Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

június 2014

    Egyéb

    5 perc a semmiből – Te csak nevettél,

    ahogy pörögtünk és koszos voltál, egy denevér volt a karodra rajzolva, összekented a ruhámat, de ez semmit nem számított.
    Még nem rontott el a világ, az a szédületes, bonyolult, állandóan forgó világ, amire ilyenkor panaszkodunk, hogy milyen rossz, milyen kegyetlen, de majd meglátod, de még mennyire, hogy meglátod, hogy csodálatos.

    Jó helyre születtél, kicsi Madárkám. Védett fészked van, saját őrangyalaid és óriási lelked.

    Csodálatos vagy. Klassz és barátkozó, puha és kitartó, élénk és ugyanakkor bebújsz mellém a takaró alá.

    Nagyon szeretlek, Kisfiam.

    Megosztás:
    Egyéb

    Hú, hogy eltelt ez a hét is…

    … és még nem volt tortánk, valószínűleg vasárnapig nem is lesz – nem volt még rá idő. Barackos-tejszínes-vaníliás tortánk lesz, a tűzijáték már megvan rá, marcipánt meg nem ehetünk.

    Medvitől egy ilyen gyönyörűséget kaptam, ennél már csak a tejhabosítós a nagyobb, de nekünk nem kell, mert csak tejszínt ehetünk (ihatunk:D), és ennek ráadásul nem kézzel kell kiszedni a kapszuláit.

    Egyelőre ez ízlika legjobban és gyanítom, hogy ez így is marad, mivel már attól is zizegtem, ami egy fokozattal erősebb volt – ez a sárga a leggyengébb. Nagyon-nagyon finom és annyira klassz, hogy ilyen kapszulás, tittaamerika, öcsém, tittaamerika:D

    Gergő meg Barnus közös ajándékot kaptak: ilyesmi, csak kicsit komolyabb és nagyobb, két ajtaja van, az egyik félig nyitható, két ablaka is van, lehet benne bandázni, szóval nagy az öröm:

    Időközben eltettem 25 kiló meggyet – ha úgy 30 évig nem magoznék meggyet az is kevés lenne, basszameg, de most érik a másik fánkon is, óriási szemű, ropogós, édes meggy. Lekvár lesz belőle.

    Összeraktuk a kerti asztalt, napoztam és jól leégett a hátam (de nagyon durván!), itt van anyukám, úgyhogy nagy az öröm, kiestek az olaszok a vb-n, éljen a húsmentes rakott kelkáposzta (gombás-sárgarépás-karfiolos-ceruzababos töltelékkel), és éljen az új telefonom – az előző ugyanis olyan szinten katapultált, hogy be sem lehet kapcsolni, Benne az összes(!!!) számmal, amit az utolsó 2 évben mentettem el. Nem, nem mentettem le a telefonkönyvet. Igen, egy idióta vagyok.

    Sanyi. Pontosabban Sándor. Adjuk meg a tiszteletet.

    Megosztás:
    Egyéb

    33

    1. Életem legnehezebb és legszebb éve volt. Elmondhatom, hogy megtanultam élni. ÉLNI.
    2. Kaptam klassz sportfülhallgatót a sétához/kocogáshoz, fotósorozatot és scrapbook gombokat. Medvi rulez.
    3. Kibírtam majd’ 2 hónapot hús nélkül  aztán pedig totálisan megváltozott a táplálkozásunk és tartjuk, tartjuk 2 hónapja.
    4. Újra jó rám az L-es méret, a májam normál nagyságú. Jó vagyok.
    5. Új barátokra leltem – itt a faluban is (nagyközség? város?) és a sorstársak között is.
    6. Gergőnek csodás keresztszülei lettek.
    7. VBAC. Ezt nem is kell tovább ragozni. Pont egy éve.
    8. Gubancka, a kajla komondor és egy nagyon klassz, komondoros csaj, akit Gubanckának köszönhetően ismertem meg.
    9. Elengedtem a kozmetikát. Kérdés, hogy meddig bírom.
    10. Szeretnék megtanulni síelni, eljutni Párizsba, , meghagyni a hajam mostani színét és egy kicsit megtanulni fotózni.
    11. Megszerettem a zöldséges turmixokat. Nem is értem…
    12. Rájöttem, hogy mindenem megvan. Minden, amire valaha vágytam.
    13. Kivéve egy kislányt. 
    14. De még nem biztos, hogy nem lesz.
    15. Áttértem a fehér borra. 
    16. Megvettem életem első futócipőjét. 
    17. A sárga és a búzakék váltja fel a rózsaszínt.
    18. Na jó, nem. A rózsaszín örök. Lásd, mellrák. Muhaha.
    19. Szuper könyveket olvastam és még mindig imádom Austent.
    20. Rövid a hajam:))
    21. Most a teraszt lakjuk be – szinte ott élünk, nagyon élvezem.
    22. Összetartó kis család lettünk és sokkal de sokkal lassabban élünk.
    23. Elfogyasztottam egy újabb telefont – úgy fest nálam egy telefon egy évig tart.
    24. Hideg tél volt, meleg nyár jön, volt nagy remény és nagy kétségbeesés is. A végletek éve volt.
    25. Nem tudom eléggé megköszönni azoknak, akik mellettem álltak, támogattak, szerettek, biztattak. 
    26. Meg Nektek. Egy-egy komment nagyon sokszor adott hihetetlen erőt.
    27. Átlépni, megtartani, megbecsülni, elengedni, értékelni. Komolyan suli volt.
    28. Ajándékozni – időt, emléket, gondolatot. Mindennél többet jelent 5 perc, amit csak egy bizonyos személynek szentelsz.
    29. Sokat csinosítgattuk az otthonunkat. Képek, emlékek, térképek és személyes tárgyak vannak most már mindenütt.
    30. Otthonra találtunk. Mosolyogva köszön a védőnő, egyre több a barát, megismernek a boltban, belaktuk a játszóteret.
    31. Új tervekből lassan valóság lesz, és nem igaz, hogy baráttal nem lehet együtt dolgozni. De, lehet.
    32. Férjjel meg még inkább.
    33. Jövőre. Veletek. Ugyanitt.
    Megosztás:
    Egyéb

    Jobb.

    Jobb, na.

    Valami végleg lezárult: az onkológusom a jövő héttől már nem dolgozik ott, ahol eddig. Elmegy, elköltözik, nem igazán lesz elérhető.
    A jó hír, hogy találtam valakit, aki nagyon-nagyon-nagyon szimpatikus, úgyhogy az összes papírommal átcuccolok hozzá.

    Új terápiát kezdek hamarosan, sajnos ami eddig kiváló volt, és örök hála érte, az ide már érzésem szerint kevés lesz. Csodás, frankó, jól beazonosítható pánikrohamaim vannak, amiket kezelni kell.

    ————————-

    Egyébként a nagy hurrálkodás elmaradt, helyette vettünk 25 fej karalábét (töltött, rántott, pirított, tojásos, leves, főzelék – mindenhogy szeretem, úgyhogy fagyasztom), aztán olyan 10kg cukkinit (akciós az auchanban) és egy raklapnyi póréhagymát (holnap azt kell ennem, “sajtos”rizsgolyókkal.

    ————————-

    33 hétfőn. Gergő meg 1.

    Addig elmúlhatna ez a fostaliga kaka szarság.

    Megosztás:
    Egyéb

    Ismét völgy,

    már-már menterendszerűen.

    Völgy, de akkora, hogy nem is látom a tetejét, a fényt, és az eszemmel tudom, hogy ez csak a hormonok játéka, a testem és a lelkem megadja magát és pánikol.

    Jaj.

    Nagyon.

    Jaj.

    De annyira, hogy valamit tennem kell, mert sajnos már hátráltat abban (jó, nem folyamatosan, de időről időre igen), hogy normális életet éljek.

    A félelem egy furcsa és nagyon alattomos féreg. Sokszor észre sem veszed, hogy rág. Sokszor annyira erős vagy, hogy megteheted, hogy ne foglalkozz vele. Aztán amikor valami miatt rés lesz a pajzson, kiderül, hogy szép csendben, a felszín alatt óriási károkat okozott.
    Nem először fordul ez elő. Nagyon nem.

    De most egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni neki.

    Megosztás: