Teljesen elpakoltam a tavaszi-nyári ruháimat, minden óarany, mustár,bíbor, olajzöld a szekrényemben és talán most már a szívemben is.
Gergő óvodába készül, most kész van rá, szeretné, mi pedig örülünk, ha az útjára kerül. Waldorf, persze,másban nagyon nem is gondolkodtunk.
A csípőmben a fájdalom nem áttét, az egész csontvázam daganatmentes, úgyhogy nyugodt szívvel jelentkezhetek be orvoshoz, hogy megoldódjon a helyzet. Gondolom első körben valami gyulladáscsökkentő, gyógytorna, diéta…
Ilyenek.
Ennél persze sokkal több dolog történik most is: új autót szeretnénk (most éppen egy Grand Espace a kiszemelt), kacérkodunk Barnusnál is az iskolával, de ahogy beszélgettünk vele, egyelőre még nincs kész rá és nem is biztos, hogy egyszerre ennyi változás jót tenne a családunknak.Visszatérünk rá pár hónap múlva, addigra elindul a pumpa is,és az is kiderül,mennyire lesz komoly Barnusnál a zene.
Vettem egy klassz kék hátizsákot, amiben egész kényelmesen elférek, de még azért nem hátizsák-hátizsák, hanem kisebb.
Fáj a fejem.
Rájöttem, hogy amennyire görcsösen szorongattam a nyarat, annyira könnyen belecsúsztam az őszbe és szeretem. Nagyon szeretem. Szeretem a bordó körömlakkot, szeretem a mustársárga sálamat, szeretem a sült almát és barackot és nagyon teás vagyok.
Meg nyűgös.
És lehetetlen.
No Comments