Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

kert

    Uncategorized

    Minden aprózódó munka egyszer összeáll. Komolyan.

    Amikor már napok óta csak ragasztok, egyszercsak összeáll az apák napi album.
    Amikor azt érzem, hogy ennyiféle krém nincs a világon, egyszercsak összeáll a rétegezős süti.
    Amikor már nekem fáj látni, hogy mennyit dolgozik Apa, egyszercsak játszótér lesz abból a rakás fából.
    Minden összeér, kisimul, rendeződik és ezt most különösen nagy csodának élem meg.
    Annyira el tud romlani, szét tud csúszni az életünkben szinte minden, hogy megnyugtató látni,- ó, de még mennyire!- hogy a folyamat fordítva is működik, és igenis tud a sok piciből egy nagy lenni, tud a káoszból rendszer kialakulni.
    Épül a kertben a játszó rész, ez pedig felgyorsította a kertrendezési folyamatot, mert
    • kell köré kerítés
    • ha már, akkor ne csúfoskodjon ott az elszáradt kis tuja, kiszedtük, a bokrot megmetszettük, stb.
    • hova akarom a szalonnasütőt (basszus, nem is ehetünk szalonnát! mindegy. a bográcsozót.)
    Pinterest ofkosz. Magamtól honnan is tudhatnám, mit hogyan akarok 😀
    1., Ez a fajta lekerítés például tetszene: egyszerű, fa, UV álló lazúrral kezelve még praktikus is lehet, még valahogy ki is néz, szóval…
    2., Na jó, ez kell. Nincs mese, mellébeszélés, ez KELL. Áprilistól úgyanis a teraszon fogok dolgozni
    • limonádéval
    • naptejjel
    • csendben (!!!) 
    Csendben. Igen, csendben. Gergőke a jövő héten kezd beszokni a bölcsibe! Ritkán használok felkiáltójelet, de ez! azért! kiált! 🙂 Viccet félre: találtunk egy nagyon helyes, nagyon rugalmas családi napközit. Tiszta, rendezett, barátságos, hívogató és nagyon kevesen vannak, rengeteg játék vár a gyerekekre, akik mind 1,5 és 2,5 év közöttiek, egyébként hatan vannak, ha jól emlékszem. Hétfő, kedd, csütörtök jár majd Gergő, jó lesz neki is, mert itthon már nagyon unatkozik, mikor dolgoznom kell és nem tudok AZONNAL mesélni, hintázni, ott lenni. Szuper lesz nekem is, mert lesz időm rengeteg olyan dologra, amire korábban nem. Csupa luxusra, dekadens bohémságra kell itt gondolni… Első körben például
    • kipihenem az elmúlt két évet és végre hagyom regenerálódni a testem
    • megengedem magamnak azt a páratlan nagyzolást, hogy mikor dolgozom, nem kisvonatozom a másik kezemmel
    Vissza ehhez a gyönyörűséghez: köszönöm, kérném. Az idegesítő, csombékos közepű párna nem kell, a provanszigagyi kis fonott bicaj sem, és az üveg gyertyatartók sem jók a komondorok mellé, de a kényelmes párnák, a kuckózós fotel jöhetnének.
    3., Rengeteg helyünk van (igen, nagy mázlink van, tudom), mert van egy óriási, 40 négyzetméteres teraszunk, ahonnan rálátni a kertre, és van egy kis erkély, ami a ház oldalán van, onnan meg az utcára és az orgonabokrokra, fenyőfákra lehet látni. Ezt a pici erkélyt egész nap teljesen telibe kapja a napsütés, így ide tenném a fűszernövényeket. Logikus lenne a kertbe, de két komondor az két komondor. Egyébként igen, minden álom-kert elgondolás ilyen-olyan okokból ott végződik, hogy “a két komondor, az két komondor”. Ehh.
    Egy ilyesmit kellene csináltatnom apukámmal, és tobzódhatnánk a friss zöldfűszerekben. Szívecske, szívecske, bizakodószmájli, kacsintás, sóhajszmájli, meg ilyenek.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Hát belevágtam!

    Kedden volt húshagyó kedd, és én ezt ebben az évben egészen komolyan veszem. Tegnap sült karfiolt ettem sajttal (le-pi-rít-va. orbitálisan finom!!), ma rizses lecsó volt.

    Hogy holnap mi lesz, arról még fogalmam sincs, de valamikor a hétvégén összedobok egy gombapaprikást, illetve klassz lenne egy vajbab főzelék sajtgombóccal is.

    Azért ez annyira nem szörnyű, ugye?

    ————————————–
    És akkor… március 1. a kertünkben. Kap egy piros pontot,aki felfedezi a képen a Villanó Villámot. A Suhanó Sólymot. A Száguldó Szvalamit. Kurva kutya:)

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Remekül értünk hozzá, hogy túlbonyolítsuk

    az amúgy egyszerű életet.
    Barnabásnak 39.5 a láza, így nem jön a nagyi. Éjjel közöttünk aludt, ölelgettem a kis forró testét és nem győztem lázat mérni és fájdalmat csillapítani. Ilyenkor csak úgy alszik el, ha simogatom a fejét. Órákon át. Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy nekem jut ez a feladat. 
    Még befőztem tegnap egy adag meggyet, úgy volt, hogy ma jön a következő, de nem: Medvének be kell mennie dolgozni, aztán megy a Nagyihoz Fehérvárra, utána meg a telekre valami málnát vagy mit kiásni – ezzel nagyjából el is megy a  mai napja, cserébe viszont holnap belefulladhatunk a meggybe, egész nap csak magozni és magozni és befőzni és csomagolni fogok.
    Addig pedig jöjjenek az aktuális szívszerelmek
    • Tegnap, amíg Medvére vártam megnéztem a Hart of Dixie évadzáróját. Wade, ó, Wade!
    • Mindenképp vennem kell egy fekete maxiruhát. Farmerkabáttal, kendővel, nagy nyaklánccal, önmagában…
    • Ez a kis forgó az ágy fölé:
    • Sokszor eszembe jut, hogy kellene nekem Hermione időnyerője. Pinteresten megtaláltam a “mását”:)
    • Csodásan kipucolta medve a meggyfa körüli részt: ami átláthatatlan dzsungel volt, az most egy nagyobb, meredekebb, vadregényes sziklafal-szerűség, ahol végig-végig gyönyörű zöld talajtakaró futók laknak, csak nem látszottak a bozóttól. Nagyjából másfél méter a szintkülönbség, elég meredek a fal, úgyhogy oda robusztusabb növények kellenek, mint a kis sziklakertembe. Szívem szerint levendulát ültettem volna oda, de nincs elég fény ott neki, árnyékolja a meggyfa. 
    Megosztás:
    Uncategorized

    Új szerelem, cukkini, virágok

    … nem, nem az, amire gondolsz… Medve állandó bútordarab, nem léphet a helyébe senki. Az új szerelmem a gyöngyhorgolás. Egyelőre csak kísérletezem: színekkel, mintákkal, alakzatokkal, de nagyon úgy fest, hogy megunhatatlan a dolog: végtelen variációs lehetőséggel, különleges formákkal… ahh!!
    …………..
    cukkini ropogóst sütöttem reggelire, a fiúk most pusztítják a maradékot, miközben locsolnak a kertben (meg saraskodnak, de oda-se-nézek!), úgyhogy igazán jól sikerült. Csak úgy érzésre dobtam össze: lereszeltem 2 nagy cukkinit, ment hozzá 3 tojás, só, bors, sajt, liszt, pici olaj, ezekből lepénykének sütöttem az új teflon serpenyőben, és kicsi tejföllel és sok sajttal ettük/esszük/eszik.
    ……………
    egyszerűen pazar a kert: virágzik az orgona, úgyhogy fehéres rózsaszín, halványlila és erős, mély lila az egész autóbeálló és a garázs előtti kis kertrész! Azon túl, hogy csodaszép, bódító az illata is, ahogy itt ülök a teraszon (hehe) egészen körbeleng az orgona illat. Nem rossz, nem rossz… bár néha beleúszik a tejeskévé (igen, most már szívből gyűlölhetsz) és belekavar a tiszta illatharmóniába. Emiatt úgy döntöttem, hogy akár be is kenhetem magam naptejjel, annak az illata már nem oszt nem szoroz (dartsozhatsz az arcképemre).

    Megosztás:
    Uncategorized

    Kertészet, kertészkedés, sállálá

    Hehe, olyan címe van ennek a posztnak, mintha bármit is csináltam volna a kertben, pedig nem.
    Gyönyörű kertészet van itt nálunk, túlzás nélkül mondom, hogy rendezettebb, szebb, felszereltebb, csinosabb, mint a jóval nagyobb társai. Egy ideig még próbálkoztunk, ha valami különlegesebbet szerettünk volna venni (mert itt biztos nincs), és mindig rájöttünk, hogy ide kellett volna mennünk először (mert tuti van, és tuti, hogy jó áron).
    Petúnia és muskátli jött velünk, meg egy törzses rozmaring, aztán mikor hazaértünk, én nekiálltam főzni (isteni ragut főztem. maxiriszpekt.), Medve pedig kiment a kertbe nemtudommitcsinálni (ásott vagy mi).
    Barnus ébredés után csatlakozott a Medve+Drazsé csapathoz, és elültették a birsalma fácskát, meg még egy almát, meg a másik mandulát, szóval szuperhatékonyak voltak. Medve már Barnabástalanul küzd a kerítéssel (a szomszéd kutyák mindig felfeszegetik, és valahogy atombiztossá szeretné tenni, mielőtt elé ülteti a sövényt), én pedig az alábbi gondolatokkal segítem a munkáját:
    • micsinálsz?
    • mindjárt sötétedik
    • kinn van a derekad
    • akkor most biztos nem eszel? 
    • … mondjuk nem pont oda gondoltam, lehetett volna 30 centivel odébb, de mindegy, majd megszokom
    szóval iszonyú idegesítő vagyok, de legalább hozom a formám. Ha van egy kis szerencsém, még a rózsáimat is el tudja ültetni: az egyiket a kukatároló mellé gondoltam (az futó), a másikat meg a gázórához (bokor, hogy takarja).
    Át kellene ültetni a jukka pálmát (azt már nyilván idebenn, nem a trópusokon élünk), mert már baromi kicsi neki az a cserép, amiben jelenleg él és persze nem tettem le arról sem, hogy legyen a hálóban függöny – nos, valamikor majd a héten. Ma már tuti nem.

    ……………………………
    Babaruhát pakoltam, csoportosítottam, rendszereztem egész délután. Rengeteg ruhája van/lesz Gergőnek, és őszintén mondom, hogy nagyon nehezen tudnék olyan babaholmit megemlíteni, ami még nincs nekünk.

    Na jó, azért nagy nehezen sikerült – (Mami, figyelsz?):
    Megosztás:
    alma meg a fája

    A tegnapi nagy munka

    mellett még pont volt időm kitakarítani a padlásfeljárót. Függöny van előtte, így nem látszódott eddig, hogy mi is van ott. Miután kitakarítottam, csak azon lepődtem meg, hogy volt, ami nem volt a repertoárban.
    A forrasztópisztolytól a kínai porcelánig, a kültéri lámpától a festékes vödörig, kötött mellény és csavarhúzó, tortaforma és 50 kiló gipsz…
    De most szabad a pálya!
    Kitaláltam, hogy felhozom a pincéből az egymásba tehető virágtornyot és a naaagy cserép aloémból sok kicsi aloét csinálok: bokrosodjanak csak, legyen belőle sok, hiszen imádom. Hidratálásra, égésre, csípésre, egyszóval mindenre jó.
    Biztos, hogy nem leszek népszerű Medvénél (utálni fog érte), de ma ráveszem, hogy fúrja fel a hálószobába a függönykarnist. Nem csak vele szúrok ki: ha már van karnis, akkor legyen függöny is, függönyt pedig nem teszünk pucolatlan ablakra, úgyhogy a mai extra az ez lesz: megsikálom a hálószoba ablakát.
    Van remény az új gyerekszoba számára! Az unokatesómról kiderült, hogy remekül és gyorsan fest, és kajával (no meg némi nyafogással) kellőképp hajlítható az az óriási szíve ahhoz, hogy eljöjjön, és beszálljon a festős buliba. Tényleg ki kell választanom a falszínt.
    … mindez persze csak akkor, ha nem kerülök megint “halálos veszedelembe/fogságba/karasztófába(!), mert ha igen, akkor meg kell várnom a hős mentőcsapatot (B+Drazsé), akik kimenekítenek. Kimenekítenek. MIUTÁN összeszerelték az “elhárítót” vagy a “menekítőt”, amit van, hogy nem győzök megvárni – múltkor egy teljes 20 percet dekkoltam a lépcsőfeljáróban, tele hólyaggal, és a kérdésemre, miszerint “mikor menekülök már meg, mert dolgom lenne” azt a választ kaptam, hogy tartsak ki, ne féljek, legyek türelemmel, és ha túl közel jönnének a farkasok, akkor az odakészített Micimackós ernyővel bökjem meg őket.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Még mindig szeretjük

    AZT a bizonyos vendéglőt. Barátságos, békebeli, ízléses kialakítású és rendkívül finoman főznek… Ünnepeltünk már ott szülinapot, ugrottunk már be csak egy bablevesre és volt, hogy oda mentünk ebédelni -csak úgy.
    Tegnap Medve szülinapját ünnepeltük, és most is mosolyogva jöttünk ki: neki halászlé és töltött borda milánóival, nekem tárkonyos pulykaragu és flekken juhtúrós sztrapacskával. Nem, a kicsi se maradt ki, elég határozottan adta le a rendelést: husikás levest kért és husikát, krumplit.
    Bevallom, hogy hülyét kapok attól az elgondolástól, hogy “csak azért, mert kicsi”, rántott sajtot/húst kell ennie hasábburgonyával és ketchuppel, valami idióta “Mikiegér” vagy “Dínó menü” név alatt, úgyhogy mi mindig rendesen az étlapról választunk: tegnap vöröshagymás tejföllel locsolt betyár szeletet evett a tárkonyos pulykaragu leves után, meg káposzta salit. Hasábbal, mert azzal kérte – nyilván.
    De ketchup nélkül.
    Tegnap fotózgattam egy kicsit a kertben, és milyen jól tettem: ha kinézek az ablakon, ma semmihez sincs kedvem ebben a fos időben, de tegnap még ezer ágra sütött a nap. Medve megmetszette az összes fát (rá is esett egy ág a fejére), én pedig rengeteg ibolyát találtam, már kibújtak a tulipánok is, és rügyeznek a fák, szóval a kertünk “csakazértistavaszvan” üzemmódba kapcsolt. Ez egy kicsit bennünk is tartja a lelket.

    Ma elküldtem a csilliárdnyi kérdésemet a komondoros embernek, remélem mihamarabb kapok rá választ. Nem hajt a tatár, de azért akarok mindent elrendezni, mert tudom, hogy hamarosan semmit nem tudok majd megoldani, konkrétan a “túlélésért” küzdök majd, Gergő születése után pedig úgy be leszek havazva, mint Moszkva.
    Megosztás: