Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

menütervezés

    mindennapok

    Borúra derű, derűre egy kalap fosnyávogáskaka

    Fos-szar-fosfostrágyaszarszarszemétszar, mindössze ennyit tudok elmondani a tegnapi meg a mai napomról.

    A tegnapi simább ügy, 5 óra vezetéssel, egy viszonylag élhető megbeszéléssel, egy éhségtől kopogó szemű hazaúttal, aminek az lett a megoldása(?) feloldása(?), hogy

     

    1., vettem egy Schar gluténmentes valami lószart

    2., egy kocka laktózmentes, bio vajat 899.- ért, hogy basznámeg

    3., és egy csomag póréhagyma csírát, mert csak az volt.

    Előhúztam a táskám legmélyéről a -figyelj!- TESCO K-L-U-B-K-Á-R-T-Y-Á-M-A-T, azzal szeltem le pici darabokat a vajból, tettem a kenyérre. majd betömtem a számba a póréhagyma csírát.

    Az eredmény:

    1., az egész arcom zsírfényben úszott, mire megérkeztem a késő esti megbeszélésre

    2., olyan szagom volt, mint egy feudalizmus idejéről idetévelyedett arató jobbágynak

    3., a bugyimból is csírát szedtem ki, és a bőrkárpitba is frankón belemasszíroztam, szóval a kocsi is büdös

    Bónuszként egész éjjel savlekötőt szedtem és hányingerem volt: az oké, hogy nincs glutén , tej meg tojás, de van benne minden más, ami térfogatot növel, tartósít, savanyúságot szabályoz, porhanyóssá tesz, térhálós szerkezetet biztosít. Mindegy, a rövidtávú túlélés volt a cél, éjszaka fizettem az árát.


     

    A reggel fosszarkaka módon kezdődött, és nem is igen vett más irányt a napom: laptop szervízben, a nem is írok jelzőt férjem meg belement valami szőlődombon (hogy. került. oda???) valami gödörbe, nekem gyanús lett, hogy nem ért haza a gyerekkel, mondta, hogy a gyerek a bölcsiben maradt, a laptopomat nem hozta el (határidős munkám van, ofkorsz), és még nem sikerült kijönnie a gödörből, de nem jutott eszébe autómentőt hívni.


     

    Aztán kikecmergett, most nem tudom hol van, nem beszélek vele, és nem vagyok hajlandó kiszállni az ágyból. Álmos vagyok, éhes vagyok, nagyon-nagyon bosszús vagyok.

    Holnap pedig nem megyek sehova. Leadom a szenet, aztán hazafelé veszek egy üveg szimpatikus valamit (fehéret. furmintot.) készítek hozzá valami petrezselymes-diósajtos tésztát és bezárkózom Gergő régi szobájába, azaz a mostani alkotószobámba, majd vidámra és művészire piálom magam, és festeni fogok.

    Jól MEGBÜNTETEM a világot, de legfőképp Medvét: nem adok neki a kajámból. Egy falatot sem.

    Megosztás:
    mindennapok

    Január

    Holnap leszedem a fát,elteszem a díszeket, alaposan kitakarítom a házat és igazából ilyenkor indul el mindig az új év.

    Huh, az előző kemény volt nagyon. Sokat tanultunk, nagyon sok megkérdőjelezhetetlen dolgot átértékeltünk, és ha most csak rágondolok az előttünk álló hónapokra, akkor egy szó jut eszembe: izgalom. Jó értelemben vett, pozitív, olyan remegősen futkározós izgalom.

    A Jóisten az elmúlt egy évben folyamatosan olyan embereket rendelt mellénk, akik vagy azzal, hogy jót tettek velünk, vagy azzal, hogy nehéz döntései helyzetbe hoztak bennünket, segítettek eljutni oda, ahol most vagyunk. Olyan, mintha egy óriási túrán vettünk volna részt: csontig fagytunk, bőrig áztunk és felperzselt a Nap,  volt nagyon kopár a táj és nagyon meredek a hegy, de ezt mind végig kellett járnunk ahhoz, hogy megérkezhessünk.

    Emlékszem, régen voltak golyós türelemjátékaim: egy átlátszó műanyag lap mögötti labirintusban kellett a golyókat a labirintus közepébe / a macska szeme helyére / a kincses ládába terelni. Az volt a legnehezebb, amiben több golyó is volt, mert egy golyót még pályára állítasz ugyan, hogy bejárhassa a maga útját, na de hármat-négyet már nagyon nehéz. Újra és újra az elejéről kell kezdeni, és van, hogy a már sínen lévő kettőt, sőt, hármat is ki kell mozdítani, mert a negyedik még mindig nem találja az irányt. Ilyenkor próbálod így, próbálod úgy, majd összerázod, és az a pillanat nagyon szar. A MAJDNEM MEGVOLT. A majdnem azonban nem elég, mert négy golyó van, és mind a négy egyformán fontos.

    Feladtam munkát, státuszt, szabadidőt. Medve is küzdött munkával, apasággal, éjszakázással. Gergőnek nehéz volt a “műanyag” bölcsis beszokás, ennek következtében a mézeskalács házikós családi napközinél is sakkozni kellett a napokkal, hogy mennyit bír el jó szívvel. Barnabás pedig… talán neki volt a legnehezebb ez az elmúlt 3 év, őt viselte meg a legjobban ez a kés élén táncolás, az ő lelke sérült a legjobban.

    Újratervezés. Újratervezés. Újratervezés.

    Egy pillanat volt, tényleg csak egy. Mintha harangot kongattak volna a fejem mellett, vagy trombitával a fülembe fújtak volna közvetlen közelről olyan volt az az egy szívverés. BUMM.

    MOST ÁLLJ MEG. Ne mozdulj, ne remegj, még a levegőt is tartsd benn, és óvatosan nézz körbe. Mindenki pályán van. LASSAN INDULJ. Hihihi, igen, határozottan mindenki a pályán van, és akkor most nincs más hátra, mint elindulni, de vigyázz, törékeny, nem kell loholni.

    ………

    Olyan, mintha Apu hangját hallanám játék közben: ne siess, ne kapkodj, figyelj oda.

    Az iskolát elkezdtük intézni, de a tanulócsoport kérdésében még nem döntöttünk. Barnabás itthon tanul majd, de Gergő marad a csanában, és utána valószínűleg óvodás is lesz.

    Nem rendeltem meg semmilyen tanmenetet egyelőre, nem iratkoztam be egyetlen webinarra sem, helyette olvasok, jegyzetelek és témákat csoportosítok nagyjából a Waldorf tanmenetet alapul véve.

    Nem hagytam abba a munkámat és nem is szeretném. Medve dolgozik, de tudatosan figyel, hogy az esti fürdetésnél ő legyen a kalózkapitány.

    Most ez ilyen csendes. Csendes, fehér, hideg és burkolózós. Gyapjú mellényt rendelek a gyerekeknek. Elő kell fizetni a másik kukára is, hogy folytathassam a lomtalanítást – így a leghatékonyabb, mert csak kiviszem, elviszik a felesleget. Fotózgatom a felesleges tárgyakat, könyveket, hátha megveszi valaki, mert van, amit sajnálok kidobni, postázni meg nem éri meg. Teljesen felhagytam a menütervezéssel, mert amióta a Zsámboki Zöldségdobozt rendeljük, mindig ahhoz igazítom az étrendünket, így mindig friss, ízes, biodinamikusan termesztett Demeter zöldségeket eszünk. Tegnap paradicsomos káposzta volt mazsolás rizzsel – ne döbbenj meg, orbitálisan finom volt!!, ma pedig kölest áztatok, mert megsütöm a hamis túrótortát.

    Igazából nem történik semmi extra, mégis a föld alatt, teljesen láthatatlanul mozognak azok az erők, amiknek mozogniuk kell ahhoz, hogy majd jókor, a megfelelő időben elindulhasson az élet.

     DSC_0010

    Megosztás:
    mindennapok

    A telefonom

    12346911_912031195532697_488623199_n

    Nyilván legtöbbször a telefonom van kéznél, így a legtöbb napi pillanatkép azon van…

    12336054_912031458866004_1994999375_n

    Barnabás most nőtt bele a Mesél az erdő sorozatba, aminek az a mindenek fölötti érdekessége, hogy a KEDVENC mesekönyveim voltak. Egyszerűen imádtam az almabort készítő törpéket, órákig lapozgattam csak a rajzok miatt és ahogy olvasom most Barnusnak, a mondatok végét már nem is kell néznem, eszembe jut fejből. Csodálom a magyar nyelvet, de ez a kifejezés angolul még szebb lenne: tudom a szöveget by heart. Szívből.

    12346911_912031195532697_488623199_n

    Talán itt, Tony Wolf meséinél  indult el a madár őrület a gyerekben, aminek első kézzelfogható eredménye ez a tűnemezelt vörösbegy. Most széncinegét és kékcinegét kért, én pedig egy darabig reménykedtem, hogy az ugyanaz, de teljesen hiteles forrásból kiderült, hogy nem, az két külön madárka. Elbökögetek itthon, szó se róla…

    12351219_912031352199348_1224565752_n

    Rákaptunk a savanyú káposztára. Amióta diétázunk, azonnal megérzem a mellékízt a téli paradicsomon, kígyóuborkán, salátán, a káposzta viszont nagyon jól esik. Ez az alnaturás a drágább változat, az aldiban kapható 199Ft-ba kerül, és aszkorbinsavval tartósítják, szóval minden szempontból szuper. Semmi bajunk nem volt tőle. Ettük magában, köretként, székelykáposztának bio csirkehússal és ettük húsmentes változatban is,készítettünk belőle káposztás lángost és orosz scsi levest is. Nem tudjuk megunni,egész télen állandó szereplője lesz a repertoárnak.

     

    12358039_912031412199342_1440806208_n

    Nagyon készülünk már a szünetre: Waldorfiában már ez az utolsó hét, a következő az már boldog készülődéssel, sütögetéssel és együttléttel telik, kivéve nálunk, mert Barnus megy Gergővel az imádott kis családi napközinkbe délelőttönként, én pedig még dolgozom ezerrel.

    Vicces, mert nekünk majdhogynem helyben van a Karácsonyház, úgyhogy néptánc után egyszer be is mentünk, és… csodálatos. Gazdag, pazar, dúsan díszített. Minden stílus képviselteti magát: van klasszikus angol, rusztikus, steampunk (na jó, ez nem annyira eltalált, az igazi steampunkhoz nem sok köze volt), van szupercuki fagyiszínű, skandináv, minimál…

    Nagyon szerettünk volna valamit venni, de ez elmaradt: kézenfogva végigmentünk, mindent megcsodáltunk,majd Barnabás odabújt és annyit mondott: “Menjünk innen, Anya, ez túl hangos a szememnek.”

     

    Megosztás:
    Uncategorized

    Tegnapi bevásárlás

    12202097_896841803718303_71252214_n-2B-25281-2529
    Mit veszel? 
    Hú, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy akkor végül is mit eszünk, mit veszek, úgyhogy tegnap lefotóztam:)
    Nagy vonalakban el is mondom, hogy mi lesz belőle.
    Ez így összesen 13.000 Ft volt.
    A Pampers pelenka ajándékba megy egy nagyon kedves családhoz, ahova most érkezett korababa. Minden segítség elkel nekik, nem túl fényes a helyzetük, de… roppant helyesek, nagyon mosolygósak és nagyon összefog a közösség most értük.
    Almacukor: nagyon szeretem. Méz helyett használjuk, beosztjuk, nagyjából egy üveg kitart egy hétig és ebben benne van a sütéshez használt mennyiség is. Mindössze 9-es a glikémiás indexe, szuper cucc.
    Bio mák és lenmag olaj: a mákolaj a legjobb kalcium forrás, a lenmag pedig tele van omega 3 zsírsavval, ami nagyon kell a szervezetünknek. 
    Sportcsirke. Húsnapra vettem, őrületesen drága, de egész más, mint a felturbózott, napot sosem látott változat, aminek teljesen gumiszerű a húsa. Nem, nem állítom, hogy minden üzem ennyire retkes, mint a videón, de azt igen, hogy minden üzemben pumpálnak az amúgy is szétgyógyszerezett, tápozott, sárgított húson. Szerintem egyébként totális tévedés a meg a házi csirke is, az is tápos, de van, hogy megvesszük, és elvek ide, elvek oda teljesen jóízűen meg tudom enni, az üzemit viszont minden körülmények között igyekszem kerülni. Jó rég nem eszünk ilyen húst.
    Ez a fajta azért más. Itt szabad tartásban vannak a csirkék, kapirgálnak és ez érződik a hús ízén is, bár most tuti helyről hoznak majd kacsát (Karácsonyra)és libát (Márton napra). 
    A melleket tegnap megsütöttük, a combok egy részéből húspástétom lesz, a másik része pedig egy rizstejszínes csirkeragu formájában megy majd egy nagy adag házi szelésmetéltre. 
    Himalája só: ezen nem sok dolgot kell magyarázni. A legislegjobb egyébként a parajdi só, de ez sem rossz. 
    Bio fokhagyma granulátum: nagyon szeretem és ezerszer egészségesebbnek tartom, mint a kínai fokhagymát. 
    Morzsolt majoranna: unalmas, hogy bió, bio, bio, de nekünk fontos, hogy minél kevesebb vegyszert együnk. 
    Üveg: a fagyasztóban árválkodó vodkából és a madagaszkári vaníliából pár hét alatt elképesztő vanília kivonat lesz, ami isteni lesz majd sütikbe, gyümölcslevesekbe.
    Rio Mare: a tonhal nálunk jolly joker. Általában egy héten egy hús és egy halnap van, és olyankor is nagyon keveset eszünk. Egy tonhal konzervet ha felturbózok, akkor 8 nagy halpogácsa kijön, de halpástétomnak is esszük (ez a másik kedvenc recept), vagy pizzára feltétnek, rizzsel, tésztaszósznak, rizstejföllel, paradicsomszósszal, mustárosan…
    ————-
    Megosztás:
    Uncategorized

    Gergő újra bölcsibe jár

    Ez a legislegfontosabb hír a héten: bölcsi, bölcsike, házikó… Gergő így hívja.
    És valóban: egy parasztház a dombtetőn, gyönyörű nyílászárókkal, cserépkályhával, kislócás konyhával és nagy udvarral. Tüneményes Nagymamapótlóval, aki főz rájuk (na jó, Gergőre nem, mert a mi diétánk így elsőre követhetetlen), játszik velük, ölelgeti őket.
    Csúcsidőben hatan vagy heten vannak, de az nagyon ritka. 
    Jó érzés betérni oda, jó érzés ott lenni és jó érzéssel hagyom ott a gyereket, amíg intézem a dolgaimat.
    Igen, csak addig.
    Már délben megyek érte, onnan pedig Barnabásért megyünk, úgyhogy legkésőbb negyed 2-re itthon van a banda.
    Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok élni.
    Reggel felkelek, összekészítem a két tornyot: háromrészes fém ételhordó, alulra a leveske, középre a második fogás, legfelső rekeszbe a sütemény vagy a kenyérféle.
    Majd megterítek, gyertyát gyújtok, kiteszem a reggelit és ébresztem a családot.
    Gyakorlatilag sosem járnak rendes ruhában a gyerekeim: minden nap technikai öltözéket vesznek fel, olyat, ami vízhatlan, szélálló, sportszerkó, én pedig minden nap végén két sármanót kapok vissza – átázott gumicsizmában.
    Ha mogorva idő van odakinn és már sehova nem kell mennünk, akkor a gyerekek egyből a kádba mennek, ahol újabban olajat kérnek a vízbe (pár csepp Szent Lukács olaj) és hangoskönyvet a lejátszóba (sárkányos mesék), majd Gergő aludni megy, Barnabás pedig rajzol, mesét néz vagy szundít egyet ő is. Én pedig újra leülök a gép elé dolgozni. 
    Nekiállunk a vacsorának és a másnapi menünek: kenyeret sütünk, feltesszük a levest és kitaláljuk, hogy mi legyen a második fogás. Ha már be van kapcsolva a sütő, általában sütünk egy tálca kekszet, aztán egyszercsak előkerül/hazakeveredik Medve is.
     Késő délután már a közös szobájukban játszanak ölik egymást, addig mi beszélgetünk egy pohár bor mellett a mosógépet töltjük, van-e inged, időpontokat egyeztetünk, dolgozunkdolgozunkdolgozunk, aztán pedig vacsora, mosogatás, és fektetjük a gyerekeket. Jó hír, hogy 8-körül már alszanak.
    Semmi izgalmas nincs az életemben. Nem járok magassarkúban, mint régen. Nem veszek tonnaszám sminkszereket, mint régen. A ruháim bő 70%-át kiszanáltam. Nincsenek fényes kirakatok, nagy kávézások és a régi értelemben véve nincsenek kimenős esték sem.
    Ez volt a legelső hét, hogy csak 3 megrendelőnek dolgoztam, ami másnak még így is elefánt méretű falat, de nekem ujjgyakorlat a korábbi 8-hoz képest.
    Anya voltam, feleség, családösszetartó. Pihentem, hímeztem, meséltem és beburkoltam a gyerekeimet. Miután megszoktam, hogy ne siessek sehová, ne akarjak többet és felfogtam, hogy nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni (Tesco, Aldi, piac, posta, otp, gyerekzokni, gyógyszertár, ajándék, számlák, váltócipő). Ráérősen sétálgattam teljesen feleslegesen h-ú-s-z egész percig az aldiban, és felfedeztem egy olyan konzervet, amit eddig sosem vettem, de tegnap meg igen. Isteni vacsorát kutyultam belőle, Medve állandó repertoárra kérte felvenni, úgyhogy leírom ide Nektek is:
    Halkrém
    Az aldiban lehet kapni szálkamentes és bőrmentes szardínia filét. Ez a drágábbik fajta, 399Ft-ba kerül, és semmi más nincs benne, csak a hal meg napraforgó olaj. Nehogy valami paradicsomos-majonézes akármilyen tyütyürüt vegyetek, abban már tuti van valami tiltólistás, ez viszont csak a hal és az olaj.
    Na. 
    • első körben egy nagy pórét feldaraboltam és jó sok (olyan 1dl) kókuszzsíron megpirítottam
    • rádobtam az olajos halat (olajjal) és tettem hozzá sót (parajdi) meg mustárt (olyan 2 evőkanálnyit, Univert)
    • színtelennek ítéltem meg, ezért ment hozzá úgy egy deci paradicsompüré is
    • és egy egész alma (én nem szórakoztam a pucolással, egy nagy jonagoldot daraboltam bele) 
    • majd főztem még egy kicsit, aztán elzártam a gázt és hagytam, hogy egy kicsit hűljön
    • botmixerrel pürésítettem és betettem a hűtőbe. A kókuszzsír ugye betonkeményre tud dermedni, de lazítja a sok minden más, úgyhogy összefogja rendesen a krémet, tehát nem lesz csöpögős meg olyan plittypluttylófasz.

    Krémes lesz, jól kenhető és elképesztően finom. Mi pirítóssal ettük és szeltünk hozzá pritaminpaprikát is. 
    Olyan 3 körre biztosan elég ez a mennyiség, pedig mi brutálisan sokat tudunk enni.
    Este, miután a gyerekek elaludtak, Medve meg valami prezentáción dolgozott, beültem a Pinterest elé egy szelet halkrémes kenyérrel és egy pohár furminttal, és elkezdtem álmodozni a ház átépítéséről, újragondolásáról, amit már olyan nagyon régen tervezgetünk.
    Van néhány nagy, közös, sosem-gondoltam-volna rácsodálkozásunk, az egyik például ez a kép:
    Persze azért ez így nem kellene. Ilyen kis filigrán székekkel és egy ekkorka asztallal mi azért nem sokat tudnánk kezdeni, de az, hogy legyen egy nyitott polcos rész és egy mustársárga falbetét, az mindkettőnknek nagyon.nagyon.nagyon tetszett.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Fagyasztott ételek

    Egy ideje már úgy főzök, hogy egy nagy, 3 napos sütés-főzés kavarás keretében mindent elkészítek egy hónapra előre (például itt és itt), úgyhogy mostanra összegyűlt az első adag tapasztalat (a tapasztalatot adagokban mérik?:)), úgyhogy…

    1. A kész lecsót is le lehet fagyasztani. Ínyencek nyilván ölre mennek egyébként is, hogy hogy jó a lecsó: hagymával vagy hagyma nélkül – Ádám nagynénje például teljesen kivolt, hogy n hagymával teszem el, mert az úgy a jó, ha csak a paprika és a paradicsom kerül bele, a hagymát meg frissen vágom alá. Igen. Lehet, hogy úgy valóban zamatosabb. De nekünk akkor, amikor konkrétan kapaszkodtam a csempébe, hogy ne essek el, de tudtam, hogy valamit adni kell a gyereknek enni jó volt így is. A fagyott lecsóról éles késsel levágtam a zacskót, beletettem a tömböt a wokba (az volt kéznél), öntöttem alá egy deci vizet, és vártam (elmentem hányni). Tádááááám, mire végeztem (fogmosással) ki is olvadt, ráütöttem két tojást, majd szórtam a tetejére sajtot, és újra elmentem hányni (de csak mert szeretem a keretes szerkezetet). Kurvára mindegy volt, hogy friss íze van-e a hagymának, vagy hogy hogy zamatosabb: jó volt, finom volt és garantáltan tartósítószer mentes. Paradicsom, paprika, hagyma, olaj (meg némi kacsazsír), só, bors, gondolatnyi kömény. Megvártam még kihűl, bezacskóztam, lefagyasztottam. Mind a 22 litert.
    2. Isteniek a tésztára kerülő szószok is így: ugyanúgy készülnek, mintha frissen tenném rá – mindig az kerül bele, ami épp van otthon. A fetás-fokhagymás-spenótos például állandó szereplő, mert remek. Egy pár gerezd fokhagymát (4-5) kis olajban megpirítok és hozzáteszem a kiengedett tejszínes spenótot (egy kiló), majd a végén a tetejére morzsolom a fetát (vagy a Lidl-ben/Aldiban kapható krémfehér sajtot 250g). A sajt elolvad, én pedig adagokra osztom, és megy a fagyasztóba. Még jobb, ha van otthon fekete olajbogyó is, akkor abból is teszek bele. Én nagy adagokban fagyasztom, nem csöppölök, de természetesen lehet emberi adagokban is.
    3. Tamara csirke: megpirítom egy kis olajon/vajon/libazsíron/kacsazsíron/mikormin a felcsíkozott csirkecomb filét (nem nagyon, csak hogy kifehéredjen), majd belekanalazom egy tepsibe (a zsiradékkal együtt). Mehet rá a fagyasztott kukorica és a mazsola, egy-két ducibb gerezd fokhagyma, egy főzőtejszín és némi víz (úgy 2 deci), só, bors – aztán betolom a 160 fokos sütőbe. Én egy kiló combot, egy kiló kukoricát és egy 200-250g-s mazsolát számolok. Nem, a mazsolának itt nincs mazsola íze, nem marad rágós, mint a birkacsöcs, hanem olyan lesz, mintha szőlő lenne… isteni. A tejszín egy fél literes. Ebből a mennyiségből 3 adag lesz (ezért szoktam 3 kiló csirkemellből készíteni, és úgy általában mindent háromszorosával számolni – úgy “egy kosszal” 9 adag étel lesz). Mikor kiengedem, úgy melegítem fel, hogy adok hozzá egy deci vizet. Isteni finom rizzsel, salátával, hidegen, melegen…
    Összességében nagyon-nagyon bevált ez a rendszer, az ilyen napokon ugyanis kinek van kedve órákon át a konyhában állni?

    Megosztás:
    Uncategorized

    Hoppá, hoppá,

    még tartunk egy remek Márton napi libavacsorát, és máris azon kell gondolkodni, hogy mi legyen a karácsonyi vacsora. Igazi “guilty pleasure”, afféle titkos-ciki élvezet ez: esténként menüt tervezni úgy, hogy a kemó előtti méregtelenítés jegyében PÁROLT KARFIOLT ettem, egy kis tökmagolajon átpirítva. Nagyon átpirítva, úgyhogy tulajdonképpen nem is volt annyira rossz. Ha már a guilt pleasure a téma, megemlíteném, hogy SZULEJMÁNT nézek (röhögj csak, gaz gyaur!), aztán ebayen olyan full kínai bizsukat nézegetek, amiket “seray jewellry” és egyéb hasonló neveken találok meg… tovább is van,mondjam még? Oké! Egyes egyedül a hajékszereknél érzem, hogy túlzás lenne (merthogy kopasz vagyok), de pl. eljátszottam a gondolattal, hogy megrendelek valami SZERÁJ ÉKKÖVE vagy FATIMA YÜZÜL ÁLMA nevű fröccsöntött ékszerszettet, és lecsattogok vele kicsiny falunk CBA üzletébe – abba az üzletbe,  ahol nyerítve felröhögtek,amikor mandulatejet akartam venni, illetve ahol a tollasütőtől az önindítóig, a kis csemegepulttól a virághagymáig minden van.

    Királynőként vonulnék selyemben-bársonyban, és ilyeneket mondhatnék, hogy “szóljon kedves Béla bég Ibolya asszonynak, hogy fizetném a damaszkuszi rózsaolajat (vénusz napraforgót) és a marsalai nemes bort (pöttyös túrórudit, amivel korrumpálni akarom a gyerekem).”

    Mondanom sem kell, hogy kinyúlt melegítőben vagyok most, ugye?

    Na koncentráljunk, koncentráljunk:

    két menüt kell megálmodnom: egyet Szentestére, egyet pedig másnapra, amikor jön az egész famili. A 25-i ebéd nem lehet bonyolult, és el kell készüljön előző nap, mert aznap még egy keresztelőre is megyünk. Meghívni még ugyan nem hívtak meg minket, de megyünk:D
    Oké, az alap biztos: szenteste nálunk Ádám mindig fenyegetőzik a halászlével (de nem lesz belőle semmi, úgyhogy borleves lesz), utána mindig kacsa van, utána meg nézzük a zserbót, amit hoz a Nagyi, és nem eszünk belőle (öt szeletnél többet fejenként:D), merthogy másnap családi jelenés van, és vigyázunk a vonalainkra (nem akarom, hogy idén is megkérdezzék, hogy megint terhes vagyok-e).
    Másnapra én húspástétommal, lazackrémes fánkkal, karácsonyi sós kaláccsal és pikáns gombasalátával készülök. Meg még nem tudom, hogy mivel, úgyhogy irány a Pinterest, lássuk, mit találtak ki a nálam sokkal kreatívabb emberek….
    Na egyelőre eddig jutottam (ugye, hogy mennyire mérhetetlenül diétás??):
    tojáslikőrös pite. nem kell többet mondanom, ugye?

    kolibri torta – évek óta szerettem volna, ha rajta van a listán. no majd most.

    füstölt lazac (orbitálisan nehéz receptet választottam, mi?:D) saját készítésű diós rozschipsszel, krémsajttal (ne keresd a képen, azt már én álmodtam hozzá).

    Megosztás: