Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

könyvajánló – gyerek

    mindennapok

    Első osztály – tél

    Azt gondolom, hogy szinte lehetetlen egy részletes, kidolgozott “tantervet” írni magunknak, így meg sem próbálkoztam vele, és őszintén bevallom azt is, hogy ez az egész otthontanulósdi azért nem ennyire megtervezett és tudatos a részemről. Az még nem derült ki, hogy előny-e ez vagy hátrány, az azonban biztos, hogy jó néhány dologban követjük, sok dologban pedig elhagyjuk a Waldorf pedagógiát. Írok pár példát – természetesen a teljesség igénye nélkül – aztán ha érdekel Benneteket (márpedig igen, mert irgalmatlan sok kérdést kapok, a legtöbbet privátban) akkor majd újra és újra érinthetjük ezt a témát.

    Mi az, amiben követjük?

    Mindenképp alapvetőnek tartom az ÉVKÖRT, mint a tanulmányok keretét. Klassz ritmust ad a meséknek, verseknek, kézműves dolgainknak, hogy követjük ezt a ritmust, az ünnepeket, a színeket, hangulatokat, ki-és belélegzéseket. Miért is ne tennénk? Felesleges lenne nyáron madáretetőt készíteni és télen a természet megújulásáról beszélni és rügyeket rajzoltatni: mivel maga a természet és a természet tök magától értetődő körforgása az alap minden tanulmányunkhoz, így nagyon ritkán állok tanácstalanul, hogy mi legyen a következő lépés. Télen olyan bekuckózós, melengető, téli dolgokat csinálunk, és sosincs bennem olyan, hogy “nehogy valami kimaradjon”, ha a fejemben van valami és nem kerül rá sor, akkor sebaj, majd jövőre.

    Követjük abban, hogy teljesen egyénre szabott mind a ritmus, mind a feladatok, mind az általam közvetített kérések valahol Barnus ingerküszöbének, “bírásának” a felső harmadában legyenek. Kényelmes legyen neki a tempó, ne kérjek tőle olyat, amit utál, ugyanakkor fontos, hogy fenntartsam az érdeklődést, a tüzet, azt az akarást, hogy ne elégedjen meg a késszel, legyenek további kérdései és találja meg az örömöt abban, amit éppen tanul. Szeretem, hogy kérdez. Szeretem, hogy le meri tenni a könyvet és azt meri mondani, hogy “ez engem nem érdekel”. Szeretem, hogy megtalálja magának az új izgalmakat, hogy felfedez, összeköt, összefüggéseket keres. Sosem tartok kiselőadást, mindig csak válaszolok a felmerülő kérdésekre, és ha azt látom, hogy valahol belassul a folyamat, elég elől felejtenem pár könyvet, néhány transzparens papírt, némi gyurmát és máris újra forognak a fogaskerekek.

    Mi az, amiben nem követjük a Waldorf pedadógiát?

    Barnus elsős és folyóírással ír. Mivel a cukorbetegség kezdete óta itthon van (itthonra kényszerült), mi az óvoda utolsó félévében valahogy túljutottunk a formarajzokon és a nyomtatott nagybetűkön, és csak azért, hogy úgy legyen, ahogy a waldiban van, teljesen fölöslegesnek tartanám, ha kötném az ebet a karóhoz, ráadásul pont a fürdővízzel önteném ki a gyereket:

    • a természetes, egyéni fejlődési ritmust
    • és a SZABADSÁGOT

    venném el magunktól. Miért is tenném? Megszületett benne az igény, szeret írni, ügyes a keze, nem szenved, sikerélménye van, nem fáj a keze tőle, így hagyom, biztatom, bátorítom. Az írástanításhoz egyébként rengeteg segítséget és támogatást kapok Édesanyám kollégáitól, és hahó, helló, sziasztok Anyu kollégái és üdvözletem Igazgató Úr,, tudom és állatira megható, hogy ott vagytok, nem fikáztok, drukkoltok és egy kicsit velünk könnyeztek minden sikernél. Nagyon sokat számít, és mikor anya meséli, hogy hogy reagáltok egy-egy megoldott feladatra, olyan érzés, mintha nem lennék olyan marhára egyedül és lenne talaj a lábam alatt. Hálásan köszönöm.

    Mindig a fülembe cseng Vekerdy mondata, hogy ezt a hülyeséget, hogy Karácsonyra ír-olvas, miért kellene minden gyereknek megfelelni ennek? -és igaza van, nem kell mindenkinek, Barnusból viszont természetesen jön, így ez jó így, rendben vagyunk vele.

    A Játékház sorozatot választottam az írás-olvasáshoz, és az olvasásról majd máskor írok majd, de az írásról álljon itt annyi, hogy egyszerűen szuper – gyakorlatilag részemről a max. erőfeszítés a témában az volt, hogy kimondtam, hogy

    ‘írj egy oldalt, Fiam!”

    aztán egyszercsak megírta a bevásárlólistát. Hö. Hiába, na, remek tanár vagyok. Hm.


    A matekot is kihagyom most, majd arról valamikor máskor, inkább mutatom, hogy mivel és hogyan töltjük a télből fennmaradó majd’ 3 hónapot (a tél ilyen oktatási szempontból a csillagászati tavasz kezdetéig tart nálunk).

    Nyilván folytatjuk a két fix pontot: írás-olvasás és matematika, azon felül viszont teljesen szabadon haladunk, fedezzük fel a világot vagy épp lógunk nagyokat röhögve. Egy húszas cukrú gyerekkel nem keménykedsz, na.

    1

    1.,  Madáretető. Ennek pont most van itt az ideje: a bolti magokból és narancshéjból csodaszép bőségtálat lehet készíteni a madaraknak, közben elolvassuk, hogy mi az, amit tilos nekik adni, beszélgetünk a költöző madarakról és jó pár madarat fel is ismer már képről a gyerek. És mostmár én is.

    2., Az első osztály és ez az életkor a Waldorfban (is) még a mesékről, népmesékről, műmesékről szól, így “nagyon pörög” nálunk Illyés Gyula 77 magyar népmese könyve, Benedek Elek kötetei, és gyakorlatilag minden népmese, de ugyanúgy olvasunk Varró Dánielt is. Rengeteg olvasunk, de azt hiszem, ez eddig is kiderült.

    3., Czárán Eszter Világna Virága sorozatából már megvettük a tavaszi és a nyári kötetet, de a Tél még nincs meg. Őszintén megmondom, hogy sok még a gyereknek, korai, de szeretném, ha mihamarabb egyben meglenne a 4 könyv egyben, mert ilyen elképesztő gyűjteménnyel még nem találkoztam. Igazán jól majd felső tagozatban tudjuk használni, de örülnék, ha már a polcunkon csücsülne ez a könyv is.

    4., Ilyenkor a kezünk is egy kis életre, melegségre vágyik, úgyhogy tökéletes időszak ez a gyapjúkép készítésre, amiben Barnus ráadásul nagyon ügyes – valahogy a gyerek is szereti a gyapjút meg a gyapjú is őt, úgyhogy ez mindig nagy sikerélmény.

    5., Ugyanez előnemezzel, filccel és némi hímzéssel: pontosság, szem-kéz koordináció és gyors sikerélmény. Talán ez a legfontosabb hozadéka az összes kézműves feladatnak – ebben a gyerek számára végeláthatatlan tanulási folyamatban fontos, hogy legyenek olyan dolgok, amikre elmondhatja, hogy ez KÉSZ, azt MEGCSINÁLTAM, ezt BEFEJEZTEM.

    6., Óriási élmény ez a könyv-lemez. Egyrészt szuperanyunak érzem magam, mert annyi Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Tamkó Sirató Károly, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor (és még sorolhatnám) verset ismernek a gyerekeim, hogy az egyszerűen rendkívüli, másrészt letudtam az ének-zene és a verstanítás témakör nagy részét azzal, hogy belököm a CD-t, mikor utazunk. Ők meg teli torokból fújják. Win-win.

    7., Na ezt kö-te-le-ző-vé tenném. Elképesztően jól használható, kézikönyvként alkalmazom, nem kell kitalálnom, nem kell összekeresnem az anyagot, életkornak megfelelő és a tevékenységekben “összeér” Gergő és Barnus korosztálya is. Alapdarab. Rendkívül széles palettán mozognak a gyakorlati feladatok is benne, ennek kapcsán készítünk majd köhögésűző gyógyteát, öltöztetünk rétegesen rajzolt gyerekeket és sütünk szalagos fánkot is majd a farsangi időszakban. Mondom, must have.

    8., Barkácsolás, évkör, hónapok, napok – ez Barnusnak egyszerűbb, inkább már Gergőnek szól, de egy ilyen öröknaptár és az, hogy minden nap csúsztatni kell, valahogy megfoghatóbbá teszi a gyerekeknek az idő múlását.

    Biztos rengeteg olyan dolog is szembejön majd, ami most még eszembe sem jut, de ez a szép az otthonoktatásban – igazán, mélyen és őszintén rólunk szól.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Karácsonyi könyvek

    Felkelünk reggel, de nem sietünk sehova: cukormérés, inzulin, és amíg várunk, hogy hasson, addig bebújnak mellém olvasni – sokszor még félig sötét van odakinn. Gőzölög a tea, megverekednek a helyért a takaró alatt, aztán elcsendesül ez a pokolbanda és eldöntjük, melyik könyv legyen ma a kedvenc.

    Nem mondok vele újat: rengeteg könyvünk van, pont ezért már nagyon meggondolom, hogy mit vegyek meg itthonra, mi az, amit újra és újra el kell olvasni. Tökéletes megoldás számunkra a könyvtár: “előolvashatunk” bármit és egy-két hét alatt tényleg kiderül, hogy érdemes-e beszerezni az adott kötetet itthonra is.

    Most három olyat mutatok, amit nagy valószínűséggel beszerzünk, különösen, hogy Kolos is érkezik, úgyhogy ezekből még nagyon sokáig mesélünk majd…

    15310685_1148309908571490_118091285_n

    Az első egyből egy kakukktojás: nem mesekönyv, hanem egy kézműves könyvecske, és tök véletlen találtam rá. Mikor belelapoztam, nagyon meglepődtem, ez a tökéletes karácsonyi Waldorf kézműveskönyv, szóval minden waldis anyukának kötelezővé tenném. Hajtogatott csillagok, gyertyatartók, gyapjúállatkák, díszek, tanszparens ablakképek… Ja, és igen: ez a kinti papucsom és a növekvő pocakom.

    15310232_1148309925238155_849637983_n

    Akkora kedvenc volt gyerekkoromban a Tesz-vesz város, hogy el is felejtettem :D, és nálunk eddig szinte teljesen kimaradt. Állatira élvezik a gyerekek: Barnus azért, mert úgy van szedve a szöveg, hogy ügyesen olvassa a szavakat, Gergő meg imádja a képeket és a történeteket is.

    Van egy Busytown társasjáték, ami sajnos nem jelent meg magyar nyelven (vagy igen? én nem találtam), nagyon gondolkodom, hogy bekerüljön-e a fa alá, mert még csak most ülünk rá a Tesz-vesz vonatra.

    15240164_1148309891904825_1842660904_n

    Fú, ez állati jó volt. Egy szuszra el lehetett olvasni és pont azok a mozzanatok voltak benne, amiket annyira szeretünk az adventi időszakban: Mikulás, karácsonyi vásár, gesztenye, forralt bor, díszfabrikálás, karácsonyi sütik, adventi koszorú, betlehemes játék, varázslat, együtt a család, ilyesmi. Pont 20 perc volt, nagyon tetszett a gyerekeknek: Gergőnek maga a történet, Barnabásnak pedig az, ahogy ráismert az adventi időszak egyes elemeire.


    Ma felkerül az adventi naptárunk, elvittem MÉG EGY teli konténert(!), nekiállunk a szaloncukor készítésnek és mézeskalács illat van az egész házban. Nem rossz, na.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Olvasunk

    unnamed-1

    Olvasunk. Szerencse (vagy szoktatás?), hogy ez eddig sem volt ritka, de most valahogy faljuk a könyveket, a meséket, a történeteket…

    Barnabással most épp Erich Kästnertől olvassuk az A két Lottit, de egyre több és több mesét igényel Gergő is, és ami a nagy áttörés, hogy egyre kevésbé igényli a képeket, azaz egyre jobban hagyatkozik a fantáziájára, illetve arra, ahogy a fejében megjelenik a mese. A Móra Minden napra egy mese meseválogatása most a kedvence, és nekem is szívet melengető Reich Károly illusztrációit kutatni a könyvben. Feels like home.

    Mutatok még hármat, amiből kettő könyvtári egy pedig saját, és bőven a képeskönyv kategóriába tartoznak.

     

    Első pillanatra megfogott, el is hoztuk a könyvtárból. Imádom Agócs Íriszt és Berg Judit is nagy kedvenc, úgyhogy magasan volt a léc. Legnagyobb döbbenetemre nem jutottunk el a harmadik oldalig: totál érdektelenségbe fulladt az egész, engem sem érdekelt és a gyerekek is nagyon szenvedtek. Kínkeserves plusz öt perc után végképp feladtuk: a Cipelő cicák az utóbbi idők legjobban utált könyve lett. (A kép jobb sarkában az egyik kedvenc pizsamám költői részlete.)

    unnamed-2

    Ugyanaz a szerzőpáros, elképesztően bájos illusztrációk és hát Maszat maga Gergő. Talán egy kicsit már ki is nőtte a történetet (vagy még éppen jó, de talán egy 4 évesnek már kevés), most nagy kedvenc nálunk ez a sorozat, ugyanis a képek alapján annyira egyszerűen követhető, hogy Barnabás is el tudja mesélni az öccsének. Bebújnak egymás mellé az ágyba, Gergő átöleli Barabást úgy, ahogy engem szokott, és… é meg bőgök.

    Terhesség alatti tüsszentés-inkontinencia? Striák? A reggelre az üvegbe büdösödött tápszer penetráns szaga? Penészes almacsutka a kocsiban a bőrkárpitba gondosan beledolgozva? Megéri. Ezekért a pillanatokért megéri.

    No. Ez az utolsó saját könyv, még az én gyerekkori nagy kedvencem, itt már írtam egyszer erről a sorozatról. Barnus nagyon megszerette, délután, ha nem tud aludni (pedig haj, de jót tesz a cukrának!), akkor sokszor ezt lapozgatja. Most épp ez a kedvenc kötet:

    unnamed-4

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben, április legislegvégén

    12935061_1084892488235355_772973280_n

    Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

    12935066_239194376468394_322405539_n

    Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

    12935143_1058379857567399_1202440129_n

    Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

    12965023_231613507208629_255585582_n

    … akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

    Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

    12965852_483842975154494_807345053_n

    Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.

    13102551_1019926894765083_1558088970_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben

    Le sem tagadhatnánk, hogy óriási forgalmat bonyolítunk a könyvtárban. Nézem, keresem, kutatom a régi klasszikusokat és a menő újdonságokat is, és… be kell valljam, legtöbbször csalódom.

    Biztos nehéz műfaj a mesekönyv vagy a jó gyerekkönyv, de hogy ennyire… Legtöbbször maga a szöveg rettenetes: nyakatekert, semmitmondó, követhetetlen és…hát… ööö…. unalmas. Nem egyszer fordult elő, hogy elaludtam mese alatt, vagy a gyerekek felkeltek pisilni, inni, valami, és a folytatásérdeklődés hiányában elmaradt.

    Nyilván vannak kifejezetten rajongásig szerethető könyvek, vannak “fú, ez tök jó” könyvek, vannak “jó kis könyvek”, “egynek jó” könyvek, középszerűek, unalmasak és vannak sajnos rettenetesen szar gyerekkönyvek is.

    12501634_778551252275263_1064528158_n

    Ez leginkább az “értem én, hogy van ez a könyv, de MINEK?” kategóriába tartozik. Tiszta New Age, lelki kócsing, “hogyan gondolkodj pozitívan”, de annyira lehangoló,hogy a könyv nagyjából háromnegyedében azt ecsetelgeti a kis tigris,hogy mennyire kurvára nem szereti őt senki, nem hallgatja meg senki,nincsenek barátai és a szar is szar, hogy már nem jutsz el a megoldásig, és addig, hogy hogyan gondolkodjon MÁSKÉPP a kis tigris -azaz TE- magáról, hogy ne legyen ennyire szomorú.

    A példamondatok, a rávezető mondatok nem gyerek szájába illenek, ilyen kifacsart, kitekert önsegítő mondatokat gyengébb minőségű agykontrollos könyvekben is ritkán olvas az ember.

    Aranyosak a rajzok benne, ennyi.

    12501873_1714663372147004_192790574_n

    Ezt nagyon szerettük, megérdemelt egy külön posztot is. Nekem nem tetszettek az illusztrációk, de a mese annyira jó, hogy azóta többször előkerült.

    12677549_1576677235976275_2128865290_n

    Haha, ez a Downton Abbey egér változata. Az ötlet nagyon jó, a képi világ szerethető, a történet kicsit bugyuta. Többször kikacsint a szülőre, a poénok inkább a felnőtteknek szólnak, én pedig nagyon nem szeretem az ilyet. Jó, hogy elolvastuk, egynek jó volt, de nem venném meg.

    12935012_1218946118136370_181791026_n

    Juj, ez állatira tetszett. Vers, de szellemes, vicces, ritmusos, dallamos. Csodaszép könyv, és nagyon élveztük, de nem lesz nagy kedvenc – valahogy nálunk a versek nem válnak azzá.


    10616594_486045284938446_783827626_n

    Ez már -mint látjátok- nem könyv. Reggeli kávé kókuszos rizstejjel és gesztenyés csók – 2ch/darab.

    12501577_1745796182306009_1967435519_n

    “Csak úgy” tulipán. Annyira beleéltük magunkat a kisbaba érkezésébe, hogy a lánynevünk már meg is van 🙂

    12907154_571921472984453_931184900_n

    A vércukis napló roppant unalmas adathalmaz. Kivéve Barnabásé,ugyanis direkt azért zsákmányoltunk a Pagonyból egy nagy csomag matricát,hogy izgalmasabb legyen az a ronda sok szám.

    Megosztás:
    mindennapok

    Finy Petra – Szárnyak és paták

    Spoiler!

    Amikor kiderült, hogy Barnabás cukorbeteg, szinte az első gondolatom az volt,hogy hogyan értessük meg vele, hogy mi történik, mi miért történik és hogy attól, hogy diabéteszes lett, attól ugyanaz a vagány-mokány cickány, mint előtte. Az Egy Csepp Figyelem alapítvány oldalán találtam rá Finy Petra könyvére, és végül múlt héten, a Pagonyban vettük meg.

    Még este elkezdtük olvasni.

    Nyilván az egyik főhős cukorbeteg, a másik pedig egy szárnyas-patás pegaur fiú, akinek nagyon-nagyon kicsik a szárnyai, így nem tud repülni a többiekkel, bár nagyon szeretne. Benne van minden. A “nem vagyok elég”, a “valami baj van velem”, a “sosem lehetek olyan,mint a többiek”. Brilliáns, hogy nem a cukorbeteg kisfiú érzései ezek, ő pont a mindent megoldó nagy feltaláló, aki kitalálja, hogy építsenek egy klassz szárnyat a pegaur fiúcskának, és akkor pont úgy tud majd repülni, mint bárki más. Szuper az is, hogy a szárnyakat nem fedik el, a kis pegaur büszke rá, hogy a barátja milyen okos szerkezetet talált ki, nem szeretné elfedni az illesztéseket, sőt, büszke rájuk.

    Barnus sírt. Háromszor, négyszer kellett elmesélni neki, minden egyes alkalommal elmondta, hogy ez egy igaz mese, hogy ebben ő hisz, és hogy milyen csodálatos, hogy meg lehet oldani a kis szárnyú fiúcska gondját.

    Az illusztráció nagyon nem az én világom, (érdekes, a mellrákos könyvnél pont azt éreztem nagyon eltaláltnak, a történetet nagyon nem), a mese viszont igazi megkönnyebbülést hozó, gyengéd terápia.

    Gratulálok az alkotóknak!

    871372_5

    Megosztás:
    alma meg a fája, mindennapok, otthonoktatás

    Telefonos fotók

    és melléjük kis szösszenetek

    10711233_948227541913062_476201226_n

    Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

    12325091_948513915217758_418501472_n

    Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

    12713995_948513801884436_1710682438_n

    Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

    12714111_948513951884421_482741114_n

    Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

    – … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

    12735854_948513778551105_565738050_n

    Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

    12746568_948514071884409_455286126_n

    Megosztás: