Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

alma meg a fája

    alma meg a fája, mindennapok

    Én sem értem, de megnormálisodtak

    Szerintem megérezték, hogy ha így megy tovább, beadom őket a lelencbe. Vagy kikötöm némi kaja kíséretében őket a védőnői iroda elé, és eliszkolok. Vagy csak simán hálóingben járkálok majd egész nap és Edwardról, a sosemvolt elveszett szerelmemről beszélek majd, mert megbomlott az elmém.

    Nem kockáztattak tovább a kis haszonlesők.

    Ma reggel felkeltek, átjöttek cukiskodni, olvastunk Pettson és Finduszt – köszi az ajánlást, ismertük, de én nem szeretem annyira, nem tudom miért. A Vérmajmok igen.

    Aztán reggeliztek – egy hang nélkül.

    Barnus leült tanulni, Gergő kézműveskedéssel (vágással, ragasztással) elfoglalta magát. Csendben.

    Most gyanakszom, heroin nyomokat és használt fecskendőket keresek, hangulatjavító szereket, ópiumot.


    Én pedig nyugodtan megkávéztam. Ámulva hallgattam Meryl Streep beszédét, majd 25 percen keresztül térdeltem üvöltve négykézláb – Kolos valamerre forog. Dolgoztam, leadtam mindent a nyomdának, beindítottam egy mosógépet és lebeszéltem a heti programokat.

    Teljes. Csendben.

    Aztán csodás karikás kendőket nézegettem úgy 8 percig a neten.

    Zavartalanul.

    Most gondolkodom, hogy jelentkezem a “Szelektív mutizmus” vagy a “Megnémult a gyerekem”, de az is lehet, hogy az “Ufót láttam” csoportba.


    9:34- megtízóraiztam. A gyerekeim továbbra is elfoglalják magukat.

    10:02 – lezuhanyoztam úgy, hogy egyszer sem nyitotta rám az ajtót egyik sem. Fontolgatom, hogy pszichológust hívok. Vagy rohammentőt, ne szarozzunk, nagy a baj.

    15970232_1183821418353672_693490787_n

    10:39 – összeverekedtek, hogy melyikük mutassa meg nekem a robotot. Helyreállt a rend, mégsem hívok mentőt.

    Megosztás:
    mindennapok

    Őrület

    Nem tudom, hogy a közelgő telihold hatása miatt viselkednek úgy a gyerekeim, mint egy zsák üvöltő sakál, vagy csak szimplán hülyék a gyerekeim, de ma nálam is elszakadt a cérna.

    Egész hétvégén ment a sikítva veszekedés, verekedés, üvöltözés, egymás cséplése, de mindez olyan hangfrekvencián, hogy a holtak is feltámadnának tőle. Borzalmas.

    Egyébként is nehéz napok vannak mögöttünk, de ez… de ez, EZ túlment minden határon.

    Nincs rá jobb kifejezés: téboly.

    Teljes csőd. Azt “azt is megbántam, hogy valaha férfira néztem” tipikus esete. A “miért nem tettem aszpirint a térdem közé” esete. A “kár, hogy megszüntettük a fenti kamrát, mert most bezárkóznék és megennék egy tábla narancsos csokit” esete.

    Csőd, sírás, teljes kétségbeesés, veszekedés, elkeseredés, mindez egyszerre és külön-külön is, folyamatosan, némi hisztérikus sírással kiegészítve.


    Nyilván nem vagyunk egyedül ezzel a helyzettel és a testvérek közötti viszálykodás nem egy újkeletű dolog, így körbenéztem a neten, milyen irodalma van a témának, és jó pár olyan könyvet találtam, amit szívesen elolvasnék ártani nem használ alapon.

    Első körben ezeket:

    konyvek-anyanak

     Jövő héten be is vetem magam a könyvtárba és szívből remélem, hogy jó pár kötetet ki tudok kölcsönözni, már csak azért is, hogy valamiféle megnyugvást adjon a tudat, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyunk egyedül.

    Borzalmas.

    Ha van jó ötletetek a témában, ne kíméljetek. Jack, Johnny, CubaLibre és Irsai Olivér nem játszanak most, a 28. hétbe léptünk (ez azért vicces, mert december 3. hetében mérték ennyinek, sőt, majdnem 29 hetesnek, de mindegy, ragaszkodjunk a céldátumhoz- 28. hét az UM alapján.)

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Talán a legtöbb kérdés nem is Barnus kapcsán vetődik fel.

    15577467_1163116707090810_912973066_n

    A nagy talány mindenki számára az, hogy Gergő miért van itthon.

    … hivatalosan nincs itthon, de gyakorlatilag inkább igen, és… jó okom van rá.

    Gergő 3 és fél éves. Jókedvű, vagány, nagyszájú, belevaló gyerek. Erős, mint a bivaly és gyors,mint a villám. Majd’ kicsattan.

    Most. Mert figyelek rá.

    A megfoghatatlan és láthatatlan valóság azonban az, hogy Gergő összes sejtje, testének minden kicsi porcikája, verőere és nyirokcsomója úgy épült fel, hogy az édesanyja daganatos beteg volt a terhesség alatt. Pulzált a köldökzsinór, termeltem számára a vért és… hát nem kell magyaráznom, ugye? Kettőnk között egyetlen alapvető különbség van: én kaptam kemoterápiát és sugárkezelést, Gergő pedig nem. A szervezetének, az immunrendszerének kell elvégeznie a munkát, amíg bírja, amíg tudja és ahogy tudja.

    Sajnos nem kerülte el őt sem ez a genetikai átok: glutén-, kazein-, tojásfehérje-, hisztamin-, purin-, lektin- és laktózbontási zavara van, ezek azért nem fordultak át betegséggé, mert a kezdetektől tudjuk és így alakítjuk az étrendjét, a hozzátápálálását és mindig a megfelelő irányba támogatjuk az immunrendszerét.

    Ami a bátyja cukorbetegségét illeti, az… nos, az nem csak Barnabás ügye. Gergőnél ugyanúgy 140-150g ch-t kell tartani, ugyanúgy kell időről-időre napszakos cukrokat mérünk, nagyon vigyázunk az emésztésére, a hasnyálmirigyére… és nem mondjuk ki, hogy a rák ott ver fészket, ahol a szervezet a leggyengébb. Nem mondjuk ki, mert nem történhet meg.

    Gergő szuperül védekezik a játszótéri vírusok ellen. Semmi baja, ha nyakig koszos, semmi baja, ha homokot eszik a Balaton partján és akkor sem történik semmi, ha feleszi a földről a leesett falatot.

    Gergő immunrendszere viszont nem bírja el a SZÁMÁRA  felesleges és folyamatos terhelést.

    • de hát a gyerekek folyton taknyosak
    • valami mindig bujkál bennük
    • ó, októbertől áprilisig orrot szippantunk, áprilistól októberig pedig hányós-hasmenéses vírusozunk
    • ha nincs láza, mehet, és 38 fok alatt az egy gyereknél nem láz

    na ez az, ami számára megengedhetetlen.

    Rohadt nehéz ez nekünk is, de a gyerekünk élete a tét, és az orvosok ajánlása számunkra ebben a kérdésben irányadó. Megszoktuk így. Megszerettük így. Néha a falhoz csapnám őket, vagy csak simán a fele királyságomat adnám azért, hogy egy kicsit csendben és egyedül legyek, de…

    … de nem merném, már nem tudnám másképp.

    Kérlek, ha látsz egy mosolygó, de hullafáradt nőt két makkegészségesnek tűnő (és azok is!) kisfiúval, akkor ne kezdj okoskodni: a gyerekek AZÉRT vannak jól, mert vigyázok rájuk és azt az odafigyelést tudom megadni nekik, amit a legtökéletesebb és legodaadóbb pedagógus sem tud – nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert huszon-harmincsok gyerekre kell vigyáznia.

    Ítélkezés és játszótéri frázispuffogtatások helyett gondolkozz el, hogy TE mit tennél a helyemben, okosabbnak hinnéd-e magad a Bethesdánál és a Kékgolyónál, és mernéd-e a gyereked életét arra bízni, hogy hátha nem lesz baj.

    Ha ezek után még mindig úgy gondolod, hogy jobban tudnál dönteni, akkor 1., bazdmeg 2., dönts a saját gyermeked kapcsán.

    A lelkem másik fele. Nem szeretném elveszíteni.

    Ui.: ezekről a dolgokról még sosem írtam. Jobban esett az agyam egy hátsó zugában tárolni mindezt, és nem belegondolni, nem belegondolni, ó-csak-nem-belegondolni.

    Itt van, feketén-fehéren az egyik legnagyobb félelmem. Kérlek, gondold át, ha bántó kommentet készülsz írni, hogy elküldöd-e.

    Ha lehet, ne tedd. A legjobban az esne, ha csak ínnyit írnál, hogy minden ugyanúgy rendben lesz, mint eddig, egészséges és az is marad.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ülj le, igyunk egy kávét.

    Tudom, hogy már délután van, de csak jobb így beszélgetni, nem?

    Majd’ három éve ugyanígy mondtam el, hogy bizony mellrákom van. Aztán ott voltatok, amikor levettem a kötést és megnéztem, mi maradt a mellemből. Ott voltatok minden kemoterápiánál, minden nevetésnél, tudtatok a torokszorító rémálmokról, a két icipici gyerekkel végigharcolt mindennapokról.

    Féltem és fájtam, nagyon megtörtem és erősebb is lettem, és mindvégig hittem a csodában és abban, hogy valahogy újra lehet kezdeni, hogy ki lehet javítani.

    Kértem a Jóistent, hogy maradhassak. Megtanultam, hogy nem én irányítok, hogy csak igyekezhetek, de a döntések egy teljesen más dimenzióban születnek, és… hát, szóval érted, megtanultam, hogy sokszor nem tudunk “megdolgozni”, hanem csak kérhetünk, és arra is rájöttem, hogy a legjobb nem konkrét dolgot kérni, hanem azt, hogy minden úgy legyen, ahogy a legjobb. 

    Nos, azt nem tudjuk, hogy ez a baba marad-e, és mélyen megköszönném, ha nem hívnátok fel a figyelmemet, hogy még bááááááármi lehet, de igen, az első hónapban sikerült.

    Kisbabát várok.

    04aff97b6b3444a0f72e281617759de1

    Megosztás:
    mindennapok

    A kitartásról

    Na mostanra értem be magam munkafronton. Óriási volt a tegnapi meg a mai hajtás, volt egy durva határidős feladatom is, ami meglepően hamar és flottul összeállt, szóval most lazítok egy kicsit, és amint befejezem ezt a posztot, nekiállok fahéjas kekszet sütni Gergővel.

    Felhőke változatlanul tüzel, mi pedig szakadatlanul drukkolunk, hogy sikerüljön az akció, és legyenek gyönyörű kiskutyák. Ha így lesz, akkor természetesen nem itthon szül majd, hanem visszakerül szakértő kezekbe a tenyésztőhöz, ott hozza le az almot, és az elválasztásig ott is marad, majd hazajön… de nem egyedül 🙂 Igen, ha megfogan és lesz alom, egy kislányt megtartunk. Köszönjük, az “idióták vagytok, mit kezdtek 3 komondorral” hozzászólásokat nem kérjük. Elférnek. Közel 2000 négyzetméteren valahogy majdcsak elférnek.

    Tegnap megvolt a fogadó óra is, megbeszéltünk minden lényegeset, nagyon sok jó tippet kaptunk és volt olyan felvetés is, amire határozottan nemet mondtam. Holnap délután indul a barkács szakkör Barnusnak, nagyon várja, és mi is nagyon kíváncsiak vagyunk.

    Érdekes dolog, hogy nagyon sok helyről hallom, hogy nem szabad engedni, hogy abbahagyjon a gyerek sportot/szakkört/zenét, mert meg kell tanulnia, hogy következetesen, nagy akaraterővel, stb.

    Én ezt teljesen másképp gondolom. Annyira színes a világ, annyira sokféle lehetőség van, hogy én kifejezetten 6 hetes – 3 hónapos (jé!) periódusokban gondolkodom,ennyi idő alatt lemegy egy rajztanfolyam, egy szobrász szakkör, egy sakkfelkészítés, egy színházi bérlet és így tovább. Kísérletezzen. Próbálgassa magát. Ha valami nagyon tetszik majd neki, az úgyis beszippantja, magával ragadja majd annyira, hogy újra és újra menni akar majd. Nekem egy kikötésem van mindig: a vállalást teljesíteni kell,tehát a bérlet végéig járunk, a hónap végéig járunk, a kurzus végéig befejezzük az adott szakaszt.

    Egyedül a magamnak tett ígéretemhez akarok hű maradni és annak megfelelni: csak és kizárólag önmagához mérem a kisfiam, és megpróbálom a legjobb tudásom szerint az érdekeit szolgálni. Vigyázat! Nem azt mondtam, hogy boldoggá tenni, nem, nem. A fejlődését, a személyiségét, a sokszínűségét szeretném táplálni – és ha egyből megtalálja a számára helyes utat, akkor azzal, hogy rajta hagyom, ha pedig sokáig keresgéli, akkor azzal, hogy engedem.

    Most tavaszra a lovaglást javasolták, a gyógytornát és a barkács szakkört, mindegyikhez remek, waldorf-szemlélettel bíró szakembert is javasoltak, mindegyiket ismerem is, úgyhogy most hajrá nekünk, az igazi tavasszal (március 21.) megérkezünk a lovardába.

    Most pedig fahéjas keksz, mosás-mosás-mosás és úgy általában egy kis háztartás: online bevásárlás pipa, a nagyon téli ruhákat átválogatom már, a gyerekek gardróbjában is elsárkányosodott a helyzet, aztán pedig vissza kell vinni a könyvtárba a könyveket és a cd-ket, szóval van mit tenni, van mit tenni…

    Megosztás:
    alma meg a fája, mindennapok

    Csodálatos, csudálatos, csidi-csudi szupergányos

    1. negatív a tüdőröntgen és olyan tüdőkapacitást fújtam, hogy a doktornő tapsikolt a boldogságtól
    2. aki egyébként a világ legtündéribb tüdőgyógyásza és fantasztikus szakember – Dr Bohács Anikó.
    3. holnap izgalmas helyszínbejárásra megyek, egy nagy munkához/projekthez/feladathoz keresnek megfelelő embert, én pedig kíváncsian megyek megnézni, hogy vajon megihlet-e a hely
    4. az egyik barátnőm csodás üzletet nyit hamarosan, valószínűleg lesz benne egy kicsi,exkluzív sminksarok is. Majd hozok képeket, gyönyörű lesz a bolt!
    5. egy másik barátnőmet megcsípte a könyvbogár, és felmerült a lehetősége, hogy újra együtt dolgozzunk, amit imádnék.
    6. ma találtam egy csodás kabátkát a vadiúj Art on Me cuccaimhoz, és meg is leptem magam vele. Utolsó darab volt, pont a méretem és leárazva. Holnap már abban megyek.
    7. Barnus abbahagyja a néptáncot egy időre, ugyanis meggyőződésem, hogy annál valami fajsúlyosabb, férfiasabb kihívás kell neki: muszáj, hogy megélje a kortárs fiú társaság pozícióharcait, az egészséges versengést, a megmérkőzést, a ki-az-ügyesebbet, úgyhogy barkács szakkörre jár majd és barantára, mert a kettő csomagban van. Bármi is legyen az a baranta 🙂
    8. Anyu “elviszi hétvégére a szenet”. Ez az egész szenezés úgy indult, hogy minden alkalommal,mikor megérkeztünk hozzájuk és megnyomtuk a kaputelefont, vidáman beleszólt, hogy hozhatjátok a szenet, aztán már mi is, hogy hoztuk a szenet, aztán visszük a szenet és így tovább. Szóval visszük a szenet szombaton, vasárnap hozzuk vagy hozzák, én pedig tobzódhatok, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal,ugyanis Medve nem lesz itthon szombat este. Gondoltam alvásra, beauty napra, bolhapiacra, kiállításra, de még úgy rendesen meg sem néztem a kínálatot.
    9. nagyon bevált a Tesco házhoz szállítós rendszere. Most már többedszerre rendelek így, felhozzák egészen a bejárati ajtóig, és ha 6 csomag a víz, akkor annyit, ha 8 ládányi cucc van, akkor annyit. Épp csak be nem pakolnak a spájzba. Minden friss, gyönyörű és a giga nagybevásárlással kb. 40 perc alatt megvagyok: tudok bio, gluténmentes, tejmentes és vegán termékekre szűrni.
    10. Barnabás gyönyörűséges elefántot FESTETT! Nagyon tetszik, mert tetszik. De ha elemezni kellene, akkor azért is, mert nagyon jók az elefánt arányai, négy nagy oszlop lába van, és az külön zseniális, hogy mozdulat közben ábrázolta az elefántot, akinek jó nagy füle van.

    12755114_10208394505045446_979577772_o

    +1 Medve eljött velem a vizsgálatokra, és ahogy ültem mellette a kocsiban, tiszta erővel belehasított a szívembe, hogy mennyire nagyon szeretem ezt az embert. Nagyon. Mindennel együtt. Örökre.

     

    Megosztás:
    alma meg a fája

    A hatodik születésnap

    Egészen más volt, mint az eddigi szülinapok.

    Kettesben készülődtünk Medvével, emlékeztünk a kórházba indulás előtti órákra, ráérősen ajándékot csomagoltam, ő lampiont tett fel a szülinapi asztal fölé. Hat kis arany gyertya, nugátkrémes csokitorta, ajándékok, mesék, versek.

    Először anyuékkal, aztán kukksötétben, gyertyafényben, négyesben.

    DSC_0085

     

    DSC_0096

     

    szülinap

    Az i-re a pontot a dédimama tette fel, aki így köszöntötte a hatévest:

    “Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
    messiás-mutató különös csillagok,
    csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.”

    Nem is tudta, mennyire betalált.

    Megosztás: