Költözünk.

A munkások gőzerővel dolgoznak a házunkban, ott voltunk, mikor ablakot nyitottak oda, ahol nem volt, falat ütöttek ki helyiségek között, szállt a por, alakulta tér… és kezd olyan lenni, ami nekünk jó.

Megvan a padló, a jövő hétre az is kész lesz, de akkor már nagyon gyorsan és hatékonyan kell mindent intéznünk, mert hétfőn már óvodai és iskolai szülői értekezlet lesz.

A héten már a házban lesznek az új bútorok: új ágyat, szekrényt, asztalt kapnak a fiúk, persze nem mindenki mindent, szépen elosztva.

Barnusnak új ágya, széke és könyvespolca lesz, Gergőnek új ágya és asztala, széke (nyilván, mert most megy elsőbe), Kolos pedig egy hatalmas, 4 ajtós szekrényt kap, játéktárolót és kicsike asztalt.

Megoldódni látszik a kerítés kérdése is. Sajnos akárhogy próbáltuk csűrni-csavarni, nem lesz más megoldás,mint lecserélni a fát a kutyák miatt. A jó hír azonban az, hogy bőven van hely a tujáknak, amik pár év alatt elfedik a nem túl szép részeket, a másik fele pedig úgyis vöröskő, az meg szép mindenhogyan.

Az életünk dobozokban, az idegeink cafatokban – lennének, ha hagynánk, de úgy döntöttünk, hogy semmin nem idegeskedünk. Ezt persze felettébb nehéz betartani, amikor nap mint nap szembesülünk azzal, hogy

• nem jön el a generálkivitelező a felújítás kezdetére
• nincs az a padló
• nem jön el a villanyszerelő
• és közben jó nagy autóbalesetünk is volt (szerencsésem megúsztuk, de nagy a kár a kocsiban.)

A gyerekek izgulnak, és persze, vannak mélypontok, de minden nap elmondom, hogy ez nem tart örökké, hogy túl leszünk rajta, hogy minden szépen kialakul.

Háttööööö. Remélem.