuk. Most egyelőre koncentráljunk a péntek délutánra:

    • legyen a háznak masszív, jó alapja
    • legyen száraz, tiszta
    • legyen a tetőszerkezet olyan állapotban, hogy kibírjon még pár évet
    • legyen világos, könnyen alakítható
    • kedves szomszédokkal
    • biztonságot sugárzó helyen
    • legyen jó érzés bemenni
    • legyen olyan, hogy csak összenézünk a férjemmel, és tudjuk, hogy ez az.
    Megosztás: