Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

June 2013

    Egyéb

    Egy hete, amikor szültem

    még fogalmam sem volt róla, hogy 
    • egy hét múlva ülni-állni-négykézláb vasútpályát építeni-hemperegni fogok
    • hogy lesz tejem, és nem lesz itthon tápszer
    • hogy Barnus ennyire bújós lesz majd, és hogy a szívem megszakad majd azt látva, hogy hogy keresi a helyét (és hogy ebben igazán nem lehet segíteni neki, ezt neki kell megtalálni, kiszenvedni, újraépíteni)
    • hogy Anyu ekkora áldás lesz a szülés utáni időszakban
    • hogy Gergő ennyire jó fej lesz, és hogy ennyire nyugodt baba
    • hogy ha félve ráállok a mérlegre, akkor azt a számot mutatja majd, mint Barnus születése után, de még az orbitális hormonkezelés ELŐTT!!!
    • hogy ennyire nem lehet betelni a babaillattal (Barnus is szagolgatja Gergőt!)
    • hogy nem leszek halálosan kimerült, rémesen fáradt és nem nyígok majd, mint egy hülye.
    • hogy ennyire doppingoló, felemelő, csodálatos érzés kétgyerekes anyának lenni
    • hogy csütörtök délután már sajtóanyagot fogok írni (azóta is folyamatosan dolgozom)
    • hogy most kedden valószínűleg szövetmintát vesznek a mellemből (jöhetnek a drukkok, be vagyok tojva!)
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Gergő születése – nagy felismerések

    Gergő este 8-kor született meg. 
    Én pedig nagyjából délelőtt 10-ig hittem, hogy meg tudom őrizni a tartásomat, és méltósággal tudok szülni.
    Aham, persze.
    Mikor becsekkoltam, mg csak rémült voltam és hebehurgya, aztán ezt a “teljes, ostoba értetlenség” állapotával kombináltam, nyilván a nekem segíteni próbáló szakemberek nagy örömére.
    A hajnali halk sóhajtásokból és a mantraszerűen hajtogatott “engedem, hogy megnyíljak, mint egy lótusz” reggel fél 10-re “lótusz, ja, a rohadt életbe”, estére meg a “k…a anyját a lótusznak” lett.
    Azért még tudtam nevetni, mikor Zsuzsi kifejtette, hogy egy iszonyú nagy eperfa van az ablak előtt, óriási, ínycsiklandó eprekkel, és már többször próbáltak meg egy-egy ágat elérni (kézzel, kalákában, infúziós állvánnyal), de nem sikerült.
    A családom szupertámogató volt. Nos, többé-kevésbé. 
    Édesapám – a mai napig nem tudom, milyen megfontolásból- úgy döntött, hogy csatlakozik a bulihoz, és bejött a vajúdás elejére. Ilyenkor még semmi nem történik, én felöltözve fetrengek egy ágyon és néha nyögök, néha beszélgetek. Jelenléte nagyon hasznosnak bizonyult, megtudtam, hogy
    “csórikám, nagyon szarul nézel ki”, meg mondta többször, hogy “jaj, jaj, JAJ, látom, hogy nagyon fáj, ez szörnyű, ez kibírhatatlan” meg hogy “ez pokoli, ezt nem lehet kibírni, látni is rettenetes”, de aztán szerencsére hazament:) Másnap már boldog nagyapaként jöhetett vissza.
    Egyszer megjelent egy szülésznő, és határozott hangon közölte, hogy két nagyon jóképű, elszánt fiatalember mindenáron be akar jönni, és azt hajtogatják, hogy a rokonaim. Valószínűleg a kiesett 28 évnek köszönhetően egyértelműen és határozottan közöltem, hogy nekem NINCSENEK nagyon elszánt és jóképű fiatalember rokonaim (JFR). Nos, az említett JFR-ek nem szaroztak, megjelentek az ajtóban egy ó-ri-á-si plüss mackóval, és kiderült, hogy de, vannak, és az unokatestvéreim, akik reggel, mikor meghallották, hogy indulunk szülni kocsiba vágták magukat és elindultak Pestre. Nos, ők gyerekre számítottak, de csak engem kaptak, mégcsak nem is a legjobb formámban, ugyanis akkor már N.A.G.Y.O.N. fájt, és bőven átléptem a délelőtt 10-kor befejeződő “méltósággal szülni” projektet, úgyhogy Medve szerint egy igazi, bölcs “na így dugjatok meg bárkit, hogy ez lehet a vége” mondattal búcsúztattam őket. Én erre nem emlékszem.
    …………..
    Azt hiszem, itt döntöttek úgy a szakemberek, hogy kapok valami vidámító narkót, úgyhogy 2 és fél óra önfeledt szárnyalás következett, és nagyon szerettem mindenkit. Nagyon. hangot is adtam neki. Azt hiszem többször emlegettem a vodka szót is.
    Aztán elmúlt, és onnan már csak Zsuzsi volt meg én. Kapaszkodtam a hangjába, a kezébe, a szemébe, ő pedig mosolygott és ott volt, minden percben, minden pillanatban. Szavakkal, szavak nélkül, kedvesen de határozottan, és mindent elviselt, mindent eltűrt, pedig hisztis voltam és nyafogtam és… szóval értitek.  Az előző szülésem után hálát éreztem iránta, most pedig a hálán túl elöntött a szeretet is.
    ……………
    Medve szerint ott veszítettem el teljesen a kontrollt, amikor estefelé már majdnem egybefüggő fájásaim voltak, ők pedig (Orvos, Zsuzsi, Medve) már egy pillanatra sem hagytak ott, de mivel gyorsítani nem tudták a folyamatot (vártuk a tolófájásokat), ők kedélyesen elbeszélgettek a fejem felett borokról, savgerincről, tanninokról, én pedig hallgattam, fájtam, hallgattam, majd egyszercsak odacsattantam, hogy “úgy örülök, hogy ilyen KURVÁRA ráértek”. Hm. Öööö. Ezúton is bocsi.
    …………….
    Gyerek ki, öröm-bódottá, méhlepény, lemosás, én pedig csak egy dologra tudtam gondolni: hogy most van este 8 és én tegnap délután óta nem ettem, csak azt a szerencsétlen töltött lángost, amit egy falat után dobtam el, mert elfolyt a víz. Úgyhogy – írd és mondd- pizzát rendeltünk a szülőszobára (bbbaaaaaaaaaaaaaazzzzzzeeeeeeeee), meg Medve kis tiramisut meg palacsintát. Oké, ahhoz már nem volt pofánk, hogy ott együk meg, hanem levittek az osztályra, majd ott hármasban (Zsuzsi, Medvi, én) kiültünk a folyosóra, és én, mint egy kiéhezett farkas vetettem rá magam a kajára.
    Ja. Méltóság, méltóság.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Gergő születése – (sikeres VBAC)

    Úgy indultam el még hónapokkal ezelőtt az úton, hogy elfogadom, ha most is császár, mert életet ment, mert kell, mert nincs más út. A császármetszés csodálatos dolog, ha az egészség a tét.
    Amit viszont igazán szeretnék, az egy sikeres szülés: természetes úton.
    …………
    A víz természetesen éjjel folyik el: nyilván akkor, amikor egy utolsó töltött lángosért kimegyek a hűtőhöz. Egy pukkanás és elönt a meleg víz, én pedig három pislogás után rájövök, hogy Gergő eldöntötte a kérdést: a szülinapomon születik meg. Kórház, felvétel, “ebből nem lesz egyhamar gyerek”, úgyhogy én beköltözöm egy szülőszobába, felfekszem az ágyra és próbálok aludni – Medve hazamegy, alszik ő is, majd dél körül jön vissza.
    Dél körül befut az én csodálatos szülésznőm is, elrendez mindent, ekkor azért már nagyon fáj, hiába, a ballon, amit feltettek, megtette a hatását, úgyhogy nagyon hálás vagyok minden megigazított párnáért és derékmasszázsért. 
    Kora délután kis pihenő: az Orvosom és Zsuzsi úgy látták, hogy jobb, ha kapok egy adag fájdalomcsillapítót, hogy rá tudjak pihenni a végjátékra. Megkapom a löketet és alszom, alszom, majd hirtelen óriási fájdalomra ébredek, és onnan már nincs megállás: kapok oxitocint, a fájások erősödnek, Zsuzsi és az Orvos biztat, hogy tartsak ki, haladunk, haladunk.
    A nagy finálé egész gyorsan indul el: szerintem nem számítottunk arra, hogy a milliméterek játék után egyszer csak felgyorsulnak az események, de így lett “Ági, innentől csak rajtad múlik, hogy mi lesz. Megszülheted egy óra alatt és 5 nyomásból is, csak rajtad áll.” 
    És megszültem. Nyolc nyomással.
    Gergő gyönyörű, Medve szeme könnyes, szorítja a kezem.
    Zokogok és csak annyit tudok hajtogatni, hogy köszönöm, hogy hittek bennem, köszönöm, hogy segítettek, hogy támogattak: helyére került a világ, helyére került az életem, az életünk. Olyan kincset kaptunk vissza nőként, férfiként, apaként és anyaként, ami csak most vált értékessé, most, hogy már a miénk. Eddig nem is tudtuk, hogy hiányzik.
    Zsuzsival a VBAC+a gátvédelem gyerekjátéknak tűnik, ő ott az anyám, a dúlám, a barátnőm, az edzőm, a pszichológusom, a kősziklám egy személyben.
    Az Orvosomnak soha nem tudom majd eléggé megköszönni, hogy megmutatta, hogy mi az igazi nyugalom. Mi az orvosi odafigyelés, gondoskodás. Hogy mindig volt egy-két jó szava. Hogy összefércelte az önbizalmam és megmutatta, hogy mi a különbség a “nem megy biztonságosan” és a “nem hagyják neki” között. 
    Egy élet is kevés lesz, hogy feldolgozzam az élményt. Erősebb vagyok, mint valaha, szebbnek látom magam,mint bármikor az elmúlt 32 évben és boldog vagyok, olyan boldog, hogy el sem fér a szívemben. 
    Megosztás:
    Uncategorized

    5 perc a semmiből – szülés

    Egy hatalmas fa levelein átszűrődő erős napfény. A homeopátiás bogyók cukros íze a számban. Villamos és autódudálás felett két emelettel, néha a kék égre nézve vártam Őt. Meleg volt és nagyon hosszasan fájt. Vasárnap volt, néha átfutott a gondolataimon, hogy mások hekket esznek, sziesztáznak vagy szitkozódnak, mert holnap dolgozni kell, én pedig fekszem és már nem uralom a testemet: iszonyú erővel húz magával egy örvény, én meg engedem, hagyom, teljesen elveszek benne.
    Itt már nincs szabály, nincs erő, nincs ésszel felfogható, kontrollált valóság: itt őserő van, a természet diktál én pedig nem főszereplője, hanem egy pici fogaskereke vagyok annak a folyamatnak, amit úgy hívnak, hogy élet.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

    Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…

    Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

    Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk:

    • Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
    • ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
    • Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
    • mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
    Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!
    Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.
    Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 
    És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)
    Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 
    Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mikor, ha nem most?

    • rendezzük át a nappalit (jobb lesz úgy)
    • süssek kakaós csigát (mert azt kívánják)
    • nyírjunk füvet, fúrjunk karnist, süssünk tarját újkrumplival és úgy egyébként is…
    Mikor, ha nem most?
    😀
    No mindegy, holnap reggeli indulás, dolgozós nap, négyen is jönnek, talán még a Liliputiba is eljutok a kiszemelt rugalmas kendőért (a régit nem találom. égen-földön kerestem, de sehol sincs).
    Lehet, hogy a holnapi nap megmarad csak munkásnak és az ilyen-olyan beszerzéseimet péntekre tartogatom: akkor ugyanis CTG-re megyek a kórházba, és utána tengernyi időnk lesz Barnussal: kalandozunk majd és egy nagyszerű napot töltünk kettesben.
    …………………………………
    és ott a nagy feladat is: be kell jelentkeznem orvoshoz. A nőgyógyász sürgeti: csomó a mellben nem játék, a háziorvos pedig nyugtat, még ha akármi is az, akkor sem csinálnak semmit vele a szülésig.
    Én pedig próbálok nem gondolni arra, hogy mi történt két éve és nem rettegni. De nagyon nehéz. Nagyon nehéz.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Boldog, boldog…:)

    … Barnabás, mert ő az indián törzsfőnök. Anyuval kis sátrat állítottak a szobában és tollas fejdíszt is kapott, úgyhogy csak úgy ragyog a kis pofája:)

    … Medve, mert ma kapirgálhat a kertben, levághatja a füvet és nem kell mennie dolgozni, hanem itthon lehet egy kicsit. Csak egy napot, és még így is elnyelni majd a számítógépe pár órára, de mindegy, lesz egy kis ideje pihenni is.

    …. én, mert

    • Gergő változatlanul fejvégű, beékelődött, a méhszáj már felpuhulva és egy kicsit nyitva, és mikor benyúlt a doki érezte a fejét.
    • együtt vannak a fiúk, együtt reggeliztünk és a-kár-mi-kor elordítom magam, hogy Hol vagy?, egyszerre válaszol a két gyönyörűségem: a férjem meg a nagyfiam.
    • mert megyek ma fodrászhoz (igen, tudom. de mosás után derült ki, hogy mégsem sikerült annyira a festés…)
    • mert szülinapom lesz a hétvégén – málnás, barackos vagy mangós túrótortát szeretnék. A mangóra nem látok reális esélyt…:)

    …. Drazsé, mert kapott tepertőt. Libatepertőt. Ennél több neki nem kell, nem egy bonyolult lélek.
    Megosztás: