Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

December 2014

    Egyéb

    Tavaly ilyenkor már jól álltam.

    Azt hiszem, hogy már sokadszorra nyitottam ki a borítékot, tettem bele a pénzt és zártam vissza.

    Volt benne olyan, amit fordítással kerestem. Olyan is, amit szövegírással, és olyan is, amit üzleti coachinggal. Vagy hasonlóval.

    Biztattam, átgondoltam, együtt lélegeztem, életet adtam és ötletet segítettem, hogy összegyűljön a pénz. A temetésemre.

    Nem is volt a borítékon semmi, csak egy fekete x, ami ha akarom kereszt, ha akarom akkor is kereszt, szóval bárhonnan nézem kereszt és fekete és halál.

    Mert  nem akartam felkészületlenül hagyni a fiúkat.
    ————-

    Nos, úgy fest, nem mostanában dobom fel a pacskert.
    Úgyhogy kibontottam a borítékot, megnéztem mennyi van benne, majd közöltem Ádámmal, hogy ez a pénz feketébe kell, hogy öltözzön, úgyhogy foglaljon magának jegyet az AC/DC tavaszi turnéjára valahova Ausztriába vagy Németországba jegyet. Utazással mindennel együtt a vendégem.

    A létező legklasszabb helyre megy a pénz.

    Ti tudjátok a legjobban, hogy ez a mára teljesen megőszült, kedves, nagy Medve mennyire nagyon megérdemli.

    Ti tudjátok a legjobban, hogy miközben a mellemet csonkolták, ő itthon a mellkasához szorítva etette cumisüvegből Gergőt, mert kell a bőrkontakt a kicsinek. Hogy hányást takarított, mesét mesélt, ebédet főzött, lelket ápolt. Hogy nagy döntéseket hozott, nagyon félt, nagyon erős volt.

    Ti tudjátok a legjobban, mondanom sem kell.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mindenkinek megvan az ajándék,

    akivel megbeszéltük, hogy megajándékozzuk egymást. A többiek idén nem kapnak semmit, és jól is van ez így, attól még nagy az imádás és a szerelem, sőt, egy közös buli többet ér mint egy bárakármilófasz.
    Jut eszembe közös buli: a szombat katasztrófa volt.
    Na jó, voltak jó elemei. 
    Vígan feszítettem a 42-es koktélruhámban, ami egy picit bő volt az este elején, az este végére azonban pont jó lett, annyi zöldségfasírtot, majonézes céklát, dió tortát, sós kuglófot, pástétomot ettem. És igen, ez a része élmény volt. Élmény volt, hogy 10, velünk tökéletesen megegyező diétát követő emberrel voltunk, akiknek nem kellett magyarázni, hogy mit miért hogyan, hanem csak élvezettel enni a finom falatokat – gondtalanul.
    Meg vedelni a pezsgőt. Nyakló nélkül.
    … és ekkor megjött egy régebbi ismerős. Aki lebaszta a kaját, amit hozott az asztal közepére, tejfölös padlizsánkrém, kaszinó tojás, kenyér, sajttál, minden csináltatott, éttermi, ellenőrizhetetlen. Nem, ez nem a világvége, mert biztos nagyon finom volt, de ez a banda nem így eszik, és ő ezt tudta, és a háziasszony meg is kérte, hogy ezt ne, de azért ő de. 
    Nem volt jó a zene sem, azt én vittem, de senkinek nem tetszett. Mindenki rinyált, hogy jaj, már előre félnek, hogy mi lesz a következő szám, pedig a számomra legkedvesebb zenéket írtam ki és hát nem volt jó érzés.
    Nyomta a lábamat a cipő, mert amióta fogyok, lötyögnek a magassarkúim, de speciel ez a darab régen volt rajtam, úgyhogy indulás előtt, mikor szembesültem a helyzettel, belenyomorgattam egy (figyelj!) gyapjú. hővisszaverős. bakancs. talpbetétet., úgyhogy már nem lötyögött  a lábamon, de legalább kurva meleg volt.
    A társaság egy része bepasizni ment oda, majd keserűen finnyogott, mert nem az volt a felhozatal, amire várt, a másik fele beszélgetni, de ahhoz túl hangos volt a zene, én pedig már majdnem bőgtem a lejátszónál, full az élcek céltáblájaként (nem volt más téma, így MINDENKI a zenét fikázta), úgyhogy Medve hívott egy sofőrszolgálatot, megölelgettem a háziasszonyt és a házigazdát, akiket imádok, és eljöttünk.
    És jó volt így. Kicsi tánc, kicsi csini, kicsi buli, sok pezsgő, aztán lesminkeltem, bekentem az arcomat, sírtam egy jót, és Medve átölelt, hogy látod, nekünk ketten a legjobb. A legislegjobb. És tényleg.
    Anyukám itt van, úgyhogy másnap el tudtunk menni az ajándékokért, majd kimentünk a wampra – Ádámmal. A wampra. Ádámmal. Igen. Muhaha.
    Vettünk végre Caracolbaby nadrágot Barnesznak, ő imádni fogja, mert mackós a zsebe, én imádni fogom, mert magas passzé van a derekán, így sosem lesz kinn a fél háta a gyereknek, ahogy az óvodában a szőnyegen épít. Ilyesmi, csak mackós minta van a zsebén, és a zseb szegélye (mindegy, értitek) az nem ilyen kockás, hanem egyszínű.

    Még láttam egy csodálatosan szép nyakláncot és medált, de az most nem fért bele a büdzsébe, 45.000 Ft lett volna, de ma éjjel azzal álmodtam. Na mindegy, nem ma lesz.
    Megjöttek a gyerekek ajándékai is, Gergőnek a Bilibo és a Bilibo mini szett, Barnesznek a Villámmekkvín világítós autó, no meg megvannak a könyvek is, úgyhogy tényleg nincs több dolgom. 
    Medve óriás meglepit kapott tegnap, de azt már a szülinapjára, és szerintem külön bejegyzést érdemel, meg az is, hogy tegnap hirtelen ötlettől vezérelve eljutottunk a Culinarisba.
    Hm.
    Megosztás:
    Egyéb

    Utolsó körök

    Már majdnem mindenkinek megvan az ajándék, úgyhogy idén semmi nem maradt az utolsó utáni pillanatra.

    Most muffint sütök, délután megpróbálok a mi szabályaink szerint mézes krémest, meggyújtom a narancs-fahéjas illóolajjal feltöltött párologtatót, végtelenített instrumentális kriszmasz zenét kapcsolok és elveszek egy kicsit.

    Tavasz van, de nem bánom, mert nem lehet minden tökéletes. Nem attól Karácsony a Karácsony, hogy fehér, hanem attól, hogy még láthatom, és remélem nagyon sokáig láthatom a Fiúkat.

    Szeretet. Az a jól ismert puha, meleg, csendes, kedves szeretet.

    “Anya, szeretet az van bennünk, amit látsz, a lökdösődés meg egymás csapkodása az nem nem-szeretet, hanem egy speciális fiú dolog: a HARCOLÁS.”

    Civakodás.

    Olyan “miért nem hoztál kápia paprikát, mikor kértelek, hogy hozzál kápia paprikát, mert abba akartam tölteni a hamis túrókrémet, és most blablabla.”

    Vagy “miért nem veszel fel zoknit, 38 éves nagy mamlasz létedre, itt fogsz nekem köhögni, aztán akkor nézhetünk”, illetve a “már megint túlhajtod magad, pedig nem kellene, nem tanultál a tavalyiból, feküdj le, hozok teát, mert nem iszol eleget/rendesen/meleget csak ha én hozok Neked, mert egy akaratos hülyenyúl vagy”.

    … szeretet. Ami van, hogy puha, meleg, csendes, kedves, de van, hogy ilyen, mint nálunk. Harcolós, zoknis, teás hülyenyúl.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nyűgös vagyok

    és bizonytalan.

    Feszült?

    Nem tudom.

    Ajándék még senkinek semmi (Ivett, mit szólnál, ha színházba mennénk? vagy valami ilyesmi?), de legalább elég jól haladok a házzal, a fa feldíszítve, úgyhogy jön az ünnepi menü.

    Fehérboros almaleves fahéjas galuskával.

    Zöldségekkel sült kacsapecsenye, krumplipüré.

    Mazsolás-diós-almás-narancsos kuglóf

    Aprósüti

    …..

    és ennyi. Idén ennyi.

    És ez pont elég lesz.

    ——————————————–
     Volt zsákjában minden jó. Alma, gesztenye, mazsola. Mesekönyv, kis játék, dió, avokádó, ananász, mandarin.

    És nem elég.

    Idén megtapasztaltuk, hogy mennyire elrontottuk, mennyire leszerepeltünk, mennyire elbénáztuk.
    Az elmúlt 5 év alatt tökéletesen megtanítottuk a gyereknek, hogy MÉG és hogy KEVÉS.

    Az idei legnagyobb vállalkozásunk talán az, hogy elég.
    Elég és teljes,
    Elég és boldogság.
    Elég és megelégedettség.

    Ehelyett egy kétségbeesett, vadul csizmatalpat püfölő, csizmát fejjel lefelé rázó kisfiút láttunk, aki MEG SEM NÉZTE, hogy mit kapott, csupán érzékelte, hogy számszerűen kevés.

    Kineveltük a fogyasztói társadalom tökéletes kis katonáját, aki a bábszínház folyosóján már azért rinyált, mert nem viszem még aznap este játszóházba.

    A bábszínház egyébként csudaklassz volt, a szememből a könnyek pedig felszáradtak. Nem ő tehet róla. Mi pedig tehetünk ellene.

    Elég.

    Legyen elég, basszameg.

    Megosztás:
    Egyéb

    Kezdődő gerincsérvem volt, de elmúlt.

    Rettegtem a csontkovácstól, de elmúlt.

    Medve nagyon lázas volt, de elmúlt.

    Nagyon elfáradtam, mert itt volt a dédimama, és utána 3 napig legszívesebben csak aludtam volna, de elmúlt.

    Minden elmúlik.

    Csak az a kurva kupleráj a gyerekszobában. Na az nem múlik el soha.

    Megosztás:
    Egyéb

    Megjött a cucc!

    Csengetett a postás és hozta az amazonos rendelést.

    Én pedig addig könyörögtem Medvének, még megengedte, hogy kibontsam és használjam, de majd vissza kell csomagolnom és betenni a fa alá.

    Annyira szuper, hogy azt el sem tudom mondani, pedig még csak a lyukasztó-csőszegecselőt bontottam ki, a bordázó-vágó táblát még nem is.

    —-

    Megosztás: