Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

March 2014

    Egyéb

    Hasznos dolgok, csip-csup morzsák.

    • Imádom a madárbegy salátát. Rukkolával, balzsamecettel, jóféle olajjal, pici sóval-borssal. Mennyei.

    • Medve átgázolt a gyerek babakocsiján. Az úgy történt, délután, mikor kivettem a gyereket a kocsiból, nem bírtam felcipelni a lépcsőn, így lenn maradt. Csakhogy nem igazán rögzítettem, hogy ne tudja felborítani a kutya… Medve pedig este jött, és nagyon késő volt, nagyon sötét, ő tolatott, a többi pedig már történelem. Kellett egy új kocsi. Viszont ha már új, akkor érdemes figyelembe venni, hogy már nem kell beférjen a liftbe és nem szempont, hogy nagyon fordulékony legyen. Az viszont annál inkább, hogy a hepehupás utakon és a viszontagságos körülmények között is jól használható legyen, úgyhogy kis netes kutakodás után egyértelművé vált, hogy 3 kerekű kocsi kell, amolyan all-terrain vagy jogger fajta. Teszveszvatera, találtam is egy szimpit, az ára is több, mint oké, és az eladó is nagyon cukker. Felhívott, és ecsetelte, hogy mennyire szuperül lehet kocogni is azzal a kocsival, és hogy mennyire príma. Kíváncsi leszek. Jól sejted, a futás nem érint, de a karom és főleg a hónaljam miatt nagyon kell, hogy egyszerűen és könnyen lehessen tolni azt a szart.
    • Virágzik a meggyfa, a kis birs és a barack is: imádom, imádom, imádom ilyenkor a kertet. Messziről.
    • Megyek Barnabásért. Lisztmentes és cukormentes pillekönnyű túrótortát sütünk majd és a teraszon esszük meg. Zöldalma smoothie-val.

    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj, nagyon klassz volt

    ez a hétvége!

    Pénteken cirkuszban voltunk, előtte pedig elkövettük az

    ÉVSZÁZAD CSOKISHOPPINGOLÁSÁT.

    Több, mint 5000Ft-ot költöttünk el csokira.

    Csokira. Kekszre, cukorra, rágcsára, mert csak, mert ez most kellett, mert a cirkusz rágcsával jó, mert ez így az igazi.
    És nagyon-nagyon jól esett:). Valószínűleg a cukormérgezés határára kerültünk este, de az előadás remek volt, iszonyú jól szórakoztunk, és nagyon tapsoltunk mindennek és mindenkinek.

    Szombaton Barnussal zongorára mentünk, Ádám pedig elhatározta a sok kis lelkesen zongorázó óvodás között, hogy ő is akar zenét tanulni, persze nem az egyik óvodásra ül rá, és veszi el a hangszert, hanem átmegy a szomszéd terembe a felnőttekhez. Nem magától találta ki ezt a helycserét. Láttam, hogy elszánt, úgyhogy én ajánlottam neki ezt a -mindenki számára sokkal megnyugtatóbb- megoldást.

    Este pedig tévét néztünk iszonyúan bebasztam. Így. Minden szépítés nélkül.

    Medve mesélte is, hogy pontosan és tökéletesen megvolt a 3 fázis

    – bárgyú mosoly, harsány sosehalunkmeg az első (!!!hallod ezt Ivett??? az ELSŐ!) roséfröccs után

    – lassulás, összefüggéstelen beszéd és üveges tekintet, aztán a lelki mélyrepülés (önmarcangolás, életigazságok, idézetek) (2. után)

    – fejjel előre bele a párnába alvás (3. után)

    Bőghetett a gyerek, bökdöshetett Barnabás, én húztam a lóbőrt.

    Aranyanyu.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Oké, ehhez a naphoz már nem elég egy kávé.

    Annyira szar volt, hogy gyere, üljünk együtt a kanapén, nézzük együtt a Tróját és nyomjuk meg a pause gombot, amikor Brad Pitt hátsója full-full látszik.
    Sajtos-pepperonis-gombás pizza? Vagy kekszes-csokis fagyi? Félúton cserélünk? Oks.
    Na szóval: iszonyúan elfáradtam ma, úgy délután 3-ra már full k.o. voltam.
    Szerettem volna egy munkát, megírtam rá az ajánlatot, a pénz kétharmadát akarták kifizetni, én meg nemet mondtam. 
    Valaki megcsinálja olcsóbban. Olyan is lesz.
    Jó hír, hogy lehet, hogy kreatív internetes megjelenést fogok oktatni. És nem, nagyon nem erről a blogról kerestek meg: ez amolyan gőzkiengedős hely, nem is köthető hozzám. Direkt.
    ..
    Napok óta alig beszélünk Medvével: tudom, rettenetes, de egyszerűen amint hazajön, beesek az ágyba. Dolgozom még egy kicsit, aztán el is alszom, reggel meg ő fáradt, mert éjjel kelt Gergőhöz.
    ..
    Annyira de annyira vágytam egy sajtos perecre, és amikor beleharaptam.. uhh… száraz volt, mint a tapló. Nem is ez volt a legrosszabb benne, hanem az, hogy megettem. Még így is.
    És itt ezen elgondolkodtam.
    Ha nem tetszik, miért eszem meg?
    Mert vágytam rá?
    Mert elképzeltem valamilyennek, és még azután is görcsösen ragaszkodom a fejemben lévő jó érzéshez, hogy kiderül, hogy nagyon nem olyan? 
    Nyilván, itt már nem a sajtos perecről szólt a dolog. A legfontosabb tanítások egyike magamnak: ne edd meg a perecet.
    Ne edd meg csak azért, mert vágytál rá. Vagy mert valaha jó volt. Nem kell tovább csinálnod csak azért, mert valaha jó volt.
    ..
    … és akkor ezen pörögtem és pörögtem és pörögtem.
    és összenarancshéjazott mindent a gyerek porszívózás után. És megint eltűnt egy pulcsi az óvodában. És szerettem volna valami jót játszani vele, de teljesen összegabalyodott a délutánunk. Az előszobában 5 db 60 litres ikeás doboz áll, tele ruhával. Kidobni sajnálom, eladni meg… nehezen szánom rá magam a pepecselésre.
    Van egy csomó kismama ruha is.
    És nem, nem szántam még rá magam, hogy eladjam őket. 
    ….
    5 év. 5 év múlva még csak 38 leszek. 37 és fél. Még bármi lehet, nem?
    Cseréljünk. Most enyém a fagyi. A pizza még meleg.
    Megosztás:
    Egyéb

    Színek, színek mindenhol!

    Van, hogy élénk, vagy, hogy sötét. Vidám. Drámai. Szomorú. Felemelő.

    Nem, nem tudnék 100 napig folyamatosan boldog lenni.

    Az élet néha rossz. Nagyon rossz. Pocsolyába lépek, aztán megszáradok, aztán klassz marcipános fagyit eszem.
    Nem indul el a mosógép, visít a gyerek. Megpihenünk egy mesekönyv felett. Jól megy a reklámkampány, szorít a határidő. Uzsonnát kell adni, odaég a porridge. Belenyilall a hónaljamba a fájdalom, átjárja a szívemet a jeges félelem. Aztán elmegyünk sétálni. Gyönyörű az aranyeső.
    Változik. Minden változik. Kell a harapható, vágható, reszkető sötét ahhoz, hogy igazán mélyen érezzem a napfényt, mikor kikukucskál a fák mögül.
    Megosztás:
    Egyéb

    Volt egyszer egy

    Aztán úgy alakult, hogy mostanában kedden randizom magammal.
    Reggel felkelek, megiszom a kávémat, elintézem a feladatokat, és elindulok a városba. Próbálom a kisebb megbeszéléseket erre a napra tenni, utána pedig elmegyek Krisztához, ő pedig kipucolja a lelkem és feltölt egy hétre (nem. úgy 3 napra. utána újból nyígok.)
    Tegnap is így volt.
    Hazafelé beugrottam egy könyvesboltba, ahol zokogva néztem végig a hogyan legyek jó anya könyveket, aztán mivel majd’ minden szerzőt pofán tudtam volna verni (emlékszel? az nagyon megy nekem mostanában…), inkább ettem egy lazacos burgert meg fűszeres krumplit.
    A biztituti kedvéért vettem két Feldmár könyvet (majd beszámolok, de sokkolóan jó), és beugrottam vitaminokért is – abból meg én a Lenkei cuccokra esküszöm, szerintem nagyon klasszak.
    Aztán hazajöttem.
    Mert elfáradtam.
    Mert még mindig elfáradok. 
    Nagyon hamar, túl hamar.
    Ma már megint nagyon köhögött Barnabás, így nem tudom, meddig mehet majd óvodába, de most, hogy pakoljuk a pincét, előkerült a sima hinta (Gergőnek) és az ikeás lógós-babzsákos (Barnusnak).
    Már csak fel kéne szerelni.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Drága Kisfiam!

    Először is engedd meg, hogy elmondjam Neked, hogy nagyon szeretlek, de azért b@szd meg!
    Mióta megszületett a tesód, fo-lya-ma-to-san a valagadat fényesítjük apáddal. Megértünk, kiszolgálunk és csendben bólogatunk, mert ó-jaj-milyen rossz neked, hogy tesód született.
    Te pedig – mert okos gyerek vagy- klasszul vissza is élsz vele.
    Tudom, hogy szereted a Gergőt, tudom, mert látom, hogy minden reggel összedugjátok az orrotokat, mert szeretgeted őt és sokat játszol vele.
    Egészen addig, amíg nem látjuk. Mármint addig vagy kedves.
    Ha közönséged van, akkor elszabadul a pokol. Akkor olyan, mintha egy ork vette volna át a mi kis Barnabásunk helyét, üvöltesz, mint a sakál, és bántod a testvéred.
    Nem véletlen, nem figyelmetlenségből, direkt.
    Persze, némi testvérféltékenység belefér, de amikor ráugrasz a hátára, beleordítasz a fülébe, kicsavarod a karját, felébreszted, meghúzod a haját, az gáz.
    És ezt nem engedhetem. 
    Drága KISFIAM, kérlek, jegyezd meg, hogy a TE SZABADSÁGOD MINDIG CSAK ADDIG TARTHAT, AMÍG EGY MÁSIK EMBER SZABADSÁGÁT NEM CSORBÍTOD VELE.
    …..
    Én pedig megpofoztalak. 
    Nehogy azt hidd, hogy terveztem, nem, nem terveztem, soha nem terveztem, hogy egyszer arcon csaplak majd, és mégis megtörtént: a pólódnál fogva megragadtalak, és háromszor dühösen, csattanósan arcon csaptalak.
    Bánt, nagyon bánt.
    Te is sírtál, én is sírtam, Gergő is sírt, és…
    ez az én kudarcom. 
    Egyszerűen világok között vagyunk, Barnus, ez az igazság.
    Régen, úgy 200 évvel ezelőtt nem igazán kérdezte volna meg senki, hogy dípinszájd mi a szart érzel, hogy tesód született. Ha bántottad volna a tesódat, és kiabáltál volna a szüleiddel dühödben, akkor azok nem estek volna kétségbe, kutakodtak volna a lelkedben és keresték volna a win-win megoldást, hanem olyat vertek volna rád a péklapáttal, hogy elrepülsz a csűrig, aztán visszakullogsz, befejezed a tengeri hántást, és örülsz, hogy beállhatsz a sorba.
    Hogy sajnáljon bárki azért, mert tesód született? Ugyan…
    És most a ló túloldalán vagyunk.
    Nehéz meghúzni a határt, hogy meddig enged el Téged az ember. Nagyon remélem (mert nem vagyok jó fej, muhaha), hogy a Te gyereked is ilyen görcs lesz, ha tesója születik, és csak a nagyanyjánál lesz jó fej (azaz nálam). Nagyon remélem, hogy Te ügyesebb leszel, mint én voltam veled.
    Én ugyanis engedtem, hogy ne szeresd Gergőt. Engedtem, mert úgyis tudom, hogy szereted. Nem, talán nem is jó kifejezés az, hogy azt engedtem, hogy ne szeresd, hanem… inkább azt engedtem, hogy megéld, hogy ez nem fenékig tejfel. Hogy néha zavaró. Hogy néha rossz, hogy már nem Te vagy az első.
    Igazad van.
    De ez sem jogosít fel arra, hogy bántsd a kistesódat.
    Négy napig tartott az őrült ámokfutásod, gyerekem, ezt csak a pszichiáterednek üzenem, hogy meglegyen az alapsztori, majd mikor a tűzött kanapén zacskóba lélegzel a rohadék anyád miatt.
    Négy napig szeretgettünk, magyaráztuk, ölelgettünk, hárítottuk: ne ugorj rá. Ne taposs a fejére. Ne kiabálj rá, ne bántsd a testvéred, érted? Érted? Neki ez rossz. Nagyon rossz. Ne rúgd ki a lábát. Nagyon fáj a Gergőnek. Gondolkodj el.
    Négy KURVA HOSSZÚ NAPIG.
    Szép szóval. Emelt hangon. Kiabálva. Üvöltve.
    És betelt a pohár. Amikor a kiságy rácsán kilógó kézfejét hátrafeszítetted, ő pedig fájdalmasan felsírt, akkor mennydörögve érkeztem oda.
    Engedd el, vagy megpofozlak.
    És erre rántottál még egyet a kezén.
    Szeretlek, gyerekem, de szeretem az öcsédet is. Elöntötte a fos az agyamat.
    És megrángattalak.
    És megpofoztalak.
    —-
    És aztán sírtunk, csak én a gardróbban, Te meg a szobádban.
    —-
    Aztán kijöttél és bocsánatot kértél Gergőtől. Aztán tőlem. Én nem kértem bocsánatot. Csak nagyon sajnálom, hogy így alakult, de nem bánom. Megöleltelek, és elmondtam, hogy szeretlek.
    —-
    Hosszasan beszélgettem ma erről egy gyerekpszichológussal. Mosolygott. Azt mondta, olcsón megúsztuk. Azt mondta, ez nem a Gergőről szólt. Nem félsz, nem szorongsz. Ez RÓLAD szól. A határaidról.
    Amiket azon a délutánon megtapasztaltál, hogy hol is vannak.
    —- 
    Kedves NAGYFIAM, mikor ezt majd olvasod, hívj fel. És gyere át. És hozz magaddal valami piát kárpótlásul. 
    Anyádra ugyanis nagyon ráfért volna aznap délután egy (két-há’-sok cosmo).
    Megosztás:
    Uncategorized

    Jó reggelt:)

    Befejeztem a fordítást, megírtam 2 honlap szövegét (egy saját, egy bérmunka), most pedig kávé és Pinterest.

    Májkos-Donaldos pizsik

    Na jó, ez kakukktojás, ez még az Aliexpresses pizsama rendelés. Megnézem milyen, és ha jó, akkor megrendelem hosszú verzióban is, azt már őszre majd.

    Habkönnyű, egészséges túrótorta. Hm. Ma megsütöm – egyszerűen tökéletesnek tűnik a recept alapján.

    Ha egyszer beépítjük a tetőteret… 100m2 a hasznos terület, és két hatalmas gyerekszobát és egy zeneszoba-moziszobát gondoltam oda. Moziszoba, wazze. Tiszta hálivúd:D:D (csak a raklapos megoldás, na.)

    Na ez nagyon cuki, és nem is kell hozzá sok dolog: lenvászon (mondtam már, hogy imádom a lenvásznat? Nem? Akkor most mondom.), textilfesték (van itthon, jelentem, van itthon) és némi fehér fonal a pompomokhoz.

    Ez egyszerűen zseniális. Minden szellőzik benne, átlátható, nehezebben penészedik. Nálam mondjuk a kamrában lenne, de ez a kihúzható, sínes verzió nagyon tetszik.

    Ez a két gyönyörűség pedig az Evelyn Lauder kollekcióból való és az Estée Lauder oldalról rendelhető. Mindkét termék megvásárlása teljes egészében a mellrák kutatást támogatja.

    Megosztás: